[Grem] F.pápa / a béke vs. a háború, ami a szívünkben kezdődik

[Emoke Greschik]

Ferenc pĂĄpa: KĂŠt kezĂźnkkel kell megteremteni a bĂŠkĂŠt!
2017. februĂĄr 16. csĂźtĂśrtĂśk 15:34
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ket-kezunkkel-kell-megteremteni-beket
A háború az ember szívében kezdődik, ezért mindannyian felelősek vagyunk a
béke megőrzéséért – erre figyelmeztetett Ferenc pápa február 16-án reggel,
a Szent MĂĄrta-hĂĄz kĂĄpolnĂĄjĂĄban bemutatott szentmisĂŠn.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=75660&img=o_hom170216.jpg>

*Sok nép szenved azért, mert a hatalmasok és a fegyverkereskedők által
kirobbantott háború elsodorja őket. *A pápa felidézte, hogyan élte meg
gyerekkorĂĄban a hĂ­rt, hogy vĂŠget ĂŠrt a hĂĄborĂş.

*A galamb, a szivárvány és a szövetség* – erre a három képre építette
homíliáját a pápa, a Mózes első könyvéből való olvasmány alapján (Ter
9,1–13). A vízözön után Noé kijön a bárkából, és szabadon engedi a
galambot. A galamb elrepül, és egy olajággal a csőrében tér vissza, annak
jelekĂŠnt, hogy Isten a vĂ­zĂśzĂśn utĂĄn bĂŠkĂŠben akarja tudni az emberisĂŠget. A
galamb ĂŠs a szivĂĄrvĂĄny sĂŠrĂźlĂŠkeny. A vihar utĂĄn szĂŠp a szivĂĄrvĂĄny, de ha
odaúszik egy felhő, máris tovatűnik. A galamb is sebezhető – mondta a pápa,
majd felidézte, hogy két évvel ezelőtt, amikor két gyerekkel együtt
szabadon engedett kĂŠt fehĂŠr galambot az Apostoli Palota ablakĂĄbĂłl a
vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor, egy sirály megölte a galambokat.

*Erős az a szövetség, amit Isten köt velünk, de mi gyengeséggel fogadjuk.
Isten békét köt velünk, de azt nem könnyű megőrizni. Mindennap meg kell
dolgozni ĂŠrte, mert bennĂźnk van mĂŠg az eredeti bĹąn magja,* *KĂĄin lelke, aki
irigységből, féltékenységből, kapzsiságból és hatalomvágyból háborúzik. *Ferenc
pĂĄpa rĂĄmutatott, hogy az Isten ĂŠs az ember kĂśzĂśtti szĂśvetsĂŠgben is utalĂĄs
történik a vérre: „A ti éltető véreteket is számonkérem. Számonkérem minden
állattól, és az embertől is. Mindenkitől, még a testvértől is számonkérem
az emberi életet.” Mi tehát testvéreink őrzői vagyunk, és amikor vérontás
van, ott van a bĹąn, amelyet Isten szĂĄmonkĂŠr rajtunk.

Ma a vilĂĄgban vĂŠrontĂĄs zajlik. Ma a vilĂĄg hĂĄborĂşban ĂĄll. Sok fivĂŠrĂźnk ĂŠs
nővérünk meghal, ártatlanok is, mert a nagyok, a hatalmasok még egy darab
fĂśldet akarnak, meg egy kis hatalmat, vagy tĂśbbet akarnak keresni a
fegyverek eladásából. Az Úr azonban világosan szól: „A ti éltető véreteket
is számonkérem. Számonkérem minden állattól, és az embertől is.
Mindenkitől, még a testvértől is számonkérem az emberi életet.” Tőlünk is,
akik úgy tűnik, hogy békében élünk, számon fogja kérni az Úr testvéreink
vĂŠrĂŠt, akik a hĂĄborĂşban szenvednek.

*Hogyan vigyĂĄzok ĂŠn a galambra? Mit teszek azĂŠrt, hogy a szivĂĄrvĂĄny mindig
vezessen engem? *Mit teszek azĂŠrt, hogy ne legyen tĂśbb vĂŠrontĂĄs a fĂśldĂśn?
Mindannyiunkat ĂŠrint ez. *A bĂŠkĂŠĂŠrt valĂł ima nem puszta formalitĂĄs, mint
ahogy a bĂŠkĂŠĂŠrt valĂł kĂźzdelem sem az. *A szentatya keserĹąen ĂĄllapĂ­totta
meg, hogy* a háború az emberi szívekben kezdődik,* otthon, a családokban, a
barĂĄtok kĂśzĂśtt, *aztĂĄn tovĂĄbbmegy, ĂŠs elterjed az egĂŠsz vilĂĄgon.* Mit
teszek ĂŠn tehĂĄt, amikor ĂŠrzem, hogy olyasmi kĂşszik a szĂ­vembe, ami tĂśnkre
akarja tenni a békét? – kérdezett tovább a pápa.

A háború itt kezdődik, és ott végződik. A híreket pedig látjuk az
ĂşjsĂĄgokban ĂŠs a tĂŠvĂŠhĂ­radĂłkban. *Ma sok ember meghal, ĂŠs ugyanaz a hĂĄborĂş
magja, mely irigysĂŠget, fĂŠltĂŠkenysĂŠget, kapzsisĂĄgot Ăźltet a szĂ­vembe,* mint
amelyik – fává terebélyesedve – bombaként lehull a kórházakra, az
iskolĂĄkra, ĂŠs ott megĂśli a gyerekeket. Ugyanaz a mag. A hadĂźzenet itt
kezdődik, bennünk, mindannyiunkban. Ezért kell föltennünk a kérdést:
„Hogyan vigyázok én a békére a szívemben, a bensőmben, a családomban?”*
Óvni kell a békét, de nemcsak őrizni: két kezünkkel megteremteni,
mindennap. És így békét teremtünk az egész világon.*

*Krisztus vĂŠre az, amelyik bĂŠkĂŠt hoz,* de ez nem a testvĂŠrem vĂŠre, amit ĂŠn
kiontok, vagy amit a fegyverkereskedők és a föld hatalmasai kiontanak a
nagy hĂĄborĂşkban. Ferenc pĂĄpa ekkor elmesĂŠlt egy szemĂŠlyes, gyerekkori
történetet a békéről. „Emlékszem, megszólalt a tűzoltók riasztási hangja,
aztán az újságok, a városban… Így hívták fel mindig a figyelmet valamilyen
tĂśrtĂŠnĂŠsre, egy tragĂŠdiĂĄra vagy valami mĂĄsra. AztĂĄn rĂśgtĂśn meghallottam a
szomszéd nő hangját, aki édesanyámat hívta: »Jöjjön, Regina, jöjjön,
jöjjön, jöjjön!« Anyukám kicsit megriadva ment ki: »Mi történt?« Mire a nő
a kert másik végéből azt mondta neki: »Vége a háborúnak«, és sírt.”

Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy sírva elmondhassuk: véget ért a
hĂĄborĂş. Hogy vĂŠget ĂŠrt a hĂĄborĂş a szĂ­vemben, a csalĂĄdomban, hogy vĂŠget ĂŠrt
a háború a lakónegyedemben, a munkahelyemen és az egész világon. Így
erősebb lesz a galamb, a szivárvány és a szövetség – zárta csütörtök
reggeli homĂ­liĂĄjĂĄt Ferenc pĂĄpa.

ForrĂĄs: VatikĂĄni RĂĄdiĂł
<http://hu.radiovaticana.va/news/2017/02/16/%C3%A9rjen_v%C3%A9get_a_h%C3%A1bor%C3%BA_ferenc_p%C3%A1pa_cs%C3%BCt%C3%B6rt%C3%B6ki_hom%C3%ADli%C3%A1ja/1292971>

FotĂł: News.va

Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170216/cc3d222b/attachment.html