[Grem] Orbán Viktor idei karácsonyi üzenete

[Emoke Greschik]

 Orbán Viktor karácsonyi üzenete
https://888.hu/article-meg-kell-vedenunk-a-kereszteny-kulturat-orban-viktor-karacsonyi-uzenete

Elsőként a *Magyar Idők* című lapban jelentek meg az alábbi sorok
<http://magyaridok.hu/belfold/meg-kell-vedenunk-kereszteny-kulturat-2609896/>,
melyekkel boldog karácsonyt kíván a miniszterelnök.

"A keresztény világ nagy ünnepét, Krisztus urunk születését várjuk. A
várakozás csöndjében följebb emeljük tekintetünket, eloldódunk a hétköznapi
gondoktól, tágabbra nyílik a lélek horizontja. Ebben a különleges
állapotban végezhetjük el az év végi számvetést, és gondolhatjuk újra, hogy
mi dolgunk lesz a következő évben a világon.

Mi, európaiak – bevallva, bevallatlanul, tudottan vagy tudatlanul –
Krisztus tanítása szerint berendezett kultúrában élünk. Ideidézem Antall
József néhai miniszterelnökünk ismert mondását: Európában még az ate­ista
is keresztény. Mi, magyarok joggal tekintünk magunkra keresztény
nemzetként. Anyanyelvünk, amelyen keresztül megértettük és alakítottuk a
valóságot, nem rokonított egyetlen más európai nemzettel sem. Ennek értékes
következménye is van.

Babitstól tudjuk, keletről hozott jellemünk és a keresztény nyugati kultúra
találkozásából született a magyar szellem. S abból pedig a magyar
világlátás és észjárás, tehetjük hozzá. De sok nehéz­séget, értetlenséget,
magányosságot és időnként az idegenség életérzését is okozta. Mindazonáltal
keresztény mivoltunk, élő hitünk megtartott ezer esztendőn át Európa
közepén. Ezért vállalhatjuk mind a mai napig anyanyelvű kultúránkat, és
büszkék vagyunk arra, hogy nemzetünk évezredes teljesítményével
hozzájárultunk Európa fölemelkedéséhez.

Márk evangéliuma szerint Krisztus második parancsolata így hangzik:
„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Mostanában sokat emlegetik Európában
ezt a krisztusi parancsot. Azt akarják ezzel szemünkre hányni, hogy bár
kereszténynek valljuk magunkat, mégsem akarjuk, sőt nem is engedjük, hogy
más földrészről érkező milliók betelepülhessenek Európába.

Elfelejtkeznek azonban a parancsolat második feléről. Márpedig a tanítás
két részből áll: szeretnünk kell a fele­barátainkat, de szeretnünk kell
önmagunkat is. Önmagunkat szeretni azt is jelenti, hogy vállaljuk és óvjuk
mindazt, amik és akik vagyunk. Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy
szeretjük hazánkat, nemzetünket, családunkat, a magyar kultúrát és az
euró­pai civi­lizációt. Ezek között a keretek között kibontakozott és
bontakozhat ki újra és újra a mi szabadságunk, a magyar szabadság.

Évszázadokon át úgy éltünk, hogy tudtuk: a magyar szabadság egyben Európa
szabadságának is záloga. Ezzel a küldetés­tudattal álltuk a sarat az Oszmán
Birodalom hódításakor, ez adott kardot Petőfiék kezébe, és ez adott
bátorságot a pesti srácoknak is. Alaptörvényünk így mondja ezt: „Büszkék
vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd
alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé
tette. Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.”

Amikor meghúzzuk önazonosságunk határait, akkor a keresztény kultúrát
jelöljük meg büszkeségünk és fenntartó erőnk forrásaként. A kereszténység
kultúra és civilizáció. Benne élünk. Nem arról van szó, hányan járnak
templomba, vagy hányan imádkoznak őszintén. A kultúra a mindennapok
valósága. Ahogy beszélünk, viselkedünk egymással, amilyen távolságot
tartunk egymástól, ahogy közeledünk egymáshoz, ahogy belépünk ebbe, és
ahogy eltávozunk ebből a világból. Az európai emberek számára a keresztény
kultúra határozza meg hétköz­napi erkölcseinket. Határhelyzetekben ez ad
nekünk mércét és irányt. A keresztény kultúra igazít el bennünket az élet
ellentmondásai között. Meghatározza fölfogásunkat az igazságosság és az
igazságtalanság mivoltáról, a férfi és nő viszonyáról, a családról, a
sikerről, a munkáról és a becsületről.

A mi kultúránk az élet kultú­rája. Kiindulópontunk, életfilozófiánk alfája
és ómegája az élet értéke, minden személy Istentől kapott méltósága –
enélkül az „emberi jogokat” és hasonló modernkori képződményeket sem
tudnánk érté­kelni. Ezért is kérdéses számunkra, vajon exportálhatók-e
másfajta pillérekre épült civilizációk életébe.

Az európai élet fundamentumai most támadás alatt állnak. Az euró­pai élet
magától értetődősége került veszélybe; azok a dolgok, amikre nem kell
reflektálni, csak cselekedni kell őket. A kultúra lényege éppen abban áll,
hogyha nem magától értetődő, mi, emberek elveszítjük a fogódzóinkat. Nem
lesz mibe kapaszkodni, nem lesz mihez igazítani az óránkat, és tájolni az
iránytűnket. Függetlenül attól, hogy járunk-e templomba vagy sem, s ha
igen, melyikbe járunk, nem akarjuk, hogy a szentestét csak behúzott
függönyök mögött ünnepelhessük, nehogy megsértsük mások érzékenységét.

Nem akarjuk, hogy a karácsonyi vásárainkat átnevezzék, azt meg végképp nem
akarjuk, hogy betonkockák mögé kelljen hátrálni. Nem akarjuk, hogy
megfosszák gyermekeinket a Mikulás- és angyalvárás örömeitől. Nem akarjuk,
hogy elvegyék tőlünk a feltámadás ünnepét. Nem akarjuk, hogy aggodalom és
félelem kísérje az ünnepi istentiszteleteinket. Nem akarjuk, hogy az újévet
köszöntő tömegben zaklassák asszonyainkat, lányainkat.

Mi, európaiak, keresztények vagyunk. Mindez a miénk, így élünk. Számunkra
eddig természetes volt, hogy Jézus megszületik, kereszthalált hal érettünk,
majd feltámad. Ünnepeink számunkra magától értetődőek, és azt várjuk tőlük,
hogy értelmet adjanak a hétköznapjainknak. A kultúra hasonlít az emberi
test védekezőrendszeréhez: amíg működik, addig észre sem vesszük. Akkor
tűnik fel és válik fontossá számunkra, amikor meggyengül. Amikor
kereszteket kiretusálnak, amikor II. János Pál pápa szobráról el akarják
távolítani a keresztet, amikor azt akarják, hogy változtassunk ünnepeink
rendjén, akkor minden jóérzésű európai polgár felhördül. Azok is, akinek
keresztény­sége – ahogy azt Juhász Gyula telibe találta – „csak
szenteltvizes pogányság csupán.” De még az is, aki, mint Oriana Fallaci,
„ateista keresztényként” félti Európát.

Ma életünk, világberendezésünk alap­jait célozza a támadás. Euró­pa
immunrendszerét szándékosan gyengítik. Azt akarják, hogy ne azok legyünk,
akik vagyunk. Azt akarják, hogy váljunk azokká, akik nem akarunk lenni. Azt
akarják, hogy keveredjünk össze más világból érkezett népekkel, és az
összekeveredés problémamentessége érdekében változzunk meg. A karácsonyi
gyertyák fényénél jól látható, hogy amikor a keresztény kultúrát támadják,
akkor Euró­pa megszüntetésére is törekednek. El akarják venni tőlünk a
saját életünket, és valami olyanra akarják cseréltetni velünk, ami nem a mi
életünk. Az ed­digi életünkért cserébe egy új, felvilágosultabb életet
ígérnek. Ez azonban utópia, nem a valóságos életből, hanem elvont,
absztrakt filozófiai okoskodásból párolták le. Az utópiák álmok, amelyek
lehetnek csodálatosak, ezért vonzók, de épp olyan kuszák,
kiismerhetetlenek, homályosak és értelmetlenek, mint az álmok. Nem lehet
bennük sem élni, sem eligazodni.

Nem állíthatjuk, hogy a keresztény kultúra a legtökéletesebb. A keresztény
kultúrának éppen ez a kulcsa: tudatában vagyunk a tökéletlenségnek, a saját
tökéletlenségünknek is, de megtanultunk ezzel együtt élni, ebből ihletet
meríteni és felhajtóerőt nyerni. Éppen ezért törekszünk évszázadok óta mi,
európaiak, arra, hogy jobbá tegyük a világot. A tökéletlenség adománya
ugyanis éppen abban áll, hogy van lehetőségünk javítani. Ezt a lehetőséget
is el akarják venni tőlünk azok, akik egy szép, új, kevert világ ígéretével
most le akarják bontani mindazt, amiért őseink – ha kellett – a vérüket is
adták, és amit nekünk éppen ezért kötelességünk örökül hagyni.

Egy időre feledésbe merült, de manapság egyre gyakrabban hallom újra, hogy
az Európai Unió alapító atyái hatvan esztendővel ezelőtt megjelölték az
irányt. Európa keresztény lesz, vagy nem lesz, mondta Robert Schuman. A
2017-es év történelmi feladat elé állította az európai országokat. Az
európai szabad nemzeteknek, a szabad polgárok által választott nem­zeti
kormányoknak új feladatuk adódott: meg kell védenünk a keresztény kultúrát.
Nem mások ellenében, hanem saját magunk, családjaink, nemzetünk, országaink
és a „hazák hazája”, Európa védelmében.

2017-ben azt is láthattuk, hogy az európai országok vezetői különbözőképpen
állnak a feladathoz. Vannak, akik szerint ez a probléma nem létezik. Mások
úgy vélik, hogy ez maga a haladás. Megint mások az önfeladás útjára léptek.
Vannak olyanok is, akik ölbe ejtett kézzel várják, hogy majd valaki
megoldja helyettük ezt a feladványt. Magyarország ezeréves történelme
bizonyítja, hogy mi nem ilyenek vagyunk. Mi más utakon járunk. A mi
kiindulópontunk mindig is az volt, hogy jogunk van a saját életünkhöz. És
amikor volt erőnk hozzá, akkor meg is védtük ezt a jogot. Ezért dolgozunk
évek óta azért, hogy Magyarország megerősödjön, és végre ismét a saját
lábára állhasson.

A 2018-as évre tekintve annyit mondhatunk, hogy amíg a nemzeti kormány áll
az ország élén, addig okosan, szelíden, de megalkuvás nélkül dolgozunk
azért, hogy hazánk keresztény kultúrájú és magyar ország maradjon. És
mindent megteszünk annak érdekében, hogy Európa is megmaradjon európainak.

Boldog karácsonyt mindenkinek!"
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171223/d8c08031/attachment.html>