[Grem] Így menekült meg egy iraki pap a kivégzéstől

[Emoke Greschik]

Hihetetlen történet – így menekült meg egy iraki pap a kivégzéstől

*Keresztényként az Urat szolgálni a Közel-Keleten sosem volt veszélytelen.
Vannak azonban olyan történetek, amelyekben rendkívüli módon nyilvánul meg
az isteni gondviselés és csodaszámba mennek. Abuna Nirwan iraki ferences
atya rémisztő történetében arról ír, hogyan menekültek meg a dzsihádisták
kivégzése elől egy Moszul felé történő utazás során.*

https://777blog.hu/2017/08/16/hihetetlen-tortenet-igy-
menekult-meg-egy-iraki-pap-a-kivegzestol/

Nirwan atya felszentelése előtt orvostanhallgató volt. 2004-ben, amikor
Szentföldön élt, a Jeruzsálemi Legszentebb Rózsafüzér Domonkos rendi
(alapítójuk a palesztin származású *Maria Alphonsine Ghattas,* akit Ferenc
pápa 2015-ben avatott szentté) nővérektől egy kegytárgyat kapott ajándékba,
amelyet a rend alapítója is használt egykoron. *Ezt Nirwan atya mindig
magával hordja.*

*Ahhoz, hogy szentté avassák a nővért, exhumálási eljárásra volt szükség –
erre pedig épp Nirwan atyát kérték meg.* Paptársa, Santiago Qeumada meséli
el a történetet:

A történetről maga a ferences atya számolt be egy szentbeszédében,
szentmise keretében, amit Bet Yalla-ban celebrált:

<https://777blog.hu/wp-content/uploads/2017/08/mover-el-machete-720x480.jpg>
*A tilalom miatt a légiközlekedés hiányában az egyetlen utazási eszköz az
autó volt.* T*ervem szerint először Bagdadba, majd onnan Moszulba,
szüleimhez utaztam volna. A sofőr elég rémült volt az akkori iraki
állapotok miatt, emellett megkérdezett, hogy nem jelent-e problémát, ha egy
három fős család is utazik velünk együtt? Semmi kivetnivalóm nem volt ez
ellen. A sofőr egyébként keresztény volt, a család pedig muszlim. Amikor
megálltunk egy benzinkútnál egy másik fiatal muszlim férfi megkérdezte,
hogy ő is csatlakozhatna-e? Mivel még mindig volt hely, a sofőr őt is
felvette. *

Az iraki-jordán határon nincs átjárás napkelte előtt. Amikor feljött a nap
50-60 autó szépen lassan beállt a sorba és mi is folytattuk utunkat. Egy
óra elteltével egy *ellenőrzőponthoz érkeztünk és előkészítettük az
útleveleinket.* Amikor megálltunk a sofőr érezte, hogy baj lesz, „félek
ettől a csoporttól” – mondta. Előtte az ellenőrzőpont katonai irányítás
alatt állt, azonban egy iszlamistákból álló terrorszervezet a katonákat
legyilkolva átvette az ellenőrzőpontot. Amikor odaértünk*, elkérték az
útleveleinket és ki kellett szállnunk az autóból. Az iratainkat bevitték az
irodába. Ekkor a férfi visszajött és azt mondta nekem, hogy tovább
folytatják az ellenőrzést, mi pedig mehetünk tovább az iroda mellett, ami
gyakorlatilag már a sivatag volt. „Ám legyen – feleltem, ha kell, hát
megyünk.” Nagyjából 15 percet sétáltunk, mire egy viskóhoz érkeztünk,
amelyet mutattak nekünk.*

Amikor odaértünk *két maszkos férfi jött ki, egyikőjük egy kamerával és egy
késsel a kezében, a másik szakállas volt és egy Korán volt a kezében.*

Amikor odajöttek hozzánk, megkérdezték, hogy honnan jöttem. Mondtam nekik,
hogy Jordániából, ezután megkérdezték a sofőrt is. A következő *a fiatal
muszlim férfi *volt, aki csatlakozott hozzánk a taxiban; *őt megragadták,
kezét hátrakötözték és a késsel ott helyben megölték*. *Ezt követően az én
kezeimet is összekötözték a hátam mögött. Majd a férfi azt mondta: „Atya,
ezt az Al-Jazeerának vesszük fel. Szeretne mondani néhány szót? Kérem, ne
tartson tovább egy percnél!”* *Azt feleltem, hogy nem, csupán imádkozni
szeretnék. Erre kaptam egy percet.*

Mindezek után* a vállamnál fogva lenyomott a földre, úgy, hogy térdre
ereszkedtem.* „*Mivel pap vagy, tilos, hogy a véred a földet érintse, mert
szentségtörés az.” Ekkor elment egy vödörért, majd visszajött, hogy elvágja
a torkomat*. *Nem emlékszem, hogyan imádkoztam abban a pillanatban.
Hihetetlenül féltem és így szóltam Marie Alphonsine-hoz: „Nem lehet
véletlen, hogy most is nálam van a kegytárgy. Ha az Úr fiatalon szólít
magához, készen állok, de ha mégsem, arra kérlek, ne haljon meg más sem.”* *A
férfi ezután megfogta a fejem, közben tartotta a vállamat és felemelte a
pengét.*

Pár másodpercig csönd volt. Majd így szólt:* „Ki vagy?” – egy szerzetes,
feleltem. „És mért nem tudok lesújtani a késsel? Ki vagy te?”*

Anélkül, hogy válaszolhattam volna, azt mondta: *„Atya, te és a többiek –
menjetek vissza az autóhoz.” Majd elindultunk visszafelé, ahol az autó is
volt. Attól a pillanattól fogva megszűnt bennem a haláltól való
félelem. *Tisztában
vagyok vele, hogy egy nap majd meg fogok halni, de csak akkor, ha Isten
akarja úgy. Azóta senkitől és semmitől nem félek. Akármi történik is, az a
Jóisten akarata és Ő meg fogja adni hozzá az erőt, hogy cipeljem a
keresztjét. Ami számít az a hit. mert az Úr gondját viseli annak, aki benne
hisz.

*(Az alábbi képen Szent Maria Alphonsine Ghattas koporsója látható és
 Nirwan atya.)*

<https://777blog.hu/wp-content/uploads/2017/08/Marie-Alphonsine-article.jpg>

Forrás: Aleteia
<https://aleteia.org/2017/08/15/the-miracle-that-saved-a-priest-from-a-jihadists-knife/>

Fordította: Dallos Bence

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_7866436410248343448_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170817/bae37d11/attachment.html>