[Grem] Jlics F. jezsuita / a meditci

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Okt. 14., P, 20:21:25 CEST 

Hová vezet a meditáció? – Jálics Ferenc jezsuita járt a Párbeszéd Házában
2016. október 12. szerda 20:02
http://www.magyarkurir.hu/hirek/hova-vezet-meditacio-jalics-
ferenc-jezsuita-jart-parbeszed-hazaban
„Miért érdemes meditálni? Hová vezet a meditáció?” címmel október 11-én
Sajgó Szabolcs beszélgetett a budapesti Párbeszéd Házában Jálics Ferenc
jezsuita szerzetessel, a szemlélődő meditációs lelkigyakorlatok egyik
irányzatának kidolgozójával.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72794&img=o_IMG_2654.jpg>
*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*

Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza igazgatója köszöntötte a hallgatóságot a
Jezsuita Szigeten, és bemutatta az épületegyüttest azoknak, akik először
jártak a jezsuiták budapesti központjában; majd elmondta, először
Luxemburgban találkozott Jálics Ferenccel, élete, hivatáskeresése egy
fontos fordulópontján – akkor és később is, élete több fontos pillanatában
segített neki Jálics atya és a szemlélődő ima; „ez a fő üzenet, ami miatt
itt a földön is ülnek…” – mutatott körbe a zsúfolásig telt termen.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72794&img=o_IMG_2502.jpg>

*Jálics atya beszélt arról, hogy az ötven éve gyakorolt meditáció hogyan
mélyítette el az Istennel való kapcsolatát;* nem gondolkodás vagy szövegek
ismétlése, hanem *„az antennák kinyitása” révén.* Az idős jezsuita
beszélt *édesanyjáról,
aki minden este odaült egyenként mind a tíz gyerekéhez, és mindegyikükkel
mély beszélgetést folytatott, nagy odafigyeléssel.*

A meditáció felé fordulása kapcsán elmesélte,* a noviciátustól kezdve
naponta egy órát imádkozott, ami fokozatosan egyszerűsödött, a csend, a
jelenlét egyre fontosabb szerepet kapott;* úgy látta: *a beszéd inkább
hátráltatja.* Ez az egyszerű, természetes folyamat vezette a meditáció
felé. Megtapasztalta, *a csendben Isten jelenléte erősödik,* nem kell
„magyarázni” neki; érezhetővé válik, hogy ez az élet középpontja, és ez
nagy szabadságot ad.

Hová vezet a meditáció? Isten jelenlétébe.* Isten csendje azonosul az
életünkkel.* Mindez nem jelenti azt, hogy nem *kell olvasni a
Szentírást, **azonban
a meditáció hatására az élet leegyszerűsödik, az Istennel való viszony
kitisztul, megnyílik az ember szíve, hogy másoknak szolgáljon, és nagyobb
tisztelettel forduljon az emberek felé.*

Sajgó Szabolcs megemlítette, hogy Jálics atya mindig is *különösen
javasolta a szemlélődő imát azoknak, akik emberekkel foglalkoznak.
*Lelkivezetésben
is az a legfontosabb, hogy „fel tudjuk venni a másik életét”, meg tudjuk
hallgatni, magunkhoz engedni, hogy belülről érezzük, hol van – magyarázta
Jálics Ferenc.

Sajgó Szabolcs kérésére *beszélt a mindennapjairól, melyek a németországi
Griesben telnek;* elmondta, hamarosan belép a kilencvenedik évébe, már nem
vezet lelkigyakorlatokat, de sok ember lelkivezetését vállalja továbbra is.
A Nürnbergtől északra található lelkigyakorlatos házban egymást váltják a
csoportok. Jálics atya 1978 óta él Németországban, a ’80-as évek elején
indította el ott a szemlélődő lelkigyakorlatokat, amihez hamarosan új,
tágasabb helyszínt kellett keresni. A provincia azt mondta, nem tudnak rá
pénzt adni, és szerintük önkénteseket sem talál – mire ő felvilágosította
őket, neki már van kettő… És volt egy gazdag jezsuita is – tette hozzá
tréfálkozva Jálics atya. Valakitől hallotta, hogy a gazdag barátoktól nem
pénzt kell kérni, hanem tanácsot; így is tett – és nem sokkal később kapott
egy házat. Ennek a háznak a feleslegéből pedig még a magyar jezsuita
lelkigyakorlatos házakat is tudják támogatni – derült ki Sajgó Szabolcs
szavaiból.

A beszélgetésbe a Párbeszéd Háza vezetője bevonta a közönséget is, biztatta
a jelenlévőket, tegyenek fel kérdéseket, illetve meséljenek arról, miért
vannak itt. Jálics Ferenc válaszaiban ismételten hangsúlyozta:* a csendet
tekinti az útnak, mely elvisz az Istenhez; a kontemplatív imában *bármit
teszünk, az csak a csend felé vihet: „Figyelsz, és fölfedezed a
csöndet.” *Eleinte
jönnek a gondolatok, **„de ha figyelsz, és lassan fölfedezed: »Én itt
vagyok«”.*

Egy hozzászóló azt kérdezte, jön-e Magyarországra Jálics atya
lelkigyakorlatot tartani, mire a válasz így hangzott: „Én most várom, hogy
kicsit fiatalabb legyek… És akkor jövök!”

Sajgó Szabolcs utalt *a szemlélődő meditációs lelkigyakorlat jezsuita
gyökereir*e, Szent Ignác három imamódjára. Jálics Ferenc hozzátette: a
tízparancsolat betartására törekvés és *Jézus Krisztus megismerése mellett
a rendalapító is említést tett a csend fontosságáról,* azonban nem írta le,
nem fejtette ki – ezért nem ültették át korábban a gyakorlatba; „még nem
álltak készen rá”. Az első kettő (a tízparancsolat és Krisztus ismerete)
jelenti az alapokat – jó, ha megvannak ezek, de *ha valaki „a csöndbe megy,
annál az alapok is elkezdenek mozogni”*.

Jálics atya többször hangsúlyozta a támogató kiscsoport jelentőségét, és
mindenkit bátorított ilyen – akár csak két-három fős – csoportok
indítására, melyek tagjai otthon meditálnak, de hetente egyszer összejönnek
megbeszélni a tapasztalatokat – ami még akkor is hasznos, ha ez a
tapasztalat csak annyi, hogy „megint nem meditáltam”. A kiscsoport segít a
kitartásban, még akkor is, ha a kudarcokat osztjuk meg egymással; a
kiscsoport megerősít – ha egyedül vagyunk, könnyebben elvesztjük a
kedvünket, az energiánkat. Egy hozzászóló elmondta, hogy ő a férjével alkot
„kiscsoportot”; 1993 óta meditálnak, de úgy érzik, még az elején vannak, és
még sok minden vár rájuk a csendben.

*A kezdőknek Jálics Ferenc a napi félórás meditációt javasolta, melyet
következetesen kell megvalósítani. Egy szó, egy rövid mondat, amit
néhányszor elismétlünk, segíthet: „Szeretlek”, „Itt vagyok”, „Én Uram, én
Istenem”.* Hozzátartozik a kezdethez, hogy akadozik; ehhez kell a csoport,
a többiek biztatása. Később jön csak el az az idő, amikor már egyedül is
folytatjuk, mert már megtapasztaltuk, hogy megváltoztatja az életünket.

Végül Sajgó Szabolcs feltette a kérdést: mit visznek haza a jelenlévők? És
jöttek a válaszok: sokan a megerősítést, hogy újra kell éleszteni a
kiscsoportjaikat; volt, aki Jálics atya mosolyát; volt, aki a hálát, hogy
újra láthatta Feri atyát, akinek a jelenléte mindig Istenre irányítja a
figyelmét, és aki tud „átlátszó” lenni.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72794&img=o_IMG_2719.jpg>

*„Modern világunk meggyorsult ritmusával új életkörülményeket teremtett. A
mai ember e nyugtalan és sokszor ideges környezet dacára szeretne az
Istennel kapcsolatba kerülni. Ehhez megfelelő útmutatásra és vezetőre
szorul. Az a benyomásom, hogy eddig ezt az istenkeresést leginkább
tanulással, gondolkodással és a helyzet tudatosításával igyekeztek elérni.
Ez szükséges volt, és továbbra is az lesz. De ugyanakkor égetően sürgős,
hogy az imában a racionális sémákat túlszárnyalva nagyobb egyszerűségre
jussunk el. Találkoztam emberekkel, akik saját igyekezetükkel eljutottak az
imának sokkal egyszerűbb formájára, de vagy tiltottnak hitték ezt, vagy azt
gondolták, hogy nem is ima. A modern élet sok gondolkodásra késztet. Az
Istennel szemben valami kevésbé bonyolultra vágyunk. Úgy érezzük, hogy a
közvetlenebb kapcsolat egyszerűbb imát igényel, amely szeretetet ébreszt,
utunkat megvilágítja és békét ad szívünknek. Ilyen imát akarok tanítani.”*

(Jálics Ferenc SJ: *Tanuljunk imádkozni;* Prugg Verlag, Eisenstadt, 1977.)

*Jálics Ferenc 1927-ben született Budapesten, a Jézus Társasága tagja.
Argentínában évekig dogmatikát és alapvető teológiát tanított. 1963-tól
Argentínában, később az Egyesült Államokban tartott lelkigyakorlatokat.
1978-tól Németországban él. A szemlélődő meditációs lelkigyakorlatok egyik
útjának kidolgozója; több teológiai, illetve lelkiségi könyv szerzője.
Jelenleg Griesben (Németország) él az általa létrehozott lelkigyakorlatos
házban.*

Fotó: Merényi Zita

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
K
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161014/74ed7fa0/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl