[Grem] Bjte Cs: 1A szomorakat vgasztalni' / Az irgalmassg iskolja

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Mr. 19., Szo, 11:26:11 CET 

Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – A szomorúakat vigasztalni
2016. március 17. csütörtök 11:42
http://www.magyarkurir.hu/hirek/bojte-csaba-az-irgalmassag-iskolaja-szomoruakat-vigasztalni
Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli
szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A
március 13-án Déván tartott elmélkedésében az irgalmasság lelki
cselekedeteinek negyedik állomásáról beszélt.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68344&img=o_b.jpg>

Csaba testvér ószövetségi példát idézve kezdte szentbeszédét. Isten azt
mondja Izajásnak: „Menj, és vigasztald meg a népemet!” Tudjuk Jézustól, hogy*
Isten a pislákoló mécsbelet nem akarja eloltani, és a megroppant nádat nem
akarja eltörni.* Isten azt akarja, hogy életünk legyen, és életünk bőségben
legyen, talpra álljunk, legyőzzük a nehézségeket. Isten a zsidó nép mellett
állt: Ő a rabszolgaság földjén is vigasztal bennünket.

*Jézus azt mondja* egyszer, hogy *Atyja majd új vigasztalót küld, ha ő
elmegy.* Vigasztalónak nevezi magát. Böjte Csaba hangsúlyozta, *milyen szép
cél megvigasztalni másokat!* Milyen szép lenne, ha minket is így hívnának!
Vajon oda tudnák-e írni a nevünk után, hogy vigasztaló? – tette fel a
kérdést.

Az aznap*i evangéliumhoz – a házasságtörő asszony megkövezése – kapcsolódva*
azt kérte a hallgatóságtól, képzeljék el, *mit élt át ez az asszony,** és
mennyire vigasztaló volt számára Jézus jelenléte.* *„Menj, többet ne
vétkezz” *– mondta neki. Hozzátette, hogy *az evangéliumi történetekben
mindenki gazdagabban kerül ki a Jézussal való találkozásból*: a gadarai
ördöngös, Jairus leánya, a kafarnaumi százados szolgája, a naimi ifjú…
Jézus az Isten áldása, ajándék, simogatás, jó szó, orvosság a számukra.
Nincs olyan történet, hogy valaki találkozik vele és kevesebb lesz. *„Még
ma velem leszel a paradicsomban” – mondja a latornak a kereszten.*

Böjte Csaba emlékeztetett arra, hogy* Jézus minden követője vigasztaló. A
Szűzanya vigasztal, a jelenésekben is bátorít; a szentek jelenléte is
vigasztaló.* Ő maga egyszer találkozott *Teréz anyá*val, kispapként
Esztergomban. Kicsi néni volt, kezet fogott mindenkivel. Csaba testvér,
amikor sorra került, lehajolt, megpuszilta a kezét, mert arra gondolt,
vajon *hány haldoklónak fogta le a szemét, hány kisbabát fürdetett meg,
hányszor osztott kenyeret ez a kéz.* Aztán újra beállt a sor végére, és
megint megpuszilta a kezét. Gyerekes dolognak tűnhet, de jó volt fizikai
kapcsolatba kerülni vele – vallotta meg. *Ez a szent asszony erőt adott
neki, hogy bátrabban lépjen rá a vigasztalás útjára.*

*Ítélkezni könnyű, sokszor pletykálunk, rágalmazunk, lehúzzuk* *a másikat *–
figyelmeztetett az erdélyi ferences. *Az ítélet olyan, mint egy ólomsúly,*
amelytől nehéz felállni, elindulni. *A kimondott szónak teremtő ereje van*,
ha *valakit* *hitványnak nevezünk, lehúzza őt*, *a bátorító szó pedig
szárnyakat ad. **A gonosz léleknek nincs keze, nyelve, azt szeretné, hogy
mi adjuk kölcsön a kezünket, nyelvünket, hogy általunk tehessen rosszat.*

*Szókratészt idézte*, aki szerint *az ember a szája elé szűrőket kellene
tenni*. Mielőtt megszólalunk, meg kellene gondolni, hogy amit mondunk,
igaz-e, használ-e, illetve nekünk kell-e mondanunk. Hogyan beszélünk
egymással, miket mondunk egymásról? Nem mi okozzuk-e egymásnak a legtöbb
problémát? *Lelkesítjük, erősítjük-e a másikat? *– hívott önvizsgálatra
kérdéseivel Csaba testvér.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68344&img=o_bojte2.jpg>

Felelevenített* néhány történetet annak érzékeltetésére, hogyan tudjuk
megvigasztalni egymást.* Az ablakból nyáron hallotta, hogy sír egy kislány.
Lement hozzá, és egy nagyobb lány már ott volt mellette, azt tanácsolta
neki menjen be a templomba, ott majd Mária megvigasztalja.* Milyen jó, hogy
van egy Szűzanyánk, aki vigasztal! Milyen jó, hogy vannak nagyobbak, akik a
kisebbeket jóra intik!*

Egy másik kislány őt vigasztalta azzal, hogy büszkén elmesélte, felnőttként
egy cukrászda vezetője lett. Székelyhídon egy családban a nagylány levélben
kérte, hogy fogadják be őket a házukba, kistestvéreivel együtt. Jó volt
látni, hogy a nevelő elment értük, szépen felöltöztette őket, elvitte az
iskolába, gondoskodott róluk.

Petrozsényban van egy házuk közel száz gyerekkel. Az egyik náluk végzett
gyerek visszatért a barátnőjével, hogy segítsenek. Felkérték őket, hogy
vezessék a Jézus Szentséges Szívéről elnevezett házukat. *Vigasztaló, hogy
befogadnak egy írni-olvasni nem tudó gyereket, felnevelik, aztán elindul a
nagyvilágba, majd visszajön egy szép lánnyal és azt mondja: „Mi
megcsináljuk, bízhat bennünk”.*

*Sok vigasztaló dolog van ezen a földön: a szép tavasz, a rügyező fák,
visszajönnek a gólyák, a fecskék. A Jóisten nem unt bele ebbe a földbe.* *Jó
lenne, ha mi is – ott ahol vagyunk – tudnánk, mernénk, akarnánk egymást
vigasztalni, bátorítani* – zárta szentbeszédét Csaba testvér, majd azt
kérte házi feladatként hallgatóitól, írjanak történeteket, fényképekkel az
irgalmasságnak erről a cselekedetéről, a vigasztalásról.

Forrás és videó: Magnificat.ro

Fotó: Thaler Tamás, Magnificat.ro
Magyar Kurír

Ezt az e-mailt egy Avast védelemmel rendelkező, vírusmentes számítógépről
küldték.
www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#8973072644599865922_DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160319/f8b83715/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl