[Grem] Kat. Ifj. Vilgtallk.- "Az rk let igi Nlad vannak!"

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jl. 28., Cs, 12:21:05 CEST


Árassza el világunkat a szeretet lángja – Stanisław Dziwisz bíboros az IVT
nyitószentmiséjén

http://www.magyarkurir.hu/hirek/langra-lobbantani-vilagot

Kedves barátaim!

Miközben a föltámadt Jézus *és Simon Péter a Galileai-tenger partján
*folytatott
párbeszédét, a szeretet hármas kérdését és az arra adott választ
hallgattuk, eszünkbe juthatott ennek a galileai halász életének a
keménysége, amely elvezette ehhez a sorsdöntő párbeszédhez. Tudjuk,
hogy *egykor
mindent elhagyott – családját, hajóját és hálóit – és **egy szokatlan
Tanítót követett Názáretből. Tanítványává vált*. Megtanult Hozzá hasonló
szemmel tekinteni Isten és az emberek dolgaira. Megélte szenvedését és
halálát személyes gyöngeségének és tagadásának pillanataival együtt. Ezek
után pedig, Jézus feltámadásakor* megtapasztalta a megdöbbenés és az öröm
pillanatait is*, *amikor az Úr megjelent szűkebb tanítványi körének,
mielőtt fölment volna a mennybe.* Ismerjük a beszélgetés folytatását, a
szeretet próbáját, melyről a mai evangélium beszél.

Simon Péter a Szentlélektől megerősítve Jézus Krisztus bátor tanújává vált,
a születő egyház sziklájává. Mindezek mellett a Római Birodalom fővárosában*
lerótta a legnagyobb árat is – keresztre feszítették, mint Mesterét.* Péter
vére Jézus nevében a hit magjává lett, melyből aztán kisarjadt az egyház
elterjedve az egész világon.

*Ma Krisztus Krakkóban szól hozzánk*, a Visztula folyó partján, mely
átszeli egész Lengyelországot a hegyeken át a tengerig. Tegyük magunkévá
Péter tapasztalatát, és gondolkozzunk el rajta. Tegyünk föl magunknak három
kérdést és keressük ezekre a választ! Elsőként, hogy honnan jövünk?
Másodszor: hol vagyunk ma, életünk ezen időszakában? Harmadszor pedig: hová
tartunk, és mit viszünk magunkkal?

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71113&img=o_IMG_9199.jpg>

Honnan jövünk? „Minden népből az ég alatt” (ApCsel 2,5), mint azok az
emberek, akik nagy számban összejöttek Jeruzsálemben pünkösdkor, de most
összehasonlíthatatlanul többen vagyunk, mint kétezer évvel ezelőtt, hiszen
századokon keresztül hirdették nekünk az evangéliumot, amely azóta eljutott
a világ legtávolabbi szegleteibe is. Tapasztalatainkat különféle
kultúrákból, hagyományokból és nyelvből hozzuk. De magunkkal hordozzuk
testvéreinknek, a föltámadt Úr követőinek hitének és életszentségének
tanúságtételét – a régebbi és a jelenlegi nemzedékekét egyaránt.

*Közöttünk vannak olyanok, akik a világ olyan részéből érkeztek, ahol
békében élhetnek, ahol a családok a szeretet és az élet közösségei és ahol
a fiatalok elérhetik álmaikat. Ám vannak közöttünk olyan fiatalok is,
akik* *olyan
országokból jöttek, ahol az emberek háborúktól vagy másféle konfliktusoktól
szenvednek, ahol a gyermekek meghalnak az éhségtől és ahol a keresztényeket
brutálisan üldözik. *Közöttünk vannak olyan fiatal zarándokok is, akik a
világ ama részéről érkeztek, ahol az erőszak és a vak terrorizmus
uralkodik, ahol a kormányok tagjai őrölt eszméket követve hatalmaskodnak az
emberek és a népek fölött.

Elhozzuk erre a találkozóra, ahol ezekben a napokban Jézussal találkozunk,
személyes tapasztalatunkat arról, ahogy problémás világunkban megéljük az
evangéliumot. Hozzuk félelmeinket és csalódásainkat, de reményeinket és
vágyainkat is, azt a *vágyunkat, hogy egy emberibb, testvéribb és
szolidárisabb világban élhessünk.* Tudatában vagyunk gyöngeségeinknek, de
egyúttal hisszük azt is, hogy* „mindenre képesek vagyunk Abban, aki erőt ad
nekünk” *(Fil 4,13). Képesek vagyunk szembenézni* a modern világ
kihívásaival, ahol a hit és a hitetlenség, a jó és a rossz, a szeretet és
annak elutasítása között választhatunk.*

A következő kérdés: hol vagyunk most, életünk e pillanatában? Közelről és
távolról is érkeztünk. Sokan közületek több ezer kilométert utaztak és
sokat adtak azért, hogy elérjenek ide. Krakkóban vagyunk, Lengyelország
egykori fővárosában, ahol a hit világossága föllobbant ezerötven évvel
ezelőtt. A lengyel történelem viszontagságos volt, de mi mindig
megpróbáltunk hűek maradni Istenhez és az evangéliumhoz.

*Azért vagyunk itt, mert Krisztus gyűjtött egybe minket. Ő a világ
világossága. Aki Őt követi, nem jár **a sötétben* (Jn 8,12). Ő az Út, az
Igazság és az Élet (Jn 14,6). Kihez mennénk? *Az örök élet igéi Nála vannak
*(Jn 6,68). *Egyedül Ő – Jézus Krisztus – tudja betölteni az emberi szív
legmélyebb vágyait.* Ő az, aki elvezetett minket ide. Ő jelen van
közöttünk. Elkísér bennünket, ahogy az Emmauszba tartó tanítványok mellé is
odaszegődött. Bízzuk Rá ezekben a napokban gondjainkat, félelmeinket és
reményeinket. Ezekben a napokban Ő meg fog kérdezni minket szeretetünk
felől, ahogy Simon Pétert is megkérdezte. Ne kerüljük el a válaszadást
ezekre a kérdésekre!

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71113&img=o_20160726-IMG_8649.jpg>

Jézussal találkozva annak is tudatában leszünk, hogy *mi mindannyian egy
nagy közösséget alkotunk – az egyházat –, amely átível az emberek által
fölállított és az őket elválasztó határokon. Mi mindannyian Isten gyermekei
vagyunk, akiket Fia, Jézus Krisztus megváltott vérével*. Az egyetemes
egyház megtapasztalása nagy tapasztalat, mely az ifjúsági világtalálkozók
sajátja. Az egyház képe tőlünk függ – a mi hitünktől és életszentségünktől.
Rajtunk múlik, hogy az evangélium eljusson azokhoz, akik még nem hallottak
Krisztusról vagy nem tudnak róla eleget.

Holnap, eljön közénk napjaink Pétere, Ferenc pápa. Holnapután ugyanitt
fogjuk Őt köszönteni. A következő napokban hallani fogjuk szavát és együtt
fogunk imádkozni Vele. A pápa jelenléte az ifjúsági világtalálkozón a hit
eme ünnepének még szebb és sajátosabb jellemvonása.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71113&img=o_IMG_9019.jpg>

Végül, harmadjára, az utolsó kérdés: merre tartunk és mit fogunk magunkkal
vinni innen? Találkozónk csupán pár napos, mely egy sűrű, lelki és bizonyos
értelemben fizikai erőt is igénylő tapasztalat lesz. *Majd visszatérünk
otthonainkba, családjainkhoz, iskoláinkba, egyetemeinkre és
munkahelyeinkre. Talán fontos döntéseket hozunk ezekben a napokban? Talán
új célokat tűzünk ki életünkben? *Talán meghalljuk Jézus tiszta hangját,
amellyel azt mondja nekünk, hogy hagyjunk el mindent és kövessük Őt?

Mit viszünk magunkkal? Jobb, ha nem válaszoljuk meg előre ezt a
kérdést. De *vegyük
föl ezt a kihívást!* Ezekben a napokban osszuk meg egymással, mi volt a
legértékesebb! Osszuk meg egymással hitünket, tapasztalatainkat,
reményeinket. Kedves fiatal barátaim, szolgáljanak ezek a napok
lehetőségként arra, hogy alakítsátok szíveteket és értelmeteket!
Figyeljetek oda a püspökök által előadott katekézisekre! Hallgassatok
Ferenc pápa hangjára! Vegyetek részt teljes szívvel a szentmiséken!

*Tapasztaljátok meg az Úr irgalmas szeretetét a kiengesztelődés
szentségében.* Fedezzétek föl Krakkó templomait, a város kulturális
értékeit, lakóinak és a környező települések lakóinak vendégszeretetét,
nyugalmat találhattok a napok hajtása után.

*Krakkóban eleven az Isteni Irgalmasság titka. Krakkó az alázatos Fausztina
nővér és II. János Pál otthona, akik érzékennyé tették az egyházat és a
világot Isten e sajátos tulajdonságára*. Visszatérve hazátokba,
otthonaitokba, vigyétek el az irgalmasság szikráját, emlékeztetve
mindenkit, hogy *„boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek” (Mt
5,7)*. Vigyétek el hitetek lángját és gyújtsatok általa újabb lángokat,
hogy az emberi szívek Jézus szívének ritmusára dobbanjanak, amely a
„szeretet lángoló tűzhelye”.* A szeretet lángja árassza el világunkat és
szabadítsa meg az önzéstől, az erőszaktól és az igazságtalanságtól, hogy a
jóság, a megbékélés, a szeretet és béke erősödjön meg a Földön.*

* <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71113&img=o_IMG_9292.jpg>*

Izajás próféta üzente ma számunkra ez:, hogy „Milyen szép a hegyeken annak
lába, aki jó hírt hoz” (Iz 52,7). II János Pál ilyen hírvivő volt – Ő volt
az ifjúsági világtalálkozók elindítója, a fiatalok és a családok barátja.
Ti is ilyen hírvivők vagytok. Vigyétek el Jézus Krisztus örömhírét a
világnak. Tegyetek tanúságot arról, hogy egyaránt *érdemes és szükséges
Krisztusra bíznunk sorsunkat! *Tárjátok szélesre szívetek ajtaját Krisztus
előtt! Hirdessétek Pál apostol meggyőződését, „hogy* sem halál, sem élet, …
sem más egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.”* (Róm 8,38–39) Ámen!

Fotó: Merényi Zita; Konferencja Episkopatu Polski

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160728/faff9b8a/attachment.html 


Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl