[Grem] F.pápa / az irgalmas szamaritánus példabeszéde kapcsán

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Júl. 13., Sze, 09:32:16 CEST 

 2016. július 10. vasárnap 17:01
http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/-az-szerencsetlen-az-az-ehezo-az-maganyos-az-migrans-en-voltam
Július 10-én, vasárnap Ferenc pápa az irgalmas szamaritánusról szóló jézusi
példabeszédről elmélkedett a szokásos vasárnap déli Úrangyala-imádság
előtt. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70818&img=o_ang3.jpg>

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai szentmisében az úgynevezett *„irgalmas szamaritánusról” szóló
példabeszéd*et halljuk, amely Lukács evangéliumában található (Lk
10,25–37). Ez az egyszerű és ösztönző elbeszélés *olyan életstílusra mutat
rá, amelynek a középpontjában nem mi magunk vagyunk, hanem mások, a
nehézségeikkel, akikkel életutunkon találkozunk, és akik kérdőre vonnak
minket.* Mások kérdőre vonnak minket. Ha mások nem vonnak minket kérdőre,
akkor ott valami nem működik, abban a szívben valami nem keresztény.

Jézus ezt a példabeszédet akkor használja, amikor egy írástudóval beszélget
arról a kettős parancsolatról, amely lehetővé teszi, hogy belépjünk az örök
életbe: szeresd Istent egész szíveddel, és felebarátodat, mint önmagadat
(Lk 10,25–28). „Igen – válaszol az az írástudó –, de, mondd, ki az én
felebarátom?” (vö. Lk 10,29). Mi is feltehetjük magunknak ezt a kérdést: ki
az én felebarátom? Kit kell szeretnem, mint saját magamat? A rokonaimat? A
barátaimat? A honfitársaimat? A hittestvéreimet…? Ki az én felebarátom?

Jézus ezzel a példabeszéddel válaszol. *Egy embert a Jeruzsálemből Jerikóba
vezető úton megtámadtak a rablók, megverték és magára hagyták. Ugyanazon az
úton arra megy először egy pap, aztán egy levita, akik, bár látják a
sérültet, nem állnak meg, hanem mennek tovább (Lk 10,31–32). Aztán odaér
egy szamaritánus is, vagyis egy szamariai lakos, az ilyeneket megvetették a
zsidók, mert nem követték az igaz vallást; viszont ő, éppen ő, amikor
észreveszi azt a szegény szerencsétlent, „megesett rajta a szíve. Odament
hozzá, […] bekötözte sebeit, […] elvitte egy vendégfogadóba, és
gondoskodott róla” (Lk 10,33–34); másnap a fogadós gondjaira bízta,
fizetett érte, és megígérte, hogy a többi költséget is kifizeti majd (vö.
Lk 10,35).*

Ekkor Jézus az írástudóhoz fordul, és megkérdezi tőle: „Mit gondolsz, e
három közül – a pap, a levita és a szamaritánus közül – ki volt a
felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” És ő természetesen azt
válaszolja – mert értelmes volt –: „Akinek megesett rajta a szíve” (Lk
10,36–37). Ily módon Jézus teljesen megváltoztatja az írástudó eredeti
nézőpontját – és a mienket is! –: nem szabad csoportokba sorolnom másokat,
hogy eldöntsem, ki a felebarátom, és ki nem az. Tőlem függ, hogy *felebarátja
vagyok-e vagy nem* – tehát a döntés az enyém! –, tehát tőlem függ, hogy
felebarátja vagyok-e vagy nem annak az embernek, akivel találkozom, és aki
segítségre szorul, még ha idegen vagy akár ellenséges is.

Jézus ezzel fejezi be: „Menj, és te is így tégy!” (Lk 10,37). Szép lecke!
Ugyanezt mondja valamennyiünknek: „Menj, és te is így tégy!” Légy
felebarátja fivérednek és nővérednek, akit szorult helyzetben látsz! „Menj,
és te is így tégy!” Jót tenni, jócselekedeteket végezni, nemcsak szavakat
mondani, amelyek elszállnak. Eszembe jut az az ének: „Parole, parole,
parole…” [Szavak, szavak, szavak…] Nem! *Tenni, tenni! Jócselekedeteinken
keresztül, melyeket szeretetből és örömmel felebarátainkért teszünk, hitünk
kihajt és termést hoz.* Tegyük fel magunknak a kérdést – mindenki szíve
mélyén válaszoljon –*, tegyük fel magunknak a kérdést: a mi hitünk
termékeny? A mi hitünk terem jótetteket? *Vagy inkább terméketlen, tehát
inkább halott, mint élő?* Felebarátjává válok másoknak **vagy egyszerűen
elmegyek mellettük*? Azok közé tartozom, akik saját kedvük szerint
válogatnak az emberek között? Érdemes feltennünk magunknak ezeket a
kérdéseket, és gyakran feltenni, mert *végül az irgalmasság cselekedetei
szerint ítéltetünk meg.* Az Úr hozzánk is így szólhat: Te, emlékszel arra,
amikor azon alkalommal Jeruzsálemből Jerikóba mentél? *Az a félholt férfi
én voltam.* Emlékszel? *Az az éhes gyermek én voltam.* Emlékszel? Az a
migráns, akit oly sokan el akarnak kergetni, én voltam. (Ferenc pápa itt
arra a nigériai keresztény férfira
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/emmanuel-az-olaszorszagban-meggyilkolt-nigeriai-menekult-tortenete>
utal, akit a Boko Haram terrorja elől menekült Olaszországba. Július 5-én
az olaszországi Fermo városában* az utcán helyi fociultrák meggyilkolták *– *a
Szerk.*) *Azok a magányos nagyszülők, akiket* *bedugtak az idősek
otthonába,** én voltam.* *Az a magányos beteg a kórházban, akit* *senki sem
látogat,* *én voltam.*

*Segítsen minket Szűz Mária, hogy a szeretet útján járjunk, a mások iránti
nagylelkű szeretet, az irgalmas szamaritánus útján. Segítsen minket, hogy
meg tudjuk élni a főparancsot, amelyet Krisztus ránk hagyott. Ez az az út,
amely az örök életre vezet.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160713/d6ccb90d/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról