[Grem] Böjte Cs. Ruhát adni, öltöztetni, teríteni / Irgalmasság iskolája

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Jan. 21., Cs, 20:36:34 CET 

Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – A szegényeknek ruhát adni
2016. január 21. csütörtök 17:07ű
http://www.magyarkurir.hu/nezopont/bojte-csaba-az-irgalmassag-iskolaja-szegenyeknek-ruhat-adni

videĂłk:

*A szegényeket ruházni (1) - https://www.youtube.com/watch?v=heW-ALrB8ak
<https://www.youtube.com/watch?v=heW-ALrB8ak>*

*A szegényeket ruházni (2) - https://www.youtube.com/watch?v=8y8vjfP7Qgk
<https://www.youtube.com/watch?v=8y8vjfP7Qgk>*
Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli
szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított.
Január 17-én Csíksomlyón és január 20-án a dévai templomban tartott
elmélkedésében az irgalmasság testi cselekedeteinek harmadik állomásáról
beszélt.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67027&img=o_bojte2.jpg>

Sokkal többről van szó, mint ruhát adni a szegényeknek – hangsúlyozta
Csíksomlyón elmondott beszédében Csaba testvér.* A újszülött Jézus képét
elevenítette fel, akit édesanyja nagy szeretettel pelenkázott, öltöztetett;
majd a nagyobbacska gyermek Jézus képét, akinek édesanyja ruhát varrt,
felpróbálta rá, megforgatta, megnézte, hol kell megigazítani…* Hétköznapi
jelenetek, amelyek megtörténhettek velünk is, amikor édesanyánk
öltöztetett, rendbe tette, kivasalta, kiigazította ruháinkat.

Aki elindult az irgalmasság iskolájának útján, sokféle módon gyakorolhatja
az öltöztetést, különösen most, farsang idején – tette hozzá. Elmesélte,
hogy Aradon az egyik nevelő Ferenc Józsefnek és Sisi királynénak
öltöztetett fel két kisgyermeket. Minden kisfiú bátor lovag, hős akar
lenni, sok kitüntetéssel, hogy szíve hölgyét meghódítsa – ez a kisfiú most
ilyen lehetett. Megvalósult a kislány álma is, hogy hercegnő lehessen, akit
csodálnak! Ezzel is segíthetünk, hogy a másik ember megvalósíthassa
önmagát! Fontos feladata a nevelőnek úgy öltöztetni a gyermeket, hogy
lehessen benne gyönyörködni – tanította Csaba testvér.

Meghatottan idézte fel a közelmúltban* az örökkévalóságba távozott
édesanyja alakját: ha sorban állnának mindazok, akiknek valaha ruhát adott,
nagyon hosszú lenne a sor. Nemcsak a szegényeknek adott, hanem sokaknak. A
hozzájuk betérő kispapokon például mindig észrevette, ha szükségük volt
nadrágra, ingre. *Milyen jó lenne szelíd jósággal öltöztetni másokat,
javítgatni az öltözködésükön! Figyelni a másikra, hogy szebbé tegyük ily
módon is a környezetünket – fejezte ki vágyát Csaba testvér.

Elmesélte, hogy 1993-ban, amikor elkezdték a Szent Ferenc Alapítvány
munkáját, tábort szerveztek az utcagyerekeknek, akik piszkosak voltak,
szakadt ruhában jártak, messziről látszott rajtuk, hogy szegények. A tábor
elején megfürdették őket, megmosták a hajukat, új ruhákat válogattak nekik.
Az egyik zsákban nagyon előkelő ruhák voltak, az egyik kislány ebből
választott ki egy fodros bársonyruhácskát. Nagy is volt rá, meleg is volt,
de neki az tetszett, büszkén viselte a nagy nyári hőségben. Böjte Csaba
figyelmeztetett,* a szegényeket öltöztetni nem azt jelenti, hogy a
koldusnak adunk egy zsák ruhát, és rohanunk tovább, hanem tudatosan kell
gyakorolni az öltöztetést, kiválogatni a ruhát a rászoruló gyermekkel
egyĂĽtt.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67027&img=o_deva.jpg>

*Szoktunk-e figyelni egymásra? – kérdezte Csaba testvér a templomban
összegyűlt híveket, illetve kérdez mindenkit, aki hallgatja elmélkedését.
Jó lenne figyelni egymásra, észrevenni, ha valakinek nincs sálja, sapkája a
hidegben! Arra buzdította a gyerekeket, ha látnak olyan hajléktalant az
állomáson, aki fázik, szóljanak otthon a nevelőiknek, és menjenek ki
együtt, öltöztessék fel. *

Könnyek között emlegette édesanyját, aki nemcsak gyermekkorában öltöztette,
a jelenleg rajta lévő habitust is ő varrta. Örömmel gondol vissza rá, hogy
első fizetéséből *maga is ruhákat vett édesanyjának: csizmát, kabátot,
mindent, amire szüksége lehetett. Nem lehet tudni, hányszor lesz alkalmunk
az irgalmasság cselekedeteit gyakorolni egymással. Éljünk a lehetőséggel,
ha ott a labda és ott a kapu, merjük rárúgni *– buzdított.

Böjte Csaba figyelmeztetett, hogy* elmélkedni, beszélgetni az
irgalmasságról egy hajítófát sem ér *–* az ér valamit, ha elindulunk, és
szeretettel odafordulunk a másikhoz. Használjunk ki minden lehetőséget
arra, hogy öltöztetni tudjuk, szebbé tudjuk tenni környezetünket *–
hangzott az erre a hétre szóló felhívása.

A dévai templomban január 20-án elmondott beszédében Csaba testvér újabb
történetekkel illusztrálta, milyen fontos gyakorolni az irgalmasság
harmadik testi cselekedetét, vagyis öltöztetni másokat. Az Apostolok
cselekedeteiből idézte fel *Tabita alakjá*t (ApCsel 9,36–42): a közösség
elkeseredett, mert *meghalt **ez az asszony, aki sok szép ruhát varrt
nekik. Szent Pétert hívták, aki kérte Istent, tegyen csodát* – és* Tabita
feltámadt, Isten feltámasztotta az asszonyt, aki ruhát varrt az
özvegyeknek.*

Csaba testvér ismét édesanyja alakját idézte fel, aki varrónő volt, ebből a
munkából nevelte fel gyermekeit.
*Amikor beteg volt, és Csaba testvér elment hozzá a kórházba, az asszony a
betegágyán is észrevette, hogy fiának szakadt a kabátja. Hívatta a nővért,
tűt, cérnát kért tőle, gondosan, szakszerűen megvarrta fia kabátját – a
kórházban fekve is volt gondja erre.*
Ahogyan korábban is: ha látta, hogy valakinek nincs megfelelő cipője,
sapkája, megpróbálta orvosolni a bajt. Csaba testvér ismét felhívta a
figyelmet arra, ez nem mindig azt jelenti, hogy valakinek valĂłban nincs
ruhája, fázik. Megvallotta, hogy ezt a fajta gondoskodást neki magának is
tanulnia kell: főként a lányok számára nem mindegy, milyen ruha, cipő van
rajtuk, az is fontos, hogy szépnek találják magukat benne. Édesanyjának
volt türelme addig válogatni, amíg a gyerekek nem találtak megfelelő ruhát
maguknak.

Hozzátette, *lehet öltöztetni az iskolai füzeteket is, hogy rendesek
legyenek; az oltárt, hogy szép legyen; az asztalt, hogy szépen legyen
megterítve – mindennek megvan a maga kultúrája, ezt is meg kell tanulni.
Öltöztessük fel egymást szépen! Nemcsak ruhába, hanem szeretetbe, jóságba,
irgalomba, az irgalmasság testi cselekedeteibe!* – buzdított Csaba testvér
az irgalmasság iskolájának harmadik elmélkedése végén.

Forrás, fotó, videó: Magnificat.ro

Thullner Zsuzsanna/Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160121/3dd52fe8/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról