[Grem] Böjte Cs: Az utazóknak szállást adni / Az irgalmasság iskolája

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Feb. 1., H, 19:17:14 CET 

Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – Az utazóknak szállást adni
2016. február 1. hétfő 15:21
http://www.magyarkurir.hu/hirek/bojte-csaba-az-irgalmassag-iskolaja-az-utazoknak-szallast-adni
Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli
szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A
január 24-én Déván tartott elmélkedésében az irgalmasság testi
cselekedeteinek negyedik állomásáról beszélt.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=67192&img=o_bojte22.jpg>

Tanuljuk meg a befogadást – buzdította a dévai gyerekeket és buzdítja a
felvétel hallgatóit Csaba testvér. – Nemcsak az embereket, hanem Jézus
tanítását is be kell fogadnunk: akik befogadják a tanítást, Isten
gyermekei, az örök élet örökösei lesznek.

Böjte Csaba figyelmeztetett: Jézus arra biztat, hogy merjük egymást
befogadni. Az evangélium elbeszéli, hogy Jézus megy hazafelé, és ifjak
kiabálnak utána. Hívja őket: Andrást, Fülöpöt és másokat, nézzék meg, hol
lakik. Vele mennek, nála alszanak, bizonyára nála is vacsoráznak. Csaba
testvér hétköznapi jelenetként mondja el, ahogyan Jézus befogadja a
tanítványokat – ahogyan az ember vendégeket fogad a házába: talán
borozgattak is, Mária készített egy tojásrántottát…

A befogadásnak sok szintje van – tanította Csaba testvér. – Szép dolog
szóba állni valakivel: vidéken az emberek mindig szépen köszönnek
egymásnak. Mesélt egy bácsiról, aki a hegyekben él, mindenkinek köszön, és
feljelenti azt, aki nem köszön neki, hiszen – ahogyan ő gondolja – az
biztos rossz ember. Rá tudok-e nézni szeretettel a másikra? – kérdezte a
ferences szerzetes hallgatĂłitĂłl.

Elmesélte, hogyan kezdődött a dévai Szent Ferenc Alapítvány tevékenysége,
hogyan kezdett embereket befogadni. Gyulafehérváron 1982-ben egy vak
koldussal találkozott: szakadt, piszkos cigány ember volt, két pici
gyerekkel. Csaba testvér – aki akkor a teológián tanult – megkérdezte tőle,
hogy van. Másnap elment meglátogatni őket. A férfi elmesélte, hogy
gyerekkorában a nagyobb gyerekek borsot fújtak a szemébe, attól vakult meg.
Később testvérével élt, aki fát lopott, ezért lecsukták, ő pedig ott maradt
a két gyermekkel. A gyerekek nem voltak megkeresztelve, ezért szeminarista
társaival együtt elkezdték felkészíteni őket a keresztségre, több más
gyerekkel egyĂĽtt. Minden kispapnak lett egy-egy keresztgyereke, neki egy
Berta nevű, tizenkét éves kislány jutott. Tudta, hogy ezeknek az egyszerű
embereknek nincs naptáruk, elment hát érte az ünnep napján, fekete
reverendában, ahogyan akkoriban járt. Berta menyasszonynak öltözött,
fátyolban, szép ruhában volt: belékarolt, együtt vonultak végig az utcákon.
Abban a pillanatban, amikor beléptek a székesegyházba, felhangzott az
orgona – az osztálytársai fetrengtek a nevetéstől. Később elmentek a
gyerekekkel kirándulni, nem szakadt meg a kapcsolat. Csaba testvér
elégedetten állapította meg, hogy azóta eltelt huszonöt év, és nagy öröm
forrása ma is, hogy megnyitotta a szívét és otthonát mások előtt.

Jó dolog igent mondani az életre, jó befogadni – hangsúlyozta Böjte Csaba,
és elmesélt néhány szép történetet a korábban befogadott gyerekekről, akik
azóta szép, okos felnőttek lettek. Nemrég Érkörtvélyesre látogatott,
ahonnan sok gyereket fogadtak be, így azokat a testvéreket is, akiknek az
édesapjuk bányász volt, az édesanyjuk meghalt. Elment az egyik már felnőtt
lányhoz, aki a kisfiával volt otthon: hatalmas örömmel fogadta, második
apukájaként mutatta be a családjának.

A Varga testvéreket Nagyváradon fogadták be, haldokló édesanyjuk kérte az
alapítvány munkatársait, hogy vegyék magukhoz gyermekeit. Miután igent
mondtak a kérésére, az édesanya másnap meghalt: addig nem tudott meghalni,
amíg gyermekei jövőjéről nem gondoskodott. Azóta a gyerekek elvégezték az
iskolákat, felnőttek, az édesanya testvérénél laknak. Csaba testvér
érkezésére összegyűlt a család, ő pedig megállapította: jó volt látni
ezeket a fiúkat, akik kimagaslottak a rokonok közül. Nemcsak nevelést
kaptak az alapítványnál, hanem fizikailag is szépen fejlődtek. Külön öröm
volt, hogy a náluk töltött tizenkét év alatt nem szakították el azt a
vékony szálat, ami a családhoz kötötte őket. Erdély földje, a falu nem
szegényebb, hanem gazdagabb lett a befogadás által.

A 21. század elején Európa és népünk számára is az a legnagyobb kérdés,
hogy tudunk-e befogadni, integrálni. Tudjuk-e befogadni a köztünk élő
szegényeket, a menekülteket. Meg tudjuk-e szólítani őket, le tudunk-e ülni
velük beszélgetni, hisszük-e, hogy a Jóisten őket is vezeti? Tudunk-e
leülni beszélgetni a körülöttünk élő románokkal? – vetette fel az erdélyi
ferences.

Böjte Csaba elmesélt egy történetet, ami nemrég esett meg vele: nem jöttek
ki érte időben az állomásra, és amíg várakozott, meghívott egy kávéra egy
koldust. Elbeszélgettek, meghallgatta a történetét. Ennek a találkozásnak a
példája nyomán házi feladatot adott hallgatóinak a negyedik hétre: „Hívj
meg valakit egy kávéra, teára, süteményre; olyan embert, aki különbözik
tőled. Merd megszólítani, merd befogadni!” Arra buzdította a fiatalokat –
akik szeretnek facebookozni, és részt vesznek különféle játékokban,
gyerekkori képeket tesznek ki az oldalukra –, hogy küldjenek neki hasonló
történeteket a befogadásról, akár fényképekkel is. Azzal búcsúzott a
gyerekektől, hogy reméli, mindenki elvégzi ezt a házi feladatot.

Forrás, fotó és videó: Magnificat.ro

Thullner Zsuzsanna/Magyar KurĂ­r
Ezt az e-mailt egy Avast védelemmel rendelkező, vírusmentes számítógépről
küldték.
www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160201/c41cb44e/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról