[Grem] Lengyel szemmel a rombol izmusokrl / Sutarski Konrad, lengyel r

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Dec. 15., Cs, 12:33:36 CET 

Lengyel szemmel a romboló izmusokról

http://preshaztarsasag.wixsite.com/preshaz/east

"A globalizmus az utolsó száz év harmadik totalitárius rendszere – a
kommunizmus és a nácizmus után –, amely a XX. század végén jött létre.
Jelenleg igyekszik meggyengíteni és befolyása alá vonni a világ országait,
főként az európai földrészt, így Lengyelországot és Magyarországot is" -
írta Európa védelmezői és az Új Rend című cikkében Konrad
Sutarski,  Magyarországon élő lengyel író, történész és nemzetiségi
politikus. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. december 11.



- Az Ön elemzése szerint négy ponton támad a demokrácia ellen az Új Rend.
Az egyik az úgynevezett washingtoni egyezmény (1989). Az ártalmatlannak
tűnő neoliberális, globalista jelszavak: „liberalizáció, dereguláció és
privatizáció” a piaci szereplőket, vállalatokat megszabadították azoktól a
megkötöttségektől, amelyeket az állam jelenléte okozott." Ennek a célnak az
elérésére az Új Rend hazánkban korrupt politikusokat bérelt föl, akik azt
sulykolták, hogy "az állam a legrosszabb tulajdonos." Ma az ilyen,
parlamentből kiselejtezett politikusok nagyvállalati leánycég vezetőségéből
húznak pénzt havonta. Mennyire lenne kockázatos megnevezésük, és testület
elé állításuk?

 - A gazdaság működtetésével kapcsolatos – washingtoni konszenzus által
javasolt – elveket olyan időszakban hirdették meg, amikor a hibás állami
gazdasági alapokon nyugvó kommunista rendszer már szétesőben volt. Ezért *a
konszenzus neoliberális jelszavait (liberalizáció, privatizáció,
dereguláció) csodaszernek kiáltották ki, amelyek gyakorlatba ültetése
bármely ország gazdaságát ki tudja gyógyítani a bajaiból.* *Valójában
azonban mindez *– különösen a gazdaságilag gyengébb, fejlődő országokban –
a vállalatok rabló módon történő privatizációja* a nemzeti vagyon *
*kiárusításához
vezetett, **elsősorban a nemzetközi nagytőke javára.* Ugyanez *a korábban
még állami monopóliumot jelentő pénzkibocsátás* j*ogának a
magánosítására  is vonatkozott, amely a Világbank tagjává vált (az államtól
függetlenített) Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok kezébe került. *Az
állam gazdasági szerepvállalásának és kontrolljának ultraliberális
visszaszorítása *a pénzügyi-gazdasági privatizációval párosítva együttesen
képes volt* *egész országok eladósodását okozni*, illetve tovább fokozni, s
a nemzetközi pénzügyi-gazdasági *elittől való függőségbe taszítani.* Ez a –
manapság már globálisan meghatározó, bár számszerűen  nagyon szűk körű –
elit ritkán (és nem szívesen) fedi fel arcát és kilétét (e tekintetben
talán csak a *Rotschild család* tagjai, illetve a világ egyik leggazdagabb
embere, a tőzsdespekuláns *Soros György* képeznek kivételt). Például
teljesen titkosak azok *a Bilderberg csoport* égisze alatt évente
megrendezett találkozók, amelyeken a világ legfontosabb ügyeit vitatják meg
a legnagyobb bankok és a legfontosabb (fegyvergyártásban és más gazdasági
területeken érdekelt) konszernek vezetői, s amelyekre *meghívják a világ
vezető politikusait, közgazdászait és egyéb legbefolyásosabb személyiségeit
(az eset aktualitása okán érdemes tudni, hogy az utóbbi években – többek
között – Hillary Clintont is rendszeresen a vendégek között lehetett
találni)*.  Az elit tevékenykedését széles körű – a földkerekség
országainak elsöprő többségében kiépített –* igen befolyásos kapcsolati
háló segíti, amelynek tagjai (politikusok, közgazdászok és számos
tudományterület tudósai *– a neveket általában itt sem hozzák
nyilvánosságra) komoly haszonélvezői az általuk nyújtott támogatásnak, *
továbbá a fősodrú média is minden megjelenési formájában az elitet
erősíti. *

Az elit és köre nyomásának ellenállni, amely saját gazdagságát egész
társadalmak rovására képes megsokszorozni, *elsősorban az egyes országok
nemzetpárti, tehát antiliberális és antiglobalista politikája képes
ellensúlyozni. Ezt jól mutatja 2010 óta Magyarország vagy 2015 óta
Lengyelország péld*ája, és elmozdulások történtek ebbe az irányba más
közép- és nyugat-európai országokban is, illetve – tekintetbe véve a
megválasztott új amerikai elnök kampánybeli megnyilatkozásait – az Amerikai
Egyesült Államokban is várhatóak. Egyes korrumpált és nemzetellenes
politikusok felelősségre vonása csak csepp az eddigi, emberarcú Európán
átcsapó tengerben.



- Említi a támadási pontok között a terrormigrációt is, ezt most hagyjuk,
és megnevezi a következőt: "az egyház és az európai nemzetek keresztény
értékei ellen való támadást." Nem nehéz felismerni a szabadkőművesség XIX.
században néven nevezett ellenségeit, amelyeket ez a titkos szervezet meg
akar semmisíteni: a katolikus egyházat, a nemzeteket és a családokat.
Minthogy a leleplezett terv mára a Napnál világosabban végkifejlete felé
halad, hogyan azonosíthatjuk az elkövetőket?

​- A jelenlegi civilizáció és a technikai forradalom egykori bölcsőjének
számító *Európát (illetve ezen a szellemi táptalajon kifejlődött
Észak-Amerikát is)* immár legalább a XVII-XVIII. század óta* az
„emancipációs” filozófiák forrásaként is számon tartják, amelyek az egyént
helyezik oda – hogy elbitorolhassa **a helyét –, ahol korábban az ember
Istent tudta*. Ezek az előzmények vezettek *a XX. század második felében az
egoisztikus neoliberalizmus kialakulásához, amelyet a pénzügyi-gazdasági
elit világszerte cinikusan ki- és felhasznál.*

Ezt az elitet – illetve az általa támogatott  neoliberális ideológiát,
amely az Isten helyébe lépni hivatott *embert* *közgazdasági tárggyá, a
fogyasztás eszközévé degradálta le *– jelenleg már a társadalmi élet
világméretű torzulása kiváltó okaként lehet feltüntetni. (J.E. Stiglitz
amerikai közgazdász szerint: „2009-2010 között, az USA-ban a gazdasági
>felélénkülés> éveiben a jövedelemnövekedések 93%-a a lakosság 1%-át
képező  legnagyobb jövedelemmel rendelkezőkhöz került”.) *A leggazdagabb
emberek e csoportja (mondhatni kasztja) egyre több országban gazdasági,
etnikai, vallási konfliktusokat gerjeszt, háborús konfliktusokat és véres
társadalmi forrongásokat szít, mert ez folyamatosan lehetővé teszi a
fegyvereladásokat* a szemben álló felek számára, *az ezzel összefüggésben
lévő népvándorlásokat pedig szervezi és finanszírozza azzal a céllal, hogy
megrendítse* *a jelenleg még fennálló társadalmi rendet.* E titkos
tevékenységek megbízottai és végrehajtói már a következő,  középszintet
képviselik: ide egyes politikai és gazdasági struktúrákban akár állami,
vagy államok feletti (pl. brüsszeli központú európai uniós) szervezetekben
tisztségeket betöltő vezetők és szürke eminenciások tartoznak. *Tekintve,
hogy az elit a valódi céljait – a világszerte globálisan egységes
kormányzás bevezetését *– *titkolja,* és ennek érdekében* össze akarja
keverni **a népeket, vallásokat és kultúrákat*), *a destruktív
tevékenységeket pedig – filantróp indíttatásúaknak álcázva* – *„gazdasági
támogatás”, „emberi jogi tevékenység”, „menekülteknek nyújtott
segítségnyújtás*” *színében tünteti fel, illetve magasztos célokat
hangoztató alapítványi tevékenységek leple alatt végzi, így számos jó
szándékú ember naivan támogatja a jól hangzó jelszavakat, és az ő oldalukra
áll.* Az egyes személyekre való név szerinti mutogatás – mint például
Európában Juncker, Schulz vagy Merkel – nem elegendő, mert ezek a
politikusok mind csupán kiragadott bábok a hatalmas politikai sakktáblán,
akiket a háttérbe húzódó, arctalan pénzügyi-gazdasági felső csoport mozgat.
E helyzetben nem a személyek  megnevezése biztosít valódi védekezést,
hanem szükség
van olyan országokra, amelyeknek kormányzata, állami intézményrendszere még
nem hódolt be a globalista ultraliberalizmusnak, *amelyek gazdaságilag,
társadalmilag és erkölcsileg még elég erősek és függetlenek*. E feltétel
nem csupán a kormányzati és állami hivatalrendszerre vonatkozik, hanem a
kellő mértékben kiépített és megerősödött civil szerveződésekre is, amelyek
a globalizmusellenes fellépés jegyében, mintegy az államhatalom politikai
hátországát, támogatottságát biztosítva, képesek széleskörű társadalmi
mozgalmat indítani, amelyre az állami intézményrendszer támaszkodhat. Éppen
ezért nélkülözhetetlen az ő tevékenységük. E belső szimbiózis
Magyarországon már létrejött, köszönhetően az országos kiterjedésű Civil
Összefogás Fórumnak. Hasonló a helyzet Lengyelországban, ahol a jelenlegi –
nemzeti hagyományőrző – kormányzatot a Gazeta Polska Klubhálózat
(körülbelül 450 helyi klub révén) támogatja. Magyarország és Lengyelország
között már az ennek megfelelő (az államhatalmi és a civil szervezetek
közötti) együttműködés is kezdetét vette. *Nagy szükség van ennek a
folyamatnak a kiszélesítésére Európa több országára, élükön a Visegrádi
Együttműködés másik két államára, Csehországra és Szlovákiára *(a civil
szervezetek ott még nem biztosítanak politikai háttértámogatást saját
kormányaik számára), hiszen *az ő működésüket **is bizonytalanná teszi a
nemzetközi gazdasági nyomásgyakorlás, az erkölcsi fogalmak viszonylagossá
tétele, ** az idegen népek áradása (ami az etnikai, vallási és kulturális
arányok felborulásához és a helyi népesség elnemzetietlenedéséhez vezet).*
A kisebb országok – mint példáu Magyarország –, de még a közepes méretűek –
mint Lengyelország – sem lennének képesek egyedül, hosszabb távon,
szembeszállni a globalizmus minden frontvonalon zajló támadásának.

 - Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat
<http://preshaztarsasag.wixsite.com/preshaz/west> jelmondata. Védelmet
jelenthet-e ez a kontinentális mozgás az Ön által megnevezett ama támadási
pont ellen, melyet így ír le: "kis esztétikai és intellektuális értékkel
rendelkező univerzális tömegkultúra, amely a XX. század utolsó évtizedei
óta támadja az Egyesült Államokból Nyugat-Európa országain keresztül a
kontinens kelet-közép és keleti részét. A cél az, hogy a gyökerek nélküli
multikulturalitás háttérbe szorítsa a nemzetek szellemi gerincoszlopának
számító nemzeti kultúrát, hagyományokat és elfoglalja azok helyét"?

 - *A nemzeti kultúrák **háttérbe szorítása *– tehát* a nemzeti tudat*
*rombolása
–* *a globalizmus egyik részcélja.* Ennek fontos *eszköze a messziről
kritikátlanul importált multikulturalizmus. Az amerikai (angolszász)
kultúra divatként való behozatala is *ennek egyik példája. Amennyire
kívánatos a nemzeti kultúrák nyitottságának fenntartása más nemzetek
kultúrái iránt, oly mértékben teljesen elhibázott az idegen kultúrszokások
vak utánzása. *Gyakran csak apróságokkal kezdődik az eltávolodás *mindattól,
ami nemzeti jellegű, ami a sajátunk. Észrevétlen* torzulások a
beszédünkben, a szokásainkban. Alattomos változások a kedvteléseinkben:*
hogy mivel szeretjük kitölteni a napot, mit csinálunk szívesen, – bár az
emberek ennek fatális következményeit általában nem veszik észre. Jól
példázza az amerikai-angolszász befolyást az idegen szavak (például
„szuper”, „oké”) használata az anyanyelvi megfelelőik („kitűnő” illetve
„jó”, „rendben”) helyett;* a kartondobozokból való táplálkozás a
"gyorséttermekben" *(ez különösen a fiatalokra jellemző); a Valentin nap
szerelmesek napjaként történő megünneplése, miközben a közép-európai
kultúrkörben szent Bálint (Valentin) egyúttal a mentális betegségektől és
az epilepsziától is védelmezi az embereket; október 31-én történik *a
„halloween” mulatozás*, pedig *mindenszentek és a halottak napja előestjén
hagyományosan arra készülünk, hogy meglátogassuk a temetőben nyugvó közeli
hozzátartozóinkat.* A globalizmus terjedésével együtt jár az
elnemzetietlenítő kultúra, a média által is támogatott – „szórakoztató
ipar” virágoztatása, amely hatalmas arénákban fényorgiával és az emberi
tűrőképesség határait próbára tevő hangerejű zenebonákkal kábítja az
embereket. Ez egyik módja az emberek lealacsonyító módon történő
uniformizálásának, arra tanításának, hogy ne egyénként, hanem tömegként,
nyájként viselkedjenek és reagáljanak a koncertaréna keverőpultjának –
egyúttal pedig a globális világ szellemi műhelyének – irányítása szerint.
Ezek csak kiragadott példák, mert a társadalmak befolyásolására, szellemi
szintjének a lealacsonyítására irányuló módszerek számosak.

*Kellene, hogy a honi kultúra védelme *a lesüllyesztéssel szemben
elsősorban tudatos előnyben részesülésében, fontos értékei tudatos
ápolásában nyilvánuljon meg. *Ennek tanítását már kicsi gyermekkorban el
kellene kezdeni a szülői házakban, és folytatni kellene az óvodákban, az
iskolákban – egészen az egyetemekig és a közéletig bezárólag.*

Kép: NAVA
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20161215/85496b91/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl