[Grem] F.pápa / A házasság nem rögtönözhető! / katekézis a családról

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Május. 27., Sze, 19:38:51 CEST


Ferenc pápa: A házasság nem rögtönözhető!
2015. május 27. szerda 18:35
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-hazassag-nem-rogtonozheto
Ferenc pápa folytatta a család témájáról szóló katekézissorozatát. Május
27-én a jegyesi időszak szépségéről és fontosságáról elmélkedett a Szent
Péter téren tartott szerdai általános kihallgatás keretében.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=61568&img=o_katekezis4_0527.jpg>

*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Folytatom a családról szóló katekézisek sorát: ma a jegyességről szeretnék
beszélni. *A jegyességnek – az olasz fidanzamento szóból ki is halljuk –, a
bizalomhoz (fiducia), a bizalmas kapcsolathoz (confidenza), a
megbízhatósághoz (affidabilità) van köze.* *Bizalom abban a hivatásban,
amelyet Isten ad,* hiszen a házasság mindenekelőtt Isten hívásának a
felfedezése. Nyilvánvalóan gyönyörű dolog, hogy ma a fiatalok a kölcsönös
szeretet alapján dönthetnek arról, kivel házasodjanak össze. De éppen* a
kapcsolat szabadsága követeli meg a döntés tudatos kiegyensúlyozottságát. *A
házasságkötés nem pusztán megegyezés a kettejük közötti vonzalom, az
érzelmek, az adott pillanat vagy egy rövidebb időszak alapján…, *végig kell
járniuk egy utat!*

*A jegyesség *– másképpen fogalmazva – olyan időszak, amikor a két
személynek* alapos munkát kell végezniük szeretetükön, közös, egymással
megosztott, mélyreható munkát.* Felfedezik egymást lépésről lépésre: vagyis
a férfi „kitanulja” a nőt azáltal, hogy kitanulja ezt a konkrét nőt, a
menyasszonyát; a nő pedig „kitanulja” a férfit azáltal, hogy kitanulja ezt
a konkrét férfit, a vőlegényét. Ne becsüljük alá *e tanulási folyamat
jelentőségé*t: ez egy szép feladat, és maga a szeretet kívánja meg, amely
nem csupán felhőtlen boldogság, vagy elragadó érzelem.

*A Szentírás úgy beszél az egész teremtésről, mint Isten szeretetének
alapos munkájáról. A Teremtés könyve azt írja: „És Isten látta, hogy
mindaz, amit alkotott, nagyon jó.” (Ter 1,31) Isten csak a végén „pihen
meg”.* Ebből a képből megértjük, hogy Isten szeretete, mely elindítja a
világot, nem egy hirtelenjében meghozott döntés volt. Nem! Hanem egy
belevaló munka! I*sten szeretete megteremtette a visszavonhatatlan, szilárd
és tartósnak szánt szövetség konkrét feltételeit*.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=61568&img=o_katekezis6_0527.jpg>

A férfi és nő közötti szeretetszövetség, mely *egész életre szól, nem
rögtönözhető, nem lehet egyik napról a másikra megkötni.* Nincs
expresszházasság: muszáj dolgozni a szereteten, muszáj fejlődni. A férfi és
nő közötti szeretetszövetséget tanulni és csiszolni kell. Hadd mondjam azt,
hogy ez kézművesszövetség. A* két életet eggyé kell gyúrni, ez egyfajta
csoda is, a szabadság és a szív csodája*, mely a hitre bízza magát. Talán
többet kellene tennünk ezen a téren, mert „érzelmi koordinátáink”
összegabalyodtak.* Aki mindent és rögtön akar, az mindent és rögtön elenged
az első felmerülő nehézség láttán (*vagy az első alkalommal). Nem
remélhető, hogy kialakul az önátadáson alapuló bizalom és hűség, ha inkább
az a magatartás kerekedik felül, hogy a szerelmet lelki-testi jólétünk
egyfajta kiegészítőjeként fogyasszuk. A szerelem nem ez! A jegyesség a két
személy azon akaratát hangsúlyozza, hogy* szeretnének közösen megőrizni
valamit, amit* sosem lehet megvenni vagy eladni, sosem szabad elárulni vagy
elhagyni semmilyen kecsegtető ajánlatért sem.

*Isten is, amikor a néppel kötött szövetségről beszél, időnként a jegyesség
képét használja. Jeremiás könyvében, amikor a tőle eltávolodott néphez
beszél, emlékezteti arra az időszakra, amikor a nép még Isten
„menyasszonya” volt. Ezt mondja: „Még emlékszem ifjúkorod hűségére,
jegyességed idejének szeretetére*”. (Jer 2,2)* És Isten végigjárta a
jegyesség idejét. Aztán egy ígéretet is tesz,* hallottuk ezt a kihallgatás
elején, Ozeás könyvében: „Feleségem leszel örökre, feleségül veszlek
igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Feleségül veszlek
hűséggel, hogy megismerd az Urat”. ( Oz 2,21–22) Hosszú az út, amelyet az
Úr jegyben végig jár népével.* V**égül Isten feleségül veszi népét Jézus
Krisztusban: Jézusban feleségül veszi az egyházat. Isten népe Jézusnak a
felesége. De addig milyen hosszú utat kellett meg tenni!*

Nektek, olaszoknak, van egy csodálatos irodalmi művetek a jegyességről
[Manzoni: Jegyesek]. A fiataloknak mindenképpen ismerniük kell, el kell
olvasniuk! Mestermű ez, amely két jegyes történetét beszéli el, akiknek
rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük, komoly fájdalmakon kellett
végigmenniük, míg elérkeztek az út végéhez, a házasságkötéshez. Ne
hanyagoljátok el ezt a jegyességről szóló mesterművet, amelyet az olasz
irodalom kínál nektek. Haladjatok előre, olvassátok el, és meglátjátok
ezeknek a jegyeseknek a szépségét, a szenvedését, de a hűségét is!

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=61568&img=o_katekezis5_0527.jpg>

Az egyház – a maga bölcsességével – megőrzi *a különbségtételt a között,
hogy valaki jegyben jár vagy házas-e – nem ugyanaz a kettő! –*, éppen a
megbizonyosodás kényes és alapos feladata miatt. Semmiképpen se kezeljük
könnyelműen az egyháznak ezt a bölcs tanítását, mely a boldogan élő házasok
szeretettapasztalatából is táplálkozik.* A test erős szimbólumai maguknál
tartják a lélek kulcsait: nem vehetjük könnyelműen a testi kapcsolatokat,
hiszen tartós sebet ejthetnek a lelken (vö. 1Kor 6,15–20).*

*Nyilvánvalóan a mai kultúra és társadalom meglehetősen közömbössé vált **ennek
az átmenetnek a finomságával és komolyságával szemben.** Másfelől nem
mondhatjuk, hogy nagylelkűen bánna **azokkal a fiatalokkal, akiknek komoly
szándékuk a családalapítás és a gyermekvállalás.* Mi több, *inkább ezernyi
– gondolkodást és gyakorlatot érintő – akadályt támaszt. *A jegyesség az
élet egyik végigjárandó érlelődési szakasza, ahogyan *a gyümölcsnek is meg
kell érnie, végig kell mennie a szeretetben való éretté válás útján, mígnem
elérkezik a házasságkötés ideje.*

A jegyesoktatás különleges alkalma a házasságra való felkészülésnek.
Látjuk, hogy sok olyan jegyespár van, akik szinte akaratuk ellenére esnek
be a jegyesoktatási kurzusra – „Jaj, ezek a papok köteleznek minket, hogy
oktatáson vegyünk részt? De minek? Tudunk mi már mindent!” –, és így
kelletlenül kezdik el. Igen ám, de később hálásak és megelégedettek, mert
voltaképpen a jegyesoktatáson találtak alkalmat arra – és gyakran ez az
egyetlen alkalom! –, hogy komolyan végiggondolják tapasztalatukat. Bizony
vannak párok, akik már régóta együtt járnak, mély intim kapcsolatban
vannak, talán együtt is élnek, de igazából nem ismerik egymást. Furcsának
tetszhet, de a tapasztalat ezt mutatja. Ezért itt az ideje, hogy
újraértékeljük a jegyességet mint egymás kölcsönös megismerésének és a
közös életterv kialakításának időszakát. A házasságra való felkészülés
időszakát ebből a szemszögből kell néznünk, és fel kell használnunk a
keresztény házaspárok egyszerű, de jelentős tapasztalatát is.

Ezen a téren is azt kell előtérbe helyezni, *ami lényeges: a Szentírást,
közösen, tudatosan újra fel kell fedezni; az imádságot, a liturgikus
imádságot, de az „otthoni”, családban megélendő imádságot is; a
szentségeket, a szentségi életet, a gyónást, az áldozást, melyben az Úr
lakást vesz a jegyesekben és felkészíti őket arra, hogy valóban „Krisztus
kegyelmével” fogadják el egymást; végezetül a szegényekkel és rászorulókkal
való testvéri kapcsolatot, akik józan életvitelre és osztozásra késztetnek
minket. Azok a jegyesek, akik minderre törekszenek, mindketten növekszenek,
és egy nagyon szép házasságkötési szertartásra fognak készülni, amelyet nem
világias szempontok, hanem keresztény szempontok alapján szerveznek meg.*

Gondoljunk csak Istennek azokra az imént hallott szavaira, amelyeket
népének mond, mint vőlegény a menyasszonyának: „*Feleségem leszel örökre,
feleségül veszlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel.
Feleségül veszlek hűséggel, hogy megismerd az Urat”*. (Oz 2,21–22) Minden
jegyespár gondoljon erre, és mondjátok egymásnak: „Feleségem leszel, férjem
leszel!” *Ki kell várni azt a pillanatot, majd eljön az ideje, szépen végig
kell járni az utat, meg kell érlelni a kapcsolatot. A lépéseket nem lehet
megspórolni. Az éretté válás így megy végbe: lépésről lépésre.*

A jegyesség időszaka valóban a felkészülés időszaka, de mire is? A
meglepetésre! Azoknak a lelki ajándékoknak a meglepetésére, amelyekkel az
Úr gazdagítja – az egyházon keresztül – az új családot, amely kész arra,
hogy Isten áldásában éljen.

Most arra hívlak titeket, hogy* imádkozzunk a Názáreti Szent Családhoz:
Jézushoz, Józsefhez és Máriához. Imádkozzunk azért, hogy a családok
végigjárják a felkészülésnek ezt az útját, imádkozzunk a jegyesekért.
Kérjük Máriát mindannyian közösen, mondjunk el egy üdvözlégyet minden
jegyespárért, hogy meg tudják érteni a házassághoz vezető útnak ezt a
szépségét. [Üdvöz légy, Mária…] *A téren lévő jegyeseknek pedig ezt mondom:
Legyen szép utatok a jegyességben!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Magyar KurĂ­r
Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon i <http://www.facebook.com/magyarkurir>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150527/69b5a185/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról