[Grem] Böjte Cs. könyv + előszó idézve

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Május. 16., Szo, 07:14:00 CEST 

Megjelent Böjte Csaba Virág a fény felé hajlik című füves könyve a
gyermekvállalásról és a nevelésről.
  2015. május 15. 18:14

http://gondola.hu/cikkek/96387-Megjelent_Bojte_Csaba_fuves_konyve_.html

 *Csaba testvért sok mindenért szeretjük, becsüljük és tiszteljük: a remény
embere ő, aki kirángat a csüggedés mocsarából, szemünket az ég felé emeli,
erőt ad a holnaphoz. Emellett lélekgyógyász, a kikerülhetetlen nehézségek,
a szenvedések értelmét alázattal kereső lelkiatya, aki kimossa és bekötözi
a sebeket, segít talpra állni.* Az előző két füves könyve (*A mindennapi
kenyérnél is fontosabb a remény
<http://www.helikon.hu/termek/bojte-csaba/A-mindennapi-kenyernel-is-fontosabb-a-remeny/1828/>*
és *Az igazgyöngy fájdalomból születik
<http://www.helikon.hu/termek/bojte-csaba/Az-igazgyongy-fajdalombol-szuletik/1863/>*)
az anyagiakról, a válságról, a szolidaritásról, a világvégéről és a
jövőről, valamint a szenvedésről, a méltóságteljes megöregedésről, a
halálról és az örök életről szól.

De talán legismertebb tevékenysége az, hogy *ő a legnagyobb nagycsaládos,
több mint 5.000 gyermek nevelőapja, sokszoros nagypapa, egy igazi
nagyformátumú nevelő, aki nem gyakran változó irányzatok és divatos elvek
szerint formálja a rábízottakat, hanem akinek iránytűje az Élet, a rengeteg
örömön, sikeren, kudarcon megérlelődött tapasztalat.* A legújabb kötetbe,
melynek címe *A virág a fény felé hajlik
<http://www.helikon.hu/termek/bojte-csaba/A-virag-a-feny-fele-hajlik/1912/>*,
a gyermekvállalásról és nevelésről szóló gondolatait gyűjtötték össze,
többek között arról, hogy *„a gyermek ki nem merülő boldogságforrás, a
legnagyobb érték, sokkal többet ér, mint Michelangelo gyönyörű Pietája,
mert az csak halott kő, de gyermeknek halhatatlan lelke van”*. De nem
hallgatja el azt sem, hogy *„aki gyereket nevel, nem csak édes mézet, hanem
sok ideget is megeszik, le kell tudnia nyelni néhány békát, amíg a gyereke
felnő”.* Szól *a szülők, nevelők feladatáról, akik a legértékesebb munkát
végzik, emberszobrászok, akik minden pillanatban nevelnek, elsősorban nem a
szavaikkal, hanem az életükkel,* továbbá arról, hogyan éljen meg a fiatal a
jég hátán is,* a megsebzett és a tékozló ifjú megsegítésé*ről, és *a
kirepülés segítésé*ről a felnőtt életbe.

A könyv elolvasása után szülők, nevelők megerősödünk abban, hogy *az egyik
legszebb, legértékesebb hivatás*t választottuk, amelyben a legfontosabb
munkaeszközünk a saját személyiségünk, a formálandó alkotás pedig a
hús-vér, érző, halhatatlan lelkű ember.
A kötetet Karikó Éva állította össze. Fotók: Váradi Levente.

*Helikon KiadĂł*

A könyvekbe az alábbi linkeken bele lehet olvasni:

http://www.helikon.hu/termek/bojte-csaba/A-virag-a-feny-fele-hajlik/1912/

http://www.helikon.hu/termek/bojte-csaba/Az-igazgyongy-fajdalombol-szuletik/1863/

http://www.helikon.hu/termek/bojte-csaba/A-mindennapi-kenyernel-is-fontosabb-a-remeny/1828/

*Csaba testvér előszava*

„Csodálom a szántó-vető embert, ki hitével meglátja a fekete földbe hulló,
száraz magban az érett búzakalászt, s szövetségeseivel, a mindent átölelő,
áldott napfénnyel és a tavaszi esővel jóságosan életet fakaszt. A földműves
bölcs, ismeri az Isten adta vágyat, mi nemcsak őt, de mindent az ég alatt
mozgat, késztet, hogy táplálja magát, csírát fakasszon, bőséges gyümölcsöt
hozzon fajtája szerint. A paraszt nem állja útját a természetnek, hisz azt,
ami nélküle is születne, ő szorgalmas alázattal támogatja, kisebb testvére
lesz a magnak, gondozza figyelmesen, s mivel jóságosan szolgál, a mag érett
búzakalásszal hálálja meg a fáradozásait. A kézműves meglátja a gerendában
a deszkát, és a finom deszkalapokban a bútort, a széket, az asztalt.
Szövetségeseket keres: éles fűrészt, kemény acélú gyalut, vág, majd enyvvel
összefog, alkot, gyarapít, gazdaggá tesz, lelket lehel a kidöntött fába.
Szorgos munkája bölcs, de egyszerű is, hisz azt a szépet látja s láttatja
meg, erősíti fel, mi már ott van a fában! A kivágott deszkadarabon, az
átlátszó, kemény lakk alatt felragyog a fa gyönyörű erezete, megszületik a
nemzedékeket befogadó, a családot nagy hajóként az időben hordozó, a házat
otthonná tevő bútor! Csodálom a péket, a szabót, az orvost, a mesterembert,
a tudóst, a művészt, ha bölcs urai a mesterségüknek, ha képesek alázattal,
céljaik elérésében társakra találni, eszközöket használni, s* ha kisebb
testvéri alázattal akaratuk nem más, mint szolgálni, szépíteni, nemesíteni,
munkával mások vágyát beteljesíteni, felhozni a mélyből az
igazgyöngyöket! *Talán
mindannyiuk közül *legjobban a szülőt és a tanítót csodálom, ki magát az
embert szolgálja, segíti a kibontakozásban az Isten adta magot, a szent
ajándékot, a gyermeket, akit maga a Teremtő tarisznyált fel!* Szövetségesük*
a türelmes alázat, a bizalom a határozott atyai szigorban, **a határait
feszegető gyermek sokszor meglepő vázlatainak kuszaságát **túlélő remény és
a jókedv, mellyel várja a nagy Alkotó a gyermekbőrbe álmodott remekművének
születését!* A gyermek, amikor megérkezik egy lezárt, értékes csomag, nem
fehér tábla, az ő szívét Isten sűrűn teleírta, léte az emberek imájára
küldött atyai válasz. A szülő, a nevelő méltó feltörni a pecsétet, segíteni
kibontani a levelet, de a sorokat egyedül a küldönc betűzheti ki! *Sok
vázlat **után születik a remekmű, az az alkotás, mit Isten belénk álmodott*!
*A te dolgod, szülő, tanító, hogy a Teremtőtől hírt hozó ne csüggedjen, ne
dobja el olvasatlanul az atyai levelet.* *Tápláld a hitet a rád bízott
ifjúban, hogy bizalommal elcsendesedve, önmagába fordulva megértse, hogy az
ő élete maga az isteni üzenet! Isten úgy szerette a világot, hogy őt, az ő
szeretett gyermekét megteremtette, s áldásként Teremtőnk drága, gyógyító jó
szavaként küldi a világba! **A rád bízott gyermek dolga* nem az általad
leadott leckék vég nélküli magolása, nem az évezredes emberi tudás
határtalan labirintusában való bolyongás, *hanem az, hogy Teremtőnk áldása,
jó szava, gyógyító, simogató jelenléte legyen testvérei számára! *S ha
benne ez a felismerés megszületik, ha megérzi, hogy* milyen jó ízű jónak
lenni, akkor maga indul el, hogy kihegyezze ceruzáját, **k**épezze,
formálja önmagát, s beteljesítse Isten adta drága hivatását. *S ekkor a
szülő, a tanító hátradőlhet, mint a szántó-vető ember, ki boldogan
gyönyörködik a szélben ringó búzatáblában, mert a többit a csendesen
csordogáló idő már nélküle is bevégzi!”
gondola
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150516/054b189c/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról