[Grem] Bíró püsp. áprilisi levele acsaládokhoz

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Már. 31., K, 16:42:46 CEST


*Bíró László püspök áprilisi levele: "Hívom a családokat .."*

http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/hivom-csaladokat-biro-laszlo-puspok-aprilisi-levele

Most, hogy már a férjem is nyugdíjas, – mondta szomszédasszonyának egy
idősödő nő – a gyerekeink is kirepültek, jobb szeretek csak magamban lenni.
Nem szeretem a nyüzsgést, a sok embert, legjobb szóba se állni velük. A
fiatalabbja elégedetlen, az öregebbje csak panaszkodik. A férjemmel sem
sokat beszélgetünk, egy életen át már kibeszélgettük magunkat. Meg különben
is, mi jót várhatunk még a mi életünkben?
------------------------------

Mi okozhatna nekünk még örömet? Új ismerősökre nem vágyunk, a régiek
elmaradoztak, egyik nap olyan, mint a másik, annak örülünk, hogy élünk.

Az embert – az egyetlen teremtményt a földön, akit Isten önmagáért akart –
Isten a saját képére és hasonlóságára teremtette, és ez, – mivel maga Isten
egy és háromságos: az Atya, a Fiú és a Szentlélek közössége –, viszonyban
létet, kapcsolatban létet jelent másik személyekkel. (vö. Mulieris
Dignitatem 7.) I*sten nem magányosnak, hanem társas lénynek teremtette az
embert, és már a teremtéskor megalapította a házasság intézményét *(Ter 1,
28), hogy lehetővé tegye a társadalom létrejöttét. A társadalom nem
magányos egyedekből áll, hanem házaspárok által alapított családokból. *A
családokból azonban csak akkor lesz társadalom, ha a családtagok közötti
kapcsolat tartós, egyre mélyülő, kölcsönös tiszteletre épülő. **A Teremtő
szeretetből és szeretetre teremtette az embert, az ember és Isten
kapcsolatának alapja tehát Isten szeretete.* Erre a szeretetalapra épül fel
az emberek, a családok és a közösségek közötti kapcsolat. A Szeretet arra
késztet, hogy szolgáljuk mások javát és a közjót. *Az ember akkor tölti be
hivatását, ha harmonikus szeretet-kapcsolatban van Teremtőjével,* a Teremtő
többi gyermekével és az egész teremtett világgal.

*Az emberi kapcsolatokról Ferenc pápa így ír:* *„A keresztény eszmény
mindig arra hív, hogy győzzük le a mai világ sugallta gyanakvást, az
állandó bizalmatlanságot, a megtámadástól való félelmet, a védekező
magatartást. **Sokan próbálnak mások elől *a* kényelmes magánszférába vagy
a bizalmas barátok szűk körébe menekülni,** és lemondanak** az evangélium
társas természetének realizmusáról.* Mert ahogyan egyesek szívesen vennének
egy test és kereszt nélküli, tisztán spirituális Krisztust, a személyek
közötti kapcsolatokat is csak kifinomult készülékek, képernyők és
rendszerek által keresik, melyeket tetszésük szerint ki- és
bekapcsolhatnak. Eközben *az evangélium mindig arra hív, hogy vállaljuk a
másik arcával, minket megszólító fizikai jelenlétével, fájdalmával és
kéréseivel, magával ragadó örömével való találkozás kockázatát, szüntelen
testi közelségben.* Az Isten testté lett Fiába vetett igazi hit
elválaszthatatlan az önátadástól, a közösséghez tartozástól, a
szolgálattól, a mások testével való kiengesztelődéstől. *Isten Fia a maga
megtestesülésében a gyöngédség forradalmára hívott meg minket.*” (Evangelii
Gaudium 88.)

*Mi akadályozza ma az embereket őszinte, elmélyült kapcsolatok
kialakításában? Segítenek vagy akadályoznak a technikai eszközök az emberi
kapcsolatok létrehozásában és ápolásában? Mondjatok példákat a Ferenc pápa
által említett „gyengédség forradalmára”!*

*Korunk embere hajlamos a világot, az életet csak a saját érdeke
szempontjából nézni. Az érdekek között első helyen szerepelnek az anyagiak,
a maga és családja testi-lelki jóléte, a biztonság, a háboríthatatlanság.**
Ezeket veszélyeztetve látja,* *ha másokkal, egyénekkel és közösségekkel
kell szorosabb kapcsolatba lépni, kötelezettségeket vállalni,
elköteleződni. **Ez vezet a családok bezárkózásához, elszigetelődéséhez, és
a közösség széteséséhez.* Az ilyen elszigetelődött családok arra nem
gondolnak, hogy *bármi gond, probléma adódik, akkor magukra maradnak, külső
segítség híján pedig könnyen széteshet a család is. **A családon belüli és
a családok közötti kapcsolatok kölcsönhatásban vannak egymással.*

*Az önközpontú emberek* nem feltétlenül ateisták, sőt, gyakran hívőnek,
kereszténynek gondolják magukat, *vallásosságuk azonban a spirituális
fogyasztói szemlélet egy formája. Nem akarnak sem a másik emberrel, sem
Istennel személyes kapcsolatba lépni. *Sok hívő ezért elrejtőzik és
visszavonul a többiek tekintete elől, és finoman egyik helyről a másikra,
vagy *egyik feladatból a másikba menekül,** anélkül hogy** mély és tartós
kapcsolatokat **építene ki.* Pedig a *menekülés hamis orvosság, mely
megbetegíti a szívet, s olykor a testet is*. *Az egyetlen út a másokkal
való találkozás.* *Legyünk kezdeményezők, segítsünk azoknak, akikkel
találkozunk, hogy legyőzve belső ellenállásukat sajátítsák el a találkozás
művészetét, *hogy tudjanak *másokat őszintén becsülni és útitársnak
elfogadni.* Tanuljuk meg Jézust mások arcán, hangjában, igényeiben
felfedezni. És anélkül hogy belefáradnánk a testvériség melletti döntésbe, *meg
kell tanulnunk, hogy egy ölelésben együtt szenvedjünk a megfeszített
Krisztussal,* *amikor igazságtalan támadás vagy hálátlanság ér.*

*Hogyan tudtok iskolai, főiskolai tanulmányaitok alatt, munkahelyeteken
magányos társaitokkal kapcsolatba lépni? Milyen veszéllyel jár, ha egy
csoport bezárkózik, új tagot nem fogad be, a csoporton kívüliekről pedig
nem vesz tudomást?*

*Sok családban egyhangúan telnek a napok, mindenki végzi a dolgát és
esténként arra is fáradt, hogy jó éjszakát kívánjon a másiknak*.
Találkoznak, meg is beszélik a napi teendőket, kötelességszerűen
gondoskodnak egymásról, de *nincs* *közös örömük, nem ismerik egymás* *
vágyait,** nem köti össze őket **az együtt növekedés igénye.* *Ha valami
nézeteltérés támad, könnyen kitör a vihar, és nehezen csillapodik le, mert
kicsi, vagy gyenge** a villámhárító: a türelmes szeretetet.*

„Az igazi öröm a családban nem felületes, és nem a tárgyaknak, vagy a
kellemes környezetnek köszönhető.* Az igazi öröm az emberek közötti
mélységes, a szívükben érzett harmóniából fakad, és szívüket kitárva
mutatják meg együttlétük és egymás kölcsönös szolgálatának szépségét életük
útján.* A felszabadult öröm magával ragadó érzésének azonban az * alapja
Isten jelenléte* a családban, az ő befogadásra kész, irgalmas, figyelmes
szeretete mindenki iránt. Mindenek előtt pedig *a türelmes szeretet.** A
türelem isteni erény, amely arra tanít, hogy legyünk türelmes szeretettel
egymás iránt *a családban. Csak Isten tudja összhangba hozni a
különbözőségeket*. Ha Isten szeretete **nincs jelen, elenyészik a harmónia,
felszínre tör az önzés, és kialszik az öröm.* *Az a család azonban, amely a
hit örömében él továbbsugározza ezt az örömöt, a föld sójává, a világ
világosságává, az egész társadalom kovászává válik.* *(Ferenc pápa 2013.
okt. 27-i homíliájából)*

A szomszédasszony mosolyogva hallgatta az idősödő nőt. Tudja kedves, mi se
sokat nyüzsgünk már – mondta –, de néha olyan jól esik egy jót beszélgetni.
Megemlítette egyszer, hogy hova való, hát az én férjem is arról a vidékről
jött, biztos találnának közös ismerősöket. Tudja mit? Jöjjenek át hozzánk
vacsora után, van a férjemnek egy kis otthonról való bora, azt mondja, hogy
az minden gondra, bajra a legjobb orvosság.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150331/6e301cef/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról