[Grem] F.ppa / egy bolviai brtnben

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Jl. 11., Szo, 08:04:59 CEST 

Ferenc pápa egy bolíviai börtönben: Egy ember vagyok, akinek megbocsátottak
2015. július 10. péntek 22:15
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-egy-boliviai-bortonben-egy-ember-vagyok-akinek-megbocsatottak
Ferenc pápa bolíviai látogatása utolsó napján, július 10-én Santa Cruzban a
Palmasola fegyházba látogatott, ahol ötezer elítélt él nehéz körülmények
között. Elvitte közéjük Krisztus örömhírét – tájékoztat a Vatikáni Rádió
olasz nyelvű portálja és az Acistampa hírügynökség.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62601&img=o_borton6.jpg>
A bolíviai Palmasola több mint egy börtön: *börtönváros, az a hely
Bolíviában, amely a pokol szinonimája.* *Egy olyan terület, amely először
elszigetelődött a társadalomtól, lezárták és végül börtön lett*. Tízezer
négyzetméteren, *nyolcszáz férőhelyen közel ötezren élnek: túlzsúfolt,
zűrzavaros kavalkád.* A Palmasolában készült képek általában félelmet
keltenek az emberben, de a pápa látogatása még ezt a börtönt is átformálta: *a
sár, a korrupció helye* *éneklő kórussá vált. 2 500 fogva tartott napokon
át próbálta a dalokat, amelyeket elénekeltek a pápának. A méltóságra még
ott is van igény, **ahol nincsenek utak, ahol a házak düledeznek*, ahol az
emberek úgy érzik, kiselejtezték őket.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62601&img=o_borton8.jpg>
A pápa autón érkezett, motoros testőrökkel. *A börtön sportpályáján 5 500
ember várta, körbejárt közöttük, sokakat megölelt, *majd a következő
beszédet intézte hozzájuk:

„Nem mehettem el Bolíviából anélkül, hogy ne üdvözöljelek benneteket, meg
ne osszam veletek azt a hitet és reményt, amely a kereszten felajánlott
szeretetből születik meg. Köszönöm, ahogyan fogadtatok. Tudom, hogy
készültetek rá, imádkoztatok értem. Nagyon köszönöm nektek. A
tanúságtételekből látom, hogy *a fájdalom* *nem tudja kiölni a szív mélyén
a reményt, hogy az élet erőteljesen utat tör magának *még az ellenséges
körülmények között is.

*Ki az, aki itt áll előttetek? *– kérdezhetnétek. Az életemnek egy
bizonyosságával szeretnék válaszolni erre a kérdésre, egy olyan
bizonyossággal, amely örökre rám nyomta a bélyegét. *Aki itt áll előttetek,
az egy ember, akinek megbocsátottak. Egy ember, akit megváltottak,
megváltanak sok bűnéből. *Így mutatkozom be nektek. Nem sok, amit adhatok
nektek, de nektek szeretném adni,
*meg szeretném osztani veletek azt, amim van, amit szeretek: Jézust, Jézus
Krisztust, az Atya irgalmasságát.*
*Ő azért jött, hogy megmutassa nekünk, láthatóvá tegye előttünk a
szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Titeket, téged, téged, téged,
engem…* Cselekvő, valóságos szeretet ez.* Szeretet, amely komolyan vette
övéi életének valóságát. Olyan szeretet, amely gyógyít, megbocsát, felemel,*
gondoskodik. Olyan szeretet, amely közel lép az emberhez, visszaadja a
méltóságát. A méltóságot, amelyet sokféleképpen elveszíthetünk. De* Jézus
csökönyös ebben: életét adta azért, hogy visszaadja az elveszített
méltóságot, *minden erejével azon legyen, hogy felruházzon minket
méltósággal.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62601&img=o_borton1.jpg>
Eszembe jutott valami, ami segíthet: *Péter és Pál, Jézus tanítványai is
börtönben voltak.* Megfosztották őket szabadságuktól. Ebben a helyzetben
volt valami, ami megtartotta őket; valami, ami nem engedte, hogy
elkeseredjenek, hogy belevesszenek az értelmetlenség sötétségébe.* Az
imádság* volt ez. Egyéni és közösségi imádság. *Ők is imádkoztak és értük
is imádkoztak*. Két mozdulat, két cselekedet: és *ezek együtt olyan hálót
képeznek, amely megtartja az életet és a reményt. Az imádság megment az
elkeseredéstől és arra ösztönöz, hogy menjünk tovább. *Olyan háló, amely
megtartja az életet, a ti életeteket és a családtagjaitok életét. Te az
édesanyádról beszéltél… az anyák imádsága, a jegyesek, a gyerekek imádsága:
ez egy háló. Ez a ti hálótok, amely előre viszi az életet.

Mert *amikor Jézus belép valakinek életébe, akkor az az ember nem marad a
múlt rabságában, hanem elkezd másképp, más reménnyel tekinteni a jelenre.*
Elkezdi más szemmel nézni saját magát, más szemmel néz az élete valóságára.
Nem ragad le annál, ami történt, hanem képes sírni és megtalálja az erőt az
újrakezdéshez. *És ha időnként szomorúnak, legyőzöttnek érezzük magunkat,
rosszul vagyunk,* *akkor *– arra hívlak benneteket –,* nézzünk a keresztre
feszített Krisztus arcára! Az ő tekintetében mindannyian megtalálhatjuk a
helyünket*. Mindannyian rábízhatjuk a sebeinket, a fájdalmainkat, ahogyan a
tévedéseinket is, a bűneinket is. Sok dolog van, amiben hibázhatunk. *Jézus
sebeiben helyet kapnak a mi sebeink is.* Mindannyian „megsebesülünk”, így
vagy úgy. Elvinni a sebeinket Jézus sebeihez… Miért? Hogy gyógyítsa,
megmossa, átalakítsa, feltámassza. Ő értetek halt meg, értem halt meg, hogy
a kezét nyújtsa nekünk, felemeljen. Beszéljetek, beszéljetek a papokkal,
akik ide jönnek hozzátok, beszélgessetek velük! Beszéljetek a testvérekkel,
akik ide jönnek, beszélgessetek velük! *Beszélgessetek mindenkivel, aki
azért jön, hogy Jézusról beszéljen nektek. Jézus fel akar emelni minket,
mindig.*

Ez a bizonyosság arra ösztönöz minket, hogy *dolgozzunk a méltóságunkért*.
Az elzárás nem ugyanaz, mint a kirekesztés: ez legyen mindig egyértelmű!
Mert *a börtönbüntetés annak a folyamatnak a része, amely visszahelyezi az
embert a társadalomba*. *Sok minden van ellenetek ezen a helyen – jól tudom
és ti is nagyon világosan elmondtátok: a túlzsúfoltság, az
igazságszolgáltatás lassúsága, a foglalkoztatás-terápia és a rehabilitációs
programok hiánya, az erőszak, az infrastruktúra hiánya, a felsőfokú
tanulmányok lehetőségének hiánya…* Szükség van arra, hogy az intézmények
gyorsan és hatékonyan összefogjanak és választ találjanak ezekre a
kérdésekre. De miközben ezért harcolunk, nem tekinthetjük úgy, hogy minden
elveszett. Vannak dolgok, amiket már most meg tudunk tenni.

Ebben a rehabilitációs központban* az együttélés részben rajtatok
múlik.* A *szenvedés
és a nélkülözés önzővé teheti a szívünket, helyet adhat a konfliktusoknak,*
de megtehetjük azt is, hogy a hiteles testvériség megteremtésének
lehetőségévé tesszük. *Segítsetek egymásnak! Ne féljetek segíteni
egymásnak!* *A gonosz az összetűzést akarja, a rivalizálást, a
megosztottságot, a klikkesedést keresi.* *Ne menjetek bele *a* játszmájába!
*Küzdjetek, hogy előre haladjatok, egységben!

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62601&img=o_bortonavvenire.jpg>
Szeretném kérni tőletek, hogy adjátok át üdvözletemet a családjaitoknak,
családtagjaitoknak, akik közül néhányan itt vannak… nagyon fontos a
jelenlétük, a család segítsége, a nagyszülők, az apa, az anya, a testvérek,
a feleség, a férj, a gyerekek. Arra emlékeztetnek minket, hogy érdemes élni
és küzdeni egy jobb világért.

Végül bátorítani szeretném azokat, akik ebben a központban dolgoznak: a
vezetőket, a büntetőbíróság börtönőreit és az egész személyzetet. Fontos
közfeladatot láttok el. Fontos feladatotok van a társadalomba való
visszahelyezés terén. A feladat felemelni, nem lealacsonyítani; méltóságot
adni, nem megalázni; bátorítani, nem lesújtani. Olyan folyamat ez, amely
azt kéri tőlünk, hogy ne a jók és rosszak logikája alapján gondolkodjunk,
hanem az ember megsegítésére irányuló logika szerint. Az ember
megsegítésének logikája megment benneteket a korrupció minden formájától és
jobb körülményeket teremt mindenki számára. Ha így éljük meg ezt a
folyamatot, az nemesebbé tesz minket, bátorságot ad és felemel
mindannyiunkat. Mindenki megteheti a szívében, mindenki tudja, hogyan kell…

Kérlek benneteket, imádkozzatok továbbra is értem, mert nekem is vannak
hibáim és bűnbánatot kell tartanom. Nagyon köszönöm.”

Fotó: Vatikáni Rádió, Avvenire.it

Magyar Kurír
(tzs)
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150711/c6f4399e/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl