[Grem] A gyarmatoktól a Charlie Hebdo-i terrorig

[KEA]

A gyarmatoktól a Charlie Hebdo-i terrorig

hir24.hu -- 2015.01.14., Jászberényi Sándor
http://www.hir24.hu/kulfold/2015/01/14/a-gyarmatoktol-a-charlie-hebdo-i-terrorig/


A Charlie Hebdo mészárlás mindenkit megrázott Európában. Téves azonban
azt gondolnunk, hogy Franciaország konfliktusa új keletű lenne. Több
évtized gyarmatosító szabadrablás és a volt gyarmatok függésben tartása,
sarcolása érlelte ezt a konfliktust. Franciaország gyarmatosító
politikájának fekete pontjait a siliconafrica.com gyűjtötte össze.

Amikor Guinea miniszterelnöke 1958-ban úgy döntött, országa független
lesz és kiválik a francia gyarmatbirodalomból, a párizsi elit annyira
dühös lett, hogy elpusztíttatott mindent, amiről úgy vélte a francia
gyarmatosításnak köszönhetően jöhetett létre az afrikai országban.

Háromezer francia hagyta el Guineát, és amit nem tudtak magukkal vinni,
azt a földdel tették egyenlővé. Lerombolták az iskolákat, az óvodákat, a
közigazgatási épületeket, tönkretették az autókat, a mezőgazdasági
gépeket, a könyveket, az orvosságokat, a kutatási intézet eszközeit,
megölték a háziállatokat és az áruházak ételeit felégették, vagy
megmérgezték.

Ezzel minden gyarmat számára világossá vált, hogy a franciák elutasítása
súlyos következményekkel járhat. Nem is mert senki Sékou Touré nyomába
lépni. Egyedül a guineai miniszterelnök volt elég bátor, hogy
véghezvigye, amit jelmondatában is hangoztatott "inkább választjuk a
szabadságot szegénységben, mint a jólétet szolgaságban."

Sylvanus Olympionak, a Togói Köztársaság első elnökének sikerült egy
középutas megoldást találnia. Nem írta alá a gyarmatosítás folytatásáról
szóló de Gaulle-paktumot, de minden évben törlesztett Franciaországnak a
gyarmatosításból származó előnyei miatt. Ez volt az egyetlen módja, hogy
a franciák ne rombolják le az országot, mielőtt távoznak Togóból. Az ún.
"gyarmati adó" mértéke hatalmas volt, 1963-ban az ország
költségvetésének 40 százalékát tette ki. Az állam pénzügyi helyzete
rendkívül instabillá vált, ezért Olympio úgy döntött, az afrikai
valutaközösségi frank (FCFA) helyett az ország saját pénznemét fogja
használni. 1963. január 13-án, három nappal azután, hogy az új pénzek
nyomtatását megkezdték, Olympiot meggyilkolták. Az elnökkel állítólag
Etienne Gnassingbe, egy veterán francia idegenlégiós őrmester végzett
612 dollárnyi jutalomért.

Modiba Keita, a Mali Köztársaság első elnöke is meg szeretett volna
szabadulni a gyarmati valutától. 1968. november 19-én, Olympiohoz
hasonlóan ő is egy ex-hadnagy áldozatává vált.

A függetlenségi törekvések viharos időszakában a franciák számos
alkalommal vetették be az idegenlégiósaikat, hogy eltávolítsák
pozíciójukból a kellemetlenséget okozó afrikai vezetőket.

Fotó: Europress/AFP

1966. január elsején Jean-Bédel Bokassa követett el puccsot David
Dackot, a Közép-Afrikai Köztársaság első elnöke ellen. Január 3-án
Felső-Volta, a jelenlegi Burkina Faso elnökét, Maurice Yaméogot
mozdította el a helyéről Aboubacar Sangoulé Lamizana. Benin elnökét,
Hubert Magát saját testőre hallgattatta el 1972. október 26-án. Mathieu
Kérékou francia katonai iskolákban tanult 1968 és1970 között.

Az elmúlt 50 évben összesen 67 puccs történt 26 afrikai országban.
Ezekből 16 állam volt francia gyarmat. Ahogy a számok is tükrözik,
Franciaország kétségbeesetten és igen aktívan törekedett arra, hogy
megtartsa kolóniáit.

Afrika nélkül nem megy

2008 márciusában a volt francia elnök, Jacques Chirac elismerte: "Afrika
nélkül Franciaország a harmadik [világ] hatalom helyére csúszna a
rangsorban." De Chirac elődje, François Mitterand is megjövendölte már
1957-ben: "Afrika nélkül Franciaországnak nem lenne történelme a 21.
században."

Jelenleg 14 afrikai országot kötelez a gyarmati szerződésük arra, hogy
devizatartalékuk 85 százalékát a francia központi bankba, és ezzel a
francia pénzügyminiszter ellenőrzése alá helyezzék. 2014-es adatok
szerint Togónak és még 13 másik afrikai államnak kell gyarmati adót
fizetnie Franciaország számára. Az ellenálló vezetőket vagy
meggyilkolták, vagy eltávolították a pozíciójukból. Akik
engedelmeskedtek, most a franciák pazar életmódját támogatják, mialatt a
saját népük mélyszegénységtől szenved.

Az afrikai vezetőket gyakran vádolják korrupcióval és azzal, hogy a
nyugati hatalmak érdekei szerint cselekednek, de jó okuk van az ilyen
hozzáállásra. A saját embereikkel foglalkoznának, ha nem zaklatnák, és
nem terrorizálnák őket folyton a gyarmatosító országok.

Gyarmati Paktum

Franciaország csak papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét.
"Együttműködési megállapodást" íratott alá velük, melyben részletezte
kapcsolatuk természetét, biztosította a frank, és a francia oktatási
rendszer pozícióját az országokban, és meghatározta a katonai és a
kereskedelmi preferenciáikat. Ez az 1950-es évek óta érvényben lévő
gyarmati paktum 11 főbb összetevőből áll.

1. Gyarmati adó fizetése Franciaország számára

Az újdonsült "független" államoknak fizetniük kell a francia
infrastruktúráért, melyhez a gyarmatosítás ideje alatt juthattak hozzá.

2. A nemzeti tartalékok elkobzása

Az afrikai országok csakis a francia központi bankba helyezhetik letétbe
monetáris tartalékaikat. Franciaország már 14 állam nemzeti tartalékával
gazdálkodik 1961 óta. Kezeli Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea,
Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-Afrikai
Köztársaság, Csád, Kongó-Brazzaville, Egyenlítői-Guinea és Gabon pénzét.

Évről évre mintegy 500 milliárd dollár gazdagítja ily módon a francia
kincstárat. Az afrikai országok évente a pénzük 15 százalékához
férhetnek hozzá. Ezen felül jogosultak kölcsön felvételére a
kereskedelmi átlagkamatlábon alapuló kamattal. A kölcsön maximális
értéke azonban nem lehet magasabb, mint az előző évi állami bevételük 20
százaléka. Ha az ország ennél több kölcsönt szeretne felvenni – a saját
pénzéből – Franciaország megvétózhatja.

"Őszintén el kellene ismernünk, hogy a bankjainkban lévő pénz nagy része
pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik"– nyilatkozta
nemrég Jacques Chirac, volt francia államfő.

3. Elővásárlási jog bármilyen nyersanyagra vagy természeti erőforrásra

Bármilyen új erőforrásra lelnek a volt gyarmatok területén,
Franciaországnak jogában áll azt elsőként felvásárolni. Az országok csak
akkor kereshetnek más vevőt, ha a franciák rábólintottak.

4. A francia érdekek és vállalatok preferálása a közbeszerzéseknél

A kormányzati megbízások esetében francia cégeket kell előnyben
részesíteni, nem számít, ha más jobb ár-érték aránnyal szolgálna. Ebből
kifolyólag a legtöbb ex-gyarmat gazdasági létesítményei francia
emigránsok kezében vannak. Elefántcsontparton például francia vállalatok
tulajdonában van az összes közmű – a víz, az elektromosság, a telefon, a
közlekedés, a kikötők és a nagyobb bankok is. Ugyanígy a
kereskedelemben, az építőiparban és a mezőgazdaságban is. Végül az
afrikaiak majd odáig jutnak, hogy az európaiak tulajdonában lévő
kontinensen fognak élni.

5. Kizárólagosság a katonai felszerelésre és a katonatisztek képzésére

A gyarmati paktumhoz kapcsolódó védelmi megállapodások értelmében a
Franciaországba küldött magas rangú katonai tisztviselők ösztöndíjakban
és támogatásokban részesülhetnek a képzéseik során.

A helyzet igazából az, hogy a franciák több ezer árulót képeznek az
intézményeikben, akik szükség esetén bevethetők, ha puccsot kellene
végrehajtani az afrikai országokban.

6. Csapatok vezényléséhez és katonai közbeavatkozáshoz való jog

A védelmi megállapodások lehetővé teszik, hogy Franciaország katonailag
fellépjen az ex-gyarmatai ellen, és francia vezetésű csapatait
állomásoztassa az országok katonai bázisain.

Amikor Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart elnöke véget szeretett volna
vetni a francia kizsákmányolásnak, puccs áldozatává vált. Gbagbo
elmozdítása során Franciaország tankokat, harci helikoptereket és a
különleges erőket is bevetette, akik a civileket sem kímélték. A francia
hadsereg 2006-ban 56 fegyvertelen civilt mészárolt le és további 1200-at
megsebesített. Mindezek tetejében a francia üzleti közösség a műveletek
alatt elszenvedett veszteségekért kártérítésre kötelezte az új kormányt.

7. A hivatalos nyelv a francia és az oktatás is francia nyelven kell,
hogy folyjon

A francia külügyminiszter felügyelete alatt álló "Frankofónia" nevű
szervezet számos kapcsolódó létesítményéve együtt azért jött létre, hogy
terjessze a francia nyelvet és a kultúrát az afrikai ex-gyarmatoknál is.

8. A gyarmati valuta, az FCFA kötelező használata

A valutaközösségi franknak köszönhetően Franciaország könnyedén
megcsapolhatja az afrikai országok kasszáit. Már az Európai Unió is
elítélte ezt a rendszert, de a franciák nem hajlandóak megszabadulni
gyarmati rendszerüktől, mely 500 milliárd dollárral gazdagítja a
kincstárukat.

9. Az éves egyenleg megküldése Franciaországnak

Az afrikai országok a jelentés elküldése nélkül nem juthatnak hozzá a
pénzükhöz.

10. Katonai szövetségesek korlátozása

Az afrikai országok közül kevés rendelkezik regionális katonai
szövetségessel, egyedül a volt gyarmatosítójukkal működnek együtt.
Ex-gyarmatai számára Franciaország meg is tiltja, hogy mással lépjenek
szövetségre.

11. Kötelező Franciaországgal szövetkezni háború vagy válság idején

A második világháború során kb. egymillió afrikai katona harcolt a
nácizmus és a fasizmus ellen, úgy, hogy sokszor nem kérték a
beleegyezésüket sem. Franciaország tudja, hogy az afrikai katonai erők
igen hasznosak lehetnek, hiszen a franciák 1940-ben mindössze 6 hétig
tudták magukat tartani a németekkel szemben.

Fotó: Europress/AFP

A mai napig tart

Van valami hátborzongató Afrika és Franciaország viszonyában. Először
is, hogy Franciaország súlyosan függ az Afrika kizsákmányolásától, már a
rabszolgaság kora óta. Továbbá ijesztő, hogy a francia elitben nincs
annyi a kreativitás, hogy túllépjen a régi időkön és a hagyományokon.
Végül pedig, Franciaország két, olyan a múltban ragadt, paranoiákkal
küzdő intézménnyel rendelkezik, melyek apokalipszist sejtenek a
változások mögött és ideológia szempontból nem jutottak tovább a 19.
századi romanticizmusnál. Ennél fogva a Francia Pénzügyi és
Költségvetési, valamint a Külügyminisztérium nem csak Afrikára, de
magukra a franciákra is fenyegetést jelent.

Afrikának is lépnie kell azonban, ha fel szeretné szabadítani magát.
Érthetetlen például, hogy hogyan bírja 450 francia katonai irányítani
Elefántcsontpart 20 millió fős népességét.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI