[Grem] Pozsony-Ligetfalu kapcsán a benesi tömeggyilkosságokról...

László Imre doncimil at gmail.com
2015. Jan. 4., V, 17:21:38 CET


http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=440230

Aktuális
<http://www.tenyleg.com/index.php?action=categoryView&type=places&category_id=3115>
Adalékok a pozsony-ligetfalui tömeggyilkossághoz

*A utóbbi időben, Janics Kálmán halálának évfordulója kapcsán sokfelé
lehetett olvasni
<http://kolozsvaros.ro/2013/09/eltitkolt-kis-katyn-felvideken-a-duna-partjan-%E2%80%93-%E2%80%9Cmagyartalanito%E2%80%9D-szlovak-tomeggyilkossag/>
egy 1945-ös szlovákiai magyarellenes tömeggyilkosságról, melyről egykor ő
írt először. Valóban előfordulhatott ilyesmi? Ha igen, kik követhették el a
gaztettet? Valóban magyarok voltak az áldozatok? Szabó József egy
folyamatban lévő, kiterjedt alapkutatás részeredményeiről számol be a
Tényleg!/? számára készült, a kérdést teljesen új megvilágításba helyező
írásában. Ennek jóval bővebb, forráshivatkozásokkal is ellátott változata a
Cikkek rovatban
<http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3339&id=439844>**olvashatĂł.
*

A Duna déli partján az újkorban keletkezett kis települést, Ligetfalut 1920
óta csak néhány kilométer választotta el az osztrák határól. 1946 óta a
szemközti Pozsony egyik városrésze. Az itt történt tömeggyilkosságról Janics
<http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=440230#_ftn1>
[*] *A hontalanság évei* című munkájának 1989-es, harmadik kiadásában írt
először. Ezt követően *A kassai kormányprogram és a magyarság „kollektív
bűnössége”*
<http://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=85438&pos=1>
című, 1993-as tanulmányában foglalkozott bővebben a témával. Janics
híradása meglehetősen hézagos, számos kérdést vetett fel, amelyek közül
némelyekre téves választ adott, másokat nyitva hagyott. Ezek egy része ma
már részlegesen tisztázható: kik voltak az áldozatok, kik követték el a
gyilkosságokat, mi volt a motiváció, hol volt a kivégzés helyszíne, hol
vannak most a maradványok, továbbá kivizsgálta-e a valaha valaki az
eseményeket.

Tekintve, hogy jelenleg egy alaposabb levéltári kutatást végzek a
tömeggyilkosság körülményeinek teljesebb feltárása céljával, ezúttal csak
Janics megállapításainak kritikai újraértelmezésére vállalkozom, illetve
röviden felvillantom a folyamatban lévő kutatás irányait is.

A Janics által is használt korabeli források (alapvetően a Demokrata Párt
napilapja, a *Čas* tudósításai), illetve további dokumentumok alapján
biztosra vehetjük, hogy a tömeggyilkosság a pozsony-ligetfalui
erődrendszernél valóban megtörtént. Sőt, az azóta ismertté vált egyéb
dokumentumok alapján úgy vélem, hogy folyamatosan elkövetett
tömeggyilkosság sorozatról van szó, egymáshoz nagyon közeli helyszínekkel.
Janics a *Čas* alapján egy az esetet felhánytorgató parlamenti
felszólalásra is hivatkozik, mellőzi ugyanakkor a felszólalás szövegszerű
idézését, pedig az a néhány mondat rengeteg információval szolgál. Nos, a
hivatkozott beszédet Michal Géci Demokrata Párti képviselő mondta el,
válaszként Dr. Ferjenčík belügyi megbízottnak (mai fogalmaink szerint
belügyminiszter) a Szlovákia biztonsági helyzetére vonatkozó jelentésére,
1947. december 19-én. A témánk szempontjából fontos részlet a beszédből:

*„Ez év nyári hónapjaiban állítólag a nagy hőség miatt egy tömegsír
exhumálását kellett felfüggeszteni Ligetfalun. A sírba körülbelül 90
személyt temettek, akik közül férfi csak kettő volt, ők is idősebbek,
tizenkettő gyermek és a többi minden bizonnyal nő. Ezeket a személyeket
1945 július elején likvidálta egy bizonyos csoport, amely olyan személyeket
végzett ki, akik esetében feltételezték, hogy náluk, illetve a lakásaikban
pénz vagy egyéb értékek vannak. A kivégzésekre anélkül került sor, hogy
megbizonyosodtak volna az érintettek politikai megbízhatóságáról vagy
megbízhatatlanságukról. Kérdezem ezért a belügyi megbízott urat arról, hogy
mikor és hogyan szándékozik ezt a tragikus ügyet rendbe tenni?”*

És így rögtön elérkeztünk az egyik legfontosabb kérdéshez: kik voltak az
áldozatok? Janics Kálmán szerint „tények sorozata utal arra, hogy észak
felől hazaigyekvő magyarországi fiatalokról (ún. leventékről) volt szó,
akiket a nyilas uralom 1944 őszén háborús emberanyag-tartalékként a német
birodalom területére deportált. Sorsuk akkor vált tragikussá, amikor
Pozsonynál feltartóztatták őket a háború utáni hetekben, és internálták a
ligetfalui politikai fogolytáborba”.

Ezzel szemben Géci képviselő már idézett parlamenti felszólalása (melyből
kiderül, hogy fiatal férfi nem is volt az áldozatok között), valamint egy
konkrét ügyben, 1947-ben lefolytatott hadbírósági tárgyalás tanúvallomásai
alapján nagy bizonyossággal kizárható, hogy az 1947 nyarán exhumált sírba
magyar leventéket lőttek volna halomra. Az ott megtalált áldozatok nagy
többségükben, de nem kizárólagosan Pozsonyból kitelepített német
nemzetiségű és esetleg részben magyar személyek voltak.

Egyet közülük név szerint is ismerünk, tekintve hogy az ő meggyilkolásának
ügyében került sor 1947-ben a fent említett hadbírósági tárgyalásra, melyre
különben a Demokrata Párt feljelentése nyomán került sor. Ervin Bacúšan
banktisztviselőről van szó, akit kivégzése előtt napokig kínoztak azért,
hogy árulja el értéktárgyai hollétét. Amikor a tömegsírra rábukkantak,
eredetileg Bacúšan holttestét keresték, amit viszont nem találtak meg.
Ezzel együtt a per során kiderült, hogy Bacúšant ugyan egyedül végezték ki,
de egy kivégzés sorozatnak a részeként, melynek során kisebb-nagyobb
csoportokban vagy magányosan gyilkoltak meg embereket. (Az exhumálások
idején a holttesteket is csoportokban találták meg: volt, hogy hat
holttestet találtak egy csoportban, volt, hogy huszonkettőt.) Bár a per
során tömeggyilkosság elkövetéséről szóló tanúvallomások is elhangzottak, a
bíróság erre nem terjesztette ki az eljárást. Janics különben ismerhette
(volna) a tanúvallomások tartalmát, mert azokról a korabeli sajtó egész
részletesen tudósított.

A következő kérdés: kik voltak a gyilkosok? Janics a szovjetek
gyilkosságokban való részvételét sejteti – bár ezt nyíltan nem mondja ki. A
Bacúšan-per irataiból azonban másra következtethetünk. A három vádlott
egyike sem a szovjet, hanem a csehszlovák hadsereg tisztjei, illetve
tiszthelyettesei voltak: Bedřich Smetana, Jozef Jančo és Eduard Kosmel. (A
vádlottak különben később a kommunista vezetésű katonai elhárítás nyomására
kiszabadultak, Kosmel 1969-ben a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői
vezérkari főnökének helyettese lett.) Tekintve, hogy a gyilkosok egy
katonai szervezet tagjaiként követték el rémtetteiket, parancsnokaik is
felelősséggel tartoznak. A szálak egyenesen Edvard Beneš elnök katonai
irodájának vezetőjéig, sőt magához Benešhez vezetnek. Előbbi, Oldřich
Španiel tábornok a legnagyobb tömegmészárlást (Postoloprty/Postelberg)
elkövető katonáinak ugyan közvetlen parancsot nem adott a kivégzésekre, ám
egy vizsgálóbizottsági tanúvallomás szerint a következő szavakkal
<http://www.wildevertreibung.de/Inhalt-der-Ausstellung-/Postelberg-Postoloprty--1/body_postelberg-postoloprty--1.html>
igazĂ­totta
el őket: „Ne feledjék, a legjobb német a halott német!” De fontos szerepet
tulajdonítok magának az elnöknek is, aki 1945. május 16-án Prágában
kijelentette:
<http://www.moderni-dejiny.cz/clanek/projev-dr-edvarda-benese-v-praze-16-kvetna-1945/>
„Szükséges lesz kompromisszum nélkül kilikvidálni a cseh országrészben a
németeket, és Szlovákiában a magyarokat.”

Ami a motivációt illeti, akár azt is hihetnénk, hogy az anyagi előnyök
szerzése volt a döntő – a dokumentumok legalábbis hangsúlyosan szólnak
arról, hogy a gyilkosok pénzt és értékeket kerestek áldozataiknál, és
azokat a mészárlás után egymás között elosztották. Csakhogy ez nagyon
egysíkú és felületes megközelítés lenne. Ez a tömegmészárlás nem volt
egyedülálló a korabeli Csehszlovákia történelmében – ebből következően nem
is lehet önmagában vizsgálni. Egy népirtás, egy genocídium egyik epizódja
volt csupán – és a kivégzett áldozatok számát tekintve nem is a legnagyobb.
Ebből fakadóan a ligetfalui eseményeket egy rendszerbe kellett
beillesztenem: a csehek és szlovákok nemzetállama megteremtésének
történelmi menetébe, amelynek egyik legfontosabb momentuma a németektől és
a magyaroktól való megszabadulás volt – mégpedig bármi áron. Miként az
Beneš fent idézett szavaiból is látszik, a politikai vezetőik már 1945
májusától azt az üzenetet közvetítették a csehek felé, hogy Csehszlovákia
német nemzetiségű polgárai minden jogukat elveszítették, vagyonuk a
cseheket illeti. Vagyis Csehszlovákia legmagasabb politikai vezetésének
szándékaiból eredeztethetők az országszerte elkövetett, összesen 30.000 és
300.000 ezer közé tehető áldozatot (többségében nőket, gyerekeket és
idősebb férfiakat) követelő tömeggyilkosságok,
<http://tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=2965&id=200629>és
az áldozatok kifosztása is.

Fontos ugyanakkor, hogy a felszított szenvedélyek alapvetően és elsősorban
nem a magyar, hanem a német lakosság ellen irányultak. A halálba torkolló
erőszakos cselekményeket így mindenekelőtt velük szemben követték el. A
legfelsőbb politika is, és a társadalom is úgy vélekedett, hogy a háború
borzalmaiért, a Csehszlovákiával szemben elkövetett bűnökért elsősorban a
németek a felelősek, a velük szembeni bosszú adekvát és jogos. Ez azonban
nem jelenti azt, hogy Szlovákia magyar lakossága ellen nem voltak erőszakos
cselekmények, ilyen elszórt esetek is ismeretesek.

Fontos látni továbbá, hogy nyilvánvaló kapcsolat van a ligetfalui és a
néhány héttel korábbi přerovi (Csehország) mészárlás között. Az utóbbi, jól
dokumentált eseményt a ligetfaluival rokonítja az áldozatok nemzetiségi
hovatartozása, az elkövető személyek egy részének azonossága, a
szervezettség, az elkövetésnek a fasiszta módszerekre emlékeztető
iparszerűsége, az áldozatok kifosztása, a katonai alakulat azonossága, a
kommunista párthoz, illetve a kommunista befolyás alatt álló katonai
elhárításhoz köthető személyek érintettsége, és az 1947-es felelősségre
vonások során a katonai elhárítás vezetőjének mentőakciója.

Már korábban felmerült bennem, hogy – mivel a ligetfalui és a přerovi
tömegmészárlást az elkövetők olyan szervezettséggel és a halálhoz, a
„halálosztáshoz” való viszonyukat tekintve olyan hidegvérrel hajtották
végre – nem ez lehetett az első ilyen típusú gyilkosságsorozatuk. Az egyik
ligetfalui vádlott, Smetana esetében például kiderült, hogy tagja volt a
Szlovák Nemzeti Felkelés idején a Jegorov partizán brigádnak. Ennek a
brigádnak egyik osztaga 1944. szeptember 21-én (a Nagy Lajos királyunk
idején alapított és Zsigmond idején németekkel betelepített) Túrócnémetiben
(Skleno) 187 fegyvertelen civil férfit végzett ki 14–65 év között csak
azért, mert német nemzetiségűek voltak. Azt nem tudom, hogy Smetana részt
vett-e ebben a mészárlásban, viszont Ligetfalun egyik társának állítólag
azzal dicsekedett, hogy saját kezűleg addig 150 németet ölt már meg.
Bizonyos, hogy Přerovba és Ligetfaluba a tömeggyilkosságok elkövetői már –
az ölést tekintve – kellő tapasztalatokkal felvértezve érkeztek. Érdemes
tehát korábbi szolgálati helyeiket is felkutatni és összevetni az ismertté
vált tömeggyilkosságokkal.

Feltehetően a gyilkosok (akár felbujtók, akár végrehajtók voltak) oldaláról
is mindenki halott már – a történelmi emlékezet azonban él, így az ügy még
nincs, nem lehet lezárva. Minden emberi parancs azt mondja, a holtakat el
kell temetni. A ligetfalui tömeggyilkosság áldozatainak azonban a mai napig
nincs megadva a végtisztesség. Ideje tehát – nem az ügyet – a holtakat
eltemetni.

SzabĂł JĂłzsef

Pozsony, 2013. november 4.

Feltöltve: 2013. december 12.

------------------------------

<http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=440230#_ftnref1>
[*] Janics Kálmán (1912-2003) szlovákiai magyar körzeti és vállalati orvos,
1937-től 1989-ig praktizált. 1978-ban Svájcban jelentette meg a szlovákiai
magyarság sorsáról szóló *A hontalanság évei* című munkáját. A
rendszerváltás után a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alapítója, 1990
és 92 között a pozsonyi törvényhozásban képviselő.

   - A gyilkosságok helyszíne. Balra egy határmenti cseh erőd; az exhumálás
   a háttrében látható fasor közelében történt
   <http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.1.jpg>
   - A gyilkosságok helyszínének vázlata
   <http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.2.jpg>
   - Lukáš Houdek cseh fotóművész Babri és Ken babákkal beállított
   jelenetekkel hívja fel a mai csehek figyelmét az 1945-ben történtekre.
   (Itt: idős németek és gyerekek megölése Buková horában, 1945 június 1.)
   <http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.3.jpg>
   - Edvard Beneš
   <http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.4.jpg>
   - Oldřich Španiel mai emléktáblája jaroměř-i szülőházán
   <http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.5.jpg>
   - A Čas 1945. május 22-i száma, amely elsőként adott hírt a tömegsírról
   (Az írás reprintje a Cikkek rovatban olvasható bővebb változatnál látható)
   <http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.6.jpg>
   -
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150104/3f255245/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról