[Grem] Pozsony-Ligetfalu kapcsán a benesi tömeggyilkosságokról...
László Imre
doncimil at gmail.com
2015. Jan. 4., V, 17:21:38 CET
http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=440230
Aktuális
<http://www.tenyleg.com/index.php?action=categoryView&type=places&category_id=3115>
Adalékok a pozsony-ligetfalui tömeggyilkossághoz
*A utóbbi időben, Janics Kálmán halálának évfordulója kapcsán sokfelé
lehetett olvasni
<http://kolozsvaros.ro/2013/09/eltitkolt-kis-katyn-felvideken-a-duna-partjan-%E2%80%93-%E2%80%9Cmagyartalanito%E2%80%9D-szlovak-tomeggyilkossag/>
egy 1945-ös szlovákiai magyarellenes tömeggyilkosságról, melyről egykor ő
Ărt elĹ‘ször. ValĂłban elĹ‘fordulhatott ilyesmi? Ha igen, kik követhettĂ©k el a
gaztettet? Valóban magyarok voltak az áldozatok? Szabó József egy
folyamatban lévő, kiterjedt alapkutatás részeredményeiről számol be a
TĂ©nyleg!/? számára kĂ©szĂĽlt, a kĂ©rdĂ©st teljesen Ăşj megvilágĂtásba helyezĹ‘
Ărásában. Ennek jĂłval bĹ‘vebb, forráshivatkozásokkal is ellátott változata a
Cikkek rovatban
<http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3339&id=439844>**olvashatĂł.
*
A Duna déli partján az újkorban keletkezett kis települést, Ligetfalut 1920
óta csak néhány kilométer választotta el az osztrák határól. 1946 óta a
szemközti Pozsony egyik városrésze. Az itt történt tömeggyilkosságról Janics
<http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=440230#_ftn1>
[*] *A hontalanság Ă©vei* cĂmű munkájának 1989-es, harmadik kiadásában Ărt
elĹ‘ször. Ezt követĹ‘en *A kassai kormányprogram Ă©s a magyarság „kollektĂv
bűnössége”*
<http://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=85438&pos=1>
cĂmű, 1993-as tanulmányában foglalkozott bĹ‘vebben a tĂ©mával. Janics
hĂradása meglehetĹ‘sen hĂ©zagos, számos kĂ©rdĂ©st vetett fel, amelyek közĂĽl
némelyekre téves választ adott, másokat nyitva hagyott. Ezek egy része ma
már részlegesen tisztázható: kik voltak az áldozatok, kik követték el a
gyilkosságokat, mi volt a motiváciĂł, hol volt a kivĂ©gzĂ©s helyszĂne, hol
vannak most a maradványok, továbbá kivizsgálta-e a valaha valaki az
eseményeket.
Tekintve, hogy jelenleg egy alaposabb levéltári kutatást végzek a
tömeggyilkosság körülményeinek teljesebb feltárása céljával, ezúttal csak
Janics megállapĂtásainak kritikai ĂşjraĂ©rtelmezĂ©sĂ©re vállalkozom, illetve
röviden felvillantom a folyamatban lévő kutatás irányait is.
A Janics által is használt korabeli források (alapvetően a Demokrata Párt
napilapja, a *ÄŚas* tudĂłsĂtásai), illetve további dokumentumok alapján
biztosra vehetjük, hogy a tömeggyilkosság a pozsony-ligetfalui
erődrendszernél valóban megtörtént. Sőt, az azóta ismertté vált egyéb
dokumentumok alapján úgy vélem, hogy folyamatosan elkövetett
tömeggyilkosság sorozatrĂłl van szĂł, egymáshoz nagyon közeli helyszĂnekkel.
Janics a *Čas* alapján egy az esetet felhánytorgató parlamenti
felszólalásra is hivatkozik, mellőzi ugyanakkor a felszólalás szövegszerű
idézését, pedig az a néhány mondat rengeteg információval szolgál. Nos, a
hivatkozott beszédet Michal Géci Demokrata Párti képviselő mondta el,
válaszkĂ©nt Dr. FerjenÄŤĂk belĂĽgyi megbĂzottnak (mai fogalmaink szerint
belügyminiszter) a Szlovákia biztonsági helyzetére vonatkozó jelentésére,
1947. december 19-én. A témánk szempontjából fontos részlet a beszédből:
*„Ez Ă©v nyári hĂłnapjaiban állĂtĂłlag a nagy hĹ‘sĂ©g miatt egy tömegsĂr
exhumálását kellett felfĂĽggeszteni Ligetfalun. A sĂrba körĂĽlbelĂĽl 90
személyt temettek, akik közül férfi csak kettő volt, ők is idősebbek,
tizenkettő gyermek és a többi minden bizonnyal nő. Ezeket a személyeket
1945 július elején likvidálta egy bizonyos csoport, amely olyan személyeket
végzett ki, akik esetében feltételezték, hogy náluk, illetve a lakásaikban
pénz vagy egyéb értékek vannak. A kivégzésekre anélkül került sor, hogy
megbizonyosodtak volna az Ă©rintettek politikai megbĂzhatĂłságárĂłl vagy
megbĂzhatatlanságukrĂłl. KĂ©rdezem ezĂ©rt a belĂĽgyi megbĂzott urat arrĂłl, hogy
mikor és hogyan szándékozik ezt a tragikus ügyet rendbe tenni?”*
És Ăgy rögtön elĂ©rkeztĂĽnk az egyik legfontosabb kĂ©rdĂ©shez: kik voltak az
áldozatok? Janics Kálmán szerint „tények sorozata utal arra, hogy észak
felől hazaigyekvő magyarországi fiatalokról (ún. leventékről) volt szó,
akiket a nyilas uralom 1944 őszén háborús emberanyag-tartalékként a német
birodalom területére deportált. Sorsuk akkor vált tragikussá, amikor
Pozsonynál feltartóztatták őket a háború utáni hetekben, és internálták a
ligetfalui politikai fogolytáborba”.
Ezzel szemben Géci képviselő már idézett parlamenti felszólalása (melyből
kiderül, hogy fiatal férfi nem is volt az áldozatok között), valamint egy
konkrĂ©t ĂĽgyben, 1947-ben lefolytatott hadbĂrĂłsági tárgyalás tanĂşvallomásai
alapján nagy bizonyossággal kizárhatĂł, hogy az 1947 nyarán exhumált sĂrba
magyar leventéket lőttek volna halomra. Az ott megtalált áldozatok nagy
többsĂ©gĂĽkben, de nem kizárĂłlagosan PozsonybĂłl kitelepĂtett nĂ©met
nemzetiségű és esetleg részben magyar személyek voltak.
Egyet közülük név szerint is ismerünk, tekintve hogy az ő meggyilkolásának
ĂĽgyĂ©ben kerĂĽlt sor 1947-ben a fent emlĂtett hadbĂrĂłsági tárgyalásra, melyre
különben a Demokrata Párt feljelentése nyomán került sor. Ervin Bacúšan
banktisztviselĹ‘rĹ‘l van szĂł, akit kivĂ©gzĂ©se elĹ‘tt napokig kĂnoztak azĂ©rt,
hogy árulja el Ă©rtĂ©ktárgyai hollĂ©tĂ©t. Amikor a tömegsĂrra rábukkantak,
eredetileg Bacúšan holttestét keresték, amit viszont nem találtak meg.
Ezzel együtt a per során kiderült, hogy Bacúšant ugyan egyedül végezték ki,
de egy kivégzés sorozatnak a részeként, melynek során kisebb-nagyobb
csoportokban vagy magányosan gyilkoltak meg embereket. (Az exhumálások
idején a holttesteket is csoportokban találták meg: volt, hogy hat
holttestet találtak egy csoportban, volt, hogy huszonkettőt.) Bár a per
során tömeggyilkosság elkövetéséről szóló tanúvallomások is elhangzottak, a
bĂrĂłság erre nem terjesztette ki az eljárást. Janics kĂĽlönben ismerhette
(volna) a tanúvallomások tartalmát, mert azokról a korabeli sajtó egész
rĂ©szletesen tudĂłsĂtott.
A következő kérdés: kik voltak a gyilkosok? Janics a szovjetek
gyilkosságokban valĂł rĂ©szvĂ©telĂ©t sejteti – bár ezt nyĂltan nem mondja ki. A
Bacúšan-per irataiból azonban másra következtethetünk. A három vádlott
egyike sem a szovjet, hanem a csehszlovák hadsereg tisztjei, illetve
tiszthelyettesei voltak: Bedřich Smetana, Jozef Jančo és Eduard Kosmel. (A
vádlottak kĂĽlönben kĂ©sĹ‘bb a kommunista vezetĂ©sű katonai elhárĂtás nyomására
kiszabadultak, Kosmel 1969-ben a VarsĂłi SzerzĹ‘dĂ©s EgyesĂtett Fegyveres ErĹ‘i
vezérkari főnökének helyettese lett.) Tekintve, hogy a gyilkosok egy
katonai szervezet tagjaiként követték el rémtetteiket, parancsnokaik is
felelősséggel tartoznak. A szálak egyenesen Edvard Beneš elnök katonai
irodájának vezetőjéig, sőt magához Benešhez vezetnek. Előbbi, Oldřich
Španiel tábornok a legnagyobb tömegmészárlást (Postoloprty/Postelberg)
elkövető katonáinak ugyan közvetlen parancsot nem adott a kivégzésekre, ám
egy vizsgálóbizottsági tanúvallomás szerint a következő szavakkal
<http://www.wildevertreibung.de/Inhalt-der-Ausstellung-/Postelberg-Postoloprty--1/body_postelberg-postoloprty--1.html>
igazĂtotta
el őket: „Ne feledjék, a legjobb német a halott német!” De fontos szerepet
tulajdonĂtok magának az elnöknek is, aki 1945. május 16-án Prágában
kijelentette:
<http://www.moderni-dejiny.cz/clanek/projev-dr-edvarda-benese-v-praze-16-kvetna-1945/>
„Szükséges lesz kompromisszum nélkül kilikvidálni a cseh országrészben a
németeket, és Szlovákiában a magyarokat.”
Ami a motivációt illeti, akár azt is hihetnénk, hogy az anyagi előnyök
szerzése volt a döntő – a dokumentumok legalábbis hangsúlyosan szólnak
arról, hogy a gyilkosok pénzt és értékeket kerestek áldozataiknál, és
azokat a mészárlás után egymás között elosztották. Csakhogy ez nagyon
egysĂkĂş Ă©s felĂĽletes megközelĂtĂ©s lenne. Ez a tömegmĂ©szárlás nem volt
egyedülálló a korabeli Csehszlovákia történelmében – ebből következően nem
is lehet önmagában vizsgálni. Egy nĂ©pirtás, egy genocĂdium egyik epizĂłdja
volt csupán – és a kivégzett áldozatok számát tekintve nem is a legnagyobb.
Ebből fakadóan a ligetfalui eseményeket egy rendszerbe kellett
beillesztenem: a csehek és szlovákok nemzetállama megteremtésének
történelmi menetébe, amelynek egyik legfontosabb momentuma a németektől és
a magyaroktól való megszabadulás volt – mégpedig bármi áron. Miként az
Beneš fent idézett szavaiból is látszik, a politikai vezetőik már 1945
májusátĂłl azt az ĂĽzenetet közvetĂtettĂ©k a csehek felĂ©, hogy Csehszlovákia
nĂ©met nemzetisĂ©gű polgárai minden jogukat elveszĂtettĂ©k, vagyonuk a
cseheket illeti. Vagyis Csehszlovákia legmagasabb politikai vezetésének
szándékaiból eredeztethetők az országszerte elkövetett, összesen 30.000 és
300.000 ezer közé tehető áldozatot (többségében nőket, gyerekeket és
idősebb férfiakat) követelő tömeggyilkosságok,
<http://tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=2965&id=200629>és
az áldozatok kifosztása is.
Fontos ugyanakkor, hogy a felszĂtott szenvedĂ©lyek alapvetĹ‘en Ă©s elsĹ‘sorban
nem a magyar, hanem a német lakosság ellen irányultak. A halálba torkolló
erĹ‘szakos cselekmĂ©nyeket Ăgy mindenekelĹ‘tt velĂĽk szemben követtĂ©k el. A
legfelsőbb politika is, és a társadalom is úgy vélekedett, hogy a háború
borzalmaiért, a Csehszlovákiával szemben elkövetett bűnökért elsősorban a
németek a felelősek, a velük szembeni bosszú adekvát és jogos. Ez azonban
nem jelenti azt, hogy Szlovákia magyar lakossága ellen nem voltak erőszakos
cselekmények, ilyen elszórt esetek is ismeretesek.
Fontos látni továbbá, hogy nyilvánvaló kapcsolat van a ligetfalui és a
néhány héttel korábbi přerovi (Csehország) mészárlás között. Az utóbbi, jól
dokumentált esemĂ©nyt a ligetfaluival rokonĂtja az áldozatok nemzetisĂ©gi
hovatartozása, az elkövető személyek egy részének azonossága, a
szervezettség, az elkövetésnek a fasiszta módszerekre emlékeztető
iparszerűsége, az áldozatok kifosztása, a katonai alakulat azonossága, a
kommunista párthoz, illetve a kommunista befolyás alatt álló katonai
elhárĂtáshoz köthetĹ‘ szemĂ©lyek Ă©rintettsĂ©ge, Ă©s az 1947-es felelĹ‘ssĂ©gre
vonások során a katonai elhárĂtás vezetĹ‘jĂ©nek mentĹ‘akciĂłja.
Már korábban felmerült bennem, hogy – mivel a ligetfalui és a přerovi
tömegmészárlást az elkövetők olyan szervezettséggel és a halálhoz, a
„halálosztáshoz” való viszonyukat tekintve olyan hidegvérrel hajtották
vĂ©gre – nem ez lehetett az elsĹ‘ ilyen tĂpusĂş gyilkosságsorozatuk. Az egyik
ligetfalui vádlott, Smetana esetében például kiderült, hogy tagja volt a
Szlovák Nemzeti Felkelés idején a Jegorov partizán brigádnak. Ennek a
brigádnak egyik osztaga 1944. szeptember 21-én (a Nagy Lajos királyunk
idejĂ©n alapĂtott Ă©s Zsigmond idejĂ©n nĂ©metekkel betelepĂtett) TĂşrĂłcnĂ©metiben
(Skleno) 187 fegyvertelen civil férfit végzett ki 14–65 év között csak
azért, mert német nemzetiségűek voltak. Azt nem tudom, hogy Smetana részt
vett-e ebben a mĂ©szárlásban, viszont Ligetfalun egyik társának állĂtĂłlag
azzal dicsekedett, hogy saját kezűleg addig 150 németet ölt már meg.
Bizonyos, hogy Přerovba és Ligetfaluba a tömeggyilkosságok elkövetői már –
az ölést tekintve – kellő tapasztalatokkal felvértezve érkeztek. Érdemes
tehát korábbi szolgálati helyeiket is felkutatni és összevetni az ismertté
vált tömeggyilkosságokkal.
Feltehetően a gyilkosok (akár felbujtók, akár végrehajtók voltak) oldaláról
is mindenki halott már – a törtĂ©nelmi emlĂ©kezet azonban Ă©l, Ăgy az ĂĽgy mĂ©g
nincs, nem lehet lezárva. Minden emberi parancs azt mondja, a holtakat el
kell temetni. A ligetfalui tömeggyilkosság áldozatainak azonban a mai napig
nincs megadva a végtisztesség. Ideje tehát – nem az ügyet – a holtakat
eltemetni.
SzabĂł JĂłzsef
Pozsony, 2013. november 4.
Feltöltve: 2013. december 12.
------------------------------
<http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=440230#_ftnref1>
[*] Janics Kálmán (1912-2003) szlovákiai magyar körzeti és vállalati orvos,
1937-től 1989-ig praktizált. 1978-ban Svájcban jelentette meg a szlovákiai
magyarság sorsárĂłl szĂłlĂł *A hontalanság Ă©vei* cĂmű munkáját. A
rendszerváltás után a Magyar KeresztĂ©nydemokrata Mozgalom alapĂtĂłja, 1990
és 92 között a pozsonyi törvényhozásban képviselő.
- A gyilkosságok helyszĂne. Balra egy határmenti cseh erĹ‘d; az exhumálás
a háttrében látható fasor közelében történt
<http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.1.jpg>
- A gyilkosságok helyszĂnĂ©nek vázlata
<http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.2.jpg>
- Lukáš Houdek cseh fotĂłművĂ©sz Babri Ă©s Ken babákkal beállĂtott
jelenetekkel hĂvja fel a mai csehek figyelmĂ©t az 1945-ben törtĂ©ntekre.
(Itt: idős németek és gyerekek megölése Buková horában, 1945 június 1.)
<http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.3.jpg>
- Edvard Beneš
<http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.4.jpg>
- Oldřich Španiel mai emléktáblája jaroměř-i szülőházán
<http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.5.jpg>
- A ÄŚas 1945. május 22-i száma, amely elsĹ‘kĂ©nt adott hĂrt a tömegsĂrrĂłl
(Az Ărás reprintje a Cikkek rovatban olvashatĂł bĹ‘vebb változatnál láthatĂł)
<http://iconnect.blob.core.windows.net/media/locations/pictures/440230/440230.6.jpg>
-
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150104/3f255245/attachment.html
További információk a(z) Grem levelezőlistáról