[Grem] Tansgttel
Rita Kunsay-Sipos
ritakunsay at gmail.com
2015. Feb. 26., Cs, 11:33:43 CET
------------------------------
*Subject:* "*Ya rabbi Yasu!" *
*Interjú az egyik megölt egyiptomi keresztény vértanú testvérével*
Mi itt Európában, szoktunk-e, tudunk-e imádkozni:
1. magunkért?
2. rokonainkért?
3. idegenekért?
4. ellenségeinkért?
5. gyilkosainkért?
6. testvérünk gyilkosaiért?
7. fiaink gyilkosaiért?
Ők igen:
*http://divinity.szabadosadam.hu/?p=13196*
<http://divinity.szabadosadam.hu/?p=13196>
„Akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért”
<http://divinity.szabadosadam.hu/?p=13196>
2015. február 24.
[image: http://divinity.szabadosadam.hu/album/2015/150224-martirok.png]„Ya
rabbi Yasu!” – kiáltotta egyszerre a 21 narancsruhába öltöztetett kopt
keresztény, amikor az IS fekete ruhás hóhérai nekiálltak lefejezni őket a
líbiai tengerparton. „Ya rabbi!” arabul olyasmit jelent, hogy „Uram!”, vagy
„Ó, uram”, esetleg „Segíts, uram!” Eredetileg Allah megszólítása volt ez,
de a térdre, majd kivégzésükhöz hasra fektetett keresztények Jézushoz
beszéltek. Majd fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért. Azért
haltak meg, mert *a "kereszt népéhez" tartoztak*. Az IS mondja ezt. Ők
egyébként nem provokálták, hanem szerették a muszlimokat. Amikor az arab
tavasz idején muszlim barátaik a szőnyegükön imádkoztak, ők falként vették
körül őket. Egyetlen bűnük az volt, hogy keresztények.
A nyugati újságok címlapjai most nincsenek tele „je suis Copte”
feliratokkal. Nem baj. Ennél nemesebb és dicsőségesebb ez a történet. A
SAT-7 arab nyelvű műsora telefonon* meginterjúvolta
<https://www.youtube.com/watch?v=-yCmnyzYeW8>* az egyik lefejezett
fiatalember testvérét, Beshir Estafanos Kamelt. A műsorvezető megkérdezte
tőle, hogy mit érez. Beshir először is helyesbített: nem csak egy, hanem
két fitestvére is ott volt a tengerparton. „Bisu Estafanos Kamel mártír és
Samuel Estafanos Kamel mártír. Büszke vagyok rájuk! Bisu 25 éves volt,
Samuel 23 éves volt. Ők a kereszténység büszkeségei. Miattuk felemelt
fejekkel, büszkén járhatok!”
„Az ISIS többet adott nekünk, mint amit kérhettünk, mert nem vágták ki azt
a részt, amikor megvallották a hitüket és segítségül hívták Jézus
Krisztust. Az ISIS megerősítette a hitünket. Hálás vagyok az ISIS-nek, hogy
nem vágták ki a videóból, amikor a hitük megvallását kiáltották.” Az
interjú aztán végig ebben a tónusban folytatódott. Valami furcsa öröm és
reménység zuhant a képernyőre, ami széttörte a döbbenet és a gyász
fojtogató páncélját. A reménység az áldozatok testvéréből sugárzott. Őt
hallgatva a műsorvezető könnyei is csorogtak, meg az enyéim is.
„Hogy van a családod?” – állítja meg egy pillanatra a műsorvezető. „Hidd el
nekem, hogy az emberek itt boldogok és méltatják egymást. Nem gyászolnak,
hanem elismerő szavakat mondanak egymásnak, amiért a faluban olyan sokan
haltak mártírhalált. Büszkék vagyunk rájuk!”
Az interjú legdöbbenetesebb része azonban csak ekkor következett, mert az
eddigieket kis változtatásokkal akár egy öngyilkos merénylő családja is
elmondhatta volna. A büszkeség és szégyen mátrixában élő kultúrák számára
különös érték, ha családtagjaikat nagy méltóság éri, és ahogy egyes
muszlimok között hőstettnek számít a hitetlenek legyilkolása közben
elszenvedett hősi halál, keresztények között régi hagyománya van a
vértanúság becsületének. Persze az öngyilkos merénylet és a vértanúság
között óriási különbség van, de a keresztény hit nemessége másban is
meglátszik.
„Hogy éreztél, amikor a légicsapások elkezdődtek és láttad az ISIS tagok
holttesteit?” – tereli a műsorvezető a témát a bosszú kérdésére.
„Megmondom neked az igazságot. Egészen a római idők óta mi, keresztények
célpontok vagyunk a vértanúságra. Ez megkönnyíti számunkra az ilyen
krízisek elviselését, mert a Biblia azt mondja, hogy szeressük az
ellenségeinket, és áldjuk azokat, akik bennünket átkoznak.” Vagyis nincs
bosszúvágy. Megbocsátás van.
A műsorvezető ezután megkérdezi tőle, hogy tudna-e imádkozni azért, hogy az
elkövetők bocsánatot nyerjenek. A testvér ekkor elmeséli az édesanyjukkal
való beszélgetését, aki aznap két fiát veszítette el. Hatvanas éveiben
járó, tanulatlan édesanyjától azt kérdezte, *mit tenne, ha meglátná az
egyik ISIS-tagot az utcán, és megtudná, ő volt a fiai hóhéra. Az édesanyja
azt válaszolta: „Behívnám a házunkba, és imádkoznék érte, hogy megnyíljanak
a szemei, mert segített nekünk bemenni a mennyek országába!”*
*Az interjú végén a vértanúságot szenvedett kopt fiúk bátyja hangosan
imádkozik az IS-tagokért: „Drága Istenem, nyisd meg a szemüket, hogy
üdvözüljenek! Szabadítsd meg őket a tudatlanságból és a rossz tanoktól,
amiket tanítottak nekik! Ámen.”*
Az elmúlt évtizedben rendkívüli evangéliumi ébredés futott végig az
egyiptomi kopt egyházon. Bibliatanulmányozó körök alakultak szerte a
Nílus-parti városokban, megerősödtek a felekezetközi kapcsolatok, új,
hatalmasra duzzadt gyülekezetek jöttek létre, fiatalok tízezreit ragadta
magával a megújulás. 2011. november 11-én a muszlim tengerben élő,
marginalizált, kívülről fojtogatott keresztények felekezetközi virrasztásra
és dicsőítésre gyűltek egybe, hogy együtt erősödjenek hitükben. Több, mint
ötvenezer Jézus-követő találkozott a mokkatami barlangoknál. Ezeket
nemrégiben egy Simaan nevű alázatos, Szentlélekkel betöltött kopt pap ásta
ki és változtatta keresztény gyülekezőhellyé, miközben elképesztően
eredményes missziói munkát végzett a szimplán csak szemétvárosnak nevezett
szegénynegyedben.
Szippantsunk most bele ennek a levegőjébe, hátha bennünket is megérint
valami a menny reménységéből. Itt van egy rövid* felvétel
<https://www.youtube.com/watch?v=TcvftanC6gE>* a 2011-es felemelő
eseményről, nézzetek bele! Néha úgy érzem, a mennyei valóságot igazán csak
szorongatott helyzetben lehet megtapasztalni, akkor is a Szentlélek által.
Az egyiptomi hívők helytállása kijózanító. *Egy nap mi is ott állunk majd
egy tengerparton, ha nem Líbiában, akkor Hádész kapuinál, és egyáltalán nem
lesz mindegy, hogy van-e olyan imádság a szívünkben, mint a narancsruhás
vendégmunkások **„Ya rabbi Yasu!” kiáltása volt.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150226/078e7ecc/attachment.html
--------- kvetkez rsz ---------
Egy nem text típusú csatolt állomány át lett konvertálva...
Név: image001.png
Típus: image/png
Méret: 35071 bytes
Leírás: nem elérhető
Url : http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150226/078e7ecc/attachment.png
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl