[Grem] Két vese - egy házaspár - nyolc gyerek

[Emoke Greschik]

*Két vese – már NYOLC GYEREK*

*VendĂŠglĂĄtĂłim MĂĄtĂŠffy BalĂĄzs, a MĂĄtyĂĄs-templom EgyhĂĄzmĂťvĂŠszeti
GyĂťjtemĂŠnyĂŠnek vezetĂ´je ĂŠs felesĂŠge, GĂĄl Zita tanĂĄr, hitoktatĂł.  Kedves,
szeretô házaspár összesen két vesével – és most már nyolc gyönyörû
gyerekkel. A tĂśrtĂŠnetĂźk mesĂŠbe illĂ´.*

 Zita kicsit zavarban van, mert a hĂĄrom ĂŠs fĂŠl hĂłnapos MĂĄrika nyĂťgĂśs,
alighanem nagyon éhes már. „Nem baj, ha etetem közben?” és a bébi - aki
egyĂŠbkĂŠnt zsenge korĂĄt meghazudtolĂł fehĂŠr harisnyanadrĂĄgban ĂŠs icipici
farmerszoknyában pompázik – máris elégedetten cuppog.

– Hogyan kezdôdött a baj, és aztán mi történt? Meséljenek!

– 1995-ben diagnosztizálták nálam az IgA nephropatiát, amirôl ma már tudom,
nem ritka a vesebetegségek között – kezdi Balázs –. Hosszú kivizsgálás
elĂ´zte meg a diagnĂłzist, majd lassĂş ĂĄllapotromlĂĄs kĂśvette. A kilĂĄtĂĄsok nem
voltak valami jók, mégis bíztam – talán a csodában –, így mindezek
tudatĂĄban 98-ban ĂśsszehĂĄzasodtunk ZitĂĄval.

Már megvolt a két „nagylányunk”, Hanka és Borcsi, amikor 2004-ben véget
Êrni låtszott az illúzió. Árkossy

doktor, a kezelĂ´orvosom, kilĂĄtĂĄsba helyezte a dialĂ­zist hamarosan, ĂŠs
felvetetett a transzplantĂĄciĂłs listĂĄra.

SzerencsĂŠmre mindenrĂ´l kimerĂ­tĂ´en tĂĄjĂŠkoztatott, ĂŠs ekĂśzben megemlĂ­tette az
ĂŠlĂ´donoros transzplantĂĄciĂł lehetĂ´sĂŠgĂŠt is. KĂŠrdezett a vĂŠrrokonaim felĂ´l,
de sajnos csak féltestvéreim vannak. Én pedig természetesen minderrôl
beszámoltam itthon… Innen Zita jobban emlékszik… – Mindig is tudtam Balázs
betegségérôl. Amikor a listára vétele után felmerült bennem – szinte
azonnal –, hogy hiszen van nekem egy makk egészséges vesém a számára, az
egyetlen kĂŠrdĂŠsem volt: hogy lehetnek-e mĂŠg gyermekeim. Mert ha igen,
dehogy vĂĄrunk cadaver vesĂŠre, mikĂśzben a fĂŠrjemet dializĂĄlni kell!

Ekkor lĂŠpett a kĂŠpbe anyukĂĄm, aki szĂ­vesen ĂĄtvette volna tĂ´lem a donor
szerepĂŠt. AzĂŠrt hozzĂĄtennĂŠm, hogy mi

nyolcan vagyunk testvĂŠrek.

– De hiszen ez fantasztikus! Olyat még nem hallottam, hogy valaki az
anyósától kapott volna vesét! – vetem közbe.

– H át végül nem is! Anyukám hamar megbukott a hosszadalmas
elôvizsgálatokon valami banális ok miatt. Én

viszont egĂŠszsĂŠgesnek bizonyultam, ĂŠs ki is tĂťztĂŠk a pĂĄros mĂťtĂŠt napjĂĄt.

Az elsôt – nevet –, mert hatszor halasztották! Háromszor miattam, mert
mindig hĂ´4melkedĂŠsem lett a mĂťtĂŠt elĂ´tti napon, Ă­gy hazakĂźldtek. Persze
semmi bajom nem volt, de Ăşgy lĂĄtszik, Ă­gy hatott rĂĄm az izgalom. Mire
rájöttem, hogy muszáj lesz elcsalnom ezt a kis „lázat”, Balázs futott bele
aprĂłbb fertĂ´zĂŠsekbe. De hetedikre sikerĂźlt, 2005 jĂşliusĂĄban vĂŠgre
megtĂśrtĂŠnt.

KĂśzben azĂŠrt akadt egy kis kaland: az orvosi Etikai BizottsĂĄg elĂŠ idĂŠztek
minket, mert nem vagyunk rokonok. Ott

hallottam, hogy talĂĄn nem szĂźlhetek tĂśbbet, ĂŠs rĂŠmĂźlten nĂŠzhettem, mert az
orvosunk a hĂĄttĂŠrbĂ´l nagyon inte -

gette, hogy „á, rá se ránts!”.

– Na, ennyire azért nem volt egyszerû az egész – számomra legalábbis –
mondja Balázs –. Alig hittem utólag a

szerencsĂŠmnek, hogy egy percet sem tĂśltĂśttem dialĂ­zisen, de elĂ´tte nagyon
komoly lelkiismereti gondjaim voltak.

Hogy etikus-e, szabad-e elfogadni szervet egy egĂŠszsĂŠges embertĂ´l, akinek
ezzel ki tudja, milyen kĂĄrt okozhatok.

RĂĄadĂĄsul a felesĂŠgemtĂ´l! Sokat vĂ­vĂłdtam, nagyon nehĂŠz volt elfogadnom ezt
az ĂĄldozatot.

– Nekem nem volt nehéz! Adni sokkal könnyebb ám, mint elfogadni – nevet a
felesĂŠge, ĂŠs a jĂłllakott csecsemĂ´t gyorsan felszĂĄllĂ­tja a tetĂ´tĂŠrbe, ahol a
tĂśbbi csemete is tobzĂłdik kedves csalĂĄdi barĂĄtok felĂźgyelete alatt.

– Tényleg nehéz volt eljutni az elhatározásig, de szorított az idô, fel tar
tĂłztathatatlanul kĂśzeledett a dialĂ­zis fenyegetĂŠse,

amikor a munkámat majd nem tudom ellátni, és mi lesz akkor a családdal…
Ezer kérdésem volt: Ki tudja, nem újul-e majd ki az eredeti betegség – erre
máig sem tudom a választ –, meddig tart ki a beültetett vese, és így tovább.

A TranszplantĂĄciĂłs KlinikĂĄn ugyan a mĂŠg ki sem mondottakat is
megvĂĄlaszoltĂĄk a prognĂłzison kĂ­vĂźl, ĂŠs hihetetlenĂźl alaposan foglalkoztak
velĂźnk.

(ValĂłszĂ­nĂťleg szimpatikus volt a vĂĄllalkozĂĄsunk, mindvĂŠgig vĂŠgtelen
kedvessĂŠggel bĂĄnt velĂźnk mindenki. Az

intenzĂ­ven aztĂĄn mĂŠg Ăśssze is toltĂĄk az ĂĄgyainkat, hogy foghassuk egymĂĄs
kezét…)

Végül mégis Zita egy mondata tette fel a pontot az i-re: „Nekem most
van  szĂźksĂŠgem
egy hasznĂĄlhatĂł fĂŠrjre,

amíg a gyerekeink kicsik, nem tíz év múlva.” És erre már nem mondhattam
nemet, hisz igaza volt. És mindmáig

jĂłl vagyok.

– De mennyire igazam volt! – Zita közben visszaért, miután a gyerek hadat
is ellĂĄtta dĂŠlutĂĄni alma-uzsonnĂĄval

– 2006 végén ikreink születtek, ami fényesen bizonyította, hogy Perner
professzornak igaza volt. Aki 7 kilĂłnyi

gyereket ki tud hordani, az a tĂśbbit kĂśnnyedĂŠn, nem?

Az ikrek Ăłta MĂĄria-baba mĂĄr a harmadik, aztĂĄn majd meglĂĄtjuk.

– Amíg csak el nem fogy a lakásban a hely? – viccelôdöm meglepetten.

– N em fogy az el olyan könnyen! Edzettek vagyunk.

NemrĂŠg, amikor a hĂşgomĂŠk a lakĂĄsfelĂşjĂ­tĂĄsuk miatt itt laktak a 4
gyerekükkel – na, akkor szûken voltunk!

– És az esti program hogy mûködik?

FĂźrĂśsztĂŠs, fogmosĂĄs, mese?

– Ó, nekem most könnyû! Szoptatok, büfiztetek, pelenka, miegymás.

– Én meg harcolok a többiekkel – mosolyog a férj –. A nagyoknak felolvasok
(rĂŠg tudnak ĂŠs szeretnek is

olvasni, de ha a Papi mesĂŠl, az egĂŠsz mĂĄs), a kisebbeknek furulyĂĄzom.

De azĂŠrt alig vĂĄrjuk, hogy elcsendesedjen a hĂĄz, s vĂŠgre kicsit kettesben
legyĂźnk.

– Még volna egy utolsó kérdésem, Balázs. Ha nem ennyire tökéletes a családi
kapcsolat, ĂŠs nem mesĂŠlte volna el (mint mindig mindent) orvosa ĂŠlĂ´donoros
ötletét azonnal; majd jön a morális válság, hogy lehet-e, szabad-e – vajon
kĂŠsĂ´bb el tudta volna mondani lelkiismeret furdalĂĄs nĂŠlkĂźl?

Összenéznek, gondolkoznak, majd ismét Zita válaszol.

– Hát, akkor nem biztos, hogy ma itt tartanánk.

*Kocsán Éva*


[image: Inline image 1][image: Inline image 2]
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150207/d81f37f0/attachment.html 
--------- következő rész ---------
Egy nem text tĂ­pusĂş csatolt ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
NĂŠv: image.png
TĂ­pus: image/png
MĂŠret: 731034 bytes
Leírás: nem elérhető
Url : http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150207/d81f37f0/attachment.png 
--------- következő rész ---------
Egy nem text tĂ­pusĂş csatolt ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
NĂŠv: image.png
TĂ­pus: image/png
MĂŠret: 731034 bytes
Leírás: nem elérhető
Url : http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150207/d81f37f0/attachment-0001.png