[Grem] F.pápa / katekézis az APÁKról

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Feb. 5., Cs, 20:52:01 CET 

Ferenc pápa: Az apák álljanak gyermekeik mellett
2015. február 4. szerda 18:56
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-apak-alljanak-gyermekeik-mellett
A február 4-i általános kihallgatás a VI. Pál-teremben zajlott, ahol Ferenc
pápa Olaszországból és számos más országból érkezett zarándokokkal és
hívőkkel találkozott.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=58749&img=o_ansaud2.jpg>

Olaszul elmondott beszédében a pápa folytatta a családról szóló
katekézisét, és a múlt heti alkalomhoz hasonlóan most is az apa alakjáról
beszélt.

Miután több nyelven is elhangzott katekézisének rövid változata, külön
köszöntött egyes csoportokat, utána pedig felhívást tett közzé az ukrajnai
népet megtépázó véres erőszak megszűnése érdekében. Az általános
kihallgatás a *Miatyánk* eléneklésével és a Szentatya apostoli áldásával
fejeződött be.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=58749&img=o_ansaudie.jpg>
*Ferenc pápa katekézise*

Kedves fivéreim és nővéreim, jó napot kívánok!

Ma a *családapa* alakjára vonatkozó megfontolásaim második részéhez
érkeztünk. Múlt alkalommal az apák „hiányzásának” veszélyéről beszéltem, ma
inkább *az apa alakjának pozitív oldalá*t szeretném megvizsgálni.* Szent
Józsefet is megkísértette a gondolat, hogy elhagyja **Máriát, amikor
felfedezte, hogy gyermeket vár, de az Úr angyala közbelépett, és feltárta
előtte Isten vele kapcsolatos tervét és azt a küldetést, hogy az emberek
előtt Jézus apja legye*n. József pedig, aki igaz ember volt, „magához vette
feleségét” (Mt 1,24), és a názáreti család apja lett.

*Minden családnak szüksége van apára.* Ma az apa szerepének értékéről
szeretnék beszélni. Néhány olyan mondatból szeretnék kiindulni, amelyeket a
Példabeszédek könyvében találunk. Ezeket egy apa mondja saját fiának:*
„Fiam, ha szíved bölcs lesz, az én szívem is eltelik örömmel. Örülök majd
bensőmben, amikor ajkad igaz szavakat szól” (Péld 23,15–16).* Nem lehetne
pontosabban kifejezni annak az apának a büszkeségét és meghatottságát, aki
felismeri, hogy *átadta fiának azt, ami valóban számít az életben, vagyis a
bölcs szívet.* Ez az apa nem azt mondja, hogy „büszke vagyok rád, mert pont
olyan vagy, mint én, mert ugyanazokat mondod és teszed, amiket én”. Nem!
Nem ilyesmit mond, hanem valami sokkal fontosabbat, amit így írhatnánk
körül: „*Boldogság tölt el, valahányszor azt látom, hogy bölcsen
cselekszel, és mindig meghatódom, valahányszor azt hallom, hogy helyesen
beszélsz. Ezt akartam rád hagyni,* hogy a tied legyen: bölcsen és helyesen
érezz és cselekedj, bölcsen és helyesen beszélj és ítélj. És hogy ilyen
lehess, megtanítottam neked olyan dolgokat, amelyeket nem ismertél, és
kijavítottam a hibáidat, amelyeket nem láttál. Mély, ugyanakkor* tapintatos
szeretettel vettelek körül,** amit talán nem tudatosítottál teljesen,
amikor még fiatal és bizonytalan voltál.* *Szigorúságot és határozottságot
tanúsítottam,* *amit talán nem értettél, amikor pusztán cinkosságot és
védelmet akartál.* Elsőként nekem kellett próbára tennem szívem
bölcsességét, és* őrködnöm a pozitív érzések és ellenérzések túlzásai
felett, hogy hordozni tudjam* * az elkerülhetetlen meg nem értések súlyát,*
és megtaláljam a helyes szavakat önmagam megértetésére. Most viszont –
folytatja az apa – meghatódva látom, hogy te ugyanilyen próbálsz lenni
saját gyermekeiddel és mindenkivel. Boldog vagyok, amiért apád lehetek.”
Nagyjából ilyesmit mond egy bölcs, érett apa.

Egy apa tudatában van annak, mennyibe kerül átadni ezt az örökséget:*
mennyi odafigyelésre, kedvességre és határozottságra van szükség! De azt is
tudja, milyen vigasztalással és elégtétellel jár, amikor gyermekei
megbecsülik ezt az örökséget! Olyan öröm ez, amely minden fáradozást megér,
felülmúl minden értetlenséget és begyógyít **minden sebet!*

Az első dolog tehát, amire szükség van: hogy az apa jelen legyen a
családban. Figyeljen oda a feleségére, osztozzon vele mindenben: örömben és
fájdalomban, fáradozásban és reményben. Azután álljon gyermekei mellett
növekedésük folyamán: amikor játszanak és amikor dolgoznak, amikor
gondtalanok Ă©s amikor aggĂłdnak, amikor megnyĂ­lnak Ă©s amikor hallgatagok,
amikor bátrak és amikor félnek, amikor hibáznak és amikor visszatalálnak a
helyes útra; tehát *velük lévő apa legyen, mindig*! Persze az, hogy velük
van, *nem ugyanazt jelenti, **hogy állandóan ellenőrizze őket! Az
ellenőrként működő apák elnyomják gyermekeiket, és nem engedik fejlődni
Ĺ‘ket.*

Az evangélium arról beszél, hogy* a mennyei Atya az igazi példakép*, ő az
egyetlen – mondja Jézus –, akit valóban „jó apának” lehet hívni (vö. Mk
10,18). Mindenki ismeri *a „tékozló fiúról” vagy helyesebben az „irgalmas
apáról” szóló rendkívüli példabeszéde*t, amely Lukács evangéliumának
tizenötödik fejezetében található (vö. 15,11–32). Mily nagy méltósággal és
mily gyengéd szeretettel várja az az apa háza kapujában, hogy a fia
hazatérjen! *Az apáknak türelmesnek kell lenniük. Sokszor nem lehet mást
tenni, mint várni; imádkozni és várni, türelemmel, kedvesen, nagylelkűen és
irgalommal.*
A jó apa tud várni és tud megbocsátani, mégpedig szíve mélyéből. Persze tud
határozottan fegyelmezni is: nem egy gyenge, engedékeny, érzelgős apa. Az
apa, aki tud megalázás nélkül fegyelmezni, ugyanaz, mint aki tud magát nem
kímélve védelmezni. Egyszer a házasok egyik összejövetelén hallottam, hogy
egy apa ezt nyilatkozta: „Előfordul, hogy kénytelen vagyok egy kicsit
megverni a gyerekeimet, de soha nem pofozom meg őket, mert semmiképpen sem
akarom megalázni őket.” Milyen szép! Van érzéke a méltósághoz! Kénytelen
büntetni, helyes módon teszi, és megy tovább.

Ha tehát van valaki, aki teljes mélységében képes elmagyarázni a Jézus
által tanított Miatyánk imádságot, az éppen az, aki első személyben megéli
az atyaságot.* A mennyei Atya kegyelme nélkül az apák* *elbátortalanodnak
és megfutamodnak.** De a gyermekeknek szükségük van apára, olyan apára, aki
vár rájuk, amikor visszatérnek** elbukásaikból*. Ezek a gyermekek
semmiképpen sem fogják ezt beismerni, *mindent elkövetnek, hogy ne
látszódjon rajtuk,* *mégis szükségük van egy ilyen apára*; *ha pedig nem
találják, az nehezen begyógyítható sebeket okoz nekik*.

*Az egyház, a mi anyánk*, minden erejével támogatja az apák jó és nagylelkű
jelenlétét a családban, hiszen *Szent Józsefhez hasonlóan ők az Isten
jóságába, igazságosságába és védelmező szeretetébe vetett hit őrei és
közvetítői az új nemzedékek számára.*

*A Szentatya felhívása Ukrajnáért*

Most ismételten a szeretett ukrán népre gondolok. Sajnos a helyzet
rosszabbodik, és egyre súlyosabbá válik a felek egymással való
szembenállása. Imádkozzunk mindenekelőtt az áldozatokért, köztük sokan
polgári lakosok, családjaikért, és kérjük az Urat, hogy minél előbb szűnjék
meg ez a szörnyű gyilkos erőszak. Megújítom szomorú felhívásomat, hogy
tegyenek meg mindent – nemzetközi szinten is – a párbeszéd újrakezdéséért,
hiszen ez az egyetlen lehetséges út, hogy ismét visszataláljanak a békéhez
és az egyetértéshez azon a véráztatta földön. Fivéreim és nővéreim, amikor
a „győzelem” és „vereség” szavakat hallom, mély fájdalmat, nagy
szomorúságot érzek a szívemben. Ezek nem helyes szavak! Az egyetlen helyes
szó a béke! Ez az egyetlen helyes szó! Gondolok rátok, ukrán fivéreim és
nővéreim… Gondoljatok csak bele: ez egy keresztények közti háború!
Mindnyájatokat ugyanúgy megkereszteltek! Ti keresztények közötti harcot
folytattok! Gondoljátok csak meg, micsoda botrány ez! Imádkozzunk
mindenkiért, mert háborús időkben az imádság a mi tiltakozásunk Isten előtt.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150205/cc7e140f/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról