[Grem] Lovas: Je suis "szélsőséges"

[KEA]

Je suis "szélsőséges"

Magyar Hírlap -- 2015.12.09., Lovas István
http://magyarhirlap.hu/cikk/42359/Je_suis_szelsoseges


Túlzás nélkül állítható, hogy a „szélsőséges” francia Nemzeti Front
„sokkoló” győzelme a vasárnapi térségi választásokon megrázta a nyugati
világot


A nem francia országos lapok közül is a legtöbb címoldalon hirdette az
eredményt. Berlin mellett szemeit az eddig Párizsra vető hazai
balliberális sajtóvilág az őket lesújtó hírre megkukulni látszott: a
Népszava hétfői száma egyetlen szóval nem tett róla említést, míg a
Népszabadság kis hírt közölt a gall politikai földrengésről.

Ami a „sokkoló” eredményt illeti, Marine Le Pen erről vasárnap az
eredmények ismeretében így nyilatkozott: „Ez a szavazás igazolja azt,
amit a korábbi felmérések mutattak, de a hivatalos megfigyelők nem
akartak bevallani: a nemzeti mozgalom most már minden kétség nélkül
Franciaország első pártja, noha, ne feledjük, alig van képviselve a
parlamentben.” Pontosabban két képviselőjük van az ötszázhetvenhétből.
Amihez csak azt érdemes hozzátenni, hogy a francia választási rendszer
nem populista, nem fasiszta, nem autokrata, hanem olyan, amely a most
vasárnapi második forduló után a várhatóan ismét elsőnek befutó
szélsőséges, antiszemita és a sajtóban olvasható egyéb jelzővel ellátott
Nemzeti Front regionális hadállásait fogja segíteni. S mint azt
Jean-Yves Camus, Franciaország bárpult alatt is a fasizmus rémét látó
Ungváry Rudolfja most már elismeri, Marine Le Pen valóban lehet
Franciaország elnöke.

A balliberális sajtó hétfői „nem tudjuk, tehát nincs” álláspontját már
tegnapra elfújta a valódi rettegés szele.
 Az előző napi hallgatásáért bűnbánóan vezeklő Népszava címoldalán
ordította: „Franciaországban győzött a szélsőjobb”. A Népszabadság kis
hír helyett már fél oldal terjedelemben hirdette: „Marine, úton az
Élysée felé”. (Az Élysée a francia elnöki palota.) A cikket a választás
utáni diadalmámorban úszó Le Pen lány fotója illusztrálja ezzel a
felirattal: „Marine Le Pen. Hárompólusúvá tette a francia politikai
életet.” A Klubrádió külföldi lapszemléje – szintén tegnap – ezzel a
végítéletre előleget vevő címmel jelent meg: „A szélsőjobb irányítja
Európát”.

Az uralkodó elit határainkon túli lapjai is óriási veszélyt látnak.
Kényszeredetten ismételve az ördögűzőnek szánt, de mára már fogatlanná
vált „populizmus” és „populista” szavakat, riadtan leltározzák a
„szélsőség” rohamos útját a hatalom megragadása felé Dániában,
Svédországban, Hollandiában, Ausztriában és Svájcban, míg dühvel
konstatálják annak hatalomra kerültét Magyarországon és Lengyelországban
(tegnapi Guardian és Süddeutsche Zeitung).

Nem értik, hogy Európa népe egyre inkább felismeri a migránsok okozta
vészhelyzetet: vagy megválasztják a leszélsőségezett, lepopulistázott
pártokat országaik élére, vagy vége lesz Európának. És ott, ahol a
víznek árja az úr, mind többen értik meg azt is, hogy Európa sorsa és
léte sokkal fontosabb az Európai Uniónál, és annak havi húszezer eurónál
jóval nagyobb adófizetői pénzt bezsebelő, a nép akaratával ellentétes
döntéseket hozó vezetőinél.

Mind többen értik ezt meg olyan monarchiákban is, mint az Egyesült
Királyság, ahol ma már többen szándékoznak 2017-ben az unióból való
kilépésre szavazni, mint a bent maradásra. Megértették ezt a Dán
Királyságban is, ahol a napokban a nép referendumon utasította el a még
szorosabb integrációt az unióval. Vagy Svájcban, ahol a hét végén Didier
Burkhalter svájci külügyminiszter jelentette ki, országa készen áll
arra, hogy semmisnek nyilvánítsa az EU-val kötött kereskedelmi és
utazási szerződéseket egy új törvény révén, amely plafont szabna a
bevándorlásnak, ha Brüsszel nem tudja megállítani a Svájcba áramló
migránshullámot.

Európában mind nagyobb körű és mind elsöprőbb erejű az eddig
megdönthetetlennek hitt establishment elleni lázadás. Egy olyan elitről
és busásan fizetett hangszóróiról van szó, amelyek évtizedeken át
neveztek szélsőségesnek bárkit, aki nem tetszett nekik: a lengyel
Kaczynski testvérpárt, a magyar miniszterelnököt, a kerítésnek és az
általa teremtett nyugalomnak örvendő és ezt az érzést Európának is
átadni akaró Ásotthalom polgármesterét, valamint az Iszlám Állam,
valamint más, nem egyszer a Nyugat, valamint stratégiai szövetségesei
által életre hívott terrorszervezeteinek tagjait. Miközben nem nevezik
szélsőségeseknek még olyan államok kormányait sem, amelyek milliók
haláláért, földjükről, hazájukból menekülni kényszerülőkért, más népek
megszállásáért, megtizedeléséért, vagy a vallási szabályok megsértőinek
nyilvános lefejezéséért felelősek. Vagy Donald Trumpot, aki republikánus
színekben akár a szuperhatalom elnöke lehet, pedig hétfőn
„szélsőségesen” kijelentette: az Egyesült Államoknak egyetlen muzulmánt
nem szabad beengednie az országba.

És már kávézaccból sem kell jósoltatnia annak, aki tudni akarja, mi lesz
az „értékek” (értsd: a hatalmi, piaci és anyagi előnyök legsunyibb
érvényesítéséért mindenre kész) Európai Unió-jának sorsa nem hosszú, de
már középtávon. Látványos összeomlás lesz: Nagy-Britannia ki fog lépni
az unióból. Marine Le Pen ugyan nem mondta, de ő is kilép majd. Az a
liberális pedig, aki korábban mímelt, de ma már valóban létező
halálfélelmében is azt hiszi, Marine Le Pennél már nincs
„szélsőségesebb”, jobb, ha szemét nem Calais-ra veti (ahol Marine a
főként sötét bőrűek lakta „dzsungelt” garantáltan el fogja takarítani a
vasárnapi választások eredményeként). Hanem jóval délebbre, Provence-ra
és az ottani térségre, ahol a Le Pen lánynál jóval keményebb
(konzervatívabb) nézeteket valló, globalizmusellenesebb Le Pen unoka, a
bájos, huszonhat éves Marion Maréchal-Le Pen még unokanővérénél is
nagyobb arányban győzött és fog győzni a második fordulóban.

De Sarkozyt sem érdemes szem elől téveszteni, aki sorra lopdossa el a
két Le Pen lány témáit anélkül, hogy a szélsőséges jelzőt az ő nyakába
varrnák. Lehet, hogy ez lett és lesz a veszte: az establishmenttől jövő
„szélsőséges” és populista jelző ma a hatékony válságkezelés védjegye.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI