[Grem] milliók ajándékba a magyar családoknak -- Ilyen rendszerváltást akartunk?

[KEA]

Ilyen rendszerváltást akartunk?

Magyar Nemzet -- 2015. április 13., Bóka Máté
http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/ilyen-rendszervaltast-akartunk-1281556


Magyarországon folyamatosak a pénzügyi botrányok, amelyek társadalmi és
gazdasági hatása egyedülálló – jelentette ki Róna Péter közgazdász egy a
kapitalizmusról és a rendszerváltásról szóló konferencián. A legnagyobb
baj az, hogy a botrányok okozóinak a legritkább esetben kell felelniük a
tetteikért.

Idehaza sokkal több pénzügyi botrány van, mint más országokban –
jelentette ki a hét végén Róna Péter közgazdászprofesszor a
Rendszerváltás – ezt akartuk? címmel indított beszélgetéssorozat
kaposvári állomásán. A Le Monde Diplomatique által meghirdetett program
célja, hogy elemezzék a Magyarországon lezajlott folyamatokat: vajon a
gazdasági válság csak az elmúlt évtized terméke-e, vagy a kapitalizmus
szükségszerű velejárója. A kaposvári helyőrségi klubban rendezett
eseményen nagyjából harminc érdeklődő vett részt, annak ellenére, hogy
valóban húsba vágó témákat feszegettek a megjelent előadók. Róna Péter
mellett Artner Annamária, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és
Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos
főmunkatársa és Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének volt
főtitkára, egykori parlamenti képviselő (Magyar Szocialista Párt) is
beszélt a rendszerváltásról és az utána következő évtizedekről.

Róna Péter elsőként arról szólt, hogy hazánkban a pénzügyi válságok
folyamatosan követték egymást. – A rendszerváltás után ott volt az
olajszőkítés, a Globex-, a Postabank-, a Tocsik-, a Kulcsár-ügy, láttuk
a Külkereskedelmi Bank vergődését, a Széchenyi Bank bedőlését, most
pedig itt van a brókerbotrányok sorozata – mondta. Eközben minden
negyedik háztartás nem tudja fizetni az adósságát. Az is problémát okoz,
hogy soha nem lehet megtudni, mi történt valójában, például a
Postabanknál: – Princz Gábort másfél millió forintra büntették meg,
miközben több százezer ember ment tönkre – jegyezte meg Róna Péter.

A professzor meglátása szerint az, hogy a Fidesz-kormány kártalanítja a
mostani brókerbotrány károsultjait, nem elegendő, hiszen a felelősökről
szó sem esik, az egész magyar pénzügyi rendszer szabályozása és
felügyelete fabatkát sem ér – mindezt pedig a társadalom eltűri. Eközben
szerinte eltűnt 400 milliárd forint, aminek a feléből csodákat lehetne
művelni az oktatásban.

– Milyen jogrendszer, ügyészség, felügyelet az, amelyeknek a szeme előtt
megtörténhet, hogy egy Orgován Bélát beleültessenek a vezérigazgatói
székbe – utalt arra, hogy a korábban emberölési kísérletért elítélt
férfi lett a Quaestor Zrt. vezére, jóval a botrány kirobbanása után.

– A folyamatos pénzügyi botrányok társadalmi és gazdasági hatása
egyedülálló, a GDP 1,2 százalékát teszi ki évente – szögezte le. –
2007-ben írtam meg először, hogy devizahitelezéssel baj lesz, de a mai
napig nem jártunk a végére, hogyan jöhetett létre ez a rendszer. A
bíróságok tisztességtelennek minősítik ugyan a devizahiteles
szerződéseket, de már maga devizakölcsön sem felel meg a kölcsön
fogalmának, és óriási instabilitást vezet be az egész társadalomban –
mondta.

Magyarázata szerint ugyanis a hitelezés idején hatályban lévő polgári
törvénykönyvben pontosan leírták a kölcsön fogalmát: e szerint egy
meghatározott összeget a kölcsönadó a kölcsönvevő rendelkezésére bocsát,
aki köteles azt visszafizetni. Igen ám, de a devizahitelnél vajon mi a
meghatározott összeg, a forint- vagy devizaárfolyam? Róna Péter úgy
véli, az adósnak a forintot kellene visszafizetnie, nem a svájci frank
alapján megváltoztatott árfolyamot, hiszen forintot kapott a banktól. A
Kúria korábban meghozott, a devizahitelekről szóló jogegységi
határozatában azonban erről egy szót se szólt, ami „szellemileg silány
dolog” a professzor szerint.

A pénzügyi szektor viselkedése óriási felháborodást keltett mindenhol,
Angliában az átlagpolgárok ugyanúgy utálják a bankokat, mint nálunk. De
a magyar politika ezt a hangulatot cinikusan kihasználta, megdézsmálta a
bankokat, ahelyett hogy visszafogta volna a luxuskiadásokat, rendbe
tette volna a pénzügyi szektort. – A különadókból a társadalom nem lát
semmit – fogalmazott a professzor.

Artner Annamária szerint azonban a keményebb pénzügyi szigor ellenére is
lennének vesztes csoportok a kapitalizmusban. Ő abból indult ki: nem
lehet minden kevésbé fejlett országból fejlett ország, hiszen az
utóbbiak éppen azért tartanak előrébb, mert a kevésbé fejlettek
nyersanyagát, munkaerejét használják. Ez megakadályozza a fejlődést,
konzerválja a helyzetet, még akkor is, ha némileg úgy látszik: a kevésbé
fejlettek is előrébb jutnak. – Kelet-Európa sosem lesz Nyugat-Európa –
vélekedett. Az általa vázolt helyzetet mutatja, hogy 2002 és 2013 között
11 kelet-európai országból annyi pénzt utaltak haza a nemzetközi cégek
az anyaországukba, ami a bruttó hazai termék 2,8 százalékát tette ki –
vagyis ennyi hiányzik az adott ország gazdaságából.

Az MTA kutatója arról is beszélt: téves az a nézet, miszerint a 2008-as
válság pénzügyi lett volna; annak oka szerinte a reálgazdaságban a
profittermelés fennakadása volt.

– Az erős vállalatok eljutottak addig, hogy nem volt érdemes a befolyt
profitot visszaforgatniuk a termelésbe, a pénz a bankokban feküdt,
viszont a bankoknak a saját fennmaradásuk érdekében ezt a pénzt vissza
kellett juttatniuk a gazdaságba, vagyis hiteleztek. A hitelfelfúvódás
egy ideig még látszólag pörgeti a gazdaságot, de egy idő után már nem
lehet még több autót, házat, tévét venni – fogalmazott. A folyamat végén
pedig a parlagon heverő profit nem a nagyobb vállalatoknál maradt, hanem
az emberek tartozásaként jelent meg.

Meglátása szerint a piacgazdaság szükségszerűen növeli a különbségeket
ugyanazon valuta, az euró alá rendelve is, hiszen a történelmi példák
mutatják, hogy annak idején az aranystandard sem maradt meg, mert a
fejlettségi különbségek szétvetették. – Korai volt bevezetni az eurót az
unióban, a pénz ezzel a lépéssel el is érte fejlettségének maximumát,
innen visszaesés jön – vélekedett a kutató. A kapitalizmus kapcsán azt
mondta, előbb-utóbb ennek a rendszernek is vége lesz, ahogyan a
feudalizmusnak is vége lett egyszer. Azt viszont hangsúlyozta, a nagy
változások mindig háborúkkal jártak, ezért meg kell találni azt a módot,
hogy békésen menjen végbe a fordulat.

– Magyarországot kifosztották, ez nem kérdés – kezdte az esemény
harmadik előadója, Szöllősi Istvánné. A magyar érdekvédelmet még a
privatizáció előtt szétverték, Nyugatról pénzeltek embereket, hogy a
nehézipari, vagy éppen a bányászszakszervezetek sehol ne legyenek,
amikor elindul a magánosítás. Kiemelte: a privatizációval a
rendszerváltás után a jelenlegi államadósságunk két és félszerese hagyta
el az országot, és nem lett volna szükség Bajnai Gordonra, Bokros
Lajosra, a megszorításokra, ha ez nem így történik.

– Közelről láttam kormánypárti képviselőként, mi történik a Bokros-féle
megszorítások idején, miközben vidáman folyt az olajszőkítés – mondta a
volt MSZP-s képviselő. – A legnagyobb vesztesek a gyermekek voltak, akik
éhesen mentek, és mennek ma is iskolába.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI