[Grem] Vörös Khmer

[KEA]

A túlélés esélye: 0,04%

index -- 2015.04.16.
http://index.hu/nagykep/2015/04/16/a_tuleles_eselye_0_04/
[l. a linken az eredetit, mert a képek itt alant hiányoznak]


Negyven éve, 1975. április 17-én foglalta el a Vörös Khmer Kambodzsa
fővárosát, Phnom Penh-t. Az ezután következő négyéves rémuralma alatt a
Pol Pot vezette rezsim a történelem egyik legborzasztóbb népirtását
hajtotta végre: legalább kétmillió embert öltek meg az ország
nyolcmilliós lakosságából. A halálbüntetéshez elég volt indoknak, ha
valakinek egyetemi végzettsége van, szemüveget hord vagy idegen nyelvet
beszél. Ha valaki gyanús volt, minden különösebb indok nélkül
megkínozták, börtönbe vetették. A leghírhedtebb börtönt, az S-21-et 15
ezer rab járta meg – közülük összesen hét élt túl addig, hogy a korábbi
szövetséges Vietnammal konfliktusba keveredő ország elveszítse a
háborút, és a vörös khmerek megbukjanak. (Az összeállításban forrásként
nagyban támaszkodtunk Michael Paterniti GQ magazinban megjelent, Never
Forget című kambodzsai riportjára)

http://www.gq.com/news-politics/big-issues/200907/cambodia-khmer-rouge-michael-paterniti?printable=true

Három ember, aki nagyon sok ember haláláért felelős. Mao Ce-tung, kínai
kommunista vezér balra, Pol Pot középen, és a Vörös Khmer harmadik számú
vezetője, Ieng Sary, hivatalos megnevezésén Hármas Számú Testvér (Pol
Pot volt az Első Számú Testvér) jobb oldalon. A Pol Pot vezette
kommunisták 1968-ban hirdettek polgárháborút az addig királyságként
működő országban, Kína és az észak-vietnami kommunisták, a vietkong
aktív segítségével. A királyt, Norodom Szihanukot sikerült is
elmozdítani a hatalomból, ironikus módon egy amerikaiak által támogatott
puccsal, 1970-ben. Ekkor egységkormány alakult, amiben a vörös khmerek
is részt vettek. Amikor a szomszédos Vietnamban 1975-ben a kommunisták
elfoglalták Saigont, a vörös khmerek Kamodzsában is elérkezettnek látták
az időt a hatalomátvételre. (Fotó: AFP)

Vietkong hadifogyoly két kambodzsai katona társaságában. Bár az
észak-vietnamiak eredetileg szoros szövetségesei voltak a Vörös
Khmernek, a hatalomátvétel után nem sokkal háború tört ki a két ország
között. A kambodzsai népirtás egyik vezérelve a khmer etnikum
felsőbbrendűsége volt, így rengeteg vietnami is áldozatul esett a
tisztogatásnak. Sokan menekültek át Vietnamba, és megesett hogy az őket
követő vörös khmer csapatok egész falvakat irtottak ki a határ
túloldalán. A háború végül a kambodzsaiak területi követelései miatt
tört ki, akik a kezdeti előrenyomulás után védekezésbe szorultak, és
végül 1979-ben elvesztették a fővárost is. Pol Pot rémuralma így négy
éven át tartott. (Fotó: - / AFP)

A Vörös Khmer gazdasági alapelve dermesztően hasonlított a mai
Észak-Koreáéra: totális önellátás (még a külföldről származó
maláriagyógyszerek behozatalát is betiltották, ami sok százezer ember
halálát okozta), minden erőforrás mezőgazdaságra koncentrálása, minden
elpusztítása, ami az iparral, a nyugattal kapcsolatos. Eltörölték a
kereskedelmet, a bankokat, az oktatást, az egészségügyet. Megszüntették
a pénzt. Az elpusztítást az emberek esetében is szó szerint kell érteni.
Első körben kivégeztek mindenkit, aki szemüveget hordott, mindenkit, aki
idegen nyelvet beszélt, mindenkit, akinek egyetemi diplomája volt. A
nyugaton élő kambodzsaiakat hazahívták, hogy csatlakozzanak a forradalmi
új rendszerhez - aztán kivégezték őket. Kivégezték a szerzeteseket, az
orvosokat, az ügyvédeket, a bürokratákat, a rendőröket, mindenkit, aki a
gyárakban nem kétkezi munkát végzett. (Fotó: AFP)

1975. április 17 - a nap, amikor három és fél hónapos ostrom után
elesett Phnom Penh, és a Vörös Khmer átvette a hatalmat. Pol Pot két
csoportra osztotta az ország lakosságát: voltak a falvakban élő,
mezőgazdasággal foglalkozó, túlnyomórészt khmer nemzetiségűek, ők voltak
a Régi Emberek. És voltak a városiak, az Új Emberek, velük kapcsolatban
ez volt a hivatalos jelmondat: “Ha életben maradsz, azzal nem hajtasz
hasznot. Ha elpusztulsz, azzal nem okozol veszteséget.” (Fotó: Sjoberg /
AFP)

A népirtás első állomása a börtön volt, amiből összesen 196-ot
üzemeltettek a vörös khmerek. Itt válogatott kínzásokkal csikartak ki
vallomásokat a gyanúsnak ítélt emberekből. Miután bevallották, hogy az
amerikai vagy a szovjet titkosszolgálatnak dolgoznak, a hírhedt gyilkos
mezőkre vezényelték őket, ahol eleinte lőfegyverrel zajlottak a tömeges
kivégzések, később egyszerűen vascsövekkel verték agyon a végletekig
legyengült rabokat az őrök, majd tömegsírokban kaparták el a
maradványokat. Ha valakit kivégeztek, az automatikusan a családtagjainak
is halálbüntetést jelentett, beleértve a gyerekeket is. “A gyomot
gyökerestül kell kitépni” - szólt a vörös khmerek jelmondata. A helyiek
szerint a gyilkos mezőkön ki volt jelölve egy-egy fa, a csecsemők
megöléséhez; a gyerekeket úgy végezték ki, hogy a bokájuknál fogva
fejjel nekicsapkodták őket a fa törzsének. (Fotó: AFP)

A vörös khmer kifejezés a világ sok nyelvében “khmer rouge”-ként él, a
francia szó a vörösre a mozgalom francia gyökereire utal. A diktatúra
későbbi vezetői Párizsban, egyetemistaként ismerkedtek meg egymással, és
a kommunizmus eszméivel az ötvenes években. Az ideológiájukat
marxizmusból, egészen szélsőséges nacionalizmusból és idegengyűlöletből
kotyvasztották össze. Pol Pot a középkori angkori birodalom
visszaállítását tűzte ki célul, az akkori, mezőgazdaságra és önellátásra
épülő életformával együtt, amit a kommunizmus egyfajta primitív
verziójaként értelmezett. Az eredeti neve egyébként Saloth Sar volt, a
Pol Potot a hatalomátvétel után vette fel. A francia “politique
potentielle” kifejezés rövidítése, nagyjából annyit tesz, rátermett
politikus. (Fotó: Sjoberg / AFP)

A népirtás elsődleges célpontjai a külföldiek és a vallásosak voltak. A
nyugatiak túlnyomó többsége már a nagyjából 200-300 ezer áldozattal
járó, véres polgárháború alatt elmenekült az országból. A legrosszabbul
az iszlám hitű Cham kisebbség járt, az ő nagyjából 200 ezres
közösségüket teljesen kiirtották (már aki nem menekült időben
Thaiföldre). A félmilliós kínai származású kisebbségből nagyjából 300
ezret öltek meg, a vietnamiakból 200 ezret. A szentélyeket, pagodákat,
templomokat lerombolták, a Buddha-szobrokat elpusztították, a vallás
követőit, akárcsak a keresztényeket, kivégezték. A vörös khmerek előtt
becslések szerint 40-60 ezer buddhista szerzetes élt Kambodzsában. A
rémuralmat pár száz élte túl. (Fotó: AFP)

Hogy miért nézte az egész világ tétlenül a kambodzsai népirtást? A
geopolitikai helyzet sokszorosan szerencsétlen és érzékeny volt. A vörös
khmerek hatalomátvétele a vietnami háború utolsó hónapjaiban történt,
ráadásul a háborúban az amerikaiak rengeteget bombázták a vietkongokkal
akkor még szövetséges Kambodzsát is. Becslések szerint ez 100-150 ezer
áldozattal járt, köztük rengeteg civillel. A nagyhatalmak közül Kína és
a Szovjetunió is erősen érintett volt a kambodzsai polgárháborúban,
illetve helyi konfliktusokban, és az ENSZ egyszerűen nem mert lépni,
nehogy egy újabb Vietnam legyen a dologból, vagy valami még rosszabb. A
vörös khmerek száműzetésben levő kormányként egészen 1982-ig képviselték
az országot az ENSZ-ben. (Fotó: Claude Juvenal / AFP)

Orvosok próbálnak megmenteni egy sebesültet a Phnom Penh-i francia
nagykövetségen, közvetlenül a vörös khmerek hatalomátvétele után. A
rémuralom első heteiben a külföldi szervezetek, konzulátusok sorra
zártak be, és menekültek el az országból. Az országban csak Kínának,
Észak-Koreának, Egyiptomnak, Albániának, Kubának, Laosznak, Romániának
és Jugoszláviának maradt diplomáciai képviselete. (Fotó: Sjoberg / AFP)

Pol Pot nem csak az ipart, de a városiasodást is a nyugati burzsoázia
bűnös találmányának tartotta, és megpróbálta megszüntetni. Teljes
városokat evakuáltak, és telepítették a lakosságot falvakba. A főváros,
Phnom Penh az ostrom előtt 2,5 millió lakosú volt, a hatalomátvétel után
a vörös khmerek gyakorlatilag kiürítették, az embereket vidékre
telepítették, hogy a rizsföldeken dolgozzanak. A rizs nem csak
élelmiszer volt, de a vörös khmerek egyetlen exportcikke: Kína a rizsért
cserébe látta el a rezsimet fegyverekkel. (Fotó: AFP)

“A vörös khmerek nem hittek sem istenben, sem királyban, sem a
kultúrában. Elpusztították az iskolákat, a sportot, a játékokat, a
szabadidőt. Szavakat tiltottak be, a rádióban nem hangozhatott el az,
hogy “szépség”, vagy hogy “színes”. Elpusztították a családot: a
gyerekeket 7 éves korukban elvették a szüleiktől, és nevelőtáborokba
vitték őket. Ez azt jelentette, hogy a rizsföldön dolgoztak egész nap.
Elpusztították a boldogságot, az egyéniséget. Abban hittek, hogy az
embereknek szenvedniük kell, és ha eleget szenvedtek, és már nincsenek
álmaik és elvárásaik, engedelmes tagjai lesznek a tökéletes
társadalomnak” – írta egy amerikai újságíró a vörös khmerek rémuralmából
a helyiek elbeszélései alapján. (Fotó: AFP)

Tábori kórház valahol a vietnami-kambodzsai háború frontján. A vörös
khmerek börtöneiben gyakori kivégzési mód volt, hogy az elítéltnek
lecsapolták az összes vérét, hogy aztán a hadsereg kórházaiban
használják fel vérátömlesztésre. A háború komoly nagypolitikai
feszültségeket is szított, mivel Kambodzsát Kína, Vietnamot pedig a
Szovjetunió patronálta. Amikor a vietnamiak már nagyon előrenyomultak
Kambodzsában, a kínaiak meg is támadták Vietnamot, és felsejlett egy
esetleges kínai-szovjet konfliktus lehetősége - alig pár évvel az
amerikaiak részvételével zajló vietnami háború lezárása után. Az óriási
túlerőben levő kínai sereget azonban a vietnamiak meglepetésszerűen
visszaverték, és még vagy tíz évre ottmaradtak Kambodzsában is. (Fotó:
Alex Bowie / Europress / Getty)

A kivégzések nem kizárólag a börtönökre és a gyilkos mezőkre
korlátozódtak, mindennaposak voltak a nem ideológiai, hanem köztörvényes
bűnök elkövetőinél (például a házasságtörőknél) a nyilvános kínzások és
kivégzések is. Ehhez nem kellett bizonyíték, tárgyalás, vagy ítélet,
elég volt, ha egy kellően magas pozícióban levő vörös khmer gyanúsnak
találjon valakit. “Inkább öljünk meg tíz ártatlant, mint hogy egy bűnös
megmeneküljön” - szólt a rendszer egyik jelmondata. (Fotó: Roland Neveu
/ Europress / Gett)

Az S-21 börtön áldozatainak fotói ma a borzalmakra emlékező múzeumban.
Ide speciálisan a külföldieket, a rendszer árulóit és legveszélyesebbnek
tartott ellenségeit zárták. A börtön nyilvántartása szerint a 15 ezer
rabból összesen 7 élte túl a börtönt, az ő neveik mellett a
dokumentumokban az “egyéb hasznosításra áthelyezve” felirat szerepel. A
kivégzéseket kínzások előzték meg: a körmök letépése, majd a sebekre
alkohol öntése; a gyomor felvágása, majd élő skorpiók belehelyezése;
áramütés a nemi szervekre; fullasztás vízben és a fejre tekert
nejlonzacskóval; élveboncolás, amit a börtön vezetője, a kísérletező
kedvű egykori matematikatanár, Kang Kek Iew olykor személyesen végzett.
A börtön egyik ékessége volt az emberi csontokból és koponyákból
összeállított, egész falat beborító Kambodzsa-térkép. (Fotó: Roland
Neveu / Europress /Getty)

Egy tömegsír feltárása a gyilkos mezőkön a nyolcvanas években. Máig több
mint 20 ezer ilyet tártak fel az országban, ezekből összesen 1,3 millió
ember maradványai kerültek elő. Az ENSZ becslései szerint emellett a
kétmilliót is elérheti azoknak a száma, akik egyszerűen éhenhaltak a
vörös khmerek rémuralma alatt. (Fotó: Alex Bowie / Europress / Getty)

Bou Meng, az S-21 egyik túlélője a hétből, 2009-ben tért vissza a
börtönből kialakított múzeumba. A bebörtönzését, és a túlélését is annak
köszönhette, hogy művész volt. Miután áthelyezték az S-21-ből, egy másik
börtönben egy éven keresztül festett az életéért. Mindig ugyanazt a
képet újra és újra: az Első Számú testvér, Pol Pot “realisztikus én
nemes” portréját. Egy képre három napot kapott, és végig abban a
tudatban dolgozott, hogy a családját megölték, és ha csak egy festmény
is nem tetszik majd a börtön vezetőjének, vagy magának Pol Potnak, őt is
kivégzik. (Fotó: Tang Chhin Sothy / AFP)

A bukásuk után a vörös khmerek vezetői elmenekültek, és ellenálló
mozgalomként Kambodzsa nyugati részén, a thai határ környéki hegyvidéken
egészen a kilencvenes évekig aktívak maradtak. A felelősségre vonás
nagyon sokáig késett. A Második Számú Testvért, a vörös khmerek fő
ideológusát, Noun Cheat, 2007-ben állították bíróság elé, háborús és
emberiség elleni bűncselekményekért életfogytiglanra ítélték. A bíróság
előtt ártatlannak vallotta magát. Az S-21 börtön vezetőjét, Kang Kek
Iewet ugyanekkor ítélték el, több rendbeli gyilkosságért, kínzásért és
emberiség elleni bűncselekményekért 35 év börtönt kapott, amiből az
ítélet kihirdetésekor már 11-et leült előzetesben. További öt évet
vontak le a büntetésből azért, mert a kambodzsai törvények nem engedik
az ilyen hosszú, ítélet nélküli előzetest. 2012-ben az ENSZ bírósága
életfogytiglanra módosította az ítéletet. Pol Pot 1998-ban, 73 éves
korában meghalt szívrohamban. Tetteiért sosem vonták felelősségre.
(Fotó: Roland Neveu / Europress / Gett)


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI