[Grem] pszichológia: Hogyan segítsük a kamaszt a konfliktusaiban ...

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Ápr. 9., Cs, 14:53:29 CEST 

*Hogyan segítsük a kölyköt a konfliktusaiban? *

   - Cziglán Karolina, pszichológus
   <koncza at mail.index.hu?subject=http://divany.hu/kolyok/2015/04/08/hogyan_segitsuk_a_kolykot_a_konfliktusaiban/&cc=cikkszerzonek@mail.index.hu>

http://divany.hu/kolyok/2015/04/08/hogyan_segitsuk_a_kolykot_a_konfliktusaiban/

Már volt róla szó, hogy*ha a kölyök nem kéri, lehetőleg ne avatkozzunk be a
kapcsolataiba.** De** még a lázadó kamaszkorban is előfordul, hogy a gyerek
az anyukájának vagy apukájának sírja el,* hogy megbántotta a legjobb
barátnője, mennyire nem veszi észre a srác, aki tetszik neki, vagy milyen
igazságtalan volt vele a tanár.

A tinikor elején ezek a beszélgetések gyakoriak, később egyre többet a
barátaival oszt meg, de akkor is *készen kell lennie a szülőnek arra, hogy
bármikor megeshet, hozzá fog fordulni a gyerek.* Az sem ritka, hogy a
vagány kölyök órákat beszél telefonon a haverjaival, a szüleihez szinte nem
is szól, de amikor igazán mély szomorúság éri, *mikor gyengének és
kiszolgáltatottnak érzi magát,* az anyu vigasza kell. Azért van ez, mert
egy *kicsit újra gyerekké válik, aki több babusgatást is igényel.* Jó, ha a
szülő tudja, ugyanaz a gyerek, aki előző nap még nagymenő volt, most talán
buksi *simogatásra vágyik,* és arra, hogy a beszélgetés után anyu
palacsintát süssön neki, mint rég.

Olyasmi ez, mint mikor beteg az ember, a lelki krízis idején is
gyámoltalanabbá válik, és máshogy kell vele beszélni, törődni, mint a
hétköznapokon.* Sajnos előfordul, hogy szülő és gyerek azért távolodik el a
kölyökkorban, mert a szülő tudomásul veszi, hogy távolságtartóbb a gyerek,
és annyira erre rendezkedik be, hogy már nem is veszi észre, **mikor újra
ezt a meleg, óvó-védő burkot kellene nyújtania.* Pedig ez életbevágó, szó
szerint is: *kamaszkorban megnő az öngyilkosság gyakorisága,* ami ellen épp
az jelentene védelmet, hogy a gyerek tudja, bármikor odabújhat (szó szerint
és átvitt értelemben) a sz*ü*lőhöz, aki egy szóval sem fog szemrehányást
tenni, és megjegyezni, hogy „bezzeg tegnap...”.
 [image: shutterstock 136812815]
 Hallgassuk meg!

Ha a kölyök a szülő vállán sírja ki magát, *a legfontosabb, hogy kapjon
időt, figyelmet, hogy hallgassa meg a szülő. *Első hallásra ez
egyértelműnek tűnik, de sokan beleesnek abba a hibába, hogy nagyon
szeretnének segíteni, ezért rögtön tanácsokkal látják el. A legnagyobb
segítség, ha elmondhatja, ami a szívét nyomja.* Elég egy hümmögés, egy-egy
kérdés, amivel továbblendítjük a beszélgetést, vagy annak visszajelzése,
hogy Ă©rtjĂĽk Ĺ‘t.*
Ne ítélkezzünk!

Előfordulhat, hogy nem ért egyet a szülő azzal, ahogy abban a
konfliktushelyzetben a gyerek viselkedett. De ha Ă©pp ki van borulva a
csemete, akkor nem tud mit kezdeni az oktatĂł szavakkal, ezt csak
elutasításként éli meg, azt jelenti neki, hogy nem értik meg őt. Próbáljuk
felvenni az ő szempontját: biztos van oka annak is, hogy ő miért
viselkedett úgy.* Bunkó volt a tanárral,** de talán azért, mert félt, hogy
elveszti a társai közt a pozícióját.** A megoldás nem jó,* *de a motiváció
érthető.* Nem kell egyet érteni, de *az érzéseivel együtt lehet érezni.*
Segítsünk megérteni a másikat is!

*Ha már kibeszélte magát a gyerkőc, és sikerült a szülőnek megértenie az ő
szempontját és érzéseit, akkor eljött a „konkrét” segítés ideje.* A szülő
valószínűleg már több hasonló helyzetet látott életében, és tapasztalatai
révén vannak ötletei, miért mérgesedett el a konfliktus, vagy miért
viselkedett olyan csúnyán a másik. Fiunk ki van borulva, mert SMS-ben
szakított vele a barátnője, és csak azt látja, annyival sem tisztelte meg,
hogy a szemébe mondja. *A szülő felvetheti szempontként,* hogy *nagyon
nehéz a másikat visszautasítani, felvállalni, hogy megbántódik, haragudni
fog ránk. Tényleg nem szép, ahogy ezt intézte a lány, de talán nem
flegmaság volt mögötte, hanem így akart megúszni egy kínos helyzetet, azaz
szorongásból tette, amit tett.* Felnőtt szemmel egyszerűnek tűnik, kár is
szót fecsérelni rá, hát persze, hogy szorongató helyzet szakítani
valakivel. De az empátia olyasmi, amit folyamatosan tanulunk, és *a
tizenévesnek még nem feltétlenül jut eszébe, hogy belegondoljon a másik fél
motivációjába.*
 [image: shutterstock 184855640]

*Különösen igaz ez, ha valamilyen hierarchia szerint felette áll az illető.
**Ha tanár viselkedett csúnyán*, akkor első körben a harag, sértettség a
válasz. Segít a szülő, hogyha megvilágítja, vajon a tanár miért mondta,
miért tette, amit. Fontos, hogy nem arról van szó, hogy álljon a tanár
pártjára! Ne arról beszéljen, hogy „Neki is megvan a maga igaza, lásd be
kisfiam!”. *Az a cél, hogy megértsük őt is, függetlenül attól, kinek van
igaza.* *Ha valaki érti a másikat, az neki jelent megkönnyebbülést,* mert*
onnantól kezdve nem kell* *kiszolgáltatott áldozatként tekintenie magára,
akivel csak úgy történnek a dolgok,* *hanem érti, miért úgy alakult, és
aktívan részt is tud venni a probléma rendezésében.*

Ha a gyerek hozzánk fordul a lelki gondjával*, legyünk készek a hallgatásra*,
és *várjunk** az aktív segítéssel!* *A segítés pedig inkább legyen közös
megértés, **mint* *okos tanácsok osztogatása*. A lényeg, hogy* érezze a
gyerek, nincs egyedĂĽl, ott vagyunk vele.*

Cziglán Karolina
pszicholĂłgus <http://www.lelki-segely.hu>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150409/50866e8c/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról