[Grem] Lovas: Olaszliszka és Seadrift

[KEA]

Lovas: Olaszliszka és Seadrift
Lovas István jegyzete

mno.hu, 2008.07.07. -- Lovas István
http://www.mno.hu/portal/571099

Ennek a cikknek semmi köze Olaszliszkához. A cím becsapás. Ezt mindenki
megérti, aki végigolvassa. Közismert, hogy Amerika vietnami háborúja
nyomán milliók haltak meg. A dzsungelt felégették, a földet aknákkal
szórták tele, amelyek még ma is robbannak. Amerika hőse, Martin Luther
King 1967-ben azt mondta a vietnami háborúról: „Elpusztítottuk két
leginkább féltett intézményüket. A családot és a falut. A földet és a
vetést… Az asszonyokat, a gyerekeket, és megöltük a férfiakat”.

Amikor az amerikai csapatok 1975-ben elhagyták Vietnamot, az északról
jött kommunisták ölték halomra és internálták azokat, akikről azt
állították, hogy kollaboráltak az amerikaiakkal. 1975 és 1983 között
hétszázezer vietnami menekült lélekvesztőn Indonéziába, Malajziába,
Thaiföldre, Hongkongba és a Fülöp-szigetekre, miközben tízezrek vesztek
a Dél-kínai-tengerbe. Ők voltak a „boat people”, a csónakon menekülők.
1979 júniusában az ENSZ a humanitárius katasztrófa láttán konferenciát
rendezett, és megállapodtak abban, hogy az Egyesült Államok és számos
nyugati ország fogadja be a majd egymillió embert. Az amerikai
bevándorlóhatóság arra kérte a kongresszust, hogy szórják szét a
menekülteket, nehogy gettók alakuljanak ki. Sok vietnami került így
Texasba. Az odaérkező, nagyon sokszor írástudatlan, angolul szinte egy
szót sem tudó, pénztelen vietnamiaknak volt még egy másik, de mindennél
alapvetőbb közös tulajdonságuk. A szorgalmuk. Hogy az honnan jött? Nem
merjük leírni, hogy így teremtette őket a jó Isten. A békesség kedvéért
maradjunk abban, hogy „így szocializálódtak”.

Mindegyikük dolgozni akart. Nagyon. És dolgozni kezdtek. A legtöbbjük
napi 16 órai munkával összekapart annyit, hogy ütött-kopott halászhajót
vegyen magának, amelyeknek a texasiak nagyon felverték az árát. De a
szerencsétlen ördögök így is megvették. Elkezdtek garnélarákot fogni. A
boltosok bojkottálták őket: nem adtak el nekik csalit. A texasi
törvényhozás pedig korlátozta – csak a vietnamiaknak – a kiadott
halászati engedélyek számát. A vietnamiak azzal vágtak vissza, hogy még
keményebben dolgoztak, mint a texasi fehérek.

A gazdagodó és a halászati versenyben felülkerekedő vietnamiak és a
helyiek között a feszültség nőttön-nőtt, míg 1979. augusztus 3-án a
Galveston-öbölben fekvő Seadrift halászfaluban lángra kaptak a vietnami
halászhajók. A nagy termetű texasiak pedig vietnami halászokat vertek.
Mindez nagyon régen történt. Ma a vietnami halászok gyermekei
matematikát és orvostudományt oktatnak kaliforniai és arizonai
egyetemeken. A gyerekek – ki tudja, miért – ugyanolyan szorgalommal
dolgoznak, mint írástudatlan szüleik a halászbárkákon. Hogy miért? A
világért sem azért, mert így születtek. Ó, nem. Így szocializálódtak.
Ugye értik, hogy ennek a cikknek semmi köze Olaszliszkához?

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
---
Keszthelyi András
fo"isk. adj.
BMF-KGK-SZVI