[Grem] Fwd: az első hősi halott...

[László Imre]

Ma 100 ĂŠve, hogy hadiĂĄllapotba kerĂźltĂźnk SzerbiĂĄval ... TalĂĄn mĂĄr nem is
ĂŠrdemes elemezni, hogy hadvezetĂŠsĂźnk mikĂŠppen bajlĂłdott olyan hosszasan a
dĂŠli szomszĂŠddal.. ma azt hiszem semmikĂŠppen ... Mi adtuk az ultimĂĄtumot,
mi kezdtĂźk volna a hĂĄborĂşt, de a harcĂŠrintkezĂŠst a szerbek vettĂŠk fel
ellenünk a fővárosuk határán álló zimonyi hídnál ...

Az első áldozata a Nagyháborúnak Kovács Pál, a jász-nagykun gyalogezredünk
katonĂĄja volt... Sok milliĂłan kĂśvettĂŠk... Egy pillanatot, egy fohĂĄszt
megĂŠrdemlenek...  -m-

-



http://nagyhaboru.blog.hu/2012/04/25/a_xx_szazadi_vilaghaboru_elso_hosi_halottja

A XX. századi világháború első hősi halottja
<http://nagyhaboru.blog.hu/2012/04/25/a_xx_szazadi_vilaghaboru_elso_hosi_halottja>
2012.04.25.
07:58 :: Nagy Háború szerkesztőség <http://blog.hu/user/499229/tab/data>
(„Sose hal meg az, ki a hazájáért hal”)

*Mai posztunk szerzője, dr. Ravasz István ismét érdekes kérdést „jár
körbe”. A Nagy Háború első hősi halottjáról elmélkedik, anélkül, hogy „ex
cathedra” lándzsát törne Kovács Pál gyalogos elsősége mellett. Írása nem
blogunkon jelenik meg először, de „leporolta” kéziratát.*


Az elsőség elsősége minden témakörben és mindig foglalkoztatja a kutatót és
az érdeklődő olvasót egyaránt. Igaz ez még kisebb horderejű történések
esetĂŠben is, hĂĄt mĂŠg egy vilĂĄghĂĄborĂş kitĂśrĂŠsĂŠnek vonatkozĂĄsĂĄban. Ki
mozgósított elsőként? Hol, mikor és kik között történt az első összecsapás?
Kik adták le az első lövést? Megannyi kérdés. Netán ki volt az első, aki a
Hadak Útjára költözött?

[image: Az első hősi halott]
*Az első hősi halott Takács Viktória grafikus rajza*

NĂŠhĂĄny kĂŠrdĂŠsre ismerjĂźk a vĂĄlaszt, nĂŠhĂĄnyra nem. Az utolsĂłt pedig
megkĂ­sĂŠreljĂźk megkĂśzelĂ­teni annak tudatĂĄban, hogy a tĂśrtĂŠnĂŠszszakmĂĄban ezt
van, aki vitatja. Nem baj, a tudományt – többek között – az viszi előre,
hogy aki nem ért egyet kollégája megállapításaival, gőzerővel veti bele
magát a kutatásba, s új eredményekkel rukkol elő (feltéve, ha talál új,
addig fel nem tárt forrásokat). A „zászló áll”, a „pálya mindenkié”, hátha
egyszer vĂŠgleges bizonyossĂĄgot szerzĂźnk, talĂĄn ĂŠpp e blog segĂ­tsĂŠgĂŠvel.
A levĂŠltĂĄri adatok

A császári és királyi 68. jászkun gyalogezred a belgrádi szerb helyőrséggel
szemben, Zimonyban állomásozott 1912 óta. Feladata a megerősített
hatĂĄrvĂŠdelem volt. Az 1914. jĂşnius 28-i szarajevĂłi merĂŠnylet utĂĄn alig egy
hĂłnappal kitĂśrt a hĂĄborĂş. Egy nappal a hadĂźzenet utĂĄn, jĂşlius 29-ĂŠre
virradóra a szerbek felrobbantották az országhatárt képező Száván átvezető
vasĂşti hĂ­d dĂŠli pillĂŠrĂŠt BelgrĂĄd ĂŠs Zimony kĂśzĂśtt. A szolnoki 68-as
gyalogezred katonái a híd zimonyi oldalánál őrséget állva, megpróbálták a
robbantást megakadályozni – sikertelenül. A szerbek ágyúval és
kézifegyverekkel támadták a hídőrséget. A kirobbant tűzharcban, amelynek
lefolyását a különböző források némileg eltérő módon írják le, életét
vesztette hĂĄrom 68-as katona: KovĂĄcs PĂĄl gyalogos, BĂ­rĂł GĂĄbor gyalogos, ĂŠs
Veres Imre gyalogos. Szerb oldalon – úgy tudjuk – nem voltak halottak. A
következő harccselekményre július 31-én került sor, a Monarchia és
Oroszország között pedig csak augusztus 5-én állt be a hadiállapot, tehát –
jelenlegi ismereteink szerint – ők voltak a Nagy Háború első hősi halottjai.

[image: A halotti anyakĂśnyvi kivonat]
<http://nagyhaboru.blog.hu/media/image/olvasok/ravasz/hosi/KovacsPal_03_large.jpg>

*A halotti anyakĂśnyvi kivonat (ForrĂĄs: HadtĂśrtĂŠnelmi LevĂŠltĂĄr)*

RĂłluk, sajnos, csupĂĄn annyit tudunk, amennyit a halotti anyakĂśnyvben
talĂĄltunk: KovĂĄcs PĂĄl gyalogos, 68. gyalogezred 11. szĂĄzad, szĂźletett:
Abádszalók, Jász–Nagykun–Szolnok vármegye, 1892, a halál oka: *„az
ellenségnek a »Burma« őrség elleni támadása alkalmával elesett”*, eltemetés
ideje és helye: a harcmezőn. A „Burma” a zimonyi hídőrség fedőneve volt. Az
abĂĄdszalĂłki helytĂśrtĂŠnĂŠsz, SzivĂĄk Ilona kutatĂĄsaibĂłl ismerjĂźk tovĂĄbbĂĄ, hogy
KovĂĄcs PĂĄl felcseperedvĂŠn dohĂĄnyoslegĂŠnykĂŠnt dolgozott TiszaburĂĄn. 1913.
oktĂłber 1-ĂŠn vonult be sorkatonai szolgĂĄlatra a cs. ĂŠs kir. 68. szolnoki
gyalogezredhez. A csĂĄszĂĄri ĂŠs kirĂĄlyi kĂśzĂśs Hadsereg (k. u. k. Heer)
rendfokozat nĂŠlkĂźli bakĂĄinak hivatalos megnevezĂŠse gyalogos (Infanterist)
volt, a Magyar Királyi Honvédség „csillag nélküli” katonái viselték a
honvĂŠd rendfokozatot.

[image: (ForrĂĄs: MagyarsĂĄg, 1934. jĂşlius 29-i szĂĄm)] *(ForrĂĄs: MagyarsĂĄg,
1934. jĂşlius 29-i szĂĄm)*

Valószínűleg a későbbi években valaki megpróbálta a halotti anyakönyvekben
talĂĄlt adatokat feldolgozni, mert jĂłl lĂĄthatĂłan, teljesen mĂĄs kĂŠzĂ­rĂĄssal ĂŠs
tollal Kovács Pál neve fölé írta: *„A világháború legelső hősi halottja”*.
A megjegyzés-rovatban szerepel is egy 1934-ből származó (folyó? iktató?)
szám, igaz, ez is más kézírással. Azt azonban nem tudjuk, hogy ki, s főleg
nem, hogy milyen forrĂĄs alapjĂĄn tette megĂĄllapĂ­tĂĄsĂĄt, mikĂŠnt azt sem, hogy
miért pont Kovács, s nem Bíró vagy Veres gyalogost jelölte az elsőség
elsőségével. Ez pedig – jelenleg – alapvető hiányosságnak tűnik, s
bizonytalannĂĄ tesz mindent a dĂĄtum, a helyszĂ­n ĂŠs a tĂśrtĂŠnĂŠs kivĂŠtelĂŠvel.

A mĂĄsodik bejegyzĂŠs a halotti anyakĂśnyvben: BĂ­rĂł GĂĄbor gyalogos, 68.
gyalogezred 11. század, született: Mezőtúr, Jász–Nagykun–Szolnok vármegye,
1891, a halĂĄl oka ĂŠs az eltemetĂŠs mĂłdja ugyanaz, mint KovĂĄcs PĂĄlĂŠ. A
harmadik bejegyzĂŠs: Veres Imre gyalogos, 68. gyalogezred 14. szĂĄzad,
született: Mezőtúr, Jász–Nagykun–Szolnok vármegye, 1891, a halál oka: *„a
Zimony–Belgrádi vasúti hídnál az ütközetben elesett”*, eltemetés ideje és
helye: a harcmezőn.

Ennyi, amit biztosan tudunk a halotti anyakönyvekből. Az irat eredetije a
HM HIM HadtĂśrtĂŠnelmi LevĂŠltĂĄrban talĂĄlhatĂł: VI. 36. Katonai egyhĂĄzi
szervezetek anyakĂśnyvei 264., k. u. k. 68. gyalogezred halotti anyakĂśnyve,
73/a kötet. S azt is feltétlen „illik” megemlítenünk, hogy azt a három
nevet Udovecz GyĂśrgy kutatta ki a levĂŠltĂĄrban.
A problĂŠmĂĄk

Még tartott a háború, amidőn könyvet adtak ki a cs. és kir. 68. gyalogezred
harci ĂştjĂĄrĂłl (A 68-as jĂĄsz-kĂşn gyalog-ezred hĂĄborĂşs albuma, szerk.:
Reschner Róbert–Sebestyén József, 1917). A könyv, ellentétben címével,
szabĂĄlyos ezredtĂśrtĂŠnet, nem pedig fĂŠnykĂŠpes album. Az 1920-as, 1930-as
ĂŠvekben a legtĂśbb (de nem mindegyik) ezred tĂśrtĂŠnetĂŠt megĂ­rtĂĄk. Az ĂĄltalunk
vizsgált kérdésről a 17. oldalon esik szó: *„Föl kell még jegyeznünk, hogy
a világháború első halottja Tóth András volt, első sebesült tisztje pedig
Knerler János kapitány, mindkettő ezredünk harcosa.”* Ennyi és nem több,
mĂŠg dĂĄtum ĂŠs helyszĂ­n sem szerepel mellette.

Most mĂĄr tehĂĄt nĂŠgy nevĂźnk van, s mind a nĂŠgy 68-as baka (nem Ă­rhatunk
gyalogost, mert TĂłth AndrĂĄs neve mellett nem szerepel rendfokozat). A kĂśnyv
szerkesztői, maguk is az ezred tisztjei, nyilván nem hasukra ütve írták le
Tóth András nevét, miként az ezred halotti anyakönyvébe sem „csak úgy”
került be az előző három gyalogos neve. Az azért elgondolkodtató, hogy e
nĂŠgy katona kĂśzĂźl egyedĂźl KovĂĄcs PĂĄl kapott (a 220. oldal szerint)
posztumusz kitüntetést, mégpedig Bronz Vitézségi Érmet. Egyelőre csak
bizonytalanságunk nőtt, kutassunk hát tovább.

[image: Zimony–Belgrád–Pancsova térsége a Nagy Háború kitöréskor,
dombornyomatos vázlat (Forrás: Nagy Háború írásban és képben. I. Északon és
dĂŠlen. Athenaeum, Budapest, 1915)]
<http://nagyhaboru.blog.hu/media/image/olvasok/ravasz/hosi/KovacsPal_05_large.jpg>
 *Zimony–Belgrád–Pancsova térsége a Nagy Háború kitöréskor, dombornyomatos
vázlat (Forrás: Nagy Háború írásban és képben. I. Északon és délen.
Athenaeum, Budapest, 1915)*

A háború második évében, 1915-ben jelent meg „A Nagy Háború írásban és
képben” első kötete, a budapesti Athenaeum gondozásában. A „Határvédelem –
első harcok” című fejezetet dr. Szilágyi Lajos vezérkari testülethez
beosztott szĂĄzados Ă­rta, mĂĄrpedig akkoriban nem sok katona szerzett
tudomĂĄnyos fokozatot. Okunk van feltĂŠtelezni, hogy SzilĂĄgyi szĂĄzados alapos
munkĂĄt vĂŠgzett (s ez tanulmĂĄnyĂĄn lĂĄtszik is), rĂĄadĂĄsul mĂŠg csupĂĄn egyetlen
esztendő múlt el a vizsgált esemény óta. Igen ám, csakhogy ez esetben, az
57. oldalon egy harmadik verziĂłval is talĂĄlkozhatunk: nem a szerbek
támadták meg a hídőrséget, hanem mi támadtunk a hídon át, s nincs szó hősi
halottakrĂłl:

*„Július 28-án éjjel (…) egyidejűleg irtózatos erejű detonáció jelezte,
hogy a szerbek a belgrád–zimonyi vasúti hidat fel akarták robbantani. Ez
azonban csak részben sikerült (…) Ez fegyveres beavatkozást követelt (…) a
Zimonyban ĂĄllomĂĄsozĂł szolnoki 68-ik gyalogezred egyik zĂĄszlĂłalja parancsot
kapott, hogy a szerbeknek a hĂ­d lerombolĂĄsĂĄra irĂĄnyulĂł kĂ­sĂŠrleteit a hĂ­dra
való előnyomulással hiúsítsa meg. A zászlóalj Pedtetti őrnagy vezetése
alatt rohammal hatolt a hídra egészen addig a pontig – a hídnak mintegy
kétharmadáig –, ahonnan a hídhoz vezető utcákat fegyvereink tüzével
megtisztĂ­totta az ellensĂŠges katonĂĄktĂłl ĂŠs minden tovĂĄbbi kĂśzeledĂŠst az
éjjel megakadályozhatott. Ez a harc reggel félötig tartott el.”*

Július 29. eseményei az 58. oldalon folytatódnak: *„…a zimony–belgrádi
hidat most ĂşjbĂłl fel akartĂĄk robbantani. Nagyobb kĂĄrt azonban most sem
tettek benne. Ettől kezdve a szerbek kétségbeesett támadása naponta
megismétlődött, amelyeket azonban véresen visszavertünk, anélkül hogy
veszteségek értek volna bennünket.”*

Szakmai szempontbĂłl igen komoly munkĂĄnak szĂĄmĂ­t a m. kir. HadtĂśrtĂŠnelmi
Levéltár „A világháború 1914–1918” című könyvsorozata, amelynek IV. kötete
(Stádium, Budapest, 1929) dolgozza fel a Szerbia elleni első hadjáratot.
Elkészítéséhez forrásértékű iratok bőségesen rendelkezésre álltak. E
monogrĂĄfia 63. oldalĂĄrĂłl azonban legfeljebb magĂĄt az esemĂŠnyt tudjuk
megerősíteni: *„Az ellenségeskedések sorát a szerbek kezdték, amennyiben
július 29-én hajnalban a zimony–belgrádi vasúti híd délparti pillérét
felrobbantották és Belgrádról a túlparton mutatkozó hajókra, sőt július
31-én még a vöröskereszt védelme alatt álló Zimonyról Pancsovára igyekvő
kórházi hajókra is tüzeltek.”*
A tisztĂĄzĂĄsi kĂ­sĂŠrletek

Húsz évvel a háború kitörése után, a Szolnoki Újság 1934. június 10-i
számában egy cikk jelent meg az első hősi halottal kapcsolatban. Ennek,
illetve a Szolnok Megyei LevĂŠltĂĄrban folytatott kutatĂĄsai alapjĂĄn, dr. Cseh
GĂŠza levĂŠltĂĄros a JĂĄszkun KrĂłnika 1994. jĂşnius 21-i szĂĄmĂĄban hosszabb
lĂŠlegzetĹą cikket jelentettet meg, amelyben alaposan kĂśrbejĂĄrta a kĂŠrdĂŠst,
kísÊrletet tÊve annak tisztåzåsåra. Ő is azonban csupån arra a
megállapításra juthatott, hogy *„A történeti szakirodalom és a levéltári
forrĂĄsok nem bizonyĂ­tjĂĄk egyĂŠrtelmĹąen, hogy valĂłban KovĂĄcs PĂĄl lett volna
az I. világháború első halottja.”* Valószínűsíti, hogy 1934-ben
vĂĄlasztottĂĄk ki szemĂŠlyĂŠt, ĂĄm nem tudomĂĄnyos alapon, hanem azĂŠrt, mert
GĂśmbĂśs Gyula miniszterelnĂśk az AbĂĄdszalĂłkot is magĂĄba foglalĂł
választókerület országgyűlési képviselője volt, *„…aki néhány hónappal a
választások előtt a magyar nép kegyeleti érzését is igyekezett saját
céljaira felhasználni.”*

A gondolatmenet mindenképpen figyelemre méltó, ám van egy apró bökkenő:
akkoriban a kormánypárt hivatalban lévő miniszterelnökének nem volt
szüksége ilyen „trükkökre”, hogy voksokat nyerjen. Az érvényben lévő
választójogi törvény, az 1925:XXVI. törvénycikk alapján a 245 képviselőből
46 titkos szavazás alapján, lajstromon került be a Képviselőházba. Bár az
is kétségtelen, mint Sipos Péter professzor írja: *„Gömbös nemzeti
retorikája és reformígéretei visszhangra találtak a parasztságban (…) A
kormĂĄnypĂĄrt a legtĂśbb lajstromos, titkos kerĂźletben kisebbsĂŠgben
maradt…”* (Őrségváltás
szavazócédulákkal – 1935, in: Parlamenti választások Magyarországon
1920–1938, Napvilág, Budapest, 2. kiadás, 1999, 171., 174. oldal).

[image: (ForrĂĄs: MagyarsĂĄg, 1934. jĂşlius 29-i szĂĄm)] *(ForrĂĄs: MagyarsĂĄg,
1934. jĂşlius 29-i szĂĄm)*

Mint ahogy az is kĂŠtsĂŠgtelen, hogy az Ăşj kormĂĄnypĂĄrt, a Nemzeti EgysĂŠg
PĂĄrtja hivatalos zĂĄszlĂłbontĂĄsĂĄra 1933. november 12-ĂŠn kerĂźlt sor, majd az
1934-es esztendőt a pártszervezésre és a tömegbázis megteremtésére szánták.
1934 nyarán maga Gömbös is „országjárást” tartott (Gergely Jenő: Gömbös
Gyula, Vince KiadĂł, Budapest, 2001, 254-259., 263. oldal), ebbe pedig
„bőven belefért” a vidéki lakosság bármilyen eszközzel történő megnyerése.

S akkor most nĂŠzzĂźk meg Ăşjra az eredeti halotti anyakĂśnyvĂśn az 1934-es
keltezĂŠsĹą szĂĄmot, mikĂśzben jusson eszĂźnkbe, hogy GĂśmbĂśs korĂĄbban honvĂŠdelmi
ĂĄllamtitkĂĄr volt, majd honvĂŠdelmi miniszterrĂŠ avanzsĂĄlt, amit megtartott
miniszterelnöki kinevezését követően is, a veszteségi listákat pedig a
Honvédelmi Minisztériumban kezelték. Igazságot tenni – jelenlegi
ismereteink szerint – e kérdésben sem lehet.

A következő kísérletet az elsőség elsőségének tisztázására dr. Pollmann
Ferenc hadtörténész tette a „Magyarország az első világháborúban” (Petit
Real, Budapest, 2000) cĂ­mĹą lexikonban. A 718. oldalon talĂĄlhatĂł szĂłcikkĂŠben
megemlíti, hogy 1934-ben a „Magyarország” című lap országos akciót indított
KovĂĄcs PĂĄl hamvainak hazahozatalĂĄra, ĂĄm az sikertelen maradt, mivel sĂ­rjĂĄt
mĂĄr nem talĂĄltĂĄk meg. De Pollmann azt is Ă­rja, hogy jĂşlius 30-ĂĄn a
zimony-franzthali temetőben helyezték örök nyugalomra, s nem a harctéren,
mint ahogy a halotti anyakĂśnyvben szerepel. S PollmantĂłl tudjuk azt is,
hogy KovĂĄcs halĂĄlos sebĂŠt egy szerb csĂłnakbĂłl leadott lĂśvĂŠs okozta. Ez
pedig egyaránt lehetséges akkor is, ha a szerbek támadták meg a hídőrséget,
s akkor is, ha a 68-asok tĂĄmadtak ĂĄt a hĂ­don. Pollmann megĂĄllapĂ­tĂĄsa
hasonló Cseh következtetéséhez: *„A levéltári források nem támasztják alá
egyértelműen Kovács »elsőségét«.”*

Aztán van egy újabb „kósza adat”, ami mindenben segít, csupán az elsőség
elsőségének megállapításában nem. A HM HIM Hadtörténelmi Levéltár VI.
fondfőcsoport 37. humanitárius iratok 19. dobozban található „A
jugoszláviai I. világháborús magyar katonai temetők iratanyaga 1923–1943”
egyik csatolt fotójának tanúsága szerint Balogh István ontotta elsőként
vérét, ami viszont nem jelenti automatikusan, hogy ő is lett volt az első
hősi halott, hiszen egy sebesült is vérét ontja.

S kĂ­sĂŠrletet tettek a kĂŠrdĂŠs tisztĂĄzĂĄsĂĄra AbĂĄdszalĂłk helytĂśrtĂŠnĂŠszei is.
Dr. DĂśmĂśtĂśr SĂĄndor, sajĂĄt kutatĂĄsain tĂşl, felhasznĂĄlva mĂŠg dr. Antal
Kåroly, Czicze József, DÜmÜtÜr Ákos Ês Szokoly Endre gyŹjtÊseit, a kÜzsÊg
monográfiájában (Abádszalók földje, népe, kultúrája, Abádszalók) a hősi
halál körülményeit illetően egy harmadik változatot leírva foglal végül
(merthogy az elején még ő is bizonytalan) állást a falu szülöttjének
elsősége mellett:

*„A szóhagyományok szerint a világháború első halottja abádszalóki ember
volt: Kovács Pálnak hívták. (…) Szokoly Endre kutatásai szerint az első
világháború első veszteség-listáján három halott és négy sebesült
szerepelt. A 68. gyalogezred katonĂĄi 1914. jĂşlius 28-ĂĄn indultak el a
zimonyi kaszĂĄrnyĂĄbĂłl BurmĂĄra, a SzĂĄva partjĂĄra. Ott fekĂźdtek egĂŠsz nap az
előre elkészített lövészárokban. A napnyugta még békés volt, azonban
hajnali fĂŠl egykor ĂłriĂĄsi robbanĂĄs hallatszott: felrobbant a kĂŠt orszĂĄgot
összekötő híd és nyomban megkezdődött az ellenségeskedés. A Kalimegdánról
szerb lĂśvĂŠszek heves puskatĹąz alĂĄ vettĂŠk a SzĂĄva balpartjĂĄt, ahol a 68-asok
III. zlj-ából a 11. század 2. szakasza tartott őrséget.*

[image: Az eredeti képaláírás: „A 68-ik gyalogezred 11-ik századának egy
szakasza a mozgósítás előtti napon, őrségen a Száva-hídnál. Az első sorban
a hetedik Kovács Pál, a világháború első hősi halottja. A kép jobboldalán
látszó vasuti őrház telefonja mellett érte szerb golyó a háború első napján
Knerler János főhadnagyot, a világháború első sebesültjét. A híd közepén,
fehér zubbonyban szerb katona áll őrt.”]
<http://nagyhaboru.blog.hu/media/image/olvasok/ravasz/hosi/KovacsPal_07_large.jpg>

*Az eredeti képaláírás: „A 68-ik gyalogezred 11-ik századának egy szakasza
a mozgósítás előtti napon, őrségen a Száva-hídnál. Az első sorban a hetedik
Kovács Pál, a világháború első hősi halottja. A kép jobboldalán látszó
vasuti őrház telefonja mellett érte szerb golyó a háború első napján
Knerler János főhadnagyot, a világháború első sebesültjét. A híd közepén,
fehér zubbonyban szerb katona áll őrt.” (Forrás: Magyarság, 1934. július
29-i szĂĄm)*

*Reggel felé – már július 29-én – fogytán volt a muníció. Az őrs
parancsnoka Kovács Pál és Bíró Gábor közlegényeket a közeli finánc-őrházhoz
kĂźldte, hogy hozzanak egy lĂĄda tĂśltĂŠnyt az ĂĄrokba. A kĂŠt katona
golyĂłzĂĄporban futva hozta el a nehĂŠz lĂĄda tĂśltĂŠnyt. BĂ­rĂł GĂĄbor beugrott az
ĂĄrokba, hogy majd beemeli, a mĂĄsik katona pedig abban a pillanatban
vĂŠgigzuhant a lĂĄda mellett. KovĂĄcs PĂĄl kĂśzlegĂŠnyt, ki 1892-ben AbĂĄdszalĂłkon
szĂźletett, pontosan a homloka kĂśzepĂŠn ĂŠrte ĂŠs azonnal megĂślte a golyĂł. Erre
BĂ­rĂł GĂĄbor kiugrott az ĂĄrokbĂłl, behajĂ­totta a lĂĄdĂĄt ĂŠs utĂĄnavetette magĂĄt,
kĂśzben azonban egy golyĂł ĂĄtfĂşrta a tĂźdejĂŠt ĂŠs egy Ăłra mĂşlva meghalt.
Kétségtelen tehát, hogy az első világháborús halott Kovács Pál volt, mert
sem nálunk, sem a szerbeknél nem volt más halott azon a reggelen.”*

[image: Az előző fotóról kinagyítva a Száva-híd őrsége a mozgósítás előtt.
Az első sorban a hetedik katona volt Kovács Pál]
<http://nagyhaboru.blog.hu/media/image/olvasok/ravasz/hosi/KovacsPal_08_large.jpg>
 *Az előző fotóról kinagyítva a Száva-híd őrsége a mozgósítás előtt. Az
első sorban a hetedik katona volt Kovács Pál*

DĂśmĂśtĂśr SĂĄndor rĂŠvĂŠn ismerjĂźk meg kicsit jobban KovĂĄcs PĂĄl rĂśvidre mĂŠrt
földi pályafutását is: *„Kovács Pál apja dohánykertész kukás volt Szapáry
grĂłfnĂĄl, a rĂŠti tanyĂĄn, majd bejĂśttek lakni a faluba. LovĂĄszhĂĄtrĂłl vonult
be Kovács Pál, mert Lovászháton laktak akkor a szülei.”*
Évfordulós eposz

Noha nem sikerĂźlt (eddig) egyĂŠrtelmĹąen igazolni KovĂĄcs PĂĄl gyalogos
elsőségét, a Szolnoki Újság 1934. június 10-i számában megjelent írás
idézése két okból sem érdektelen. Egyfelől emléket állít A Kötelességét
Teljesítő Egyszerű Katonának (sic!, nagy kezdőbetűkkel, még akkor is, ha
esetleg nem ő volt a világháború első hősi halottja), másfelől pedig
korrajznak sem utolsĂł az 1930-as ĂŠvek kĂśzepĂŠnek MagyarorszĂĄgĂĄrĂłl:

*„A világháború közelgő húszéves évfordulója alkalmával érdekes és
bennünket, szolnokiakat közelről érintő akciót indított a »Magyarország«
című lap: Hozzuk haza annak a katonának a tetemét, aki elsőnek áldozta
ĂŠletĂŠt Szent IstvĂĄn birodalmĂĄnak ezerĂŠves hatĂĄrai vĂŠdelmĂŠben.*

*A világháború első hősi halottja Kovács Pál abádszalóki születésű,
tiszaburai lakos, dohányoslegény volt – tehát megyebeli –, és ezenfelül
közlegénye a cs. és kir. 68. gyalogezrednek, a békeidők szolnoki
hĂĄziezredĂŠnek. Minden ok megvan tehĂĄt arra, hogy a KovĂĄcs PĂĄl tetemĂŠnek
hazahozatalára irányuló akció támogatásban részesüljön és mielőbb
megvalĂłsuljon.*

*KovĂĄcs PĂĄl 1913. oktĂłber 1-ĂŠn rukkolt be a 68-asok zimonyi zĂĄszlĂłaljĂĄhoz
ĂŠs tĂ­z hĂłnapja volt katona, amikor kitĂśrt a vilĂĄghĂĄborĂş. 1914. jĂşlius 29-ĂŠn
a zimony–belgrádi vasúti híd őrzésére rendelték ki többedmagával
Infanterist KovĂĄcs PĂĄlt ĂŠs ott kaptĂĄk a szerb tĂźzĂŠrek ĂĄgyĂştĂźzĂŠt, ĂŠs
ugyanakkor egy csolnakon közelegő szerb katonák gyilkos lövéseit. Pár
pillanat múlva két hangos jelszó jelezte, hogy a hídőrző katonák közül
kettőt eltaláltak a lövések. Az első jajszó Bíró Gábor közlegényé volt (ő
felépült sérüléséből), a másik jajszó, egyben az utolsó szava volt Kovács
Pálnak; ő ott a helyszínen kiszenvedett.”*

Ne feledjĂźk: az ezred autentikus forrĂĄsnak szĂĄmĂ­tĂł halotti anyakĂśnyve
szerint Bíró Gábor gyalogos is hősi halált halt aznap – újabb, jelenlegi
ismereteink birtokĂĄban feloldhatatlan ellentmondĂĄs. De folytassuk
merülésünket a ’30-as évek közepének tengerében, hogy egy újabb
ellentmondĂĄsba Ăşsszunk bele: a halotti anyakĂśnyv bejegyzĂŠse a harctĂŠren
tĂśrtĂŠnt eltemetĂŠst tartalmazza. S ne feledjĂźk: jĂşlius 30-ĂĄn Zimonyban mĂĄr
igencsak repkedtek a szerb gránátok és golyók… A 68. gyalogezred 1917-ben
(!) kiadott történeti albuma ugyanis Kovács Pál temetéséről is
tudósított:*„Július
30-án temették el Kovács Pált, a világháború első hősi halottját a zimonyi
ún. franzthali temetőben teljes katonai pompával. Volt díszkivonulás, sok
koszorĂş, bĂşcsĂşbeszĂŠd, sortĹąz: parĂĄdĂŠsan temettĂŠk el Infanterist KovĂĄcs
Pált, aki elsőnek esett el a világháborúban annyi száz és százezer magyar
és más nemzetiségű sorstársa előtt.”*

[image: Az abádszalóki emlékmű a felújítás előtt]
*Az abádszalóki emlékmű a felújítás előtt (Fotó: Szvircsek Éva)*

A ’30-as évek közepén a szolnokiak szorgalmazták: *„Hozzuk haza ezt az
egyet, ezt a legelső hősi halottunkat a magyar anyák vigasztalására, akik
ĂŠppen Ă­gy vesztettĂŠk el fiaikat, had lĂĄssa mindenki, hogy a magyar nemzet
megbecsüli hőseit. (…) Megérdemli az akció, hogy segítségére siessen minden
hatóság és minden érző szívű, emlékező magyar!”*

Noha Szolnokon már a helyet is kijelölték a Tisza partján – a Tisza Szálló
és a közúti híd között –, ahová Kovács Pál maradványait elhelyezik és
fĂślĂŠje dĂ­szes emlĂŠkmĹąvet ĂĄllĂ­tanak, a nagy felbuzdulĂĄs nem hozta meg a vĂĄrt
eredményt. Miért? Molnár Tibor zentai hadtörténésztől tudjuk, hogy a háború
után létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia)
időközben felszámolta az elszórt katonasírokat. Ám mielőtt bárki „rosszra
gondol”: a katonákat – sajátot és ellenfelet egyaránt – exhumálták és
nagyobb temetőkben kialakított katonai parcellákba temették át. A
zimony-franzthali polgári temetőben nyugvó valamennyi katonát a belgrádi új
temetőben egy közös tömegsírba temették át, amely fölé emlékkápolnát
emeltek. Minden valĂłszĂ­nĹąsĂŠg szerint KovĂĄcs PĂĄl fĂśldi maradvĂĄnyait is
BelgrĂĄdba vittĂŠk ĂĄt, ĂĄm akkoriban mĂŠg nem lĂŠtezett az a fajta genetikai
vizsgĂĄlat, amelynek segĂ­tsĂŠgĂŠvel ki lehetett volna vĂĄlasztani egy bizonyos
katonĂĄt bajtĂĄrsai kĂśzĂźl.

[image: A katonai parcella és az emlékkápolna Belgrád temetőjében 2006-ban]
*A katonai parcella és az emlékkápolna Belgrád temetőjében 2006-ban (Fotó:
MolnĂĄr Tibor, Zenta)*

Végezetül, anélkül, hogy „ex cathedra” tisztázottnak nyilvánítanánk az
elsőség elsőségét, illetve azzal, hogy megkíséreltük összefoglalni az
ismert adatokat és a felmerülő kérdéseket; az ismereteket egy újabb
utalással véljük gyarapítani. Az Abádszalókon felállított hősi emlékmű,
amelyet KemĂŠny Simon szobrĂĄszmĹąvĂŠsz alkotott ĂŠs 1924-ben lepleztek le, a
zászlóra vigyázó honvédet ábrázolja. Az idősebbek visszaemlékezése szerint
a szoboralak Kovács Pál fényképe alapján készült, így a világháború első
hősi halottjának arcvonásait örökíti meg…

[image: Az abádszalóki emlékmű a felújítás előtt]
*Az abádszalóki emlékmű a felújítás előtt (Fotó: Szvircsek Éva)*
Újabb évfordulós eposz

A Tisza-tó mellett fekvő, csodálatos szépségű kisvárosban, Abádszalókon
2007. jĂşlius 29-ĂŠn katonai tiszteletadĂĄssal Ăşjra avatĂĄsra kerĂźlt a
felĂşjĂ­tott Nagy HĂĄborĂşs emlĂŠkmĹą.

[image: Az abĂĄdszalĂłki emlĂŠkmĹą a felĂşjĂ­tĂĄs utĂĄn]
*Az abádszalóki emlékmű a felújítás után (Fotó: Szvircsek Éva)*

MikĂŠnt az 1914-es zimonyi, a 2007-es abĂĄdszalĂłki ĂźnnepsĂŠg is katonai
tiszteletadĂĄssal zajlott. Egyszerre avattĂĄk ĂşjjĂĄ a felĂşjĂ­tott emlĂŠkmĹąvet ĂŠs
temettĂŠk Ăşjra jelkĂŠpesen a 115 ĂŠve szĂźletett KovĂĄcs PĂĄl gyalogost. FĂŠl
négytől a debreceni katonazenekar adott térzenét.

[image: Az abĂĄdszalĂłki emlĂŠkmĹą a felĂşjĂ­tĂĄs utĂĄn]
*Az abádszalóki emlékmű a felújítás után (Fotó: Szvircsek Éva)*

Pontban négykor, harangzúgás közepette bevonult a szolnoki helyőrség
díszszakasza, a cs. és kir. 68. gyalogezred korabeli „csukaszürke”
egyenruhába öltözött hagyományőrző járőre az ezred egykori
csapatzászlajával, valamint a történelmi zászlósor, a katonai díszőrség és
a Vitézi Rend országos, illetve Szolnok megyei zászlaja. A hagyományőrző
járőr a Magyar Királyi „Szolnok” Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a
nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat tagjaiból tevődött össze.

A Himnuszt követően elhangzott Gyóni Géza „Csak egy éjszakára” című verse,
ezt követően felcsendült a cs. és kir. „Prinz Eugen” induló. A megható
ünnepi beszédek után a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya bejelentette,
hogy KovĂĄcs PĂĄl gyalogost a VitĂŠzi SzĂŠk posztumusz vitĂŠzzĂŠ ĂźtĂśtte. A
nemzeti szalag átvágását követően elhangzott Abádszalók 202 hősi
halottjĂĄnak neve, mialatt a helyi iskolĂĄs gyermekek 1-1 szĂĄl virĂĄgot
helyeztek az emlékmű talapzatára minden hősi halott emlékére.

KĂśvetkezett az Ăśkumenikus egyhĂĄzi szertartĂĄs, majd hĂĄromszoros dĂ­szsortĂźzet
lőtt a szolnoki helyőrség díszszakasza, s – korabeli Mannlicher puskákkal –
a hagyományőrző járőr.

[image: HĂĄromszoros dĂ­szsortĹąz, a hĂĄttĂŠrben a cs. ĂŠs kir. szolnoki 68.
gyalogezred egykori hadilobogĂłja]
*HĂĄromszoros dĂ­szsortĹąz, a hĂĄttĂŠrben a cs. ĂŠs kir. szolnoki 68. gyalogezred
egykori hadilobogója (Fotó: Szvircsek Éva)*

A koszorúzás után a helybeliek és a hősi halottak hozzátartozói elhelyezték
a kegyelet virĂĄgait a felĂşjĂ­tott emlĂŠkmĹą talapzatĂĄn, vĂŠgĂźl a mai ĂŠs a rĂŠgi
katonĂĄk dĂ­szmenetben vonultak el a Nagy HĂĄborĂşs emlĂŠkmĹą, alias KovĂĄcs PĂĄl
gyalogos szobra előtt. Az ünnepséget a Szózat, majd a Magyar Takarodó
kĂźrtszava zĂĄrta.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140728/0641a1dd/attachment.html