[Grem] Kis kiegészítés a rádió Vasárnapi Újságban megszólaló "Gyömrői áldozatok hozzátartozói" című adáshoz

[KEA]

Kis kiegészítés a rádió Vasárnapi Újságban megszólaló „Gyömrői áldozatok
hozzátartozói” című adáshoz

Dobai Miklós, 2014.02.23.
miklos.dobai at freestart.hu


Hátha valaki nem tudja...

Gyömrő, csendes kisváros kőhajításnyira Budapest határától, a főváros
központjától pedig alig harminc kilométerre, délkeletre, a 31-es műúton.
Ma tizenhatezren lakják.

Gömrő és környéke azonban nem volt csendes 1944-1945 fordulóján, amikor
a szovjet Vörös Hadsereg 49-es Gárda Hadosztálya elfoglalta, úgymond
„felszabadította”. A szokásos harci zaj elültével, 1944 november 15-e
után, azonban az eddig rejtőzködő kommunisták aktivizálták magukat. Úgy
látták eljött az ő idejük, bosszút lehet állni az 1919 után elszenvedett
sérelmekért. Megalakult az önmagát „Direktórium”-nak nevező testület,
mely egykori vöröskatonákból, a tanácsköztársaság egykori helyi
vezetőiből, a második világháború során munkatáborokat megjárt
személyekből alakult meg.

Ez a testület, hogy ne tétlenkedjen, saját hatáskörében megalakította a
maga „demokratikus rendőrség”-ét. Ez a szerv lett aztán élet-halál ura
Gyömrőn és környékén (Mende, Ecser, Maglód, Tápiósüly, Tápiósáp, Péteri,
Uri, stb.). Mindenütt szadista módon gyilkoltak, öltek: golyóval,
akasztással, agyonveréssel, agyonkínzással, kinek mi jutott.

Az elkövetett atrocitások még a szovjet hadseregen belül is szemet
szúrtak. Még a szovjet alárendeltségben harcoló, egykor hősként tisztelt
Steinmetz Miklós kapitány is, akinek máig tisztázatlan halálakor egy
egyoldalas levelet (1944. december 23-ról keltezve) találtak Rákosi
Mátyásnak címezve, melyben a parlamenterként (állítólag saját
aknatalálattól) elesett kapitány szót emelt a Gyömrőn és környékén
uralkodó állapotokért. A levél, írója eleste folytán, természetesen nem
jutott el a címzetthez, de ez azonban nem menti az atrocitások
elkövetőit, még akkor sem, ha működésüket a már említett 49-es Gárda
Hadosztály pecsét megadásával is támogatta.

De kik is voltak az elkövetők, s kik voltak az áldozatok. Nehéz ennyi év
távlatából a két névsort összeállítani, de kíséreljük meg történész
munkák (Földesi Margit, Szerencsés Károly: A megbélyegzés hatalma,
72-73. oldal) felhasználásával. Az elkövetők, akiket egykor a
környékbeliek jól ismertek: Schwarzstein (később Sásdi) Tibor, Krupka
Jakab, Eiser Károly, Deutsch (később Deáki) Imre, Balczer István (aki
önmagát „rendőrkapitánynak” tekintette), Horcsák Lajos, Tucsai Mihály,
Gér Ferenc, Bacher Károly, Kürtös Károly, Tamási András, Vámos Lajos,
Lassán István, Jeney Jenő, Hornyák József, ifj. Boroncsok János, Hunka
János, Kónya József, Duráz István, Denkovics Pál, Huszák Mihály, Hajdú
István, Kreiczár István, Fabók Ferenc. Az áldozatok felsorolásával
viszont bajban vagyunk. Még a fent említett, s forrásként felhasznált, a
történész házaspár által írott könyv is bizonytalan, s az internet sem
ad kellő támpontot. A korabeli források húsz és nyolcvan közötti
áldozatról beszélnek, de abban egyetértenek, hogy az első áldozat Czövek
János gazdálkodó volt. A többiek, akiknek nevét sikerült azonosítani:
Bognár József, Moóri István, Pinyei Reichard Lajos, Zambelli Béla,
Bajnóczi András, Mikla Pál, Soponyai Gyula, gróf Corini János Ferenc
(olasz állampolgár!), gróf Révay József, Diószeghy István, Staub János,
dr. Bellus János, Juhász Sándor, Eper József, Pálfi József, Nádas Béla,
Csala Gyula, Aczél Károly. A többiek neve ismeretlen.

A gyilkosságsorozatot nem lehetett sokáig titokban tartani. Futó Dezsőt,
az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagját, a Kis Újság egyik szerkesztőjét
gyászruhás özvegyek csapata látogatta meg 1945 áprilisában támogatását
kérve, azonban az ügyből igazán nem lett „ügy”, mert az eseményekben
érintett kommunisták (MKP) és a nekik falazó szocdemek leállították a
vizsgálatot. Bizonyítja ezt Ries István (szocdem) igazságügy miniszter
1946. január 3-án kiadott 534/946. I. M. VI. számú rendeletének 2.
bekezdése, miszerint: „Ebben az ügyben további rendelkezésemig sem
letartóztatást, sem bármilyen nyomozási cselekményt nem szabad
foganatosítani.”

Hát ennyit a szocialista törvényességről!

A gyilkosságsorozat csak a rendszerváltás után vált kutathatóvá, igaz
ennyi év távlatából igen nehezen. Erről a felháborító és szomorú esetről
2002-ben dokumentumfilm is készült „Gyömrői gyilkosságok” címmel (63
perc). A film rendezője Kisfaludy András, operatőre Nemescsói Tamás,
producere Kisfaludy András, a vágó P. Kovács Gyula volt.

Azóta csend, néma csend, pedig az ország több pontján, településén is
voltak hasonló esetek, de elkövetőik nem lettek megbüntetve, áldozataik,
vagy azok leszármazottai pedig azóta is félnek, reszketnek.

=== === ===

Utolsó esély akció? KEA.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI