[Grem] Harcias memoár a hazánk elleni pénzügyi támadásokról

[KEA]

Harcias memoár a hazánk elleni pénzügyi támadásokról

Magyar Nemzet, 2014. február 14. -- Szabó Anna
http://mno.hu/magyar_nemzet_gazdasagi_hirei/harcias-memoar-a-hazank-elleni-penzugyi-tamadasokrol-1210892


Olli Rehn, az Európai Bizottság finn pénzügyi biztosa ahol tudott,
keresztbe tett Magyarországnak a 2010–2011-es válságkezelés során –
derül ki Matolcsy György volt kabinetfőnökének, Wiedermann Helgának
nemsokára megjelenő könyvéből, amely a hazánk elleni pénzügyi és
gazdasági támadásokat eleveníti fel. A visszaemlékezés részletesen
foglalkozik a Magyarország és a forint elleni 2011-es spekulációs
támadással, és bemutatja annak hátterét.

Egy az IMF és az Európai Unió által megírt megszorítási forgatókönyvet
próbált ráerőszakolni a második Orbán-kabinetre az Európai Bizottság
(EB), amelynek pénzügyi biztosa, Olli Rehn szinte az első pillanattól
kezdve mindent megtett a magyar válságkezelés ellen – erről az
időszakról írt könyvet Matolcsy György akkori kabinetfőnöke, Wiedermann
Helga.

A kulisszatitkokat is felfedő, nemsokára a könyvesboltokba kerülő kötet
szerint az EB-ben Olli Rehn pénzügyi biztos 2010-ben, az új ciklus
legelső Ecofin-ülésén (az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa)
kifejezetten rossz színben tüntette fel Magyarországot az uniós
pénzügyminiszterek előtt, és Görögországgal egy szinten állónak próbálta
bemutatni az itthoni helyzetet. A visszaemlékezés kitér arra, hogy már
ezen a találkozón óriási nyomás alá vették Matolcsyt, akinek már a
néppárti képviselők, majd a pénzügyminiszterek reggelijén nekiszegezték
a kérdést: hajlandó-e Magyarország azonnali megszorításokra,
meghosszabbítva az IMF–EU-megállapodást. Miután az akkori
nemzetgazdasági miniszter az első akcióterv alapján közölte, hogy erre
nem hajlandó, először a gazdasági, majd a politikai nyomásgyakorlás
minden eszközét megpróbálták bevetni ellene. Olli Rehn pénzügyi biztos
úgy próbálta a többi kormány támogatását elnyerni a közös
nyomásgyakorláshoz, hogy azt sugallta: Magyarország pillanatokon belül
Görögország sorsára juthat.

Eközben kiderült, 2010-ben Bajnaiék lyukas költségvetést adtak át az
Orbán-kormánynak. Ennek ellenére Brüsszel nem adott segítséget a papíron
alultervezett kiadások és felültervezett bevételek kiegyensúlyozásához,
sőt komoly szankciókkal fenyegették meg az új kormányt. A
visszaemlékezés szerint a németek a szavazati jogunk, mások a
strukturális és kohéziós alapok felfüggesztését javasolták. A könyv
kitér arra is, hogy miután Matolcsy ragaszkodott hozzá, hogy a
megszorításokat jelentő IMF–EU-szerződést mihamarabb lezárhassák,
pénzügyi támadást indítottak hazánk ellen.

Pénzügyi támadás

Ennek egyik legfőbb célja az volt, hogy Orbán Viktor helyére egy másik
fideszes politikust ültessenek, aki nem ragaszkodik a bankadóhoz, a
multinacionális vállalatokra kivetendő különadókhoz és a közel
hétszázalékos mínuszt mutató költségvetést lakossági megszorításokkal
rendezi. „Ezért az ezermilliárd forintos unortodox receptért folyt a
gazdasági küzdelem: a magyar válságkezelés ugyanis évente ennyibe
került, amelyet szinte teljes egészében a tehermegosztásnak nevezett új
közteherviselés keretében az Orbán-kormány a pénzügyi szektorból, a
belföldi monopóliumoktól, valamint az azokat működtető multinacionális
célcsoportoktól kívánt bevonni.”

A volt kabinetfőnök emlékeztet arra a 2011 elején lezajlott
háttérbeszélgetésre, amely során az egyik legnagyobb osztrák bank
vezetője közölte: ők ugyan el tudnák viselni a magyar bankadót, de azt
már nem, ha az összes olyan kormány bevezetné ezt, ahol a banknak
leányvállalatai vannak. A pénzügyi támadás célja tehát a példa
terjedésének megállítása volt, amely – az elmúlt közel négy év
tapasztalatai alapján – nem volt sikeres.

Mi úgy tudjuk, hogy valakik valahol már 2011 tavaszán elhatározták, hogy
megdöntik Orbán Viktort és kormányát – írja a volt kabinetfőnök, aki
emlékeztetett arra, hogy ebben az időszakban minden politikai és
médiafronton példátlan támadások érték az országot, éppen az uniós
elnökségünk idejére időzítve. A pénzügyi fronton ekkor még vihar előtti
csend honolt, de vélhetően már folytak a pénzügyi támadás előkészületei.
Szinte észrevétlenül, 2011 júliusában kezdett leválni a forint árfolyama
a lengyel zlotyról és a cseh koronáról, amellyel általában együtt
szokták kezelni. A gyengülésnek semmilyen ésszerű oka nem volt,
olyannyira nem, hogy épp erre az időszakra tehető a Széll Kálmán-terv
bejelentése, amelyet egyöntetűen pozitívan fogadtak a piacok, mert
fenntarthatóan három százalék alatti költségvetési hiánnyal kalkulált,
és az idő bizonyította, hogy ezt az ígéretét a kormány végig tartani is
tudta.

A másik ok, amely spekulációra engedett következtetni, hogy a Széll
Kálmán-terv bejelentése után Magyarország példátlanul sikeres
államkötvény-kibocsátást hajtott végre a nemzetközi pénzpiacokon, és
ezzel a 2011-es évet az államadósság-finanszírozás szempontjából már év
elején bebiztosította. Az ennek ellenére elindított pénzügyi támadásról
a volt kabinetfőnök a következőket írja: valamikor 2011 tavaszán, ma úgy
tudjuk, egy New York-i étteremben összeült hat nemzetközi befektető bank
és elhatározták, hogy támadást indítanak a magyar kormány ellen. A nagy
amerikai befektető bankokat, amelyek egyben a globális piac legnagyobb
szereplői, közvetlenül nem érintette a magyar bankadó, mert nincs itthon
leányvállalatuk, de felismerték a magyar példa veszélyességét. Ezek a
nagybankok képesek bárhol és bármikor több százmilliárd dollárt
megmozgatni annak érdekében, hogy megtámadjanak egy-egy valutát, és
extraprofitra tegyenek szert. A támadásnak kedvezett az akkori
nemzetközi pénzpiaci légkör, mert a kialakult hozamvadászatban a kis
magyar pénzpiacon már kisebb összegekkel is jelentős hasznot tudtak
elérni, lévén hogy a jegybank akkori vezetése „hibás monetáris politikát
folytatott”, és magasan tartotta az alapkamatot. Mindez magával húzta az
állampapírpiacon forgó magyar kötvények hozamait is, amely megdrágította
a hitelek megújítását. Mint Wiedermann Helga írja, egészen szeptemberig
nem vették észre, hogy valami nincs rendjén a forint árfolyama körül,
mert addig csak viszonylag kis eszközökkel gyengítették a forintot.

Nagyköveti figyelmeztetés

A visszaemlékezésből kiderül, hogy a nyomásgyakorlás másik eszköze „az
egyik legnagyobb szövetséges ország” nagykövetének látogatása volt, aki
2011 augusztusában Matolcsy Györgyöt virágnyelven figyelmeztette, hogy
óriási baj lesz a pénzpiacon ősszel és télen, és hazánk nagyon nehéz
pénzügyi helyzetbe kerülhet. Ezért azt tanácsolta a miniszternek, hogy
győzze meg Orbán Viktort arról, hogy vegyék fel a kapcsolatot a
valutaalappal. A könyv szerint ekkoriban került sor egy különös, és
„drámaira sikeredett” találkozóra Matolcsy György és Simor András
jegybankelnök között a Parlamentben. A visszaemlékezés szerint Simor
„falfehér volt, és remegett a keze, és igen furcsa mondatokat kezdett el
mondani”. Szerinte Magyarország három héten belül államcsődöt jelent.
Matolcsy György alig hitt a fülének, kétszer is visszakérdezett:
„András, jól hallottam, hogy szerinted három hét múlva, december elejére
államcsőd alakul ki Magyarországon?” Simor ezt megerősítette, de az
okokat nem részletezte.

A könyv szerint legkésőbb decemberre világossá vált: az őszi és téli
pénzügyi támadás célja Orbán Viktor eltávolítása a hatalomból, de az
IMF-fel való kapcsolatfelvétel bejelentése átmenetileg leállította a
támadást. Azért csak átmenetileg, mert a magyar álláspont kezdettől
fogva világos volt: csak egy jó megállapodás jöhet szóba, azaz nem
kérünk pénzt az IMF-től, hanem egy lengyel típusú készenléti
hitelvonalat, amely csak kifejezetten pénzügyi vészhelyzetek esetén
nyújt védelmet, egyébként pedig nem jár pénzlehívással. Cserében viszont
nem is kellett volna elfogadni az elsősorban az Európai Bizottság által
szorgalmazott megszorító intézkedéseket. Wiedermann Helga szerint
azonban az EB ekkor is keresztbe tett: nem hagyta, hogy hazánk is
hasonló megállapodásra juthasson az IMF-fel, és megakadályozta, hogy
Lengyelország esete megismétlődjön, és ismét Brüsszelt megkerülve jusson
dűlőre az IMF és annak egy tagállama. Ennek következménye, hogy bár
hazánk felvette a kapcsolatot az IMF-fel, a pénzpiacokon folytatódott a
forint elleni támadás, és tovább emelkedtek az állampapír-hozamok. A
forgatókönyv következő pontja az lett volna, hogy még több pénzzel
gyengítik a forintot, majd a három amerikai hitelminősítő egymás után
leminősíti az országot. Ezzel valóban néhány hét alatt térdre lehetett
volna kényszeríteni az országot, mert abban a pillanatban, „amikor leáll
az állampapírok vétele, az ország megkerülhetetlenül irányt vesz az
államcsőd felé”.

Időzített krach?

Miért kellett volna éppen december elejére időzíteni a magyar
államcsődöt? – teszi fel a kérdést a szerző. Szerinte a válasz az, hogy
minden év december elején zárják a könyveket a befektető bankok és
társaságok, az adott év pénzügyi tranzakcióinak eredményét összegezve
kimutatják a profitot, amely alapján még decemberben kifizetik a
bónuszokat a bankároknak. A november közepén elkezdett pénzügyi támadás
végrehajtásához mozgósított pénz eddigre visszafolyt volna a bankokhoz.
A könyv úgy fogalmaz, hogy „ebből ered a pénzügyi támadásoknak az a
vonása, hogy időben koncentrálni kell a támadáshoz felhasznált pénzügyi
forrásokat, nem lehet időben hoszszú hónapokra elnyújtani. Ezért volt
fontos, hogy még novemberben leminősítse hazánkat a három minősítő
legalább egyike, mert innen számított volna a már említett három hét.” A
Moody’s október elején vizsgálat alá vonta a magyar bankrendszert, a
Standard & Poor’s (S&P) a végtörlesztés és a gazdasági növekedés adatai
miatt „aggodalmát” fejezte ki, majd a Fitch Ratings november elején
stabilról negatívra rontotta Magyarország adósbesorolásának kilátását.
Ezt követte volna a S&P leminősítése november 17-én, ezt azonban
megállította a kormány bejelentése arról, hogy tárgyalóasztalhoz ül az
IMF-fel. Mindezt Matolcsy György mintegy mellékesen közölte az egyik
legnagyobb befektetési bank vezetőivel egy munkaebéden. Az ott
elhangzottak, és a hírre adott reakciójuk csak megerősítették a gyanút:
nagy nemzetközi befektetési csoportok életveszélyes támadást indítottak
Magyarország ellen.

Olli Rehn csapdát állít

A könyv szerint a túlzottdeficit-eljárásból való kivétel idején ismét
megmutatkozott, hogy Olli Rehn és csapata még egy trükköt bevetett annak
érdekében, hogy 2013-ban ne kelljen ezt megtenni Magyarország esetében,
tehát az Orbán-kormány úgy forduljon rá a 2014-es választási kampányra,
hogy mindenki képes legyen elmondani róla: nekik sem sikerült felállni a
szégyenpadról. „Szép volt a terv, sőt a beépített trükk is működni
látszott, a lényege az volt, hogy megpróbálták leválasztani
Magyarországot a többi hasonló helyzetben lévő országról.” Közölték a
magyar nemzetgazdasági miniszterrel, hogy míg az öszszes többi országot
2013 közepén bírálják el, Magyarországot csak később. Óriási csapda volt
ez, mert így Magyarország részben szövetségesek nélkül maradt volna.
Matolcsy György azonban már korábban egy kis szövetséges csapatot
gyűjtött az Ecofin-tanács pénzügyminiszterei között. A sorsdöntő
Ecofin-tanácsülésen a Külügyminisztérium egyes képviselői – mint utóbb
kiderült, elhibázottan – arra próbálták rábeszélni a minisztert az ülést
megelőző percekben, hogy ne kérjen szavazást. A kabinetfőnök szerint ez
hazaárulással lett volna egyenértékű, és a miniszter világossá tette,
hogy mindenképpen szavazást fog kérni, akkor is, ha egyedül marad és
mindenki leszavazza. Ráadásul a kormányfő is azt kérte Matolcsytól, hogy
mindenképpen kérjen szavazást.

Pénzügyminiszterek lázadása

A miniszter már az ülést megelőző estére vacsorára hívta a néppárti
pénzügyminisztereket, és azt kérte kollégáitól, hogy kifejezetten
szenteljék a vacsorát a másnapi Magyarországgal kapcsolatos döntésnek –
olvasható a könyvben. Ebbe belementek, hiszen számukra is volt tétje a
másnapi szavazásnak. A vacsorán szinte egy emberként közölték Matolcsy
Györggyel: „Ha szavazást kérsz holnap, melléd állunk!” Azonban még ez
sem volt elég, ugyanis a huszonhét pénzügyminiszter közül nyolcan voltak
a baráti mag tagjai. A litván, bolgár, cseh, brit, spanyol, olasz, román
pénzügyminiszter sem lett volna azonban elég ahhoz, hogy Matolcsy György
győzzön a másnapi szavazáson. A könyv részletezi, milyen érvekkel
sikerült meggyőzni a bolgár és a román minisztereket, hogy hazánk
mellett szavazzanak. Amikor másnap a magyar napirendi pontra került sor,
Matolcsy jelezte, hogy szavazást kér. Ez általános megrökönyödést
keltett azok körében, akik nem ismerték a maroknyi, de lelkes
„öszszeesküvői” kör döntéseit. Elkezdődött a vita. Természetesen a finn
és dán pénzügyminiszter indította a támadást Magyarország ellen, mert ők
a finn Olli Rehn közeli szövetségesei voltak. Még néhány más ország is
folytatta a támadást, majd megindultak a mieink. Először a cseh
pénzügyminiszter, Miroslav Kalousek kért szót, aki a csehek unióval
szembeni ellenérzését is hangsúlyozva közölte, hogy semmiképpen nem
támogatja a Magyarország elleni szankciókat, majd sorra szólaltak fel a
kisebb országok pénzügyminiszterei, a litván, a bolgár, a román, és
mindegyikük támogatta Matolcsy Györgyöt. Az igazi megrökönyödést az
keltette, hogy Magyarország mellé állt két nagy tekintélyű ország,
Nagy-Britannia és Svédország.

A visszaemlékezés szerint az igazi fordulópontot az hozta, amikor
Matolcsy Maria Fekter osztrák pénzügyminiszter beleegyezését is
megnyerte. „Ekkor Olli Rehn már falfehér volt, és kínjában szünetet
kért, de ezzel sem ért el semmit.” A győzelmet végül az koronázta meg,
hogy a tanácsban vezető szerepet betöltő német pénzügyminiszter,
Wolfgang Schäuble is Magyarország mellé állt, támogatta az osztrák
kompromisszumos javaslatot, ezzel a magyar ügyet. Schäuble és Matolcsy
között egyébként nem csak pénzügyminiszteri együttműködés alakult ki:
személyes barátság szövődött közöttük azokban az években – írja a könyv.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI