[Grem] Hamvas Béla kiállítás nyílt Szentendrén...

2014. Feb. 9., V, 19:24:08 CET

 *HAMVAS BÉLA kiállítás nyílt Szentendrén, Fő téren, a nagy képtárban*

Nagy figyelemmel érdemes elcsendesedve felkészülni rá, meghallgatni /egyedül,
vagy közösen:

Hamvas Béla: *A MÉHESBEN* (Helyey László olvassa)

*http://www.youtube.com/watch?v=KLkaoQuatVw
<http://www.youtube.com/watch?v=KLkaoQuatVw>*

Hamvas Béla: AGÓN

*http://www.youtube.com/watch?v=KLkaoQuatVw
<http://www.youtube.com/watch?v=KLkaoQuatVw>*

Hamvas: A Mátrix-ról..

http://www.youtube.com/watch?v=3LOX-F_a-Bs

Hamvas Bélára EMLÉKEZÉS

http://www.youtube.com/watch?v=Q_qGRVDE1t0&list=PLr3U_jYAOrBROhH8LZ8i2inmzDmHHJ7Pv

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Hamvas Béla: A holnapban élünk*

Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a
holnapot éljük- holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt
hisszük holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni.
Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű
élet.

*Hamvas Béla: Az öröm beszennyezése*

Sok millió előszobában folyik az emberi örömnek ez a beszennyezése.
Beszélhetsz neki mézről és virágról, a szerelemről és a csillagokról, és az
öröm imájáról, amely előtt az égi csarnoknak minden kapuja kitárul.
*Ez itt hivatal, itt nem szabad beszélgetni, és nem szabad kopogtatni*, és
várni kell, amíg az írnok bent a kenyérhéjat rágcsálja, és az ablakon
kibámul, és el kell merülni a béna és sötét nemlétezésben, és tűrnie kell,
hogy az örömre szomjas szívet megpörköljék, mindezt meg nem fellebbezhető
hatalommal, évezredes hagyománnyal, a magasabb közérdek nevében.

* Hamvas Béla: Barátság*

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már
találkoztunk.
Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk
volna. S ezért a találkozás, csak viszontlátás.
Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak
látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás
előtt.

*Hamvas Béla: Bizalom?*

Az ember azzal a bizalommal születik meg, hogy itt otthon lesz és magával
hozott életét kedvére élheti.
Ehelyett valószínűleg életének első öt percében észreveszi, hogy nemcsak
hogy nem élheti, hanem mintha a világ egész ereje arra összpontosulna, hogy
a benne lévő életet kikezdje és aláássa, destruálja és megfojtsa, elnyomja
és összetörje.

*Hamvas Béla: Létrendszer és léthazugság*

Egy rendszerben nem a kijelentések tényleges igazságtartalma a döntő,
hanem, hogy a kijelentés az organizációban miképpen építhető be, vagyis,
hogy az organizációt tökéletesebbé teszi, vagy sem. Egy kijelentés az
abszolút igazságot is kimondhatja, de ha a rendszerbe nem illeszthető be,
semmit sem jelent. És a rendszer valóságbázisa minél szűkebb,
igazságbefogadó képessége annál csekélyebb. *Idők folyamán a rendszerek
rugalmasságukat és asszimiláló képességüket elvesztik, és semmiféle tőlük
idegen gondolat befogadására nem képesek. Megújulási tehetségük nincs
többé. Ez az a pillanat, amikor egy rendszer az igazsággal szemben negatív
magatartást vesz fel, vagyis amikor a létrendszer léthazugság rendszerré
válik*.

*Hamvas Béla: Optimizmus?*

Mintegy száz évvel ezelőtt néhány költő és gondolkodó elkezdte hirdetni,
hogy a lét szenvedés.
A tanítás régi volt, és mégis meglepő. Az elsők akik erről beszéltek:
Byron, Leconte de Lisle, Schopenhauer, Poe, Kierkegaard, Baudelaire, azt
mondták, amit az őskíniak, a hinduk, az egyiptomiak, a görögök, az
őskeresztények.
A tanítás hamar terjedt, és az életöröm-felfogást rongyokra tépte. (...)
A dolog nem azon múlik, hogy arcunk megráncosodik, mint ötezer éve a
kínaiaké; nem attól, hogy a boldogság használt el bennünket; szemünket
megtörik, agyunk elfárad, gerincünk meghajlik, elkezdünk unatkozni,
magunkra maradunk és meghalunk, mint a görögök, hinduk, régi keresztények.
Az öregasszony csontos, bütykös, aszott, száraz, remegő keze nem azért
ilyen, mert sokat dolgozott.
A kéz az öröm után nyúlt.
Arc sosem tud ilyen megrendítően és megsemmisítően őszinte lenni. A kéz
láttán a világ legoptimistább lénye is megszeppen.
Végül mindnyájunk keze ilyen lesz, ilyen szomorú, fáradt, tanácstalan,
elhagyatott, szegény, öreg kéz. Az egyetlen, amit az ember tehet, mint
Dosztojevszkij, leborul előtte és nyög: nem előtte, hanem az egész
emberiség szenvedése előtt!
Amikor mintegy száz évvel ezelőtt újra észrevették, hogy az élet szenvedés,
semmi egyebet nem vettek észre, mint az öregasszony kezét.
S a helyzet azóta csak annyiban változott, hogy az emberiség egy része
kitart az optimizmus mellett, s mindenekfölött ragaszkodik annak
látszatához, hogy az élet öröm.

*Hamvas Béla: Oszd meg, amid van!*
A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit
kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig
élhettek elíziumi életet.
- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- a második elméjében megzavarodott;
- a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett
boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat
arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

 A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a
boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik,
negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap
látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni
eleget.
A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja és önmagának tartja meg,
és nem ad belőle másnak...
A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet,
tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.
Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa,
és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé
változik.

*A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik
áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz,
amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az
éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak
tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen
szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...*

*Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki
veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz,
minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit
magadnak tartottál meg. *

*Most eredj és élj, mert a világ a tied!*

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a
törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a
megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a
küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva
élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást,
csak a legtöbbet.

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért
csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis
bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak
azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek
tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell.

Tégy, amit akarsz. De mindig tudni fogod, mitől féltél. Félni annyi, mint
meghalni. Annyi, mint mulasztani. Annyi, mint soha. Soha többé. Értsd meg,
soha, soha többé. Életed parancsa nem az, hogy kell. Mert nem kell semmi.
Nincs kényszer. De tudd meg, hogy ezt itt soha nem tudod megtenni többé.
Amit nem teszel meg itt, ma, most, azt nem fogod tudni soha. Amit félsz
megtenni most, azt elvesztetted örökre.

Barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám
ragyogása.

A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz, a barátság titka, hogy az
egyből kettő.

Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és
felad és feloldja magát. Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140209/f109ffae/attachment.html 