[Grem] F.ppa / Leginkbb a szv reformja foglalkoztat (dec.11.)

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Dec. 23., K, 17:28:23 CET 

Ferenc pápa: Leginkább a szív reformja foglalkoztat
2014. december 11. csütörtök 17:15
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-leginkabb-sziv-reformja-foglalkoztat-1-resz
Ferenc pápa első alkalommal adott interjút Dél-Amerikában megjelenő lapnak.
Elisabetta Piqué interjúja az argentin La Nación napilap nyomtatott
változatában jelent meg 2014. december 7-én. A beszélgetést teljes
terjedelmében közöljük – az alábbiakban az első része olvasható.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=57595&img=o_pope-francis--1.jpg>
„*Isten jó hozzám, egy jó adag egészséges meggondolatlanságot ad nekem.*
Azt teszem, amit tennem kell.” „Már az első pillanattól azt mondtam
magamnak: »Jorge, nem változtass, maradj ugyanaz, aki eddig voltál, hiszen
kinevettetnéd magad, ha változtatnál a te korodban.«”

Íme, néhány mondat azok közül, amelyeket idestova huszonegy hónappal
megválasztása után Ferenc pápa mondott a *Nación*nak adott interjújában a
Szent Márta-házban csütörtök délután.

Buenos Aires egykori érseke *első exkluzív interjújában*, melyet
latin-amerikai lapnak adott, ötven perc alatt – fesztelenül és jókedvűen –
lényegében mindenről beszélt.


*Szót ejtett egészségéről, útjairól, de nem került olyan kényes témákat
sem, mint a melegek, az elvált újraházasodottak helyzete vagy a közeledő
választások Argentínában.*
A hetvennyolcadik életévét nemsokára betöltő Jorge Bergoglio nem kerüli meg
azt a témát sem, amely pápaságának egyik központi témája, és amelyet
leginkább sürgetett az őt 2013. március 13-án pápává választó konklávé: a
római kúria reformjáról van szó, amelynek szükségessége már XVI. Benedek
pápasága alatt szükségesnek látszott. Elmondja, hogy jövőre még nem fog
végezni vele. Hozzáteszi, hogy *valójában a „lelki reform, a szív reformja”
az, ami most leginkább foglalkoztatja.*

Elismeri, hogy „sok hiányzik még” a Vatikán megtisztításából, nagy
természetességgel beszél az ellenállásról, amellyel szembe kell néznie, de
amely – állítása szerint – nem nagyon aggasztja.

„Az ellenállás most nyilvánvalóvá válik, de számomra jó jel, ha az
ellenállás okait nyíltan elmondják, mintsem, ha valaki nem ért egyet,
titokban tartaná. Egészséges, ha a dolgokat nyíltan megtárgyaljuk, nagyon
egészséges” – állapítja meg abban a lakosztályban, amely most otthonául
szolgál a Vatikánban.

Fáradsága ellenére egy sűrű nap végén, mely kora reggeltől tele volt
teendőkkel és találkozásokkal, Ferenc, aki nem veszítette el Buenos Aires-i
[porteño] akcentusát és beszédstílusát, közvetlennek és egészen derűsnek
mutatkozott.

Könnyedsége ellenére *utalt pápaságának vitatott témáira is, mint amilyenek
az októberi rendkívüli püspöki szinódus kapcsán előkerültek*. *A családok
mai állapotának leírásában Bergoglio élesen és egyenesen fogalmazott: „Ezer
sebből véreznek.”*

A szinódus nyilvánvalóan megoszlott annak tekintetében, hogyan is kell ma
az egyháznak szembenéznie a kihívásokkal, különösképpen *az elvált
újraházasodott katolikus hívők helyzeté*vel. Ferenc bátorkodik azt
állítani: olyanok, mint akiket „ténylegesen kiközösítettek”, hiszen
helyzetük miatt az egyház sokféle tevékenységből kizárja őket.

„Walter Kasper német bíboros nem tett mást, csak azt mondta, hogy keressünk
megoldási lehetőségeket, vagyis ő megnyitotta a teret. Erre néhányan
megijedtek” – magyarázta a pápa.

Mindazok megnyugtatására, akik azt hiszik, hogy a szinódus zavart keltett,
a pápa arra is emlékeztet, hogy* a szinódus egy „folyamat”, és „az egyház
házasságról szóló tanítását egyetlen ponton sem változtatta meg”.*

„Nem félek továbbmenni a szinodális úton, mert ez az az út, amelyet Isten
kér tőlünk. Sőt, a pápa az, aki biztosítja ezt, aki efelett is őrködik” –
mondja.

Ferenc pápa – magától – szót ejt az argentinok áradatáról is, akik azért
utaznak Rómába, hogy lefényképezkedjenek vele. Figyelmeztet: úgy döntött,
hogy a 2015-ös elnökválasztás miatt nem fogad politikusokat
magánkihallgatáson, hanem csak a szerdai általános kihallgatások végén a
Szent Péter téren.

Megerősíti továbbá, hogy bár nem fog Argentínába utazni 2016 júliusában a
tucumáni eucharisztikus kongresszusra, mert az időben közel esik a
lengyelországi ifjúsági világtalálkozóhoz, az ország meglátogatásának terve
megmarad, ugyanazon év másik időpontjában kerül majd rá sor. Elárulja
azonban, hogy 2015-ben három másik latin-amerikai országot látogat meg –
melyeket még nem kívánt megnevezni –, valamint első alkalommal Afrikát is.
Kijelentette, hogy* a Vatikán bankjaként ismert IOR (Vallási Művek
Intézete)*, melyet évtizedeken át a pénzmosás és a maffia beférkőzésének
gyanúja vett körül, *„remekül működik”*.

Ferenc az exkluzív interjút a *Nación* napilapnak egy fontos vatikáni
esemény előtt néhány nappal adta, december 12-én ugyanis a Guadalupei
Szüzet, Latin-Amerika védőszentjét ünneplik.

Azon a napon a Szent Péter-bazilikában ünnepi szentmisét mutat be, amelyen
argentin zenészek a Misa Criollát [Kreol mise] adják elő. Ez Ariel Ramírez
ötven évvel ezelőtt szerezte, s ez történelmi pillanat volt az első „világ
végéről érkezett” pápa számára.

A misét a zeneszerző fia, Facundo Ramírez vezényletével, Patricia Sosa
énekesnő és egy római kórus közreműködésével mutatják be.

„Amikor először halottam a Kreol misét, még tanultam, azt hiszem teológiát,
de nem emlékszem jól. Nagyon tetszett. Nagyon tetszett az *Isten báránya*,
lenyűgözően szép! Azt viszont sosem felejtem el, hogy Mercedes Sosa
énekelt” – vallotta meg a pápa.

* * *

*I. A latin-amerikai egyházról és a kúria reformjáról*

*– Latin-Amerika büszke arra, hogy ő adhatta az első nem európai pápát. Mit
vár ettől a térségtől?*

– * Latin-Amerika* már jó ideje – a Latin-amerikai Püspöki Tanács (CELAM)
megalakulása és első gyűlése óta – egy megkezdett úton jár. Larraín püspök,
a CELAM első elnöke nagy lendületet adott neki. Konferenciát tartottak
Rióban, aztán Medellínben, Pueblában, Santo Domingóban és Aparecidában. A
latin-amerikai püspöki karok közös útjának mérföldkövei voltak ezek, eltérő
módszerekkel dolgoztak, kezdetben még félénken. Ezt az ötven év alatt
megtett utat azonban nem lehet letagadni, ezalatt ugyanis* öntudatára
ébredt az egyház Latin-Amerikában, és hitében egyre érettebbé vált. Ezen
úttal párhuzamosan sok energiát fektettek Guadalupe üzenetének
tanulmányozásába is. Döbbenetes, milyen sok tanulmány született a
Gaudalupei Szűzről, a kegyképről, Mária alakjának mesztic voltáról, a Nican
Mopouáról [a jelenésekről szóló első beszámoló], mély teológia van bennük.*
Ezért, amikor a Guadalupei Szüzet, Amerika védőszentjét ünnepeljük december
12-én, a Kreol mise szerzésének 50. évfordulóján, a latin-amerikai egyház
által megtett útra emlékezünk.

*– Egy felmérés, melyet nemrég végeztek a térség vallásosságáról [Pew
Research Center], megállapította, hogy a „Ferenc-hatás” ellenére még mindig
vannak katolikusok, akik elhagyják az egyházat.*

– Az Aparecidára vonatkozó statisztikákat ismerem, ezek az egyedüli
adataim. Nyilvánvalóan számos, egyházon kívüli tényező is közrejátszik
ebben. Például a jólét teológiája ihlet sok vallási közösséget, amelyek
vonzzák az embereket. De aztán ezek az emberek megállnak félúton. De
hagyjuk az egyházon kívüli okokat, inkább azt kérdezem: *melyek azok az
egyházon belüli okok, tőlünk függő dolgok, amelyek a hívőkben
elégedetlenséget váltanak ki?* Az, hogy* az emberek nem éreznek magukhoz
közel minket, illetve a klerikalizmus.* *A közelség ma felszólítás a
katolikusok számára, felszólítás arra, hogy induljunk el az emberek felé,
váljunk felebarátaikká, legyünk közel hozzájuk*, a problémáikhoz, a
valóságukhoz. Ahogyan a CELAM püspökeinek mondtam Rio de Janeiróban, a
klerikalizmus megállítja a világi hívők fejlődését, éretté válását
Latin-Amerikában. A világiak Latin-Amerikában főként a népi vallásosságban
érettek. A világi hívők szerveződéseiben azonban mindig felmerült a
klerikalizmus problémája. Szóltam már erről az *Evangelii gaudiumban* [a
pápa első apostoli buzdítása].

*– Az egyház megújulásának, amelyre Ön hív, az is célja, hogy az egyház
megkeresse az „elveszett bárányokat” és megállítsa az „érvágást”, melyet a
hívők kiáramlása jelent?*

– Nem tetszik az „érvágás” képe, mert szorosan kapcsolódik a
prozelitizmushoz [térítés]. Nem szeretek prozelitizmushoz kapcsolódó
fogalmakat használni, mert nem az igazságot fejezik ki.* A „tábori kórház”
képét szeretem használni: vannak súlyos sebeket hordozó emberek, akik azt
várják tőlünk, hogy begyógyítsuk sebeiket, melyek ezeregy ok miatt
keletkeztek. El kell indulnunk, el kell mennünk hozzájuk, hogy sebeiket
gyógyítsuk*.

*– Ez hát a stratégia, visszatéríteni azokat, akik eltávoznak?*

– Nem szeretem a „stratégia” szót sem, inkább az Úr lelkipásztori
felhívásáról beszélnék, különben minden csak egy nonprofit szervezet lenne…
Az Úr felhívásáról van szó, ez az, amit ma az egyháztól kér, nem mint
stratégiát, mert az egyház nem toboroz hívőket. Az egyház nem térítésre
törekszik, hiszen* az egyház nem térítéssel, hanem vonzással növekszik,
ahogyan Benedek pápa mondta.* Az egyháznak tábori kórházzá kell válnia, ki
kell mennünk gyógyítani az emberek sebeit, miként az irgalmas
szamaritánus. *Vannak,
akiket az sebzett meg, hogy maga az egyház elhanyagolta őket, magukra
hagyta őket, vannak, akik borzalmakat szenvedtek el…*

*– Ön olyan pápa, aki egyenesen szokott beszélni, ami segíti, hogy
világosan meg tudja mutatni pápasága irányát. Ön szerint miért vannak
körök, amelyek elveszítették tájékozódási képességüket, akik azt mondják,
hogy az egyház „kormány nélküli hajó”, főként a mostani családszinódus
után?*

– Csodálkozom ezeken a kifejezéseken. Nem tudok róla, hogy használták volna
ezeket. A médiában úgy jelenik meg, mintha mondták volna. De amíg meg nem
kérdezik az illetőt: „Ön ezt mondta?”, addig fenntartom testvéri
kételyemet. Általában az a baj, hogy nem olvassák el a dolgokat. Egyszer
például valaki ezt mondta nekem: „Világos, hogy hasznos a megkülönböztetés
[az imádságos mérlegelés], de nekünk világosabb dolgokra van szükségünk.”
Így válaszoltam neki: „Nézd, írtam egy enciklikát – igaz, »négykezeset« –
és egy apostoli buzdítást. Folyamatosan nyilatkozatokat teszek és
prédikálok – így gyakorlom a tanítói hivatalt. Ami ezekben van, azt
gondolom, és nem azt, amiről a média azt mondja, hogy gondolom. Nézd meg
azokat, bennük világosan megtalálhatod; az *Evangelii gaudium* nagyon
világos.”

*– A sajtóban némelyek arról beszéltek, hogy „a mézesheteknek vége” a
szinóduson tapasztalt megosztottság miatt…*

– Ez a megosztottság nem célegyenesen a pápa ellen irányult; vagy
mondhatjuk úgy is, nem volt pápa, amellyel kapcsolatban megfogalmazódhattak
volna. Ott ugyanis a pápa csak elindította a vitát, hogy aztán
meghallgasson mindenkit. Az a tény, hogy a szinódusi atyák a végén akkora
lelkesedéssel fogadták a beszédemet, azt mutatja, hogy *nem a pápával van
probléma, hanem a különböző lelkipásztori hozzáállások között van
feszültség.*

*– Amikor a status quo megváltozik, amit az Ön Vatikánba érkezése
jelentett, mindig természetes, hogy van ellenállás. Kicsivel több, mint
húsz hónap után, ez a kezdetben csendes ellenállás nyilvánvalóbbnak tűnik…*

– Maga mondta. Az ellenállás most nyilvánvalóvá válik, de számomra jó jel,
ha az ellenállás okait nyíltan elmondják, mintsem, ha valaki nem ért egyet,
titokban tartaná. *Egészséges, ha a dolgokat nyíltan megtárgyaljuk, nagyon
egészséges.*

*– Gondolja, az ellenállás kapcsolatban áll az Ön által végzett
takarítással, a Római Kúria belső szerkezeti átalakításával?*

– Számomra az ellenállás eltérő véleményt jelent, nem valami koszos dolgot.
A döntésekkel kapcsolatosak, amelyeket ott meghozok, így érthetők. Világos,
hogy vannak döntések, amelyek gazdasági, mások inkább lelkipásztori témákat
érintenek.



*– Aggódik?– Nem, nem aggódom,* minden normálisnak tűnik számomra, *az
lenne nem normális, ha nem lennének eltérő álláspontok. Nem lenne normális,
ha semmi se kerülne elő.*

*– Befejezte vagy folytatja a takarítást?*

– Nem szeretnék „takarításról” beszélni. Inkább arról van szó, hogy a
kúriát abba az irányba irányítjuk, amelyet a bíborosok általános gyűlései
kértek. Nem, ehhez még sok hiányzik. Nagyon sok hiányzik. A konklávé előtti
általános gyűléseken ugyanis mi, bíborosok sok dolgot kértünk, és mindebben
előre kell haladni…

*– Amit a takarítás során talált, rosszabb, mint amire számított?*

– Először is, nem számítottam semmire. Arra számítottam, hogy visszatérek
Buenos Airesbe [nevet]. Aztán pedig, nem is tudom,* Isten ebben jó hozzám,
megajándékozott egy jó adag egészséges meggondolatlansággal*. Azt teszem,
amit tennem kell.

*– De mégis, hogy halad a munka?*

– Szóval minden nyilvános, köztudott. Az IOR [Vallási Művek Intézete]
kitűnően működik, ott elég jó munkát végeztünk. A gazdaság helyzete is jó. *Ami
most inkább foglalkozat, az a lelki reform, a szív reformja.* Most írom
karácsonyi beszédemet a kúria tagjai számára. Két karácsonyi köszöntést
fogok tartani, egyiket a kúria prelátusainak, másikat pedig a VI.
Pál-teremben a Vatikán egész személyzetének, alkalmazottnak és
családtagjaiknak, hiszen ők is segítenek, hogy haladjanak a dolgok. További
program lesz a lelkigyakorlat a prefektusok és a titkárok számára.* Hat
napra bezárkózunk, imádkozunk, miként tavaly, a nagyböjt első hetében.*
Ugyanabba a házba megyünk.

*– Jövő héten újra összeül a G-9 [a kilenc bíborosból álló tanácsadó
testület, amely segíti a pápát a reformok folyamatában és az egyház
egyetemes kormányzásában]. 2015-re kész lesz a kúria híres reformja?*

– Nem, a folyamat lassú. Pár napja tartottunk egy összejövetelt a
dikasztériumok vezetőivel, ahol ismertettem javaslatukat a Világiak, a
Család, illetve az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának összevonására.
Megvitattuk, mindenki elmondta a véleményét, utána pedig visszakerült a
téma a G-9-hez. Látható hát, hogy a kúria reformja hosszú időt vesz
igénybe, ez a legösszetettebb rész…

*– Ez azt jelenti, hogy nem lesz kész 2015-re?*

– Nem, apró lépésekkel haladunk előre.

*– Igaz, hogy egy házaspár is lehet ennek az új dikasztériumnak az élén,
amely magába foglalná a Világiak, a Család, illetve az Igazságosság és Béke
Pápai Tanácsát?*

– Lehet, nem tudom. A dikasztériumok élére vagy a titkári hivatalba a
legalkalmasabb személynek kell kerülnie, legyen az férfi, nő vagy házaspár…

*– Tehát nem szükségszerűen bíboros vagy püspök…*

– Fenn, egy olyan dikasztérium élén, mint a Hittani Kongregáció, az
Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció vagy a Világiak, a Család, illetve
az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának összevonásával létrejövő új
dikasztérium élén mindig bíborosnak kell lennie. Így a legjobb, hiszen
közel áll a pápához, mint aki az adott területen együttműködik vele. A
dikasztérium titkárának azonban már nem kell püspöknek lennie, mert van egy
nehézség, amely ott fellép: ha egy püspöktitkárt le kell cserélni, hová
küldje az ember? Egyházmegyét kell keresni, ám előfordul, hogy nem alkalmas
egyházmegyei szolgálatra, hanem csak erre a feladatra alkalmas. Csak két
püspöktitkárt neveztem ki: a Vatikán Városállam Kormányzóságának titkárát,
hogy plébánosa legyen mindenkinek, illetve a püspöki szinódus titkárát
arra, amit ott a püspökség jelent.

*– Sűrű éve volt: több jelentős utazással, a rendkívüli szinódussal, a
Vatikán kertjében a közel-keleti békéért tartott imatalálkozóval… Melyik
volt a legjobb, illetve a legrosszabb pillanata?*

– Nem tudnám megmondani. Minden pillanatban van valami jó, de olyasmi is,
ami ott nem annyira jó, nemde? [Csend.] Például a találkozó a
nagyszülőkkel, az idősekkel csodálatosan szép volt.

*– Benedek is ott volt…*

– Nagyon tetszett az a találkozó, de nem mondanám a legjobbnak, hiszen
mindegyik csodálatos. Nem tudom. Nem tudom, mit mondjak, soha nem gondoltam
még erre.

*– És milyen pápának lenni? Mi az, amit legjobban és amit legkevésbé szeret
benne?*

– Van egy dolog, ami tényleg igaz, és amit szeretnék elmondani: mielőtt ide
jöttem volna, nyugdíjba készültem vonulni. Vagyis már megbeszéltem a
nunciussal, hogy amikor majd visszatérek Buenos Airesbe, összeállítjuk [a
lehetséges utódok] hármas listáját, hogy az év [2013] végén az új érsek
hivatalba tudjon lépni. *Gondolataim teljesen azon templomok gyóntatófülkéi
körül jártak, ahová gyóntatni jártam*. Azt is terveztem, hogy két-három
napot Lujánban fogok tölteni, a többit pedig Buenos Airesben, Luján ugyanis
sokat jelent nekem, és a gyóntatás Lujánban igazi kegyelem. Amikor itt
találtam magam, mindent elölről kellett kezdeni, hiszen minden új volt
számomra. Már* az első pillanattól azt mondtam magamnak: „Jorge, ne
változtass, maradj ugyanaz, aki eddig voltál, hiszen kinevettetnéd magad,
ha változtatnál a te korodban.” Ezért mindig megtartottam, amit Buenos
Airesben csináltam. Természetesen az egykori hibákkal együtt, amelyeket ez
magával hoz.* *De inkább így haladok előre, amilyen vagyok.* Nyilvánvalóan
ez változtatásokat eredményezett a protokollban, de nem a hivatalosakban,
azokat jól betartom. De a viselkedésmódom az emberekkel való érintkezésben
is ugyanaz, mint Buenos Airesben, vagyis ez a „ne változtass” jól
beállította az életvezetésemet.

*– Visszatérőben Dél-Koreából az egyik feltett kérdésre azt válaszolta,
hogy arra számít, két-három év múlva „megy az Atya házába”. Erre sokan
elkezdtek aggódni egészségi állapotáért, azt gondolták, beteg lehet vagy
valami megviselhette ebben az életstílusban. Hogy van? Hogy érzi magát?
Nagyszerűen néz ki…*

– *Megvannak a bajaim, és ilyen életkorban érzi az ember a bajait. De Isten
kezében vagyok, és egyelőre többé-kevésbé jó a munkaritmusom.*

*– Egyes konzervatív körök az Egyesült Államokban úgy vélik, azért
mozdította el az észak-amerikai tradicionalista Raymond Leo Burke bíborost
az Apostoli Signatura Legfelsőbb Bíróságának éléről, mert vezéregyénisége
volt annak a csoportnak, amely ellenállt bármiféle változtatásnak a püspöki
szinóduson… Igaz ez?*

– Burke bíboros egy napon megkérdezett, mit kell majd csinálnia, mivel nem
kapott megerősítést tisztségében jogi értelemben, hanem csak a *donec
alitur provideatur* [további rendelkezésig] formula alapján folytatta
működését. Azt mondtam neki: „Adj egy kis időt, mert a G-9-ben [a bíborosok
tanácsadó bizottsága] a jogi átszervezésen gondolkodunk”, és elmagyaráztam
neki, hogy még semmiről sem döntöttek, a gondolkodás fázisában vannak.
Később pedig előkerült a Máltai Lovagrend ügye, ott épp egy életerős
amerikaira volt szükség, olyasvalakire, aki otthonosan mozog azon a
területen, és erre a feladatra ő jutott eszembe. Már jóval a szinódus előtt
felajánlottam neki. Azt mondtam neki: „Erre majd a szinódus után kerül sor,
mert azt szeretném, hogy a szinóduson te is részt vegyél, mint az egyik
dikasztérium vezetője”, a Máltai Lovagrend védnökeként nem tudott volna
részt venni. Hálásan megköszönte nekem, jó értelemben, elfogadta, sőt úgy
tűnt, még tetszését is elnyerte. Ő egy mozgékony, sokat utazó ember, ott
pedig sok munkája lesz. Nem igaz tehát, hogy azért váltottam volna le,
ahogyan a szinódus alatt viselkedett.

*– Vannak tervei 78. születésnapjára, december 17-re? A hajléktalanokkal
fog ünnepelni, mint tavaly?*

–* A hajléktalanokat nem én hívtam meg, hanem az alamizsnás. Szép gesztus
volt.* Onnan született a legenda, hogy a hajléktalanokkal reggeliztem.*
Igazából a ház teljes személyzetével együtt reggeliztem, és ott voltak a
hajléktalanok is. *Olyan dolgok ezek, amelyeket az emberek képzelete talál
ki velem kapcsolatban. Olyan nap volt, amikor nem misézek lenn a
kápolnában, mert szerdánként, amikor általános kihallgatás van, együtt
étkezünk a ház minden dolgozójával. Számomra ez teljesen normális nap, mint
bármely másik.


* * *

*II. A családszinódus: „Úgy tűnik, mintha az elvált újraházasodottak ki
lennének közösítve.”*

*Az interjú során Ferenc pápa azt kérdezte, hogy az elváltak vajon
nincsenek-e kizárva az egyház életéből. Elmondta, hogy a szinóduson nem
esett szó a melegek közti házasságról.*

*Az októberben tartott rendkívüli püspöki szinódus, mely a családok előtt
álló kihívásokkal foglalkozott, csak egy folyamat kezdete volt, amely jövő
októberben fejeződik be egy másik szinódussal, és amelynek a pápa a
biztosítéka.*

*Amikor erről a témáról kérdeztem az interjúban, Ferenc pápa kijelentette,
hogy nem fél továbbmenni a megkezdett szinodális úton. Elismerte, hogy
voltak eltérő nézőpontok, elmondta, hogy „senki sem beszélt melegek közti
házasságról”, és emlékeztetett arra, hogy semmilyen ponton nem változtattak
az egyház házasságra vonatkozó tanításán, de voltak viták az újraházasodott
elváltakról. Ez utóbbi témával kapcsolatban a pápa úgy látja, hogy az
elváltak „ténylegesen kiközösítetteknek tűnnek”, hiszen az egyház kizárja
őket az életéből.*


*– A családról tárgyaló mostani rendkívüli püspöki szinódus két
egyházfelfogást hozott napvilágra: van egy megvitatásra nyitott és egy
megvitatást ellenző oldal. Ön mit gondol?*

– Nem mondanám, hogy a dolgok így állnának… Igaz, leegyszerűsítve, hogy
érthetővé váljanak a dolgok, mondhatná valaki, hogy vannak, akik inkább
ezen, mások inkább a másik oldalon állnak. Az, ami ott gazdag volt: *a
szinódusi folyamat, ez pedig nem egy parlamenti működésmód, hanem egy olyan
tér, amelyet a Szentlélek borít be és védelmez, hogy ő munkálkodhasson
benne. Két világos tulajdonságra van szüksége a résztvevőknek: bátorságra a
felszólalásban és alázatra a meghallgatásban. *Igazán jól működött. Igaz,
vannak álláspontok, amelyek inkább ehhez vagy ahhoz oldalhoz tartoztak, de*
az igazság keresésének szándékával*. Kérdezheti tőlem: „Voltak-e olyanok,
akik makacsul ragaszkodtak álláspontjukhoz?” Igen, akad néhány. De ez nem
aggaszt. Imádkoznunk kell, hogy a Szentlélek megváltoztassa őket, ha
akadnak ilyenek. Az viszont érződött, hogy *testvérekként keressük, minként
nézzünk szembe a családok lelkipásztori gondozásának kihívásaival. *

*A családok ezer sebből véreznek, a fiatalok nem házasodnak össze. Mi
történik? Később, amikor jönnek, hogy házasságot kössenek egymással, de már
együtt élnek, azt hisszük, hogy egy három találkozóból álló
jegyesoktatással felkészíthetjük őket a házasságra. De ez nem elég, mert
nagy többségük nem tudja, mit jelent egész életre elköteleződni. **Utolsó
évében Benedek kétszer is kijelentette: a házasság semmisségének
kimondásánál azt is figyelembe kell venni, hogy milyen hite volt az
illetőnek, amikor megházasodott.* Ha csak általánosságban mozgó hite
volt, *tudta-e
teljesen, mit jelent a házasság, képes volt-e arra, hogy teljesen odaadja
magát egy másik személynek? Ezt kell alaposan tanulmányoznunk, hogy lássuk,
miként segítsünk…*

Néhány napja, egy pár, akik együtt élnek, elmondták nekem, hogy
összeházasodnak. Azt mondtam nekik: „De jó! És jól felkészültök?” Erre ezt
válaszolták: „Igen, keressük a ruhámhoz illő templomot” – mondta a lány.
„Igen, folyamatosan a meghívókkal, az emléktárgyakkal és minden hasonlóval
foglalkozunk” – mondta a fiú. „A lakodalom egyelőre problémát jelent, mert
nem tudunk helyet választani, nem szeretnénk ugyanis, hogy túl messze
legyen a templomtól. Aztán, a tanúink, miként a szüleim is, elváltak, így
nem lehet jelen mindkettő.” Ezek mind az ünnepléssel kapcsolatos
kérdések! *Persze,
meg kell ünnepelni a házasságkötést, ez igaz, mert bátorságra van szükség a
házassághoz, és ezt meg kell tapsolni. Egyikük sem utalt azonban még
halványan se arra, mit is jelent ez egész életük számára. Mit akarok ezzel
mondani? Azt, hogy sok ember számára a házasságkötés csak egy társadalmi
esemény. A vallási szempont elő sem kerül. És hogyan tud az egyház segíteni
ilyen körülmények között? Ha nem készültek fel, bezárjuk az ajtókat? Ez
komoly probléma.*

*– Konzervatív körök, különösen az Egyesült Államokban, attól félnek, hogy
a hagyományos tanítás hanyatlásnak indul. Azt mondják, hogy a szinódus
zavart keltett, mert bár együttélés és a meleg párok közötti kapcsolat
„pozitív tényezőiről” beszélt a [vita utáni] jelentésben, utána azonban
visszakozott…*

– A szinódus folyamat volt. És ahogyan egy szinódusi atya véleménye csak
egy szinódusi atya véleménye, úgy egy első jelentés is csak egy első
jelentés, amelybe minden össze van gyűjtve.* A szinóduson senki sem beszélt
homoszexuálisok közötti házasságról, nem is gondoltunk rá. Arról
beszéltünk, hogy ha egy családban, van egy meleg fiú vagy lány, hogyan
tudja a család nevelni, hordozni, és hogyan segítsük az ilyen családot,
hogy kezdeni tudjon valamit ezzel a kissé szokatlan helyzettel.* A
szinóduson tehát a családról beszéltünk, valamint a homoszexuális
személyekről a családjuk összefüggésében, mert hiszen ez olyan valóság,
amellyel újra meg újra találkozunk *a gyóntatószékben: gyónni jön az apa
vagy az anya, akinek ilyen fia vagy lánya van. Több alkalommal előfordult
ez velem Buenos Airesben. Nekünk pedig azt kell keresnünk, hogyan segítsünk
ennek az apának vagy anyának, hogy támogatni tudja a fiát vagy a lányát.*
Ez az, amiről szó volt a szinóduson. Ezért beszélt valaki pozitív
tényezőkről az első jelentésben. Az viszont csak az első jelentés volt.

*– Vannak, akik attól tartanak, hogy a hagyományos tanítás hanyatlásnak
indul…*

– Mindig kialakulnak félelmek. De miért nem olvassák el a dolgokat, miért
csak egy napilap cikkét olvassák el, nem pedig azt, amiről a szinódus
döntött, amit publikáltak? Mi a szinódus eredménye, mi az, mi számít? A
szinódus zárójelentése, a záróüzenet és a pápa beszéde. A szinódusból ez
az, ami végleges, de viszonylagossá és időlegessé válik ez is, mert ebből
készül el a következő szinódus előkészítő dokumentuma *(lineamenta).* *Azt
hiszem, hibázott néhány szinódusi atya, amikor magyarázatot adott a
médiának.* Mi ugyanis úgy döntöttünk, hogy mindenki úgy nyilatkozik,
ahogyan szeretne, teljes szabadsággal, semmilyen cenzúrát nem alkalmaztunk.
Áttetszőek akartunk lenni. Miért összefoglalókat *(briefing)* adtunk, és
nem azt tettük közzé, ki mit mondott? Két okból: először is, mert igaz,
hogy előzetes elküldték a felszólalásaikat írásban, de ennek csak egy
részét mondták el, nem az egészet, vagy változtattak rajta. Ezért nem volt
szó szerinti híradás. Másodszor pedig a személyek védelme érdekében.
Számomra ez a legfontosabb.* Ha ez ugyanis parlament lenne, akkor
figyelembe kellene venni azt is, ki küldött minket, vagyis a helyi
egyházat. Ez azonban nem parlament, vagyis a résztvevőknek jogukban áll
teljesen szabadon elmondani, ami bennük van, anélkül hogy bárki megtudná,
hogy ő mondta azt. Az persze fontos, hogy tudják az emberek, mi hangzott
el, ezért magyarázták el összefoglalóan a sajtótájékoztatón, hogy erről,
arról meg amarról volt szó.* És mindig különböző, eltérő látásmódú püspökök
beszéltek, hogy haladjunk előre. Mindez a munkát védte, hogy a Szentlélek
tudjon vezetni minket. Nincs bennem félelem.

*– Félelem, mitől?*

– Félelem attól, hogy ezt az utat kövessük, a szinodalitás útját.* Nem
félek, mert ez az az út, amelyet Isten kér tőlünk. Sőt, a pápa az, aki
biztosítja ezt, aki efelett is őrködik. Így kell tehát előrehaladnunk.* V*an
egy érdekes dolog, és ezt záróbeszédemben is elmondtam: egyetlen ponton sem
nyúltunk hozzá az egyház házasságról szóló tanításához. Az elvált
újraházasodottak esetében feltettük a kérdést: mit tegyünk velük, milyen
ajtót nyithatunk meg előttük? Lelkipásztori segíteni akarás vezetett
minket: engedélyezhetjük-e nekik a szentáldozást? Ez azonban önmagában nem
megoldás, a megoldás az integráció. Nincsenek kiközösítve, ez igaz, de nem
lehetnek keresztszülők, nem lehetnek felolvasók a misén, nem
áldoztathatnak, nem lehetnek hitoktatók, hét dolgot nem tehetnek, van
listám ezekről odaát. Álljon meg a menet! *Ezeket számba véve úgy
tűnik, *gyakorlatilag
ki vannak közösítve! **Nyissuk hát ki egy kicsit jobban a kapukat*! *Miért
ne lehetnének keresztszülők?* „Nem, mert – gondold csak meg – milyen
tanúságot fognak tenni keresztgyermekük előtt.” *Egy olyan férfi és olyan
nő tanúságát, akik ezt mondják: „Kedvesem, én hibáztam, ezen a ponton
elbuktam, de hiszem, hogy az Úr szeret, követni akarom Istent, a bűn nem
győzött le, tovább szeretnék lépni.” **Milyen tanúságtétel lehetne
keresztényibb ennél?* *Ha pedig jön az egyik csaló, korrupt politikusunk,* *aki
szeretne keresztszülő lenni, s annak rendje és módja szerint egyházi
házasságban él, őt elfogadja?* Milyen tanúságot tesz majd a keresztgyermeke
előtt? Példát mutat a korrupcióra? Vagyis* változtatnunk kell egy kicsit a
dolgokon, változtatnunk kell azon, mit hogyan ítélünk meg.*

*– Mi a véleménye a német Walter Kasper bíboros által javasolt megoldásról?*

– Kasper, amikor februárban a bíborosok előtt beszélt, mondandóját öt
fejezetre osztotta, négy a házasság céljáról szól, mindegyik gyöngyszem,
nyitottak, mélyek. Az ötödik foglalkozik azzal, hogy mit kezdjünk az elvált
újraházasodottak problémájával, hiszen ők is a mi hívőink. És felvázol egy
lehetséges megoldást, nem valami saját ötletet ad elő. Mi történt? Néhány
teológus elzárkózott az ilyen javaslatok elől, vagyis homokba dugták a
fejüket. *Kasper nem tett mást, csak azt mondta: „keressünk megoldási
lehetőségeket”, vagyis ő megnyitotta a teret.* Néhányan megijedtek, és
odáig jutottak: szentáldozást soha. A lelki szentáldozás rendben van.
Mondja csak: a lélekben való áldozáshoz nem szükséges Isten kegyelme? Ezért
kapott a lélekben való áldozás kevés szavazatot a szinódusi
jelentésben *(Relatio
synodi)*, mert nem értettek vele egyet se ezek, se amazok. Vannak, akik
támogatják, de mivel keveset tartalmazott, ellene szavaztak. És vannak,
akik nem támogatják, és a másikat akarják, mert ez nem elég.

*Az interjú második, befejező részét holnap adjuk közre.*

Fordította: Tőzsér Endre SP
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141223/e22441e1/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl