[Grem] Testvércsaták / Képmás cikk

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Dec. 11., Cs, 19:29:29 CET 

*Testvércsaták*
Képmás/Skita Erika, Turáni Szabolcs
2014. 12. 10. 07:50
http://csaladhalo.hu/cikk/egeszseg-es-lelek/testvercsatak



<http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/cikk/2014/12/uid-13/testverekfree.jpg>

A testvérek egymással szembeni – néha nem túl szeretetteljes – érzelmeinek
„kezelése”, elfogadása nem egyszerű feladat a szülő számára. Hogyan
segíthetünk, hogy a gyerekeink együttélése, maga a közös lét számukra is
örömteli legyen?
------------------------------

Sokan azt gondolják, hogy a testvéreknek szeretniük kell egymást, mert hát
testvérek. Egy család, közös vér, ki támogassa őket, ha már ők sem egymást?
Érzékeny terület, és különösen nehéz, mert felnőttként visszanézve
könnyebben felismerhető, mit tehettek volna másként a szüleink.

Az oldott és feszültségmentes kapcsolat alapköve itt is az érzelmek
elfogadása. Nincs kötelező szeretet. Képzeljük csak el, hogyan éreznénk
magunkat, ha – és itt szándékosan nem a családi életből hozok példát – a
munkahelyünkön a főnökünk azt mondja, olyan jó munkát végzünk, és annyira
örül, hogy mi vagyunk a közvetlen munkatársai, hogy úgy döntött, létrehoz
még egy ilyen pozíciót, már a jelölt is megvan. Szeretnénk az új kollégát?
Alig várnánk, hogy megosztozhassunk vele mindenen, ami eddig csak a miénk
volt?

Tudom, kicsit elrugaszkodott a példa, de akár le is jegyezhetjük az
érzéseinket a „betolakodóval” szemben. Olvassuk el a listát – mennyi a
pozitív érzés, és mennyi a negatív? Gondoljuk csak át, lehet logikus érvek
mentén szeretni és pozitívan viszonyulni valakihez?

-          Anya, Bence megint elvitte a pĂłlĂłmat, Ă©s most foltos lett!

-          Ugyan, majd kimossuk, ne fĂşjd fel ennyire!

-          De ez az én pólóm, anya, és el se kérte!

-          Van ezer másik pólód, nem is hiányozhatott! Bence nem akart
rosszat.

Szülőként nagyon nehéz napirendre térni a gyerekeink egymás iránti negatív
érzései felett, pedig ez  ugyanúgy rendben van, mint ha látjuk a
gyerekünket összeveszni a szomszéd kislánnyal, mert nem adta oda a kedvenc
babáját,  vagy a legjobb ovis barátjával, mert kérdés nélkül elvette azt a
játékot, amivel ő szeretett volna játszani. Az érzések jönnek és mennek, ha
erőltetni próbáljuk, és beavatkozunk az érzékeny egyensúlyba, csak rontunk
a helyzeten. Olyan ez, mint amikor azt mondjuk, hogy ne csináld ezt vagy
azt, és csakazértis megteszi. Azt mondjuk, szereted a testvéred, hát
megmutatja, hogy nem olyan egyértelmű ez a helyzet. Mert mit is közvetítünk
a szeretet hangoztatásával?

Ha szeretni muszáj, akkor, ha nem szeretem, olyat teszek, amit nem lenne
szabad. Így rossz vagyok, és ez is a testvérem miatt van. Saját farkába
harapó kígyó – szeretnie kellene, de éppen az ellenkező úton indul el,
saját magával kapcsolatos negatív érzések tovább rontják a testvérek
viszonyát.

Hogyan segíthetünk ezen? Fogadjuk el, hogy ez belefér. Lehetnek egymás
iránt a szereteten kívül más érzéseik is. A kulcs az, hogy a meghallgatás,
és az érzéseik elfogadása nem azonos az egyetértéssel vagy támogatással.

Ha meghallgatom az egyik sérelmeit, azzal még nem állok a pártjára, de
segĂ­thetek neki, hogy elmondhassa, amit Ă©rez, hogy Ĺ‘ maga is felismerje Ă©s
azonosítsa azt magában. Zaklatott állapotukban még inkább szükségük van rá,
hogy elmondhassák azt, ami bántja őket, amit éreznek, vagy amit szeretnének
a testvérükkel kapcsolatban. Ebben azonban benne van, hogy nem mindig olyat
fogunk hallani, ami a kedvĂĽnkre lesz.

-          Anya, Bence megint elvitte a pĂłlĂłmat, Ă©s most foltos lett!

-          Szerintem beszélned kellene vele, és elmondanod, mennyire dühít,
amit tett.

-          El is fogom neki mondani, csak Ă©rjen haza!

-          Esetleg azzal is kiegészítheted, hogy közlöd vele, mit vársz
tőle.

-          Jó ötlet, le is írom, el a kezekkel a pólómtól!

Az elfogadás közben azért arról se feledkezzünk meg, hogy az érzések
elfogadása nem azonos az esetleges tettlegesség jóváhagyásával. Az érzelmek
elismerésére szüksége van a gyereknek, a tettlegesség azonban az érzelmek
olyan kifejezése, amely senkire nincs pozitív hatással.

Igyekezzünk kerülni a gyerekek közötti döntőbíró szerepét, mivel ilyenkor
az, akinek igazat adtunk, jobban érzi ugyan magát, de a másik fél megbántva
és szomorúan hagyja el a helyszínt. A győztes-vesztes felállás a gyerekek
közötti kapcsolatra hosszú távon is romboló hatású lehet.

Hasznos, ha lehetőséget adunk számukra, hogy egymás iránti érzéseiket
szimbolikusan is kifejezhessék. Ilyenkor adhatunk egy tárgyat, amelyen
megmutathatja az érzéseit, vagy felajánlhatjuk, hogy rajzban vagy írásban
fejezze ki Ĺ‘ket.

Ahelyett, hogy azonnal leintenénk és lekicsinyelnénk a negatív érzéseiket,
segítsünk, hogy ki tudja fejezni azokat. – „Nagyon bosszantó, ha valaki
kérdés nélkül kiveszi a kezedből a játékodat!”

Teljesítsük képzeletben a kívánságokat, vagy mondjuk ki, mit szeretne: –
„Néha szeretnéd, ha nem lenne testvéred!”

Ajánljunk fel biztonságos módszereket a dühük levezetésére, bátorítsuk őket
az érzelmeik kifejezésére. – „Ahelyett, hogy csúnya szavakat mondasz
rá/megütöd, mondd el, hogy mit érzel, vagy mit szeretnél tőle!”

A testvérek kapcsolata bonyolult, néha úgy érzem, olyanok, mint az eldobott
bumeráng, jó messze kitérnek egymás elől – esetleg elhangzik, hogy soha
többé nem játszanak együtt –, de csak egy kicsivel később máris teljes
egyetértésben hasalnak együtt a szőnyegen.

Ha képesek vagyunk megtenni ezt az első lépést, hogy nem torkolljuk le
egymás iránt néha fellépő, fellobbanó negatív érzéseiket, sokat segíthetünk
abban, hogy a testvérek egymás szövetségeseivé váljanak, és akár
évtizedekkel később is komoly támaszai lehessenek egymásnak.

*A cikk a Képmás magazin 2013 júliusi számában jelent meg!*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141211/f5d537f3/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról