[Grem] mai zsoltr, evang.

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Aug. 4., H, 06:46:57 CEST 

Zs 118,29-102

Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! *Az
igazság útját választottam*, ítéleteidről meg nem feledkezem.
*Parancsolataidhoz
ragaszkodom*, Uram, ne hagyj szégyent érnem! Törvényeid útján futok, mert
te bátorítod szívemet. *Oktass engem, Uram, törvényeid útjára*, hogy
mindenkor csak azt kutassam! Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és
teljes szívemből megtartsam! Vezess engem parancsaid ösvényére, mert benne
lelem kedvemet! Hajtsd szívemet parancsolataidra, és ne a kapzsiságra!*
Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen, éltess engem a te utadon!*
Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél, hisz fél téged! Fordítsd el tőlem
a gyalázatot, amelytől borzadok, hisz gyönyörűségesek végzéseid! Íme, én
kívánom rendeleteidet, igazságod által adj nekem életet! *Szálljon rám,
Uram, kegyelmed,* szabadításod, amint megmondtad, hadd feleljek meg
azoknak, akik gyaláznak engem, hiszen* bízom igéidben*. *Ne vedd el számtól
az igazság szavát sohasem*, hisz nagyon bízom ítéleteidben, és szüntelen
megtartom törvényedet, mindenkor és minden időben. Tágas úton járok, mert
rendeleteidet kutatom. *Parancsolataidról királyok előtt beszélek, és nem
szégyenülök meg.* Törvényeidről elmélkedem, mert szeretem őket. Parancsaid
felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem, és gondolkodom rendeleteiden.
Emlékezzél meg szavadról, melyet szolgádnak mondtál, amellyel reménységet
nyújtottál nekem. Nyomorúságomban ez vigasztal engem, mert* igéd életet ad
nekem.* A kevélyek nagyon gúnyolnak engem, de én nem térek el
törvényedtől. *Örök
ítéleteidre gondolok*, Uram, és megvigasztalódom. Harag vesz rajtam erőt a
bűnösök miatt, akik elhagyják törvényedet. De énekek nekem a te
parancsolataid zarándokságom helyén. Éjjel is nevedre gondolok, Uram, és
megőrzöm törvényedet. Az az én osztályrészem, hogy rendeleteidet megtartom.
Mondom, Uram: Az az osztályrészem, hogy teljesítsem törvényedet. Teljes
szívemből könyörgök előtted, irgalmazz nekem, amint megígérted. *Megfontolom
útjaimat, és lábamat parancsolataid felé irányítom*. Kész vagyok és nem
vonakodom, hogy rendeleteidet megtartsam. Gonoszok kötelékei vesznek körül
engem, de törvényeidről nem feledkezem meg.* Éjfélkor is felkelek, hogy
hálát adjak neked igazságos ítéleteidér*t. Társa vagyok mindazoknak, akik
félnek téged, és megtartják rendeleteidet. Tele van, Uram, a föld
kegyelmeddel, igazságaidra taníts meg engem. Jót tettél, Uram, szolgádnak,
amint megmondtad. *Taníts jóra, okosságra, tudományra, mert hiszek
parancsaidban*. Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban
teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg
engem rendeleteidre. A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én
teljes szívvel megtartom parancsaidat. Az ő szívük megalvadt, mint a zsír,
én azonban törvényeidben gyönyörködöm. Javamra válik, hogy megaláztál
engem, hogy megtanuljam igazságaidat. *Szád törvénye nekem többet ér mint
ezernyi arany és ezüst. Kezed teremtett és formált engem,* adj értelmet,
hogy megtanuljam parancsaidat. Örvendezve néznek engem, akik téged félnek,
mert erősen bízom szavaidban. Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és
méltán aláztál meg engem. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként
szolgádnak ígérted. Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről
elmélkedem. Érje szégyen a kevélyeket, mert ők csalárdul gonoszat művelnek
ellenem, én azonban elmélkedem rendeleteiden. Forduljanak hozzám, akik
téged félnek, és parancsolataidat ismerik. Szívem szeplőtelen legyen
rendeleteid szerint, hogy meg ne szégyenüljek. Lelkem epedve várja
segítségedet, erősen bízom igédben. Szemem epedve várja igédet, kérdem:
,,Mikor vigasztalsz meg engem?'' Olyan vagyok, mint tömlő a füstben, de nem
feledkezem meg törvényeidről. Meddig kell még várnia szolgádnak? Mikor
mondasz ítéletet üldözőim felett? Vermet ásnak nekem a kevélyek, akik nem
törvényed szerint élnek. Minden parancsod igazság; Csalárdul üldöznek:
segíts meg engem! Kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek, de én nem
hagytam el rendeleteidet. Adj irgalmad szerint életet nekem, hogy szád
parancsolatait megőrizzem. Uram, örökkön örökké áll a mennyben a te igéd.
Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged, szilárd alapokra helyezted a
földet. Rendelésed szerint áll fenn máig, mert neked szolgál minden. Ha nem
törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna.
Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem. Tied vagyok,
ments meg engem, mert parancsaidat kutatom. Lesnek rám a bűnösök, hogy
elveszejtsenek, de én törvényedre figyelek. Látom, hogy minden tökéletesség
véges, de a te parancsolatod bizony megmarad. Mennyire szeretem, Uram,
törvényedet! Egész nap róla elmélkedem. Ellenségeimnél bölcsebbé tettél
parancsolatoddal, mert mindenkor velem van. Minden oktatómnál értelmesebb
lettem, mert törvényedről elmélkedem. Az öregeknél értelmesebb lettem, mert
rendeleteidet megfogadtam. *Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, hogy
megtartsam szavaidat. Rendeleteidtől nem térek el, mert te szabsz törvényt
nekem.*

Mt 14,22-36

Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába,
és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután
elbocsátotta a tömeget,* egyedül fölment a hegyre imádkozni.* Amikor
beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A* bárka pedig már sok
stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél
volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren
járva.* Amikor *a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár,
megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!'', és félelmükben kiáltozni
kezdtek.* *Jézus azonban mindjárt szólt nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne
féljetek!''* Péter így válaszolt neki: ,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy
hozzád menjek a vízen.'' Ő azt mondta: ,*,Gyere!'' Péter kiszállt a
bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. **Mikor azonban látta az erős
szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: ,,Uram! Ments meg
engem!'' Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta
neki: ,,Te kishitű! Miért kételkedtél?''* Amikor beszálltak a bárkába,
elállt a szél. *Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták:
,,Valóban Isten Fia vagy!''* Átkeltek a tavon és Genezáret földjére
jutottak. Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész
környékre, odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és kérték őt,
hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették,
meggyógyultak.
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140804/d4fd6876/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl