[Grem] Lovas: A másfél milliós francia népirtás algíri emlékműve - aki el merné bontani a kordont, azt szitává lőnék

[KEA]

A másfél milliós francia népirtás algíri emlékműve - aki el merné
bontani a kordont, azt szitává lőnék

Magyar Nemzet, 2014.04.29. -- Lovas István
https://www.facebook.com/istvan.lovas.587
http://kuruc.info/r/6/127207/


A Földközi-tengerre néző, képeskönyv szépségű kilátást nyújtó dombtetőn
áll az algériai főváros, Algír ikonikus emlékműve. A 100 méter magasságú
mártírok emlékművét, a Makam Esahidot 1982-ben emelték annak a másfél
millió algériainak az emlékére, akiket a francia népirtó gyarmatosítók
öltek meg az 1954 és 1962 között az ország szabadságáért folytatott
algériai háborúban. Algériának akkor 8 millió lakosa volt. A francia
gyártmányú genocídium nyilván a szent francia jelszavak, az „szabadság,
egyenlőség, testvériség” jegyében történt.

A három égbe szökő pálmalevelet mintázó betonkolosszus-alkotás alatt ég
az „örök láng”. A pálmalevelek szélén egy-egy algériai harcos szobra
látható.

2004. április 23-án a talapzati márványplatformon két kordon zárta el a
látogatók elől azt a lehetőséget, hogy egy irányban járják körbe a
kompozíciót. Arra a kérdésre, hogy mit tenne a három géppisztolyos őr,
ha polgári engedetlenségből elmozdítanám a kordont, hiszen az emlékmű a
magyarországi balliberális gondolkodás szerint azt sugallja, hogy az a
genocídium bűntettében nem tesz különbséget franciák és algériai
együttműködők (a harkik) között, Mohi Csaba, Magyarország algériai
nagykövete azt felelte, hogy akkor „szitává lőnének”. (A harkik, azaz az
algériai muzulmán kollaboránsok önkéntesként segítették a francia
népirtókat. Ma népes, mintegy nyolcszázezres táboruk Franciaországban él.)

A monumentális alkotás része az alatta fekvő dombba süllyesztett,
világklasszis kivitelezésű Mudzsahid múzeum. A „mudzsahid” ellenállót
jelent. Akit ma Algériában „mudzsahidnak” neveznek, az az algériai
háború veterán harcosát jelenti. Nekik sok kiváltságuk van, amelybe
beletartozik az is, hogy személyautót behozatali vám nélkül
vásárolhatnak. És El Moudjahid a neve annak a napilapnak, amely az
április 17-én negyedszer is újraválasztott Buteflika elnököt és
kormányát támogatja.

Franciaország nemcsak gyűlöl emlékezni szörnyű tettére, de azt részben
tagadni, részben kisebbíteni akarja. Francia történészek sora állítja,
hogy a gyarmati háborúnak „csupán” mintegy negyedmillió áldozata volt.
Hogy ez mennyire nem igaz, mutatja, hogy az algériai elnökválasztásról
cikkező, globális terjesztésű Economist nevű brit hetilap is egymillió
áldozatról ír április 19-i számában. Az Algériában elfogadott másfél
milliós szám egyénekre lebontott dokumentálása sohasem lesz lehetséges,
mert a franciák az algériai iratok nagy részét elvitték, és azokat a
nagyon szabad Franciaország levéltáraiban még ma is zárolt anyagként
kezelik.

A francia kormány nem hajlandó hivatalosan elismerni bűnösségét. Például
azzal a nemes gesztussal, hogy egy francia elnök az algíri mártírok
emlékműve előtt térdre hullással bűnbocsánatot kérne a II. világháború
után az egyik legszörnyűbb és leginkább agyonhallgatott népirtásért. Az
algériai népirtás tagadását és relativizálását a franciák nemhogy
büntetnék, hanem azt ráncigálják a törvény elé, aki arról igazat ír.

Amikor három évvel ezelőtt Francois Hollande szocialista francia elnököt
megkérdezték, nem kellene-e bocsánatot kérni Algériáért, azzal vágott
vissza, hogy „miért kellene?” A nyugati sajtó elfelejtett szörnyülködni.
Figyelmüket túlzottan lekötötték a magyarországi események, amelyek,
mint tudjuk, nemcsak Európát, hanem az univerzumot is veszélyeztetik.

A franciák mindent bevetettek a függetlenségükért harcolók legyőzésére.
Beleértve kínzóeszközök és a nyaktiló, a guillotine nevű francia
találmány bevetését. Öltek válogatás nélkül felkelőket, hazafiakat,
nőket és gyermekeket.

A francia kormány és igazságszolgáltatás a kollaboráns algériaiakat, a
harkikat is védi. Amikor 2006-ben George Freche francia politikus
Montpelier-ben emberteleneknek nevezte őket, 15 ezer euró pénzbírsággal
sújtották.

A tavaly elhunyt Paul Aussaresses tábornok – a kommunista titkosügynök
Medgyessy Péter volt miniszterelnökkel együtt a francia becsületrend
lovagja - 2000-ben nyilvánosan beszélt az általa is megszervezett
algériai kínzásokról. A rákövetkező évben erről a Kaszba csatája címen
könyvet is írt. A 16-i századi Kaszba – az UNESCO-világörökség része -
Algír óvárosi, hegyre kapaszkodó negyede, ahol hatalmas csaták dúltak a
gyarmattartók és a felszabadulásukért küzdő helyi gerillák között, és
amelyről az olasz Gillo Pontecorvo készített egy annak idején nálunk is
bemutatott, világsikert aratott filmet.

Aussaresses ráadásul még azt a „bűnt” is elkövette, hogy kimondta: a
kínzásokat a francia kormány utasítására hajtották végre, miközben
ismertette saját szerepét ezek kivitelezésében és halálbrigádok
szervezésében. Sőt, minderre még egy szívlapáttal rátett: leszögezte,
mindez teljesen rendjén való volt, figyelembe véve az akkori helyzetet.
Könyve megjelenését követően az amerikai Emberjogi Figyelő nevű
szervezet Jacques Chirac francia elnöktől követelte, indítsanak eljárást
Aussaresses ellen háborús és az emberiesség elleni bűnök elkövetéséért.
Helyette egy párizsi bíróság 7500 euróra büntette őt a könyv
megírásáért, és annak két kiadóját 15 ezer euró pénzbírságra ítélte. A
fellebbezéseket 2003-ban egy párizsi fellebbviteli bíróság, míg 2004-ben
a francia semmítőszék söpörte félre. A szólásszabadság hazájában drága a
hatóságilag nem engedélyezett kotyogás, ha a francia fehérnemű
tisztántartásáról van szó.

Ami a francia középiskolai oktatást illeti, 2011-ig szinte egy szó nem
volt olvasható az algériai háború negatív tényeiről a gimnáziumi
történelemkönyvekben. Most is csak elvétve. Annak ellenére, hogyha
nálunk egy balliberális értelmiségit a legmélyebb álmából felkeltve
megkérnék a francia és magyar történelemoktatás és a múlttal való
„szembenézés” összehasonlítására, az habozás nélkül sorolná fel az
előbbi számtalan előnyét, sőt felsőbbrendűségét a mienkével szemben és -
mint mindig - a „magyarok elmaradottságáról” értekezne a tőle megszokott
árnyaltsággal, valamint a tények teljes meghamisításával.
Az pedig igazi szerencse, hogy ez a cikk nem egy francia lapnál vár
megjelenésre. Amire akkor kerülne sor, amikor a mártírok algíri
emlékműve alatt kihuny az örökláng.

Lovas István
-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI