[Grem] Lovas: Az Európai Unió a fasizmus és az antiszemitizmus mellett

[KEA]

Az Európai Unió a fasizmus és az antiszemitizmus mellett

Magyar Nemzet, 2014.04.01. -- Lovas István
http://www.sokkaljobb.hu/content/lovas-istv%C3%A1n-az-eur%C3%B3pai-uni%C3%B3-a-fasizmus-%C3%A9s-az-antiszemitizmus-mellett


Washington és Brüsszel az ukrajnai puccsisták antidemokratikus
fellépésére, erőszakjára és a létrejövő koalícióba bevett ultrák fölötti
hallgatásával igazat adott mindazoknak, akiknek eddig sziklaszilárd
meggyőződésük volt, hogy a rasszizmus, az antiszemitizmus és csatolt
ideológiái elleni harc csupán egy geopolitikai áramlat haszonelvű harci
eszközei, amelyeket komolyan venni nem érdemes.

Washington és Brüsszel eddigi, állítólagosan "halálos veszélyt" jelentő
ellenségeit legitimálja.Amikor olvasóink ezt a cikket kezükbe veszik,
egészen biztosan megjelenik legalább egy olyan tudósítás a
világsajtóban, amely a magyarországi szélsőségesség, idegengyűlölet,
kirekesztés, rasszizmus, cigányellenesség és antiszemitizmus Európát
fenyegető veszélyére figyelmeztet, a legsötétebb képet felrajzoló
színekkel. Ez annyira biztos, mint ahogyan ugyanebben a világsajtóban
egyetlen olyan riportot vagy elemzést sem fognak olvasni, amelyik a
nacionalista törekvésektől nem mentes ukrán kormányról ellenséges hangon
cikkezne. De olyat sem, amely önkritikusan megjegyezné, hogy a
nemrégiben még szintén európai veszélyként felfestett Magyar Hajnal nevű
párt a jóslásoktól eltérően arra sem volt képes, hogy felkerüljön az
április 6-i választási jegyzékre.Idestova csaknem egy negyedszázada
tudjuk, hogy hazánk a szélsőségesség, a rasszizmus, az antiszemitizmus
melegágya, fertőzési gócpontja, az univerzum szétesését fenyegető
veszélyforrása. Természetesen nem empirikusan, azaz a körúton sétálva
nyert tapasztalataink alapján, hanem újságolvasási élményeinkből.
Nagyjából onnan kezdődően, amikor a világ legbefolyásosabb lapja, a New
York Times megadta a felütést. 1990. február 20-án Celestine Bohlen
budapesti tudósításának már a címe is jelezte, milyen álprobléma
foglalkoztatja a világot új demokráciánkat illetően, s hogy milyen
korszak vár e világlap szerint a kommunizmus utáni szabad választások
felé menetelő Magyarországra: "Felfordulás Keleten: Magyarország -- A
múlt túlélése, az antiszemitizmus visszatért." A források -- mint a
mintát azután átvevő nyugati lapok esetében is -- először az SZDSZ, majd
később és fokozatosan az MSZP politikusai voltak. Felfokozott
veszélyérzetével dacolva a tudósítónő a választások után ismét
visszatért Budapestre, hogy lapja április 20-i számában beszámoljon a
Magyar Demokrata Fórum győzelméről. A cikk vége felé Bohlen az
antiszemitizmus vádjára reagáló Antall Józsefet is idézi: "Nincs a zsidó
közösségre nézve károsabb, mint az antiszemitizmusról folyó vita",
jelentette ki az életében a balliberális sajtó által halálba segített
miniszterelnök, akit ma már ugyanaz az oldal agyondicsér.

Érdemes megjegyezni, hogy szintén Celestine Bohlen volt az, aki a
2002-es választási kampány idején ugyancsak a New York Timesban,
valamint a világ legbefolyásosabb külpolitikai folyóiratában, a Foreign
Affairsben verte félre a harangokat azon antiszemita-veszély miatt,
"amit a demagóg, populista, szélsőjobboldallal flörtölő Orbán Viktor és
kormányzó pártja jelent".

Mint köztudomású, azóta a fentebb leírt Magyarország típusú veszély már
páneurópaivá terebélyesedett. A 2014. május végi európai parlamenti
választások évadján egy zabszem sem fér el az uniós vezetők nadrágjában,
annyira rettegnek a földrengésszerű változásokat hozható eredményektől.
A felmérések szerint a demokráciát meglehetősen szűken értelmező
brüsszeli és tagállami vezetők szemszögéből katasztrofális változások
várhatók. Ha az előrejelzések nem csalnak, radikális, szélsőséges és nem
egy esetben antiszemitának bélyegzett pártok szerepelnek igen erősen,
vagy nyernek választásokat hazájukban: mint a Marine Le Pen vezette
Nemzeti Front az unió második legfontosabb országában, Franciaországban,
vagy az euroszkeptikus, ugyancsak "populista" UKIP (brit Függetlenségi
Párt) Nagy-Britanniában.

A hazai balliberális sajtóban két és fél évtizeden át a tolerancia
mintaképének ábrázolt Hollandiában ugyanezen felmérések szerint egy
hamisítatlan rasszista, bevándorlásellenes formáció, a Geert Wilders
vezette Szabadság Párt áll nyerésre. De szomszédunkban, Ausztriában is
hasonló politikai átrendeződés várható. Abban az országban, amelynek
sajtója "szélsőségügyben" élen jár hazánk nemzetközi gyalázásában. És
akkor nem is említettük azokat az országokat, amelyek nem vesznek részt
az EP-választásokon, mert nem uniós tagok, de ahol szintén a radikális
jobboldal tör előre.

A hivatalos unióban a riadalom akkora, hogy faltól falig érnek a
szélsőjobboldali veszély elleni küzdelemről tartott konferenciák. E cikk
megjelenése előtt a legutóbbi ilyen tárgyú összejövetelre március 20-án
került sor ezzel a címmel: "Európa a szélsőjobb nyomása alatt -- kihívás
az európai demokráciának". A tanácskozást két német alapítvány és két
német tartomány rendezte közösen.

E konferenciák közös vonása, hogy sematikusan elemzik a szélsőjobboldal
és "populista" pártok megerősödésének általuk látott okait, majd a
szokványos recepteket ajánlják az ellenük folytatandó harchoz -- miközben
az igazán kemény kérdésektől amúgy is tartózkodó sajtótól jövő
kérdésekre a lehető legkevesebb időt hagyják. Pedig fel lehetne tenni a
kérdést, vajon a "szélsőségek" erősödése nem a szélsőségesen rossz és
kegyetlen uniós politikák eredménye? A pódiumról feltálalt okok
elsősorban gazdaságiak, főként a világválság következményei, a gyógyírt
illetően pedig a fokozott felvilágosítást ajánlják. A jól fizetett
elemzők és politikusok csak éppen azokkal a tényekkel nem kívánnak
szembesülni, hogy miért erősödnek az általuk a demokráciába bele nem
férő pártoknak tekintett erők leginkább éppen a világ leggazdagabb
országaiban, Svájctól a skandináv országokig, valamint Hollandiában,
Belgiumban vagy Ausztriában? Miközben ugyanezeket a politikusokat és
elemzőket "demokráciaügyileg" az nem zavarja, hogy Franciaország 700
helységét kommunista polgármester irányítja úgy, hogy a kommunizmus
programja vegytiszta diktatúra.

Az európai közhangulatot nehéz tömörebben összefoglalni, mint az a két
brüsszeli -- flandriai -- taxis, akivel az elmúlt hetekben beszélgettem.
Egyikük azt mondta, neki semmi baja Európával, azaz a szicíliai
borászokkal, a görög olivaolaj készítőkkel vagy a német szupermarket
pénztárosokkal. Neki az Európai Unió vezetési módjával van baja. Majd
hozzátette, Európában egyre kevésbé létezik demokrácia. "A flandriai
(jobboldali, a 10 milliós Belgium holland nyelvű területének
önállósodását követelő) NVA-ra szavaztam, mint a hat és fél milliós
Flandria többsége. Helyette a nyakunkba kaptunk egy balliberális belga
kormányt, még a feudális időkből itt felejtett királyi párral
súlyosbítva, amely rosszul beszél flamandul". A másik azt mondta, évek
óta nem szavaz -- abban a Belgiumban, ahol a szavazás büntetés terhe
mellett kötelező: "Azóta nem veszek részt a választásokon, amióta egy
flandriai pártra szavaztam, amely többséget kapott, de két kisebb párt
alakított koalíciót. Ez lenne a demokrácia?" -- kérdezte.

Európában az eddig többségben uralkodó pártok a nemzeti radikális
pártokat szélsőségesnek nevezik. Érdekes módon azonban ezt a jelzőt nem
használják azokra a nagy múltú pártokra, amelyek az országukban működő
radikális pártok erősödésétől megriadva nyakló nélkül veszik át
programpontjaikat, mint tette azt a jobboldali Sarkozy francia elnök a
Nemzeti Fronttal szemben.

Senki sem nevezi szélsőségesnek a mai szocialista francia kormányt sem,
noha annak rendfenntartó erői heti rendszerességgel számolnak fel
cigánytáborokat és deportálják az ott élőket, miközben más radikális
pártoknál az arra való felhívás vagy az arra irányuló tevékenység vádja
is elég a "szélsőséges" jelző rájuk ragasztására.

Ez volt a helyzet eddig. A kettős mérce közismert és mindennapos
gyakorlata, amely Európa népeinek növekvő hányadát egyre jobban bőszíti.
Erre jött a demokratikusan megválasztott ukrán kormány amerikai
indíttatású, uniós segédkezéssel végrehajtott puccsolása. A puccsisták
ideiglenes kormányában a korábban neonácinak, antiszemitának és
fasisztának nevezett Szabadság Pártnak öt kulcsfontosságú pozíciója is
van, s emiatt érdekes módon sem Washingtonnak, sem Brüsszelnek nem fáj a
feje, és ezúttal a nyugati sajtó sem kifogásol semmit sem. Az a nyugati
sajtó, amely azonnal átvéve a hazai balliberális hazugságokat "hordót a
zsidónak" kiáltást hallott a magyar parlamentben a "hordót a szónoknak"
helyett. Amely elhitte, hogy Hanák Péter történész feleségét ablakukon
keresztül a földszintről egy antiszemita szúrta meg, holott ehhez neki
három méter magas jetinek kellett volna lennie. Vagy amely nyugati sajtó
-- hogy egy nemrégiben történt galádságot említsünk -- szándékosan
antiszemita tettnek nevezte azt, hogy egy részeg nekihajtott Radnóti
Miklós szobrának, s ledöntötte talapzatáról. (Azóta tudjuk az igazságot:
aki Mercédesével lehajtott az útról, az egy korábban már elítélt
cigányember volt -- a német és svájci balliberális sajtó kínjára s nagy
bánatára.)

A "mérsékelt, demokrata" kijevi kormánynak azt sem róják föl, hogy a
parlament tagjai és felbérelt verőlegények az országos tévéállomás
elnökét úgy elagyabugyálták, hogy az az erőszaknak engedve aláírta
lemondó nyilatkozatát. A "szélsőségektől" folyamatosan rettegő Brüsszel
erre a hírre meg sem nyikkant.

A rövidtávon gondolkodó Európai Unió és a struccpolitikát folytató
Nyugat saját sírját ássa. Másképpen ugyan, mint hirdette, de valóban
halálos veszélyt jelent számára az, amit szélsőségességnek nevez.Nagy
visszhangot váltott ki Tamás Gáspár Miklós a hetekben lapunkhoz is
intézett, ismételgetett kérdése, hogy mi a véleményünk a Jobbikról.
Érdeklődése idegen nyelven is megjelent, kifogásolva az elmaradt
választ. Holott az olyan egyszerű: ha a közéleti filozófust komolyan
aggasztja a Jobbik által a szemében megtestesülő jelenségek, először
forduljon Brüsszelhez választ követelve az ukrajnai Szabadság Pártról
vagy a most párttá alakult Jobboldali Szektor fölötti hallgatásukról.
Vadászni igazán nagyvadra elegáns. Csupán attól tartunk, hogy azt a
kérdését senki nem fordítaná le semmilyen nyelvre. Mert köztudott immár
Európa népei egyre nagyobb köreiben: a sajtót azok írják, akik a
geopolitikát irányítják.Washington és Brüsszel az ukrajnai puccsisták
antidemokratikus fellépésére, erőszakjára és a létrejövő koalícióba
bevett ultrák fölötti hallgatásával igazat adott mindazoknak, akiknek
eddig sziklaszilárd meggyőződésük volt, hogy a rasszizmus, az
antiszemitizmus és csatolt ideológiái elleni harc csupán egy
geopolitikai áramlat haszonelvű harci eszközei, amelyeket komolyan venni
nem érdemes.Sőt, a hivatalos Amerika és Európa Ukrajnával legitimálta az
eddig általa halálos veszélyként felfestett "szélsőjobbot". Közép- és
hosszú távon annak erősödését a radikálisok számára az égből hullott
mannához hasonlóan segítve.

Forrás: Magyar Nemzet

-- 
Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI