[Grem] Fw: Bogár előadáshoz (fwd)

[Csakany Rita]

Kedves Mindenki!
A ma esti, Igen klub-beli előadáshoz továbbítok Sziklay Leventétől kapott 
anyagokat (akár utólagos olvasásra is). Ha valaki többször is megkapná, 
elmézést.
Mindenkit szeretettel várunk.
Sziasztok           Rita
 

1.Tölgyessy: a Fidesz az esélyes, de nem dőlt még el a választás
--------------------------------------------------------------------------

Tölgyessy Péter szerint jelenleg nyílt kimenetelű a 2014-es választás, a po
litikai elemző erről az

http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-586257

A politikai változtatás pedig az volt, hogy a váltógazdaságnak ez a romboló
hatása szűnjék meg. Mindkét oldal képzete szerint itt a jók és a gonoszok, a
fundamentális jó és a fundamentális rossz háborúzik egymással, és most a
Fidesz szerint győzött végre a fundamentális jó, ami az utolsó száz év
magyar történelmében mindig is a jót képviselte szemben a másik oldallal,
aki mindig a külföld akaratát kényszerítette a magyarokra. Mostantól
következzék hát egy olyan hatalmi szerkezet, amely a fundamentális jót
tartóssá teszi. Tehát függesztődjék fel az örökös politikai váltógazdaság.

De ez jogállami keretek között működik?

Nagyon korlátozottan. A legnagyobb ütközése a Fidesznek épp a jogállammal
van, a jogállami intézményekkel. Most megint egy fontos kitérő, de muszáj
róla egy-két szót szólni. A jogállamiság a Nyugat egyik legfontosabb
vívmánya, a Nyugatot, sok más mellett ez tette naggyá, sikeressé. Nagyjából
a lényege az, hogy nem tartalmi igazságot adnak közvetlenül a jogszabályok,
hanem egy kiszámítható világot.

De mi igazságra vágyunk. Három a magyar igazság. Benne van a legfontosabb
meséinkben is.

Így van. Ám ez okozza a bajokat: ha tartalmi igazságot akar adni az állam,
akkor állandóan át kell lépnie a formális jogszabályokon. Ez történik a
Fidesz kormánya alatt.

Ügyeket old meg a kormány?

A saját hite szerint ügyeket próbál megoldani úgy, hogy nem törődik azzal,
hogy átlép régi, akár sok száz éves jogállami hagyományokon. Például a
visszamenőleges törvénykezés tilalmán, ami már a régi római jogban is
megvolt. Mármint, hogy nem lehet, csak a jövőre nézve törvényt hozni. Most a
Fidesz több esetben átlépte ezt.

De miért baj ez, hogyha hatékony és igazságot szolgáltat?

A Nyugat tapasztalatai szerint éppen hogy nem hatékony és nem szolgáltat
igazságot, hanem a jogállam sérelméből rengeteg baj származik.

A Fidesz már úgy kezdett a kormányzásnak, hogy egészen más irányt akart. Ez
volt ez az úgynevezett unortodox politika. A lényege ennek az volt, hogy
végre csináljuk úgy, ahogy a magyarok, különösen a feltörekvő kis- és
középvállalkozók elképzelik. A Fidesz-kormány egyre inkább arról a
horizontról kezdett politizálni, ahogy, nem is annyira a budapesti, hanem
inkább a vidéki, mezővárosi kistelepülésen élő magyar vállalkozó elképzeli a
nagy világot.

Ez bejött? Így képzeli el a kistelepülésen élő magyar vállalkozó a világot,
amit, ha kinéz az ablakon, most lát?

Biztos, hogy ő is elégedetlen, ha azt kérdezik az emberektől, hogy jó
irányba mennek-e a dolgok, meg más ilyen hasonlókat, akkor most is többen
nagyon negatívakat mondogatnak. Eredmény kevés van, de mégis, a kormánynak a
retorikája, a gazdasági szabadságharc, külföldiek ellen való fellépés, ezek
mögött van egy jelentős támogatottság. Hogyha megnézünk egy-egy konkrét
akciót, rezsicsökkentést, meg ilyesmit, akkor meg egyenesen nagyon nagy
támogatottsága van ezeknek a lépéseknek. A Fidesz-kormány tehát kilépett a
régi piacosító konszenzusból, és más irányt keres. Nagyjából a lényege ennek
az új politikának talán az, hogy állami eszközökkel próbálja sikeressé tenni
az országot. Az állam avatkozzék be sokkal jobban a társadalom és a gazdaság
dolgaiba, mint korábban, és vegye el azoktól a jövedelmet, az érvényesülési
lehetőséget, akik érdemtelenül jutottak ehhez. Elsősorban a külföldiektől,
illetve a régi baloldali elitekhez kötődő erőcsoportoktól vegye el az
erőforrásokat. Nemcsak adóval, hanem a tulajdont, a vállalkozási
lehetőséget, de akár a kulturális és egyéb lehetőségeket is megpróbálja az
Orbán-kormány átcsoportosítani a külföldiektől és a régi elitektől a saját
táborához, illetve általában a magyarokhoz.

A saját tábor alatt mit kell érteni? Csak a saját tábort, vagy a magyarokat,
tehát mindenkit?

Retorikájában egyértelműen a mindenkit. De ha konkrét dolgokat megnézünk, a
termőföld tartósbérlet körüli dolgokat, trafikügyet, meg ahol már megtörtént
ilyen átcsoportosítás, ott azért erősen kimutatható, hogy a saját hívek felé
megy. Ez egy nagyon régi magyar dolog, Magyarországon a trafikszakmában ez
nagyjából az I. világháborús összeomlás óta így megy. Tehát mindegyik
kormány megpróbálja a saját klientúráját építeni. A Fidesz valahogy úgy
fogja fel az egészet, hogy a gonosz erőivel szemben harcol és a gonosz
erőivel szemben elkerülhetetlen, hogy a saját táborát megerősítse, a saját
híveit, akik nagyon sokszor a közvetlen klientúráját jelentik, mert a másik
oldalnak hatalmas klientúrája van. A baloldalnak évtizedei voltak arra a
régi államszocialista rezsimben, hogy fölépítse a maga klientúráját. A
Fidesznek az volt a tapasztalata már az 1990-es évek elejétől kezdve, hogyha
nincs média hátország, ha nincs gazdasági hátország, hiába mond okosakat a
Fidesz. 1994-ben sem mondott butaságot, akkor még a nyugatosító konszenzuson
belül, és a Fidesz majdnem kibukott a parlamentből. Ezért 1994 óta a Fidesz
módszeresen törekszik a saját hátországának gazdasági megerősítésére, és ez
folytatódik nagy lendülettel most is.

A saját hátország gazdaságilag lehet olyan erős, mint azok a külföldi cégek,
amelyek ide pénzt hoztak és befektettek? Ez a gondolat meddig vihető így
tovább?

Magyarországon ez is nagyon régi igény. Hazánk nagyjából az I. világháború
óta sikertelen. Azóta erős a kívánság egyfajta őrségváltásra, nevezetesen
vegyük el a másét, és adjuk oda az arra érdemeseknek. Ez a másé, ez mindig
más, meg az arra érdemes is más. Ám ez az őrségváltás igény az I.
világháború óta folyamatosan megvan, eddig azonban még sosem hozott az
országnak tartós sikert. Társadalmi méretben természetesen, aki hozzájut
javakhoz, annak néha sikerült, de társadalmi méretekben ez nem volt sikeres.
Itt, persze már nem is annyira tudományos vagy jól megfogható dolgokról
beszélünk, hanem hitbéli kérdésekről is. Arról, hogy mit gondolunk a
világkapitalizmus rendszeréről, az jó-e vagy sem, mert a Fidesz egyik fő
vonulata, bizony erőteljesen antikapitalista. Vigyáznék, élesen
megkülönböztetném a retorikát és a valóságos cselekvést. Ebben ismét nagyon
nagy különbség Magyarországon. Ez is régi magyar hagyomány. A dualizmus
korában, amikor az ország alapvetően sikeres volt, akkor is ilyen retorikát
alkalmaztak a kormányok. Mindenféle rosszat mondtak Ausztriára, olyasmiket,
mint most az Európai Unióra. Néha szó szerint szinte ugyanazt, mint ma, és
aztán azért jóval alkalmazkodóbbak voltak a tényleges cselekvésben.

Mire gondol? Üti az ellenséget, de külön megállapodásokat köt
nagyvállalatokkal...

Például: a Fidesz élesen differenciál a termelővállalkozások és az úgymond
nem termelővállalkozások között. Megjegyzem, ez egy klasszikus régi vágású
államszocialista megkülönböztetés, tehát igencsak ellentétes a kapitalizmus
észjárásával. A Fidesz kifejezetten biztosít olyan cégeket, mint Audit, a
Bosch-t és másokat, hogy minden eddigi kedvezményt megkapnak, sőt, néha még
több kedvezményt is kapnak, mint korábban. Az úgymond extraprofitot elérő
nem termelő cégekre száll rá a Fidesz. Azokat néha tudatosan próbálja
kiszorítani. Tehát a bankszférában, az energetikai szférában és olykor
másutt is szabályos kiszorító törekvéseket lehet látni. Kétségtelen, hogy ez
egy tudatos politika, de nagyon vigyázni kell, mert sokkal több a habja a
történéseknek, mint a valóságos lépés. A magyar társadalomban évszázadok óta
benne él, hogy mi magyarok egy hallatlanul tehetséges, fantasztikus nép
vagyunk, sokkal többet érdemelnénk. Azért nem vagyunk sikeresek, mert a
rossz külföldiek mindig lenyomnak minket. Ez sokszor így is volt. A
külföldiek nagyon sokszor csúnyán beavatkoztak a magyar dolgokba, ám
ugyanakkor ez az eszme veszélyesen fölmenti a magyar társadalmat, az alól,
hogy alkalmazkodni kell a világhoz, versenyképes teljesítményt kell
nyújtani, miegyebet. Most a Fidesz ezzel az évszázados retorikával hallatlan
erőteljesen él, és sok ember számára vonzó ez a retorika.

Ez a retorika veszélyes populizmus, vagy a nép hangjának meghallása és
gyakorlatba fordítása az erő által?

Egyfelől a nép hangjának a meghallása. A közvélemény jelentős hányada azt
gondolja: végre szeretnék kipróbálni valami mást. Eddig döntően az történt,
hogy az elitek igazságáról próbálták meggyőzni a kormányok a választókat. A
baloldali kormányoknál ez típusosan így volt. Tehát amit a szakértő elitek
kigondoltak, hogy ez jó lesz Magyarországnak, annak az igazságáról próbálták
meggyőzni az embereket. Vagy a választási kampányban mindenféle vonzó
ígéretet mondogattak, aztán mégis sokszor a szakértő elitek elképzelései
szerint cselekedtek. Most Orbán Viktor irányt váltott. Elkezdte a magyarok
vágyait belemondani a világba. Jó erősen, hangosan, tehát azt, amit a Medián
szavazó hallani akar. Ezt erőteljesen mondja, és ez rokonszenvet vált ki.
Csakhogy a magyar választók jelentékeny része nagyon nem érti a
világkapitalizmus működését. Ha nemzetközi összehasonlító vizsgálatokat
nézünk hazai társadalom az ukránnál, orosznál is kevésbé fogadja a
kapitalizmus számos következményét. Az értékvilága sokban nem közép, hanem
kelet-európai. A csehek, lengyelek, szlovénok sok-sok mindent a modern
nyugati világból inkább megértenek, elfogadnak. Magyarország a tetejébe
ebben a legtöbbet esett vissza a többiekhez képest. Most a valódi kérdés sok
más mellett az, hogy a magyarok vágyai szerint lehet-e boldoggá tenni az
országot, merthogy a kormány alapvetően ezt próbálja. Az első három évben
közvetlen, jól megfogható gazdasági siker, ki kell, mondjam, nincsen.
Érdemes elővenni, hogy miket mondott a Fidesz három évvel ezelőtt, és
azokkal egybevetni a történteket. Azok nem, vagy nagyon kevéssé valósultak
meg. Bár itt is vigyáznék. Van egy-két pont, ahol tényleg siker van. Például
az infláció szintje hallatlanul alacsony, és van még egy nagyon fontos
dolog, amiben biztos, hogy a Fidesz sikeresebb, mint a baloldali kormányok
voltak. Érdekes módon a Fidesz mindig arról beszélt, hogy növekedésközpontú
gazdaságpolitikát akar folytatni. A növekedésben nem igazán sikeres a
Fidesz, viszont az egyensúlyban, a költségvetési egyensúlyban, a nemzetközi
fizetési egyensúlyban a Fidesz kifejezetten sikeres. Mi vagyunk az egyetlen
új tagállam, aki kezdettől mostanáig nem tudta teljesíteni a három százalék
alatti költségvetési hiány követelményét, ám most az ország először
teljesítette, és fölszabadultunk az túlzott deficit eljárás alól.
Magyarországon egy folyamatos adósságnövekedési ciklus volt 2001 óta, most
ez megtört. Egyelőre nem sikerült az államadósságot csökkenteni, ki lehet
mondani, hogy ez nem sikerült, de legalább nem nő tovább az adósság.

Volna-e más útja a Fidesznek, ha az emberek torkán nem lehet lenyomni a
kapitalizmust?

Bonyolult ez a dolog, mert részben a Fidesz keltette ezeket az állításokat.
Tehát részint Magyarországon volt egy ilyen közhangulat, ez kimutatható,
hogy ez már megvolt 2010 előtt is, ugyanakkor a Fidesz ezekre építi a
politikáját, ezeket lépten-nyomon erősíti, és kimutatható, hogy 2010 után is
romlott valamelyest a kapitalizmus megítélése. Itt egy kardinális kérdéshez
jutunk, hogy mit gondolunk a nyugatos kapitalizmusról. Lehetetlen erről nem
beszélni. Én azt hiszem, hogy a nyugatos kapitalizmus nagyon sokszor súlyos
válságba kerül, de az egyik titka, hogy képes megoldani a válságait. Néha
igen hosszú ideig eltartottak ezek a válságok. Most egy közepes méretű
válság van, ha történelmi léptékben nézem. A két világháború között a
nyugati világ sokkal nagyobb bajban volt, mint most. Az eddigi tapasztalat
mégis az, hogy ezeket megoldja a Nyugat, mert egy rombolva teremtő
mechanizmus működik a kapitalizmusban. A kapitalizmus rendje, a demokratikus
kapitalizmus intézményei történelmileg eddig még mindig felülmúlták az
irányított gazdaságokat.

Nálunk is? Hát nálunk mindenki úgy emlékszik a szocializmusra, hogy lehetett
tervezni, előrehaladni, mindenünk megvolt, ha jól ügyeskedtünk.

Tervezni valóban lehetett, meg ügyeskedni is, de ha megint nemzetközi
összehasonlítást keresünk, az igazi nagy leszakadása Magyarországnak épp az
államszocializmus alatt történt. 1938-ban a 74 százalékán voltunk az egy
főre jutó vásárlóerő paritáson számolt osztrák bruttó hazai terméknek. Ezt
sikerült 1990-re letornázni 39 százalékra. 2010-ben pedig már csak 34
százalékon álltunk. Ettől még igaza van, tény, hogy húsz év, sőt lassan 25
év már egy rendszer számára elegendő idő. Németország, mondjuk vagy Ausztria
ennyi idő alatt csodát produkált, sőt, többet mondok, Finnország vagy
Spanyolország is. Tehát Magyarországon már mutatkozni kellene az
eredményeknek. Az eredmények nem mutatkoznak. Érhető a magyar társadalom
elégedetlensége. Érthető, hogy ki akar próbálni valami mást, de ugyanakkor,
amit ki akar próbálni, az komoly veszélyekkel is fenyeget.

A kormány szívesen hivatkozik arra, hogy a magyar módszereket, a magyar
leleményt egyre többen veszik át. Okkal hivatkozik erre?

A térségben előfordul ilyesmi. A térségben azt lehet mondani, hogy olyan
kormány, ami teljesen a magyar úton menne, határozottan nincsen. Ám lehet,
majd lesz. Lengyelországban az Orbán-kormány politikáját követni kívánó
ellenzék a közvélemény-kutatások szerint jelenleg vezet. Ám jelenleg olyan
ország, ami teljesen Magyarországot másolná, még nincs. Részletkérdésekben
azonban van. Például a szlovák kormány bizonyos költségvetési lyukakat
magyar módszerekkel tömött be, de sokkal kisebb léptékben, és nem csinált
belőle rendszert. Csehországban is hivatkoztak pozitívan magyar megoldásokra
és Romániában is. De azt állítani, hogy a magyar út követett lenne,
szerintem határozottan téves. Sőt, Magyarország meglehetősen elszigetelődött
ezzel az új irányával. Az Európai Unió legfontosabb tagállama Németország, a
mi legfontosabb gazdasági partnerünk Németország bizony nagyon más úton
halad, pedig ott jobboldali kormány van. Bizonyos pontokon, tehát a
költségvetési szigor tekintetében a német kormány tankönyvszerűbb, mint az
angolszász országok, mint az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok.

Ettől még a magyar baloldal a régi reflexeinek megfelelően ugyanúgy lépett
fel, mint mindig az utolsó száz évben szinte mindig, mármint a külföld előtt
próbálta mintegy följelenteni a vele ellenoldalú kormányt, és a külföld
nyomásával próbálta a maga szerény hangját megerősíteni. A baloldal ezt
csinálta folyamatosan most is, olykor szavával befolyásolt külföldi lapokat.
De még ezt figyelembe véve is, Magyarország bizony ezzel a politikával
inkább elszigetelődött, minthogy a centrumba került volna.



2.http://hvg.hu/gazdasag/20130920_Mellar_interju?utm_source=mandiner&utm_me
dium=link&utm_campaign=mandiner_201309

 

3.
Ady Endre:
ÜLJ TöRVéNYT, WERBőCZI

Szende Pálnak küldöm.

Még magasról nézvést
Megvolna az ország,
Werbőczi-utódok
Foldozzák, toldozzák.
A Föld nem tud futni,
Csak a Földnek népe
S ezer Kinizsi sem
Térülhet elébe.

Nagy az idegen Föld,
Sokasul az útja,
Tegnap csatatér volt
S ma puszta a Puszta:
Éhes magyaroknak
Nem futja a kedvük,
Míg az igazukat
Tán kiverekedjük.

Verekedés közben,
Hajh, ürül a korcsma,
Menekül az inség
Szökve, bukdácsolva.
Bécsben a korcsmáros
Tán még nem is sejti,
Vagy ha tán sejti is,
Könnyen elfelejti.

Éles a hajósíp,
Hallja baj-tetőzve
Zselénszky gulyása,
Tisza urak csősze.
Hivogatja a síp,
Nyomor eldobolja:
Úgy elfogy a magyar,
Mintha nem lett volna.

Elmegy a kútágas,
Marad csak a kútja,
Meg híres Werbőczi
Úri pereputtya.
Árvult kastély gondját
Kóbor kutya őrzi,
Hivasd a törvénybe,
Ha tudod, Werbőczi.