[Grem] Újraértékelik az Árpád-kort a szenzációs bugaci leletek

[KEA]

Újraértékelik az Árpád-kort a szenzációs bugaci leletek

bacsmegye.hu, 2013. szeptember 13. 16:30 -- TP
http://bacsmegye.hu/megye/kiskunfelegyhaza/ujra_ertekelik_az_arpad_kort_a_szenzacios_bugaci_regeszeti_leletek.html

  Az Árpád-kor eddigi megítélésétől merőben eltérő, hihetetlen
  gazdagságot mutató régészeti leleteket tártak fel a Kecskeméti
  Múzeum munkatársai a bugaci pusztában, ahol egy hatalmas bazi-
  lika mellett a Duna-Tisza-közének egykori régióközpontjára ta-
  láltak. A korabeli, Kecskemét jelentőségű település központjá-
  ban egy Szent Péter-ereklyetartóra bukkantak, ami Európai
  szinten is szenzációnak minősíthető. Rosta Szabolcs, a Kecske-
  méti Múzeum igazgatója szerint a leltekből kitűnik, hogy Ma-
  gyarország egy gazdag nagyhatalom volt abban az időben.

A feltárás előzménye

Már korábban feltételezték, hogy egy középkori település lehet Bugac
környéken, amelynek pontos helye 2002-ig nem volt ismert. 2009-ben
egy szerb--magyar turisztikai pályázat eredményeképpen, a megyei
önkormányzat támogatásával elindult a feltárási projekt. "Ennek az
eredményeként -- régészléptékben -- nagyon gyorsan a felszínre tudtuk
hozni egy hatalmas bazilikának, egy valószínűleg bencés kolostornak a
nagy részét" -- számolt be az eredményekről Rosta Szabolcs.

Az Árpád-kor átértékelése

Írott források csak elvétve szólnak erről a környékről. Egy 1219. évi
 dokumentum alapján a hatvanas években Györffy György professzor
megállapította, hogy ebben a térségben lehetett Péterimonostor vagy
Pétermonostor. Most, a harmadik ásatási év végén immár bizonyosan
kijelenthető, hogy sikerült azonosítani Pétermonostorát.

Azért fontos ez az eredmény, mert a méretek alapján az is
kijelenthető, hogy ez volt a központja a 12-13. századi
Homokhátságnak, legalább akkora jelentősége volt ennek a
településnek, mint ma Kecskemétnek, tehát a Duna-Tisza-közének a
regionális központja volt itt.

Az urbanizációnak egy igen előrehaladott állapotára találtak az
Árpád-korból. Egy hatalmas bazilikával, udvarházakkal, kőépületekkel
rendelkező kisvárost kell elképzelni, amely mintegy két kilométeres
hosszúságával a korban nagy településnek számított.

Régészeti szempontból már az szenzáció, hogy olyan minőségű és
mennyiségű leletanyagot sikerült kinyerni az egyébként alig száz évig
fennállt kolostorból és a környékről, amire bátran lehet azt mondani,
hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem nagyon volt -- ebből a
korszakból legalábbis -- ehhez hasonló leletanyag. Olyan szenzációs
leletek kerültek a birtokunkba, amelyeknek nemcsak magyarországi
párhuzamai nincsenek, de nyugat-európaiak sem biztos, hogy vannak. Az
egyik ilyen leletcsoport a dél-franciaországi limoges-i zománcok
lelete. A több ezer leletanyag, kegytárgyak, pénzek alapján is
kijelenthető, hogy a késői Árpád-kor lehetett Magyarország egyik, ha
nem a leggazdagabb időszaka.

Szent László konszolidációja után 150 évig az ország területére
idegen katona nem tette be a lábát, és ebből egy történelmi léptékben
robbanásszerű fejlődés következett be, amire az itt feltárt leletek
bizonyítékul szolgálnak. Hatványozottan sok arany és aranyozott tárgy
és érték került elő, ahhoz képest, milyen kép él a köztudatban erről
a korról.

A kolostorkomplexum története

A kolostor alapítását nagyon pontosan tudjuk keltezni, így tudjuk,
hogy mikor alapították és mikor szűnt meg. Ennek a pontos
meghatározását nem csak a régészeti, hanem az egyéb
természettudományos módszerek is lehetővé teszik. Például egy
égésrétegből ma laboratóriumokban nagyon pontosan meghatározható
annak az ideje.

Azt lehet a leltek alapján megállapítani, hogy élt itt egy nagy
népesség 1050 és 1130 között, amely magyar keresztény lakosság volt.
1130 és 1150 között épült egy kis kolostor és egy hatalmas bazilika.
Utóbbi háromhajós, félköríves szentélyzáródással volt ellátva.
Mindezt 1200 körül egy fallal vették körbe, amivel bezárták az első
kis udvart, majd 1220-1230 körül egy jelentős átépítést végeztek,
amikor a bazilika elé építettek egy nyugati előcsarnokot, és
valószínűleg ekkor kapott két nagy tornyot a bazilika. A gazdagságot
a vörös márvány bőséges használatából, különféle faragványokból lehet
felismerni.

Ez az élettér 1241--1242-ben a tatárjárás hatására teljes egészében
megszűnt. Elmondható, hogy az itt feltárt gazdagságot ez a térség
máig sem tudta újra megteremteni. Vagy elüldözték a népességet, vagy
legyilkolták őket. Bibliavereteket, misekönyvvereteket, kódexek
előlapjait találtak a bazilika közepén gödrökben elégetve. A
tatárjárás után a környékre betelepülő kunok megszabadulhattak
mindentől, amit nem tudtak hasznosítani. Az 1300-as években a kunok
létrehoztak ugyan egy falut Pétermonostora helyén, de az
épületkomplexumot módszeresen lebontották, széthordták
építőanyagként.

A leletekről

Hasonló leletekből egyesével és elszórtan sok található az országban,
de a feltárás során az volt az igazán megdöbbentő, hogy szinte az
összes lelettípust megtalálták, ami a tatárjárás kori katalógusban
szerepel. Ráadásul változatos, elegáns kivitelben.

Például olyan nagy számban találtak mérlegeket és mérlegsúlyokat, ami
 alapján vagy királyi pénzváltót feltételezhetünk Pétermonostorán,
vagy az átlagemberek is használhattak mérleget, ami rendkívüli
gazdagságot mutat. Találtak római zarándokjelvényt az 1200-as
évekből, amely a Szent Péter-bazilikából származik. Találtak
tatárjárás előtti pénzt, amely bizonyosan nem kereskedelemmel, hanem
magánúton került ide a Szentföldről.

Találtak továbbá egy Szent Péter-ereklyetartót, amely európai szinten
is szenzációsnak nevezhető, és ugyancsak a település kiemelt
jelentőségére utal. A tatárjárás után ez is tűzre került, maga az
ereklye így az enyészeté lett. Ezért igazán nagy jelentősége magának
az ereklyetartónak van, amelyet a Kecskeméti Múzeumban fognak
restaurálni.



-- 
Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI