[Grem] Gertrudis, II. András felesége, Szent Erzsébet és IV. Béla édesanyja - xenofóbia áldozata?

2013. Nov. 20., Sze, 15:58:30 CET

Kedves lista!

 Az anyanyelv és a származás a középkorban másodlagos jelentőségű volt. Ha egy bármilyen származású valaki pl. a magyar király alattvalója lett többé nem számított idegennek. A királyhoz való hűség volt meghatározó. (A templomosok gyakorlatilag felmondták a nekik határvédelemért és térítésért cserébe földet adományozó Andrásnak a hűséget és önálló államot akartak alapítani Erdélyben. András király ezért verte ki őket az országból) A magyar állam a steppei nomád előtörténetből is következően, ráadásul toleránsabb is volt, pl vallási vonatkozásban a földművelő előzményekkel rendelkező nyugatiaknál. Az Árpád -kori Magyarországon többnyire bántatlanul (és jól) éltek muszlim és zsidó közösségek is. A xenofóbia , idegengyűlölet inkább modern fogalmak és nehezen értelmezhetőek a X-XIII. századi  Magyarországon. Gertrudis királyné meggyilkolásában ez a szempont aligha játszott szerepet. Véleményem szerint a legfőbb oka az lehetett, hogy egyesek Gertrudist tekintették András király rossz szellemének. Olyan személynek, akinek túl nagy befolyása van a király döntéseire. Ebben az időben nálunk nemigen viselték el a nőuralmat. Az összeesküvők leginkább András királyt akarták megszabadítani a szerintük rossz tanácsadótól. Üdv: Baják L

________________________________
Feladó: grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu [grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu] ; meghatalmazó: Bánhegyi Péter [banhegyip at mnb.hu]
Küldve: 2013. november 20. 12:08
Címzett: 'grem at turul.kgk.uni-obuda.hu'
Tárgy: [Grem] Gertrudis, II. András felesége, Szent Erzsébet és IV. Béla édesanyja - xenofóbia áldozata?

Kedves Listatagok!

Ehhez a témához még kiegészítésként:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1213_szeptember_28_merani_gertrudis_kiralyne_meggyilkolasa/

http://index.hu/tudomany/2013/09/28/nem_kell_felnetek_jo_lesz/

http://www.batorkeszialap.com/index.php/kultura/293-gyilkossag-a-pilisben

Itt pedig egy érdekes összehasonlító elemzés a (magyar) történelem folyása alapján:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kiralynek_bunbak_szerepben_a_kozepkori_magyarorszagon/

Ezek alapján látható, hogy a képlet nem egyszerű. Ami talán a legfontosabb, hogy félrecsúszhat könnyen a történelmi magyarázat, ha a nemzeti érzéseket visszavetítjük a múltba. Magyarországon a 70-es évektől kezdve például Szűcs Jenő, Engel Pál, Szakály Ferenc és társaik sokat tettek azért, és szellemi utódjaik ma is folytatják, hogy demitologizálják a történelmet. Ennek a veszélye természetesen az, hogy könnyen megfoszthatják a (nemzeti) közösségeket az összetartó szimbólumoktól (mint ahogy sokan ebből a körben erre törekedtek és törekednek), ám az a kérdés is jogos, hogy ezen szimbólumok valóban előremutatóak vagy pedig bezártsághoz, szekuláris dogmákhoz vezetnek.

Mondhatjuk természetesen például, hogy Magyarország és a magyar nép mindig „befogadó” volt, és ezt nem szabad „demitologizálni”, Szent István Intelmeit is idézhetjük, azonban a történelmünket ezzel sem szabad szerintem teljesen átitatnunk, pontosabban ezt valamiféle különleges teljesítménynek felfognunk. A középkorban például rengeteg „jog” szabályozta az együttélést, és sok territoriális elkülönülés létezett, amelyek önmagukban nem kérdőjelezték meg a hatalom legitimitását (a mai homogenizáló korunk bizony tanulhatna ebből!), így a „betelepülés” vagy „áttelepülés” nem volt szokatlan, még jogi kereteket is adtak neki (a vlachok lassú bevándorlása a Kárpát-medencébe talán kivételnek tűnik, de éppen ezért kezdetben feszültségeket sem okozott, territoriális jogokat sem kaptak). A mai „befogadó” dicséretet az akkoriak talán nem is értenék, hiszen a többkultúrájúság („multikulturalitás”) és a többnyelvűség természetes volt (Szent István Intelmeit valószínűleg még a törzsi múlt közelsége is befolyásolta, ahol a törzsek elkülönülése volt az elsődleges az önálló lét szempontjából), mindazonáltal a (legitim) monarchia ennek megfelelő kereteket is adott. A megfelelő beilleszkedés azonban természetesen fontos és elvárt volt, ennek hiányában robbanhattak ki súlyos konfliktusok (mint például éppen II. András és az általa betelepített, illetve beengedett Német Lovagrend között az 1220-as években).

Minden bizonnyal azonban minden korban voltak valamilyen, az adott közösséget összetartani, illetve annak status quo-ját megtartani kívánó eszmék, gondolatok, és azok különbségeket is tehettek „hazaiak” és „idegenek” között, mert a határokat meg kellett vonni, bár nem feltétlenül úgy, ahogy ma gondolhatnánk. Ez azonban akár mindegy is, mert a lényeg az, hogy ez a különbségtétel nem arról ad jelzést (a jelenben sem), hogy a „határ” két oldalán lévők milyen emberek, hanem hogy mennyire ismerik őket, milyen a begyökerezettségük egy adott helyen, illetve hogy mennyire ismerik őket a helyiek a sajátjukénak. Ahogy látom, a két szempont összekeverése a gond. Az „idegen” pedig mindig „alkalmasabb” a bűnbak szerepre, hiszen kevésbé ismerik, és ez sem korunk sajátossága. Ezt a szempontot bizonyára szem előtt kell tartani, amikor például a Gertrúd körüli eseményeket nézzük.

Ebben a liberális, vagy nevezzük akárhogy, álláspontnak igaza van, abban azonban téved, hogy valójában sokszor ő is összekeveri a fenti két szempontot, csak ellenkező előjellel, azaz, hogy az „idegen” (ennek a szónak sem kellene feltétlenül pejoratívnak lennie) leginkább csak jó és szép lehet, akit mindig be kell fogadni. Teoretikusan itt aligha lehet létrehozni egy kielégítő „algoritmust”, pontosabban már meg is van, Szentírásnak hívják.

További szépe napot kívánok mindenkinek!
Bánhegyi Péter

From: grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu [mailto:grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu] On Behalf Of Emoke Greschik
Sent: Tuesday, November 19, 2013 6:33 PM
To: grem at turul.banki.hu; Dorottya Mogyorósi
Subject: [Grem] Gertrudis - II. András felesége, Szent Erzsébet és IV. Béla édesanyja

Gertrúd, egy király és egy szent édesanyja
2013. november 18. hétfő, 18:52 | Írta: Kóczián Mária

[gertrudis]
A történelmi Gertrúd királyné iránt az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés: Szentendrén kiállítás<http://www.szentendreihirek.hu/2013/08/egyedulallo-kiallitas-nyilt-szentendren/> nyílt alakjáról, Pilisszentkereszten emléktáblát avattak<http://www.hirado.hu/Hirek/2013/09/28/17/Felavattak_Gertrudis_kiralyne_emlektablajat_.aspx> tiszteletére.
II. András feleségét egyetlen okból szokták dicsérni: mindenki jó anyának tartja. Öt gyermeket szült, s közülük kettő kiemelkedő alakja a magyar és európai történelemnek: Árpád-házi Szent Erzsébet és IV. Béla. Leánya ünnepnapján emlékezzünk az anyára is!

"Uralkodás! Parancsolás!"

„Uralkodás! Parancsolás! – Minő
Más már csak ennek még hangja is,
Mint – engedelmeskedni – hát minő
Ez még valóságában?”

Így elmélkedik Gertrudis királyné Katona József Bánk bán című drámájában, nem sokkal az előtt, hogy Bánk megöli. II. András király német anyanyelvű, meráni származású feleségét a magyarság elsősorban ebből a műből ismeri, s az ennek nyomán készült Erkel-operából. De vajon mennyire hiteles történelmi szempontból a drámai hősnő alakja? Annyi bizonyos, hogy bár Katona a drámai feszültség érdekében ráerősített egyes történelmi tényekre, a királyné személyiségét feltehetősen jól rajzolta meg.

András és Gertrúd 1203 körül házasodott össze. Gertrúd apja IV. Meráni Berthold isztriai és krajnai őrgróf volt. A lány házassága a magyar király fiával rangemelkedést jelentett a családnak. Az Árpád-ház előkelőbb família volt, mint a Meráni. Csakhogy III. Béla örököse nem András volt, hanem idősebb fia, Imre, aki 1196-tól, apja halálától uralkodott. Andrásnak a hercegi cím jutott, ami egyben azt jelentette, hogy az akkor a magyar koronához tartozó Horvátországban és Dalmáciában voltak a birtokai, felesége hazájának szomszédságában.

[II_Andrs]András nem tudott megelégedni a hercegséggel. A történelmi emlékezet szerint felesége az, aki a háttérből irányítja az eseményeket, aki talán még Andrásnál is jobban vágyik a koronára. Az Imre és András közti pártharcok már 1197 óta tartottak, de amikor Imre megkoronáztatta kisgyermek fiát, Lászlót, úgy tűnt, hogy Andrásnak végleg le kell mondani a trónról. Az ellenségeskedés hol elcsitult, hol kiújult. Egy alkalommal Imre foglyul ejtette az ellene forduló öccsét, annak feleségét, Gertrúdot pedig hazaküldte az apjához. Ez igen nagy megaláztatás volt számukra, s mutatja azt is, hogy Imre tisztában volt vele, hogy Gertrúdnak mennyire fontos lenne, hogy férje, András legyen a király.

Végül mégsem a pártharcok döntöttek. Imre meghalt, a trónt kisfiára hagyta, de annak gyámjává és egyben kormányzóvá öccsét, Andrást tette, aki visszahozta feleségét az apjától, s gyakorlatilag királyként tevékenykedett. A gyermek III. László helyzete nem volt könnyű a királyi udvarban, ezért anyja elhagyta vele az országot. A kis király 1205-ben meghalt, a trón Andrásé lett, Gertrudis pedig királyné lehetett.

Botrányos részrehajlás

András trónra lépése és Gertrúd meggyilkolása között nyolc év telt el. Hogyan tudta a királyné ez alatt a nem túl hosszú idő alatt elérni, hogy gyakorlatilag a magyar társadalom egésze ellene fordult? Az elsődleges és legfontosabb ok az volt, hogy minden befolyását bevetette férjénél rokonai, s általában a hazájából, német földről jöttek érdekében. Merániak kaptak hatalmas földadományokat, magas hivatalokat. A legvérlázítóbb eset Bertholdé, a királyné öccséé volt. (Katona József drámájában Ottóként szerepel kissé átformált alakja.) Az alig 25 éves, műveletlen, feslett erkölcsű férfit a szokás és az egyházi törvények ellenére kalocsai érsekké tették a királyi pár ösztönzésére. András ráadásul még dalmát-horvát bánná és erdélyi vajdává is kinevezte. Ezek az ország főméltóságai voltak. A botrány híre a pápai trónig is eljutott. De az elégedetlenség Berthold miatt az egész országban általános volt. András hasonló módon kedvezett Gertrúd más Magyarországra érkező testvérének, rokonának is.

A mellőzött és sértett magyar előkelők összeesküvést szerveztek Bánk bán és Péter ispán vezetésével. Az elégedetlenséget tovább növelte, hogy András 1213-ban, amikor Halicsba vezetett hadjáratot, helyetteséül feleségét tette meg, nem a nádort, ami pedig egyébként szokás volt. Az összeesküvők a pilisi erdőben vadászó társasága körében lepték meg a királynőt. Sátrában törtek rá, gyermekei szeme láttára ölték meg, rendkívül kegyetlenül. Állítólag, mielőtt végeztek vele, a védekezésül maga elé tartott kezeit levágták, majd miután megölték, darabokra szaggatták. A merénylet végrehajtója feltehetőleg Péter ispán és Simon, Bánk bán veje volt. A királynén kívül több német is áldozatul esett, de a szintén itt mulatozó Bertholdnak kíséretével együtt sikerült megmenekülnie, és a jelenlévő osztrák herceg, VI. Lipót is sértetlenül került ki a támadásból.

A merénylet hírére András visszafordult Oroszországból. Pétert karóba húzatta, de a többi összeesküvő csak tisztség- és birtokvesztéssel lakolt. Sőt, Bánk néhány év múlva visszakapta báni méltóságát. Az enyhe bosszú oka lehet, hogy II. András nem volt elég határozott, szigorú uralkodó, a magyar társadalomban pedig egyre erősebb volt a rendi szerveződés, a felső társadalmi csoportok érdekképviselete.

[szenterzsebet]

A gondos anya

Gertrudis alakját egy dolog miatt szokták dicsérni. Mindenki jó anyának tartja. Öt gyermeket szült, s gyermekei közül kettő kiemelkedő, emlékezetes alakja a magyar és európai történelemnek. Ő az édesanyja Árpád-házi Szent Erzsébetnek, akit még kislányként jegyeztek el későbbi férjével, Türingiai Lajossal. A kis Erzsébet jegyese udvarában nőtt fel, de az anyai gondoskodás számos jelével küldték német földre. A krónika még azt is feljegyezte, hogy királyi anyja drága fürdőkádat is küldött vele. A másik gyermek pedig II. András utóda a magyar trónon, IV. Béla. A kis Béla jelen volt anyja meggyilkolásánál, életének alapélménye volt ez a szörnyű esemény. Felnőve vádolta apját, amiért nem állt kellő bosszút anyja gyilkosain. Amikor király lett, első dolgai között utólag megtette ezt. Ma már nem tudhatjuk, hogy a fiúi elfogultság vezette-e, vagy valóban igazságot osztott. Esetleg az apjáénál erőteljesebbre hangolt királyi hatalmát érzékeltette ezzel. Mindenesetre mindig szeretettel emlékezett meg anyjáról.

Gertrúdnak történelmi jelentőséget ad az is, hogy ő az első olyan magyar királyné, akinek feleségként meglehetősen nagy hatása van férjére, így az ő akarata is érvényesül a király döntéseiben. Katona jól látta tehát, Gertrudis nem csupán királyné akart lenni, hanem maga is uralkodni vágyott, és uralkodott is. Csakhogy nem jól mérte fel helyzetét, rosszul értékelte a magyar társadalmi viszonyokat, gőgjében megalázta az előkelő magyarokat, s ez lett a veszte. A főurak bosszújának addig példátlan kegyetlensége is arra mutat, hogy Gertrudis személye rendkívül nagy feszültséget keltett a magyar társadalomban.

________________________________

Confidentiality Note: This e-mail is intended only for the person(s) or entity(ies) to which it is addressed and may contain information that is privileged, confidential or otherwise protected from disclosure. Any review, retransmission or other use of, or taking of any action in reliance upon this information by anyone other than the intended recipient(s) is prohibited. If you have received this e-mail in error, please notify the sender immediately and destroy the entire message.
Disclaimer: Any e-mail messages from Magyar Nemzeti Bank shall not be binding nor construed as constituting any obligation on the part of Magyar Nemzeti Bank, unless Magyar Nemzeti Bank and the recipient(s) have explicit otherwise agreed upon in writing.

 Please consider the environment before printing this email.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20131120/2540a904/attachment.html 