[Grem] Így védd meg a hagyományos házasságot!

[KEA]

Így védd meg a hagyományos házasságot!

Magyar Kurír, 2013.05.21. -- Szilvay Gergely
http://magyarkurir.hu/hirek/igy-vedd-meg-hagyomanyos-hazassagot


Vallási és a hagyományra hivatkozó érvek nélkül fogja pártját a
férfi-női házasságnak három amerikai professzor; könyvük a házasság
talán legkonzisztensebb védelme. Megközelítésük alapja, hogy nem a
homoszexualitás ellen írni, hanem a hagyományos házasság mellett állnak ki.

Itthon még nem került a közéleti viták középpontjába az azonos neműek
házassága, a Magyarország a világ azon, túlnyomó többséget kivető
államai közé tartozik, amely elfogadja, hogy a házasság egy férfi és egy
nő kapcsolata. 2009. július 1-jétől azonban nálunk is létesíthetnek
bejegyzett élettársi kapcsolatot az azonos nemű párok. A liberális
jogvédők pedig rendszerint arra hivatkoznak például az új alkotmány
házasság-definíciója ellen, hogy az európai „jogfejlődési tendenciák”  a
melegházasság elfogadása felé mutatnak.

Így aztán talán a hazai érdeklődők számára is hasznos lehet Sherif
Girgis, Ryan T. Anderson és Robert P. George rövid, alig több mint száz
oldalas, szellősen szedett, könnyen olvasható kötete. Az azonos neműek
házasságát ellenzők fejéhez ugyanis gyakran vágják hozzá, hogy „nincs
helye vallásos érveknek ebben a vitában”. Függetlenül attól, hogy ez a
tétel vitatható, hiszen miért ne lenne helye akár vallásos érveknek is,
a kötet kifejezetten tartózkodik a vallásos, illetve (egy-két mondatot
leszámítva) a hagyományra hivatkozó érvek citálásától.

Mindez összhangban van az Egyház azon meggyőződésével is, miszerint a
férfi-női házasság elismerése, mint az egyetlen lehetséges házassági
forma, egyáltalán nem igényel istenhitet, vallási meggyőződést, mivel az
a természettörvény hatálya alá tartozik, azaz józan ésszel felismerhető
igazság, ami emberi természetünkből adódik.

A szerzők a házasság három szemléletét különböztetik meg. Az első –
hagyományos látásmód – szerint a házasság egy teljeskörű, mindenre
kiterjedő szövetség (comprehensive union), amelyben a házasfelek
testileg és lelkileg egyesülnek. Ez a kapcsolat a beleegyezéssel
kezdődik és a szexuális kapcsolat bélyegzi meg. Ez a teljeskörű
szövetség önmagában is értékes, ám ami miatt az államnak fontos, hogy
jogilag elismerje, az a gyermekek jólétének a fontossága. A házasság
ezen szemlélete a gyermekáldást helyezi a házasság középpontjába
(conjugal view). A harmadik szemlélet viszont, amelyet a szerzők
revizionistának neveznek, pusztán érzelmi kapcsolatnak tarja a házasságot.

A „teljeskörű szövetség”-et , amelynek lényege egymás kiegészítése, csak
két különnemű ember tudja létrehozni. Az érzelmeket középpontba helyező
nézet ugyan semmi olyan specifikusat nem mond, ami csak a homoszexuális
párokra volna jellemző, hisz a különnemű házasfeleket is jellemzi az
érzelmi kapcsolat, ám ez nem különbözteti meg őket a homoszexuális
pároktól. A szerzők szerint viszont, mivel a „teljeskörű szövetség”-re
csak egy férfi és egy nő képes, ezért a revizionista nézet nem a
házasság fogalmának kiterjesztését, hanem újradefiniálását jelenti.

A kötet érvelése abból indul ki, hogy a házasság objektív struktúra,
mely a legjobban szolgálja ezt a kapcsolatot és céljait, a
gyermekvállalást és a családi életet, így örök és kizárólagos
elköteleződést jelent. A férfi-női házasság a legmegfelelőbb keret a
testileg és lelkileg egészséges gyermekek felnevelésére. Ezt a szerzők
számos kutatás idézésével is alátámasztják, amelyek mind rámutatnak: az
egyszülős, élettársi kapcsolatban elképzelt és más „családmodellek”
sokkal kevésbé alkalmasak a testileg és lelkileg egészséges gyermekek
nevelésére, mivel ezekben nagyobb eséllyel, gyakrabban, jobban sérülnek
a gyermekek.

Az egyenlő dolgokat egyenlően kell kezelni, az egyenlőtleneket pedig
egyenlőtlenül – ez az igazságos. Mind a házasságra, mind más kapcsolati
formákra nézve veszélyes volna, ha a házasságot újredefiniálnánk – írják
a kötet szerzői.

Akik csupán érzelmi kapcsolatnak képzelik el a házasságot, azok csak az
érzelmek intenzitásában különböztetik meg más kapcsolatokról, ami téves
nézet. Az érzelmek ráadásul jönnek-mennek, és magánügynek számítanak,
ezért érzelmi alapon semmi szükség arra, hogy az állam elismerje a
házasságot. Az azonos neműek házassága mellett érvelők rendszerint
valamiféle igazságtalanság megszüntetésére hivatkoznak. Az ő logikájuk
alapján azonban, ha bevezetnénk az azonos neműek házasságát, akkor
ugyanazzal a logikával be kellene vezetnünk a csoportos házasságot
(ahogy Brazíliában már volt bíróság, amely elismert ilyet) és a házasság
más „formáit”. A házasság akármilyen definíciója kizár
valakiket-valamiket ebből a kapcsolattípusból, s imigyen
„egyenlőtlenséget” teremt – igaz ez a azonos neműek házassága mellett
érvelők revizionista nézetére is.

A revizionista nézet több ponton sem tudja alátámasztani saját
álláspontját.  Egyrészt eszerint a házasság csak az érzelmek
intenzitásában különbözik a barátságtól (azaz tulajdonképp annak egy
fajtája). A barátság azonban nem járul hozzá a közjóhoz olyan
struktúrált módon, ahogy a házasság, és így semmi értelme annak, hogy a
baráti kapcsolatokat elismerje az állam. Ha a szex ezen érzelem
kifejezője, és emiatt fontos, mármint az állam szempontjából, akkor azt
fel lehet cserélni akármilyen más, kapcsolatos összetartó és kifejező
tevékenységgel. Hogy a szexuális együttlét miért különleges más
együttléthez képest, azt csakis a gyermekáldásra hangsúlyt helyező
szemléletmód (conjugal view) tudja megválaszolni. A revizionista nézet
nem tudja megvédeni a kizárólagosságot sem (sőt sokszor nem is akarja).
A kötet kiáll a válás megkönnyítése ellen is.

A három szerző szerint ha elvetjük az első és második nézetet, és
revizionista módon közelítünk a házassághoz, akkor nincs logikailag
igazolható határa bármilyen és bárkik közt létrejövő kapcsolat
házasságként való elismerésének, azaz a fogalom kiürül, formátlanná
válik, és megmagyarázhatatlan lesz, miért is kellene különleges
elbánásban részesíteni a házasságot. Azaz a revizionista nézet nem tud
koherens védelmet felmutatni.

Nem tisztünk kifejteni (és helyünk sincs rá) a könyv teljes
érvrendszerét. Azonban mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az kitér a
házasság és az állam viszonyára, kifejtve, miért érdeke az államnak
elismerni a házasság hagyományos formáját. Felteszik azt a kérdést is: a
házasság vég nélkül alakítható?

A kötet szerint ha redefiniáljuk a házasságot, akkor nem csak a
házassági kötelék jelentőségét és erősségét csökkentjük, de más
kapcsolattípusokat (például a barátságot) is gyengítjük vele. Ráadásul
az államnak egyszerűen nincs joga újradefiniálni a házasságot. A
revizionista nézet emellett a vallásszabadságot is veszélyezteti,
amelyet számos példával támaszt alá a kötet (a hagyományos nézetet
vallók kirekesztése, kriminalizálása).

Külön érdeme a három szerzőnek, hogy kitérnek több, az azonos neműek
házassága mellett érvelők által megdönthetetlennek ítélt érvre is, így a
meddőségre (eszerint „ha a gyermekáldás fontos, akkor ne csak a melegek,
hanem a meddők se házasodhassanak”); a a „fajközi házasság” egykori
tiltására; és a „konzervatív ellenvetésre”, miszerint a konzervatívoknak
támogatnia kellene a melegházasságot, mivel az elősegítené az ilyen
„párkapcsolatok” stabilitását. A kötet mindegyik kifogásról kimutatja,
miért tarthatatlan.

Sherif Girgis-Ryan T. Anderson-Robert P. George: What is marriage? Man
and Woman: A Defense. Encounter Books, New York-London, 2012.

A könyvnek saját honlapja van.
http://www.whatismarriagebook.com/

KERETES:
A szerzőkről: Sherif Girgis a Princeton Egyetemen filozófiai doktori
iskolájának, valamint a Yale Law School jogi képzésének hallgatója. Az
Oxfordi Egyetemen erkölcsi, jogi és politikai filozófiát tanult. Ryan T.
Anderson a konzervatív Heritage Foundation kutatója, valamint az
úgyszintén konzervatív Witherspoon Institute online lapjának
szerkesztője. A Princeton Egyetemen tanult, jelenleg a Notre Dame
Egyetem doktori hallgatója politikai filozófiából. Egy időben az
ökumenikus keresztény First Things szerkesztője volt. Robert P. George a
Harvard Law School professzora, valamint a Princeton Egyetem James
Madison-programjának igazgatója. Tagja az Egyesült Államok Nemzetközi
Vallásszabadság Bizottságának (amely épp a napokban tette közzé
jelentését 2012-re vonatkozóan). Korábban a Bioetika Elnöki Tanácsának
elnöke, valamint az Egyesült Államok Emberi Jogi Bizottságának tagja volt.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI