[Grem] Vallás és demokrácia; Mindszenty: A vallás nem magánügy

[KEA]

Mindszenty József: A vallás nem magánügy
Pécs, 1946.10.20.

(részletek)

Az a tan, hogy a vallás magánügy, gyökerében rossz és bűnös. Alapja és
gyökere a láthatatlan egyház, levegője a vallásközömbösség. A katolikus
Egyház kárhoztatja a láthatatlan egyház tanát. A vallásközömbösség
önmagában is föltétlen rossz, istentelen, lehetetlen, veszedelmes és az
Egyház kárhoztatta. De rossz a célja is: az egy szükséges, a lélek
üdvösségének leértékelése.

A vallás körül képmutatásnak helye nincs. A vallás vagy igaz, vagy nem.
Ha nem igaz, nem szabad megtűrni a lelkek és házak legrejtettebb
zugaiban sem. Ki kell irtani, mint a morfiumot és a hamis kártyát. De ha
igaz, akkor a vallásnak, mint igazságnak nyilvánossági jogot és
érvényesülést kell engednünk az élet egész vonalán, községházán,
vármegyén és a parlamentben, iparban, gyárban, vasúton, hivatalban, hogy
a magán- és közösségi embernek megbízható vezére legyen az élet útján.

Ha pedig ezt engedni nem akarnák, magával az igazsággal akasztanak
tengelyt. Ha hűvösre akarjuk tenni, Rodostóba, katakombákba akarják
küldeni, vagy némaságot szánnak neki, valami lappang az elv mögött: nem
akarják, hogy a vallás tetteik tilalomfája, bűnös fejük ítélőbírája
legyen. Akik ezt az elvet -- a vallás félreállításával -- be akarják
vinni a nyilvános életbe, a maguk silány magánéletét akarják a nyilvános
életben érvényesíteni és általánossá tenni. Oka van annak, miért nem
volna szabad a templomon kívül is hirdetni: Ne ölj, Ne fajtalankodj, Ne
lopj, Ne hazudj és rágalmazz!

Önmagában is lehetetlent kíván ez az elv: a kamrában vallásos, az utcán
már pogány, a falak közt katolikus, munkahelyen istentelen.

De ezt az elvet is, mint minden fát, gyümölcseiről ismerjük meg. Ahol a
vallás már magánügy, ott korrupcióba, bűnbe és kegyetlenségbe fullad az
egész élet. A történelmet eleget forgattam, különösen érdekeltek azok a
korok, amelyeknek homlokára azt próbálták felírni: a vallás magánügy. A
francia forradalmat egyes vonatkozásaiban felszámoló Napóleon mondotta:
a vallástalan világban egy szép nőért, egy mutatós körtéért, itóka
borért az emberek halomra ölik egymást. Ahol lebbegetik ezt az elvet,
ott elárad a gyilkosság, fajtalanság, lopás, rablás, hazugság,
rágalmazás. Ez az eláradás és eliszaposodás aztán súlyos ügye a köznek,
nehéz lesz megbírni  állami költségvetéssel. Állambölcsesség volna-e az
államéletbe beereszteni azt, ami társadalmi veszély lesz, mihelyt
komolynak veszik? Azzal legyünk tisztában: a társadalomban vagy a
valláserkölcs, vagy a bűn rothadása a közügy, ez az élet kérlelhetetlen
logikája és váltógazdasága.

Hitlerék is magánüggyé tették a vallást. Jött is utána Dachau,
Auschwitz, börtönbirodalom, gázkamra, Gestapo stb. Nietzsche volt
mindennek előfutára. ő hirdette: túl vagyunk már a jó és rossz avult
fogalmán. "Most, hogy meghalt az Isten, azóta támadhattok fel ti,
emberek!" Gyönyörű emberi élet Isten nélkül: az öreget, beteget, bénát
az orvosok hivatalosan, állami parancsra ölik meg, a zsidót gázkamrába
vetik; 60 millió katona a fronton, 10 millió a földben, 20 millió ember
a földönfutó egész Európában. Egy világ megőrül a siralomvölgyben. Aztán
jön egy kis revolver, Hitler agyonlövi magát, mert így sikerült a
magánügy. A vallás magánügy prófétái eltűntek, az elv csődtömege itt
maradt. A boldogtalan emberiség kíváncsi arra, kik veszik át Hitlerék
csődtömegét és milyen boldogság születik még belőle.

On 04/30/2013 10:49 PM, Emoke Greschik wrote:
> 
>   Vallás és demokrácia: a hit nem magánügy!
>   <http://konzervatorium.blog.hu/2013/04/29/vallas_es_demokracia_a_hit_nem_maganugy>

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI