[Grem] Levente Péter (puli kutya) a szeretet különb. fokairól
Polgár Teréz Eszter
polgarteri at freemail.hu
2013. Jún. 3., H, 12:27:37 CEST
Sajnos Levente Péterről túl sokat tudok édesanyámon keresztül.A rendszerváltással egyidőben lett egyik napról a másikra vallásos, a "tékozló" jelző -- viselt dolgait ismerve -- olyasmi, mint, mondjuk, a vak komondoros feleségverőt "csibésznek" nevezni, és hát, L.P. '90 körül már "fiú"-nak sem igen ment el... Nem tudom elhinni, hogy valódi megtérésen esett át, már csak azért sem, mert a múltjával kapcsolatban azóta is hazudik. A családi harmóniáról szóló nyilatkozatait is viszolyogva hallgatom. A kommunizmus kegyeltje volt, akit a rendszer tejben-vajban fürösztött, és aki minden fórumon hirdette a Párt igéjét. A feleségét (Döbrentei Ildikót) folyamatosan csalta: nőügyeivel maga dicsekedett el társaságban, és ha kicsit ivott, nem mulasztotta el részletezni sajátos perverzióit sem.Az említett Döbrentei Ildikót egyébként a KISZ KB. ejtőernyőztette le a Kisdobos szerkesztőségébe, egyenesen a lap élére nulla újságírói tudással és tapasztalattal. Miután a munkatársakkal "betaníttatta" magát, mint főszerkesztő kirúgatott mindenkit, és saját kis barátaira cserélte a gárdát. A lapot rövid úton valódi párt-lappá silányította. A Kisdobos, persze, mindig is csak a kommunista kisiskolások nevelésének jegyében egzisztálhatott, de nem tudom, mennyire közismert, hogy a felszín alatt irodalmi lapként a feketelistás írók-költők megjelenési fóruma maradt: gyerekirodalom címen csak azért is közölt Pilinszkytől Nemes Nagyon át Kányádiig olyan szerzőket, akiknek a megélhetése került veszélybe annak idején.
Emoke Greschik <greschem at gmail.com> írta:
>A Magyar Hírlapban (Nyájból a puli kutya 13.o.) a hetvenéves Levente Péter rendező, színész, tanár, a gyermekek kedvelt „Móka Mikije” nyilatkozik, aki elmondta: fiatalon szinte mindenben ellentmondott istenhívő édesapja útmutatásának. „A marxista esti egyetem esztétika-filozófia szakán tanultam. Örülök, hogy ez idő alatt döbbentem rá: nem a keresztyén apám idealista, hanem a materialisták, akik azt hirdetik, hogy egyenjogúság lesz a földön. Megköszöntem a tanáromnak, Kemény Györgynek a hat szemesztert, és mint tékozló fiú tértem vissza apámhoz. Döntöttem: realista, Jézus-követő, egyistenhívő ember leszek. A Teremtő hétmilliárdos bárányból álló nyájának is felfoghatjuk az e Földön élőket, akiknek pásztoraik vannak. Én Európában a Jézus nevű pásztorhoz tartozom, de e nyájból nem az egyik bárány vagyok, hanem a puli kutya. Tudom a dolgomat.” Levente Péter vallja: „A fogamzástól számítva alakul ki bennünk az önszeretet, később a feltételes szeretet, majd a feltétel nélküli szeretet. A fogantatástól a halálig terjedő száz évben el lehet jutni a szeretet plusz egy fokára, ami maga a tisztelet. Elismerő szeretetnek nevezem azt, amikor elfelejtem, hogy a másik bántott, vagy egy bizonyos korban nem értettem vele egyet. A feltétel nélküli szeretetig is a hétmilliárdból kevesen jutunk el, de még kevesebben az elismerő szeretet, vagyis a tisztelet szintjére. Létezik még a megbocsátó szeretet, amely már keresztény gondolat. Léteznek műliberálisok és zsebmaterialisták, akik azt gondolják a keresztény emberről, hogy vele bármit meg lehet csinálni, úgyis megbocsát. Egyszer! A keresztény ember nem idióta. Aki visszaél a megbocsátó szeretetével, azt elbocsátó szeretettel elengedi.” A művész kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy a színházi szakma értetlenül fogadja tőle a Jézus-követő gondolatok hirdetését, az elköteleződésről vallott határozott nézeteit. Így például azt, hogy a hagyományos családeszményt vallja, negyvenöt éve házasok Döbrentey Ildikó színésznővel, aki az alkotótársa is egyúttal.A Magyar Hírlapban (Nyájból a puli kutya 13.o.)
> a hetvenéves Levente Péter rendező, színész, tanár, a gyermekek kedvelt
> „Móka Mikije” nyilatkozik, aki elmondta: fiatalon szinte mindenben
>ellentmondott istenhívő édesapja útmutatásának. „A marxista esti egyetem
> esztétika-filozófia szakán tanultam. Örülök, hogy ez idő alatt
>döbbentem rá: nem a keresztyén apám idealista, hanem a materialisták,
>akik azt hirdetik, hogy egyenjogúság lesz a földön. Megköszöntem a
>tanáromnak, Kemény Györgynek a hat szemesztert, és mint tékozló fiú
>tértem vissza apámhoz. Döntöttem: realista, Jézus-követő, egyistenhívő
>ember leszek. A Teremtő hétmilliárdos bárányból álló nyájának is
>felfoghatjuk az e Földön élőket, akiknek pásztoraik vannak. Én Európában
> a Jézus nevű pásztorhoz tartozom, de e nyájból nem az egyik bárány
>vagyok, hanem a puli kutya. Tudom a dolgomat.” Levente Péter vallja: „A
>fogamzástól számítva alakul ki bennünk az önszeretet, később a
>feltételes szeretet, majd a feltétel nélküli szeretet. A fogantatástól a
> halálig terjedő száz évben el lehet jutni a szeretet plusz egy fokára,
>ami maga a tisztelet. Elismerő szeretetnek nevezem azt, amikor
>elfelejtem, hogy a másik bántott, vagy egy bizonyos korban nem értettem
>vele egyet. A feltétel nélküli szeretetig is a hétmilliárdból kevesen
>jutunk el, de még kevesebben az elismerő szeretet, vagyis a tisztelet
>szintjére. Létezik még a megbocsátó szeretet, amely már keresztény
>gondolat. Léteznek műliberálisok és zsebmaterialisták, akik azt
>gondolják a keresztény emberről, hogy vele bármit meg lehet csinálni,
>úgyis megbocsát. Egyszer! A keresztény ember nem idióta. Aki visszaél a
>megbocsátó szeretetével, azt elbocsátó szeretettel elengedi.” A művész
>kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy a színházi szakma értetlenül
>fogadja tőle a Jézus-követő gondolatok hirdetését, az elköteleződésről
>vallott határozott nézeteit. Így például azt, hogy a hagyományos
>családeszményt vallja, negyvenöt éve házasok Döbrentey Ildikó
>színésznővel, aki az alkotótársa is egyúttal
További információk a(z) Grem levelezőlistáról