[Grem] Petőfiért!

[Szodfridt Gábor]

2013.02.19. 12:23 keltezéssel, KEA írta:
> Minden stimmelt Petőfivel kapcsolatban és talán még az itt leírt tizenkét pont is! Ha jól emlékszem, egy gond maradt csak és ezért nem akarta a Magyar Tudományos Akadémia komolyabb vizsgálat alá vonni a Barguzinban megtalált csontokat: egyértelmű megállapítást nyert, hogy azok egy NŐI CSONTVÁZ részei.

Gábor






> Megvannak Petőfi hamvai
>
> Független Újságírók Szövetsége -- 2013.02.18.
> http://www.fusz.hu/fuszdrupal/?q=content/megvannak-pet%C5%91fi-hamvai
>
>
> A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága meghívásos
> értekezletének részvevői számos kérdésben éles, olykor szenvedélyektől
> sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül
> egyetértettek: MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy
> 1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Petőfi Sándor hamvait találta meg a
> Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér. Ennek
> ellenkezőjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania.
>
>
>
> Megvannak Petőfi Sándor hamvai
>
> Bizonyítás tizenkét pontban
>
>
> 1.Petőfi Sándort, a legnagyobb magyar költőt 1849. július 31-én
> látták utoljára a Segesvár közelében fekvő Fehéregyháza határában zajló
> csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az
> intervenciós cári orosz csapatok legyőzték. A csata másnapján a
> győztesek osztrák segédlettel végigkutatták a több száz holttesttel
> borított csatateret, halálra keresvén a bécsi udvar egyik az /Akasszátok
> föl a királyokat! /című vers szerzőjét, de nem találták. A csatatéren
> elesetteket tömegsírba temették. Évszázaddal később, 1956-ban
> magyar-román történészi-régészi vegyesbizottság feltárta a fehéregyházi
> tömegsírt, végigvizsgálva a holttesteket. De Petőfi Sándor földi
> maradványit nem találták. Megállapítható, hogy Petőfi Sándort
> Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem később ott
> meg nem találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petőfi a csatában
> fogságba esett és elhurcolták.
>
> 2.Mára, 2013-ra hitelt érdemlően bizonyítottnak kell tekinteni azt,
> hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar
> honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány
> 1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezűleg ellenjegyzett
> jegyzőkönyve helyezi kilátásba, de bizonyítják Oroszországból hazakerült
> első világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar
> honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak.  Ugyanezt állítják
> magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e
> tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001. január 21-én
> írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra.
>
> 3.1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött
> hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint
> Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi
> Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát.
>
> 4.A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a
> Bajkál-tó partján fekvő, többségében mongol  burjátok lakta Barguzinba,
> a cári Oroszország  veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált.
> Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy távoli,
> európai országból érkező, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevű őrnagy,
> aki költő is volt.
>
> 5.Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort
> Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is
> bárki által ellenőrizhető tény.
>
> 6.Az első világháború során számos magyar hadifogoly került
> Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával,
> amely a barguzini temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics
> Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma
> 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőül hazájában, ennek
> ellenére megszégyenült. A boszorkányperrel is felérő lejáratás ma is
> folytatódik– majdnem száz év után. Ez a kitüntető figyelem annak
> köszönhető, hogy ő nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini
> Petrovics-Petőfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs
> talpában hazahozta. Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek  neki azok,
> akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben
> maradjon. De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz,
> Eliaszov majd Vinokur igazolta őt.
>
> 7.Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k.
> hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy
> Vengerskaja nevű faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran
> átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták,
> hogy a költő ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek
> róla. Malacka – Malacky ma Szlovákiához tartozik.
>
> 8.L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben
> Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során találkozott a Barguzinban
> eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics
> emlékével. Adatközlői, akik még életében találkoztak a titokzatos
> idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók
> hétpecsétes titokként kezelték, és csak halála után közöltek: Petrovics
> egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal
> háborúzott.  Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lőrincz L. László
> magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini
> Petrovics-legendákról.
>
> 9.Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenből érkezett,
> titokzatos hadifogoly őrnagy és költő emléke. Féltve őrzik orosz nyelvű
> verseit. E verseket két évtizeddel ezelőtt eljuttatták a verstan egyik
> legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA
> doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége
> orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petőfi teljes költészetét átfogóan
> ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott –
> /Álmok /– című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar
> költészetében. Címe: /Véres napokról álmodom./ A két vers üzenete
> azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló,
> azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a
> hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát
> az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor,
> aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a
> verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értő barátoknak,
> Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék őt.
> Szuromi Lajos ma már nem él. Petőfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa
> igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede
> nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak
> állításait, következtetését cáfolta volna. Olyanok viszont, akik
> megerősítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr.
> Kún Ferenc.
>
> 10.1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő
> idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak
> megjelöli a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában
> látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetői
> máshol kezdik az ásatásokat. 192  négyzetmétert feltárnak, benne 28
> sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké. De
> előkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának
> koporsója is. Végül – másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt
> helytől –, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35
> éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül
> férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics
> Petrovics hamvai kerültek elő.
>
> 11.A feltárást végző négy antropológus – Dr. Kiszely István, az
> amerikai Bruce Latimer és Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszij
> Burajev – a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetik alá a leletet.
> Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor
> azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során
> gyűjtöttek be. Ezek után 1989. július 23-án jegyzőkönyvbe foglalják:
> szakemberekként teljes meggyőződéssel állítják, hogy a barguzini 7-es
> sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor hamvai kerültek elő!
>
> 12.A feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok,
> amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali
> kiugró szemfog, enyhén bicegő járást okozó sérülés, stb.  A
> kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján
> kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi
> Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics
> Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik. Annak a
> valószínűsége, hogy ne a Petőfi Sándor hamvait találták volna meg,
> gyakorlatilag nulla.
>
>
> Mindent összevetve:
>
> Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Petőfi Sándor hamvai kerültek volna
> elő, hanem _egy zsidó nő csontváza_, a Magyar Tudományos Akadémia akkor
> is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció
> minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy erőkkel folytatni a
> kutatást. Hiszen az ismert előzmények után ahhoz nem férhetett kétség,
> hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen őrnagy és költő, Alexander
> Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában eltűnt és
> azóta sehonnan elő nem került Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő.
>
> Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy
> élő kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt
> Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petőfi Sándor ma is élő
> leszármazottaival.
>
> A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és
> megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak
> is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt
> jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek
> ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban
> eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics
> azonos Petőfi Sándorral. Tehát megvannak Petőfi hamvai. Ha ebben
> kételkedik, ma már az MTA-nak kell  bizonyítania, hogy Barguzinban NEM
> Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.
>
> A huszonkét éves tétlenségnek Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő
> földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni. A
> rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente
> a magyar adófizetők pénzéből tudományos kutatásra költenek, kiemelik
> Petőfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a
> politikai kérdések sorából, és számon kérhető közjogi üggyé teszik azt.
> Hacsak Petőfi nem került tiltólistára. De az idő fogy. Vészesen fogy.
>
> Budapest, 2013. február 16-17.
>
> A Magyarok Világszövetségének
> Petőfi Sándor Bizottsága
> MVSZ Sajtószolgálat
>