[Grem] Új aspektus a kitörés megítéléséhez

[Székely Erika]

nagyon jĂł Ă­rĂĄs!
sz.e.




---------- TovĂĄbbĂ­tott levĂŠl ----------

http://www.polgarportal.hu/polgarblog/entry/a-budai-pasa-lehet-hos-de-
a-kitorok-nem



A budai pasa lehet hős, de a kitörők nem?
Beküldő Szelei István 2013 február 13, szerda Vélemény

Évek óta tapasztalom, hogy a liberálisok mennyire sematikusan állnak hozzá bizonyos kérdésekhez. A jobboldalt rendre korlátoltnak nevezik, miközben szellemi értelemben épp ők azok, akik korlátolttá teszik saját magukat. Az 1945-ös budapesti véderő kitörésének megítélésénél is ez a helyzet.
Mielőtt egyeseket a zsigeri védekező mechanizmus most szellemi kirekesztővé tenne és a felületes „béke, szabadság és humanizmus” címszavak mögé bújtatna, egy kérdésen gondolkozzunk el: Amikor Savoyai Jenő az egyesített keresztes seregekkel 1686-ban visszafoglalta Budát a töröktől, miért hajtott fejet Abdurrahmán, az utolsó budai pasa harcban elesett teste előtt? Holott keresztény vallási értelemben ott a „gonosz pogány török” uralma feletti győzelemről is szó volt. Az előtt az emberi nagyság előtt való tisztelgés ez, amit a hetvenediken túl lévő pasa felmutatott a harc során. Teljesen függetlenül attól, hogy korábban mennyire volt úgymond „zsarnok” ez a pasa, avagy sem. A hősiesség eszménye ugyanis minden ideológia és vallás felett áll. Amikor egy harcos az utolsó leheletéig teljesíti a kötelességét egy olyan helyzetben, ahol tudja, az emberi méltóság alapján már nincs
 visszaút, az a legmagasabb emberi érték felmutatása: az önként vállalt áldozaté. Egy olyan helytállás, mely előtt épp a liberálisok által annyira hangoztatott emberség alapján is fejet kellene hajtanunk. Nem vallás és nem ideológia előtti tisztelet ez, hanem az emberi nagyság előtt. A liberalizmus azonban, ahogy a kommunizmus ezt a kettőt úgy látszik, nem tudja különválasztani. Ez a kérdés független attól, hogy a budai pasa a hitért küzdött, vagy, csak azért mert tudta, hogy hazatérve a selyemzsinór várt volna rá. Egy harcos számára a legmagasabb eszményt testesítette meg: a helytállást. A helytállást, mely tudatos áldozattá lett. Az, hogy miért áldozza, teljesen egyéni, de bármely ügyről is van szó, maga a tett megnemesül.
 
Budapest védőiről sok mindent el lehet mondani. Tagjai közt voltak sorozott és önkéntes Wehrmacht és SS katonák, magyar honvédek, önkéntes egyetemisták és nyilasok. Ténykérdés persze, hogy a nyilasok egy része ideológiai harcot is folytatott. A hősiesség kérdésétől azonban ez a kérdés teljesen független. Egy valóban elszánt, megalkuvás nélküli küzdelem ugyanis mindig eléri azt a szintet, amikor a külső ideológiai mázak és színek lefoszlanak és a valódi emberi kvalitások megmutatkoznak. Egyesek ilyen helyzetekben megfutamodnak, vagy a gyávaságot árulással leplezve a túlélésre játszanak. Paradox módon ez utóbbiakat mégis hősöknek tekinthetik, függetlenül emberi kvalitásuktól, csak azért mert ezzel vagy azzal az ideológiával szembefordultak. A védőket pedig vagy a bolond fanatikus, vagy a megvezetett fiatal és a szerencsétlen áldozat bélyegével degradálhatják le. Csak azért, mert
 az adott ideológiai kurzus ezt így kívánja. A Budai Várból 1945. február 11.-én kitörő védősereg tagjai ugyanis nem lehetnek hősök. Ezzel azonban maga a liberalizmus és az egész politikai korrektség leplezi le önmagát s mutat rá arra, hogy az emberi értéket mennyire nem az egyetemesség szemszögéből kezeli. Erre még az ádáz vallásháborúk idején sem került sor, hisz egy harcos az ellenfél nemes önfeláldozó harci áldozata előtt, mint az emberi nagyság egy megnyilvánulása előtt mindig meghajolt. Ma viszont e szavak valódi nemes jelentése kereskedelmi árucikké degradálódott. Ideológiák és érdekek adásvételi eszközévé lettek az olyan fogalmak is, mint tisztesség, becsület, hűség és hősiesség. 
A Budai Várban ma is áll a Bécsi kapu közelében az, az emlékmű, ahol Adurrahmán pasa egy szál karddal a kezében esett el. Helytállása, hűsége és becsülete az önként vállalt áldozaton keresztül hőssé tette őt. És nemcsak a törökök, az albánok, vagy a muszlim vallás szemében. Hősiességét, nemes harcosi mivoltát senki nem kérdőjelezi meg. Buda 1945-ös védőit viszont - akik a kitöréssel szintén egy önzetlen áldozatot vállaltak -, amiért hűséggel és becsülettel helytálltak, ma hivatalosan csak a megvetés, a lesajnálás, vagy az elhallgatás illetheti meg.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130215/0ed24da1/attachment.html