[Grem] A relativizmus diktatúrája

[Bánhegyi Péter]

Kedves Listatagok!

A lenti összefoglalóból kimaradt, hogy e globális új etikának milyen előzményei voltak az emberi gondolkodásban a XX. század derekán. Ezek alapján szerintem látható, hogy a nyelvi "újítások" nem egy "üldözési mánia" termékei, hanem benne foglaltaknak a társadalomtudományi diskurzusokban.

Első lépésként fontos a filozófia nyelvi fordulata az 1950-es években. Talán közhelyesen hangzik ma, de a nyelvészek számára akkor nem volt az, hogy a szavakat struktúrában, azaz mondatokon belül kell vizsgálni, nem önmagukban hordozzák a jelentéseket. Ennek előfutára a logikai gondolkodás XIX. század végi nagy alakja, Gottlob Frege volt, de igazi jelentőségre majd Ludwig Wittgenstein munkásságával tesz szert, aki már nemcsak a nyelv logikai felépítését vizsgálja, hanem azt is, hogy a nyelvnek társadalmi kontextusa is van, azaz a jelentéstartalmak nem állandók. Ezeken a nyomokon John Searle fejti majd ki a híres beszédaktus elméletét, ami szerint a beszédaktusok egyike a nyelv deklaratív funkciója, ahol a nyelv használója tekintélyénél, legitimitásánál fogva alakítja a jelentést, és ennek segítségével a világot is alakíthatjuk a szavainkhoz.

Másodjára rövid illusztrációként a filozófiai útkeresések is fontosak. Ezen belül az ember szerepe, filozófiai léte vált kérdésessé: önálló szubjektum-e vagy pedig csak "társadalmi" (vagy egyéb) termék? Többen tarthatatlannak ítélték az ember filozófiai helyzetét, mert úgymond beragadt a múltjában. Nézzük csak erről a XX. század végi gondolkodásra nagy hatást gyakorló Michel Foucault álláspontját:

"Az emberen uralkodik az élet, a munka és a nyelv: konkrét léte bennük találja meg meghatározottságait; csak szavain, szervezetén és az általa gyártott tárgyakon keresztül lehet az ember közelébe jutni, mintha először ezek (és csakis ezek) birtokolnák az igazságot; és maga az ember, mihelyt gondolkodik, csak olyan lényként tárul föl tulajdon szemében, aki már szükségképpen bizonyos áthatolhatatlansággal, redukálhatatlan előidejűséggel rendelkezik, aki már élőlény, termelőeszköz és őt megelőzően létező szavak hordozója." (Szavak és dolgok, 1966)

Továbbá egy élete végi, 1982-es interjújából:

"a szubjektivitás új formáit kell előmozdítanunk, megtagadva az individualitás azon formáit, amelyet évszázadokon át ránk erőltettek".

Mindezek alapján is látható, hogy nem légből kapott az, hogy a szavak kontextusainak és jelentéseinek a változtatásával új mögöttes valóságot, új "szubjektivitást" konstruáljunk meg. A posztmodern irányzatok maguk is azt vetették fel a korábbi időszakok, társadalmi berendezkedések szemére, hogy a nyelvet is hatalmi eszközként használták. Az individualitás levetendő formái között pedig természetesen ott szerepelt a keresztény kultúrkör által megalapozott nyelvi rendszer, hiszen történetileg ez volt a meghatározó előző fázis.

Innét kezdve lehet szerintem elhelyezni az eredeti írás mondanivalóját.

További szép napot kívánva
Bánhegyi Péter

From: grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu [mailto:grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu] On Behalf Of Koós Flóra
Sent: Wednesday, February 13, 2013 9:49 PM
To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
Subject: Re: [Grem] A relativizmus diktatúrája

A pápa lemondásában is szerepel a szabadság szó, tegnapelőtt Beer püspök úrral volt egy beszélgetés, amiben kifejezetten rajongóan beszélt a szabadságról.
Akkor nem lopakodó globális etika, ha ők mondják? Vagy ők is beépített emberek?
Hogyan lehetne természeti adottságokat lebontani? Kisebb természeti adottságokra?
Ki mondja meg pontosan, hogy mi a rossz? Ha én úgy gondolom, hogy nőnek lenni rossz, akkor az úgy is van?
Honnan veszi bárki is, hogy egy nemzeti nyelv változásait tudatosan, tervszerűen és hosszútávon befolyásolni lehet kívülről?
Milyen bizonyítékot fogadna el a cikk szerzője arra nézve, hogy ezek a szavak, fogalmak, kifejezések előre megfontolt aljas szándék nélkül kerültek bele egyszerűen a nyelvünkbe, nyelvhasználatunkba?
Szerintem ez üldözési mánia.
Sokkal hihetőbb számomra, hogy valakinek vagy valakiknek nem tetszik ez vagy az a szó, nem szereti/k használni valamiért. Érdekes vita lehet, ki milyen jelentéstartalmat rendel egy-egy hangalakhoz.

Úgy tűnik ebből a szövegből, aki nem követi Krisztust, hanem mondjuk mohamedán vagy zsidó, az nem lehet rendes ember. Csak olyan, aki összeesküdött a keresztények ellen.
Így lenne igaz ez?
----- Original Message -----
From: Emoke Greschik<mailto:greschem at gmail.com>
To: grem at turul.banki.hu<mailto:grem at turul.banki.hu>
Sent: Saturday, February 09, 2013 12:58 PM
Subject: [Grem] A relativizmus diktatúrája

Az észrevétlenül lopakodó új globális etika

A berlini fal leomlása óta globális kulturális forradalom zajlik a világon. Egy új, "kereszténység utáni" erkölcs új kifejezései, normái, értékei, életsílusai terjedtek el és váltak globálisan irányadóvá. Az új etika jelszavai megtévesztően hasonlóak a keresztény szeretetparancs alapelveihez, tartalmuk mégis különösen más. Rendkívül fontos, hogy keresztényként tudatosítsuk, mi is történik körülöttünk; fontos, hogy felismerjük a csúsztatásokat, az eszmei hátteret, és fellépjünk az igaz, krisztusi értékek védelmében.

[http://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/kriszta/KKEP_13.jpg]Árulkodó kifejezések

Az új etika többek közt egy újfajta nyelvezetben válik felismerhetővé, amely ma a médiától az iskolákig, a kultúrától a törvényhozásig mindenütt visszhangzik. Íme néhány példa: konszenzus, diszkriminációmentesség, sokféleség, másság, szabadság, párbeszéd, életminőség, a választás joga, tudatos döntés, gender, egyenlőség elve, partnerség, átláthatóság, kulturális ráhangolás, holisztikus, konzultáció, befogadás, női/gyermeki/reproduktív jogok, szexuális orientáció, biztonságos abortusz, vesztes nél­küli megoldás, szekuláris spiritualitás, békére nevelés stb. E szóhasználatban az örök értékekre utaló szavak mellett bőven találunk ártalmatlannak tűnő, de könnyen átértelmezhető kifejezéseket is.

Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az új nyelvezetből hiányoznak olyan, sajá­tosan a zsidó-keresztény hagyományhoz tartozó szavak, mint például igazság, erkölcsiség, lelkiismeret, ész, szív, szüzesség, tisz­taság, férj, feleség, apa, anya, szolgálat, tekintély, igazsá­g, törvény, hit, remény, szenvedés, bűn, barát, ellenség stb.

Megfigyelhető a fogalmak csúsztatása is. Manapaság tekintély helyett egyéni autonómiáról és jogokról hallunk, házastársak helyett partne­rekről, boldogság helyett életminőségről, család helyett a család különböző formáiról, iden­titás helyett sokféleségről, többségi szavazás helyett konszenzusról, kiállás helyett párbeszédről, egyetemes értékek helyett globális etikáról stb.

Szavakból - cselekvési normák

Az új fogalmak nem maradtak pusztán nyelvi jelenségek, hanem mára - szinte észrevétlenül - meghatározó, sőt kötelező cselekvési elvekké váltak a politikában, a törvényhozásban, az igazságszolgáltatásban, a kultúrában, az egyészségügyben, az oktatásban, vagyis az élet minden területén (pl. a diszkriminációmentesség elve tiltja, hogy ma bárki bűnnek merje nevezni a homoszexuális viselkedést). Noha legtöbbjük törvényileg még nem kötelező, az új etika hatékonyabban diktál, mint a nemzetközi törvények.

Az új nyelvezet megalkotói tudatosan kerülték a fogalmak jelentésének pontos meghatározását. Az ürügy az volt, hogy a meghatározás elvenné az egyéni értelmezés szabadságát, a valós cél azonban stratégiai és manipulatív: lehetővé tenni a legellentmondóbb értelmezéseket is. A reproduktív egészség fogalma például éppúgy jelentheti az anyaságot, mint a fogamzásgátlást vagy az abortuszt, az önkéntes sterilizációt, a mesterséges megtermékenyítést vagy bármely, szexualitással kapcsolatos viselkedést.

Hogyan ment végbe e "lopakodó" kulturális forradalom?

A nemzeti szint fölött és alatt, a demokratikusan választott nemzeti kormányok megkerülésével: az ENSZ és a vele együttműködő nem kormányzati szervezetek összefogásával. A hidegháború után, amikor a multinacionális vállalatok pénzügyi és gazda­sági hatalma ugrásszerűen nőtt, a nemzetállamoké pedig csökkent, az ENSZ a globális kormányzat stratégiai központjává tette magát. "Egyetemes morális tekintélyével" kívánta el­lensúlyozni a piac globális gazdasági erejét, és ehhez globális etika kialakítását tűzte ki célul. "Szakértőinek" közreműködésével 1990-től kormány­közi konferenciákon dolgozta ki és hat év alatt megteremtette az új világrendet. Hatékony segítséget kapott a vele azonos szemléletű, a kormányokkal egyenlő partnernek tekintett (!) nem kormányzati szervezetektől, amelyeket tévesen civilnek is neveznek, noha olykor csupán egy-egy radikális kisebbség érdekcsoportjai.

Eszmei háttér

A globális etika a posztmodernitásba illeszkedik, amely alapvetően tagadja az objektív igazságot és valóságot. Úgy véli, minden normát és struktúrát tetszés szerint le lehet bontani és újra lehet építeni - sőt a "felszabadítás" jegyében meg is követeli a struktúrák lebontását (a társadalmi és kulturális hagyományok, a vallási törvények, de még a természeti adottságok, pl. férfi-nő különbözőségének felszámolását is).

A posztmodernitás legfőbb, irányadó értéke a választás szabadsága. E parttalan szabadság jegyében az ember számára a rossz választásának jogát is megköveteli (abortusz, homoszexualitás, "szabad szerelem", eutanázia, tekintély és hierarchia elvetése stb). A posztmodern etika ezzel - erőszakosan, globális normatív tekintélyt követelve - a termé­szettörvény és az isteni kinyilatkoztatás fölé helyezi magát.

A relativizmus diktatúrája

A választás posztmodern etikája a hierarchiák felszámolásával di­csekszik, ám eközben az értékek új hierarchiáját hozza létre, XVI. Benedek pápa kifejezésével a relativizmus dik­tatúráját. A relativizmus diktatúrá­jában emberségünk és hitünk radikális lebontását erőltetik ránk finom módszerességgel, kulturális átformálás által. A re­lativizmus álarcot visel, de uralkodó és romboló.

A korábbi diktatúrák hangosak, erőszakosak, központosítottak, leigázóak, megfélemlítőek. A relativizmus diktatúrája halk, rejtett, intézményeken belüli, "barátságos", decentralizált, globális. Stratégiája lágy, alulról felfelé irányuló, nemhivatalos, belső. A relativizmus diktatúrájának végeredménye az ember és a természet lebontása, valamint az aposztázia terjesztése a világban, különösen a fejlődő országokban.

Mit tehet ebben a helyzetben a keresztény ember?

A múlt ideologikus rendszereihez hasonlóan a globális etika vége is az lesz, hogy lebontja saját magát. Mivel tele van belső ellent­mondásokkal, nem fenntartható. Nem valószínű azonban, hogy a globális ci­vilizáció önmagától visszatér a józan észhez és a hagyományos értékekhez. Az új kultúrát tehát evangelizálnunk kell.

Ennek során nagyon fontos a tisztánlátás, mert könnyű összetéveszteni a globális etika jelszavait és értékeit az egyház társadalmi tanításával. Az új etikában szereplő "egyenlőség elve" nem ugyanaz, mint az igazságosság zsidó-keresztény fogalma; más a "tudatosság- és érzé­kenységnövelés", mint a lelkiismeret erkölcsi és teológiai nevelése; más a "nők egyenlő esélyhez juttatása", mint férfi és nő egyenlő méltósága, a "pozitívan élni" fogalma nem ugyanaz, mint a teológiai remény fogalma;  a kényszerű "szabad választás" más, mint a krisztusi szabadság; az "emberi jogok, jogosultságok, diszkriminációmentesség" egészen más, mint Isten irgalmas szeretetének örömhíre. Fontos, hogy észrevegyük: a kétféle logika két külön irányba vezet. Világosan el kell választanunk a globális etikát a hiteles keresztény humanizmustól.

Nem vehetünk részt olyan kétértelmű programokban, amelyeket a globális etika ügynökei irányítanak. Szavainkban pedig ügyelnünk kell, nehogy az új fogalmak elfoglalják az evangelizáció helyét: a mi feladatunk az evangelizáció, nem pedig az, hogy emberi jogokról és fenntarthatóságról beszéljünk. Vajon nem az "üdvös­ség fokozatos szekularizációjáról" óvott II. János Pál pápa Redemptoris missio kezdetű enciklikájában? Fontos, hogy az új etika homályos fogalmaival kapcsolatban mindig világossá tegyük, mi külön­bözteti meg ezeket az Egyház szociális tanításától és az evangéliumtól, másként hallgatóink elbizonytalanodnak és hitük is meggyengülhet. Novo millennio ineunte kezdetű enciklikájában II. János Pál pápa arra hív bennünket, hogy Krisztustól induljunk el. A jelen helyzetben ez az újrain­dulás a feladatunk.

Összefoglalónk Marguerite A. Peeters: Új globális etika: kihívások az Egyház számára c. tanulmánya alapján készült (kiadta: a Magyar Katolikus Családegyesület). A szerző a brüsszeli székhelyű lnstitute for Intercultural Dialogue Dynamics igazgatója.

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír

Kép: laboringinthelord.com<http://laboringinthelord.com>

________________________________
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu<mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

---------------------------------------------------------------------------------
Confidentiality Note: This e-mail is intended only for the person(s) or entity(ies) to which it is addressed and may contain information that is privileged, confidential or otherwise protected from disclosure. Any review, retransmission or other use of, or taking of any action in reliance upon this information by anyone other than the intended recipient(s) is prohibited. If you have received this e-mail in error, please notify the sender immediately and destroy the entire message.
Disclaimer:  Any e-mail messages from Magyar Nemzeti Bank shall not be binding nor construed as constituting any obligation on the part of Magyar Nemzeti Bank, unless Magyar Nemzeti Bank and the recipient(s) have explicit otherwise agreed upon in writing.

Please consider the environment before printing this email.

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130214/5cd71481/attachment-0001.html