[Grem] Raffay a szabadkőművesekről

[ambruskarcsi at freestart.hu]

Kaptam, továbbítom azzal a megjegyzéssel, hogy már ez az összefoglaló beszélgetés is némi elmélyülést igényel, nem beszélve a könyvekről, amikről szó van benne.

Örülnék, ha véleményeket is olvashatnék, mivel ez mindenképpen az úgynevezett kényes témák közé tartozik, de már annak is örülök, ha valakinek felhívtam a figyelmét a témára....

ambruskarcsi


Tárgy : Fw: Raffay a szabadkőművesekről

Ezt mindenkinek el kellene olvasnia.

 
         Összeérnek a dolgok, egyre világosabb a képlet!!
 

                        A  szabadkőművesek radikális társadalmi változásokat kívántak, új Magyarországot,  új nemzetet, új kultúrát akartak meghonosítani. Maguknak vindikálták a kultúra  és a civilizáció hordozásának kizárólagos és megfellebbezhetetlen jogát, lenézve  és megvetve mindazt, amit addig a magyar szellem felhalmozott. Ugyanez a  kirekesztő szellemiség köszönt vissza a rendszerváltozás időszakában – monda a  Demokratának Raffay Ernő történész, akivel Politizáló szabadkőművesség – Jászi  Oszkár és a Martinovics Páholy államellenes tevékenysége 1906–1912  című könyve kapcsán beszélgettünk.      –  Milyen visszhangja volt a magyarországi szabadkőművesség tevékenységét feltáró  korábbi két könyvének?   –  Gyakorlatilag semmilyen, a hazai tömegtájékoztatás, ide értve a magát  jobboldalinak mondó sajtó nagyobb hányadát is, tudomást sem vett róluk. Ezen  eleinte csodálkoztam, azután, ahogy egyre több levéltári anyagot, korabeli  szabadkőműves dokumentumot olvastam el, megértettem, hogy nem érdektelenségről  van szó, sokkal inkább tudatos elhallgatásról. Az általam feldolgozott időszak  és a mai kor közéleti eseményei között ugyanis kísérteties a  hasonlóság.   –  Hogy értsük ezt?   – A  Martinovics Páholy vált a valós célokat ugyan titokban tartó, de prominens  személyiségeiben radikálisan politizáló szabadkőművesség meghatározó hazai  szerveződésévé. E személyek a politikai életben, a pénzügyek és a kultúra  területén meghatározó pozíciókat foglaltak el, és nyíltan a Szent István-i  keresztény magyar állameszme és államszervezet ellen törtek, fennen hirdetve  ennek lerombolására irányuló szándékukat. Ez az irányzat ma is él. Az  elhallgatás ellenére ugyanakkor a témában írott első munkám, a Szabadkőművesek  Trianon előtt című könyv már a negyedik kiadásnál tart, s közben készül a  negyedik könyvem is, mely Ady Endrének a szabadkőművességhez fűződő viszonyát  fogja feltárni és bemutatni.   –  Izgalmasak a jelenkort idéző hasonlóságok, de maradjunk egyelőre az előző  századfordulónál! Hogy lett az eredetileg idealista, emberbaráti, elmélkedő  titkos társaságból afféle földalatti aknász élcsapat?   –  Mivel a szabadkőművesség deklaráltan humanitárius, egyenlőségpárti szerveződés,  a csatlakozás az így kialakuló kapcsolatrendszer által jobb érvényesülési  lehetőséget jelentett olyanoknak is, akiket amúgy számos akadály hátráltatott  akkoriban az előbbre jutásban. A dualizmus évtizedeiben kelet felől, főképp  Galíciából nagyarányú és ellenőrizetlen zsidó bevándorlásra került sor, mivel a  liberális Magyarországon ezt semmilyen jogszabály nem korlátozta. Míg a  reformkorban kétszáznegyvenezer zsidó honfitársunk volt, 1910-re lélekszámuk  közel egymillióra nőtt. Ez azt jelentette, hogy hirtelen ugrásszerűen megnőtt  egy alapvetően zárt kultúra képviselőinek létszáma hazánkban, ami a legőszintébb  alkalmazkodási szándék esetén is komoly konfliktusokkal járt, hiszen a világon  sehol nem képes a befogadó néptől gyökeresen eltérő szocializációjú bevándorló  sokaság gyorsan és tömegesen beilleszkedni. Ez a dualizmus liberális  Magyarországán sem volt másképp, ezért az újonnan jöttek a hagyományos  társadalmi berendezkedéshez többé-kevésbé ragaszkodó törzsökös keresztény magyar  középosztályban versenytársat, ellenséget láttak. Logikus volt tehát, hogy az  érvényesülés minden módját megragadják. A szabadkőművesség ilyen lehetőség volt,  így tömegesen csatlakoztak e szerveződéshez, s idővel számbeli fölénybe kerültek  soraiban a keresztény magyarokkal szemben.   –  Milyen célokat követett a szabadkőművesség a szervezeten belüli változások  nyomán?   –  Radikális társadalmi változásokat kívántak, egyfajta új Magyarországot, új  nemzetet, új kultúrát akartak meghonosítani. Maguknak vindikálták a kultúra és a  civilizáció hordozásának kizárólagos és megfellebbezhetetlen jogát, lenézve és  megvetve mindazt, amit addig a magyar szellem felhalmozott. Megjegyzem, ugyanez  a kirekesztő szellemiség köszönt vissza a rendszerváltozás időszakában a hírhedt  „SZDSZ vagy Mucsa” jelmondatban. A szabadkőművesek céljaik elérése érdekében  igen harciasan síkra szálltak a szekularizációért, később az általános és titkos  választójogért, ami hazánk korabeli etnikai viszonyainak ismeretében  egyértelműen nemzetáruló, országvesztő törekvés volt. Mivel az úgynevezett  szabad foglalkozások, az orvosi, az ügyvédi, az újságírói vagy a művészi pálya  nyitva állt a bevándorló zsidóság előtt, nemcsak a modern magyarországi  kapitalizmus megteremtésében és nem csupán a pénzügyi életben vállaltak  oroszlánrészt, hanem az említett hivatásokban is nagy létszámban tevékenykedtek.  Így gyorsan jelentős közéleti és politikai befolyásra tettek szert. A  legradikálisabbak közülük, biztosítandó háborítatlan jövőjüket, saját képükre  akarták formálni a társadalmat, s abban meghatározó szerepet kívántak játszani.  Ennek érdekében nemcsak a középosztályt igyekeztek a maguk szempontjai szerint  átalakítani, hanem előszeretettel vásárolták meg a magyar arisztokrácia  birtokait és kastélyait, illetve bizonyos szolgálatokért, főképp az akkoriban  kialakuló modern kapitalizmus gazdasági életének fejlesztésében vitt  főszerepükért az uralkodó jónéhányuknak bárói rangot adományozott. Így lett a  magyar főnemesség tagja a cukoriparból fölemelkedett neves irodalmi mecénás,  báró Hatvany Lajos, aki cégének nevében a Deutschot használta. E törekvésekhez a  szabadkőművesség kiváló eszköznek bizonyult, hiszen komoly győzelmeket  könyvelhetett el. Olyannyira, hogy az akkoriban elkeseredett vitákkal övezett  egyházpolitikai törvénycsomagot, miként a dokumentumokból kiderül, a  szabadkőművesség saját politikai sikerének tekintette. Ezt azért fontos  rögzíteni, mert amikor a Magyar Királyi Belügyminisztérium 1886-ban engedélyezte  a szabadkőművesség tevékenységét, ennek feltétele az volt, hogy a szervezet  vallási és politikai kérdésekkel nem foglalkozhat. E feltételt nyíltan,  tudatosan megszegték, amikor a törvényhozáson keresztülverték az 1894. évi XXXI.  törvénycikket a házassági jogról, az 1894. évi XXXII. törvénycikket a gyermekek  vallásáról, az 1894. XXXIII. évi törvénycikket az állami anyakönyvekről, az  1895. évi XLII. törvénycikket az izraelita vallásról és az 1895 . évi XLIII.  törvénycikket a vallás szabad gyakorlatáról. Annak ellenére sikerrel jártak,  hogy a bécsi, illetve a budapesti pápai nuncius is tiltakozott a  jogszabálycsomag ellen, a főrendiház is többször visszadobta, sőt, a király sem  akarta aláírni. Ám – milyen ismerős – hatalmas nemzetközi botrány tört ki,  Európa több meghatározó hatalmi központjában egyazon hangnemben, ugyanolyan  érvekkel támadták Magyarországot, s így végül törvény lett a szabadkőműves  kezdeményezésből.   –  Hogy tudták befolyásolni a törvényhozást, és miért nem lépett fel a nyílt  törvényszegés ellen az állam?   –  Akkoriban a gróf Zichy Nándor által alapított Katolikus Néppárt kivételével  minden parlamenti párt képviselői között voltak szabadkőművesek, főképp a  budapesti Demokratia Páholyból. Ők saját pártjaikban a szabadkőműves eszményeket  igyekeztek érvényre juttatni, mint az említett példa mutatja, sikerrel. Ami a  törvényszegést illeti, az nem volt nyílt, hiszen az érintett személyek nem  verték nagydobra, hogy ők szabadkőműves mivoltukban szállnak síkra az általuk  képviselt célokért. Sajnálatos módon a korabeli magyar állam nem ellenőrizte  kellő határozottsággal tevékenységüket, a forrásokat, levéltári anyagokat  tanulmányozva úgy látom, a dualizmus liberális magyar politikai elitje  egyszerűen elképzelni sem tudta, hogy ilyesmi történjék. Az önsorsrontásig menő  doktriner naivitás nem a rendszerváltozás utáni időszak  sajátossága.   –  Nem vigasztalt meg. Mi történt a szabadkőműves győzelem után?   –  Megállíthatatlan radikalizálódás vette kezdetét. 1899-ben egy református ügyvéd,  Várady Zsigmond lett a nagyváradi László Király Páholy főmestere.  Székfoglalóként nagy beszédet mondott, ami nyomtatásban is megjelent Társadalmi  program címmel. Ebben szerepel először logikus, egyszerű, közérthető formában,  pontokba szedve az a törekvés, hogy gyökerestül felforgassák és átalakítsák  Magyarország teljes társadalmi és politikai szerkezetét. 1899-től 1908-ig  elsősorban a budapesti szabadkőművesek körében meghatározóvá vált a politikai  tevékenység, különös tekintettel a durva keresztényellenességre, melynek  célpontjában a katolikus egyház állt. 1901-ben a László Király Páholy élére egy  még radikálisabb személy, Grósz Menyhért izraelita orvos került – később az ő  testvére, Nagy Endre honosította meg a budapesti kabarét, melynek jellemzője a  tekintély kigúnyolása és a szexuális ösztönök ingerlése. E jelenségről bővebben  írok Politizáló szabadkőművesség – Jászi Oszkár és a Martinovics Páholy  államellenes tevékenysége 1906–1912 című könyvemben. Az effajta színpadi művek  máig ünnepelt szerzője volt például Heltai Jenő, a független zsidó állam  megteremtésének tervét és a hozzá kötődő cionista ideológiát kidolgozó budapesti  születésű Herzl Tivadar unokaöccse . 1906-ban a reformátussá keresztelkedett  zsidó családban Jakobovics Ozsiás néven született radikális szociológus, az  ateista Jászi Oszkár több barátjával csatlakozott a Demokratia Páholyhoz, majd  kivárva a szabadkőműves ranglétra szerinti harmadik fokozatú mester státust,  hetedmagával saját páholyt alakított, megfelelve ezzel a szervezet belső  regulájának. 1908-ban így jött létre az egykori hírhedt jakobinus szabadkőműves  nevét viselő Martinovics Páholy. Céljai eredményesebb elérése érdekében Jászi  igyekezett a korabeli szellemi élet jeleseit bevonni a páholy tevékenységébe,  így lett szabadkőműves Bölöni György, Kuncz Aladár vagy épp Ady Endre. Különösen  utóbbi személye érdekes és fontos, hiszen Istentől kapott tehetségét  sajnálatosan nagy hatékonysággal állította magyarellenes, felforgató célok  szolgálatába. Politikai verseiben és publicisztikáiban bántóan igaztalanul és  gyűlölködve uszított a keresztény magyar állam és annak legfontosabb képviselői  ellen. Elég csak arra gondolni, hogyan írt a kor kimagasló politikusáról, gróf  Tisza Istvánról. A dolog annál szomorúbb, hiszen Tisza, bár éleslátó és nagy  formátumú politikus volt, a szabadkőművesség iránt egészen elnézően  viselkedett.   – Ez  meglepő az olykor kifejezetten kemény kézzel kormányzó Tiszától.   –  Sajnos alábecsülte a szervezet veszélyességét. Kutatásaim során kezembe került  Ivan Skrlec, vagy ahogy akkor írták, Skerlecz Iván horvát bán 1914 nyarának  végén Tiszához írott bizalmas levele. Ebben zágrábi szabadkőműves körökből  származó szóbeszédre hivatkozva azt állítja, hogy Ferenc Ferdinánd trónörököst  Szarajevóban szabadkőművesek gyilkolták meg. Tisza válaszlevelében azt írta a  bánnak, hogy beszélt a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy első emberével, Bókay  Árpáddal, akivel szinte baráti viszonyt ápolt, s a nagymester határozottan  cáfolta ezen értesülést. A magyar királyi miniszterelnök tehát, és ez sajnos  jellemző a kor kissé anakronisztikus vagy inkább idealista politikusi  eszményére, hitt Bókaynak, és ezzel bármiféle vizsgálódás nélkül lezártnak  tekintette az ügyet. Hogy maga a nagymester is információk híján volt-e, vagy  tudatosan nem mondott igazat, azt nem tudjuk, de tény, hogy a Budapesti Hírlap  1917-ben helyszíni tudósításokat közölt a merénylő, Gavrilo Princip és társai  szarajevói peréről, s a nyomozati iratok szerint az összeesküvők közül többen  bevallották, hogy szabadkőművesek.   –  Szóval Magyarországon a háború alatt is háborítatlanul ügyködhettek a  szabadkőművesek?   –  Sajnos igen. És ez végzetesnek bizonyult. A Martinovics Páholyban például már a  háború előtt nyílt marxista uszításig fajult a politikai tevékenység. Maga Jászi  is, de a Schlésinger néven született Sándor Pál közgazdász és több jelentős  bankár komoly kapcsolatrendszert épített ki a szociáldemokrácia felé,  beléptették a páholyba a párt meghatározó személyiségeit, például a Kohnnak  anyakönyvezett, Kunfi Zsigmond újságírót, a későbbi tanácsköztársasági  népbiztost, valamint Rónai Zoltán ügyvédet, akiből szintén népbiztos lett. A  vérvörös csütörtök néven ismert, több halálos áldozatot is követelő,  zavargásokba torkolló 1912. május 23-i tüntetést a szabadkőművessé lett  szociáldemokrata vezetők szervezték, tehát nagyon is kézzelfogható rohamokat  vezettek a keresztény magyar állam rendje ellen.   –  Hogy kerültek egy társaságba a pénztőke és a marxista forradalmi tanok  képviselői?   –  Zsidókként példás sorsközösséget vállaltak egymással, ez felülírta a  különbségeket . Ugyanakkor azt is rögzíteni kell, hogy a zsidók között is voltak  szép számmal olyanok, akik őszintén be akartak illeszkedni az őket befogadó  ország államrendjébe, elfogadva hagyományait, tisztelve és magukénak vallva a  magyarság nemzeti érdekeit. Számosan áldozatokat is hoztak ezért. Mi több, még a  radikális Martinovics Páholyban is akadtak olyanok, akik ellenezték a közvetlen  politizálást. Jásziék őket azzal szerelték le, hogy tevékenységük nem  pártpolitika. Ehhez képest 1913 októberében a Martinovics Páholy  jegyzőkönyvének, szabadkőműves szóhasználattal munkatáblájának egyik napirendi  pontja nem egyéb volt, mint Jászi Oszkár és Ady Endre testvéreknek az Országos  Polgári Radikális Párt megszervezésére irányuló  előterjesztése.   –  Milyen következményekkel járt mindez?   – A  legsúlyosabb következmény a több tényező szerencsétlen együttállásával, de  döntően szabadkőműves tevékenység nyomán 1918 őszén bekövetkezett őszirózsás  puccs, amikor megalakult Károlyi Mihály kormánya. Ez a tragikomikus vörös gróf  által vezetett Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, a Kunfi és Rónai  elvtárs-testvérek nevével fémjelzett Szociáldemokrata Párt, valamint a  Jászi-féle Országos Polgári Radikális Párt koalíciója volt. Ez volt az első  alkalom Magyarország történetében, hogy szabadkőműves befolyásoltságú politikai  erők kezükbe kaparintották a főhatalmat. A következményeket jól ismerjük.  Elmondható, hogy az összeomlásban és a Trianonhoz vezető úton döntő szerepe volt  a radikális szabadkőművességnek. Fontos a jelző, mert voltak olyan páholyok,  például a szegedi Árpád Páholy, a budapesti Hungária Páholy, a kassai Resurrexit  Páholy, a kolozsvári Unio Páholy, székelyudvarhelyi Siculia Páholy, melyek  szintén nagy változásokat kívántak, de a keresztény magyar állam keretein belül.  A radikális szabadkőműves  befolyásoltságú, akkoriban népszerű Az Est című bulvárlap így írt 1918. október  31-én: „ Magyarország ezeréves épülete ma éjjel összedőlt. Ez a nász, a mámor,  az új erők napja.”   –  Milyen utóélete van a radikális szabadkőművességnek?   – Az  1918–19-es felfordulás után, már Horthy Miklós kormányzósága alatt Dömötör  Mihály belügyminiszter 1550/1920-as számú rendeletével feloszlatta a  szabadkőművességet, és lefoglaltatta hatalmas iratanyagát – ennek köszönhető,  hogy ma kutatható a téma. 1945-ben az új rendszer ismét engedélyezte  működésüket, de Sztálin nyomására 1950-ben ismét betiltották a szervezetet.  Érdekes, hogy bár Rákosi Mátyás szerette Dzsugasvili generalisszimusz legjobb  tanítványának tudni magát, mégis ő tett legkésőbb eleget a szovjet vezér  kívánságának. Ennek okára nézve nem rendelkezünk forrással, csak sejteni lehet,  hogy azért volt tőle szokatlanul elnéző, mert egykor maga is a budapesti  páholyok által működtetett Galilei kör tagja volt. A Martinovics Páholy  Párizsban folytatta tevékenységét, majd 1989 decemberében a hazai  szabadkőművesség is újjáalakult, létrejött a Magyar Nagyoriens, és máig  háborítatlanul működik. 2004 szeptembere óta a Martinovics Páholy ezen szervezet  tagja.   – A  mai politikai, kulturális és gazdasági életben kik, illetve mely szervezetek  követnek szabadkőműves célokat?   – A  fellelhető dokumentumok sajnos csak az 1945-ig terjedő időszakot teszik  feldolgozhatóvá, a jelenről legfeljebb sejtéseink lehetnek. Figyelemre méltó,  hogy az SZDSZ alapító okirata nyíltan hivatkozik Jászi Oszkár örökségére. A  radikális szociológus kultusza a politikai baloldalon egyetemleges, ahogy  általában az 1918-as felfordulásé is. 2011. május 13-án, Jászi földi maradványai  hazahozatalának huszadik évfordulóján a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság, a  Bibó István Közéleti Társaság és a Magyarországi Nagyoriens közösen koszorúzta  meg a szabadkőműves politikus sírját, az összejövetelen a közismerten baloldali,  volt szocialista képviselő, Donáth László evangélikus lelkész és Földes György  szocialista politikus mondott beszédet. Ez elgondolkodtató, miként az is, hogy  ez a téma sosem kerül elő a parlamenti és azon kívüli politikai viták során. A  kulturális életben, de azon kívül is a tudatformálás különböző szintjein 1945  óta töretlen a szemérmesen politikai progressziónak nevezett irányzathoz tartozó  tudósok, művészek kultusza: közterületek viselik a nevüket, szobraik,  emléktábláik vannak, következetesen szakterületük legnagyobbjaiként vannak  számon tartva, vagyis létezik egyfajta kánon, melybe a nem közéjük tartozók  mégoly magas színvonalú teljesítmény után sem kerülhetnek be. A Nemzeti  Alaptanterv körül dúló viták hátterében többek között a két szemlélet ellentéte  áll. Nem mondható tehát, hogy a szabadkőművesség történelem. A rendszerváltozás  óta ugyanazon frontvonalak mentén dúl a szellemi polgárháború a magyar  politikai, kulturális, gazdasági életben, ugyanazon, ugyanúgy megfogalmazott  érvek és vádak feszülnek egymásnak, mint a szabadkőműves dokumentumok alapján  feltárható évtizedekben. A harc tétje, hogy vagy sikerül újjáépíteni a  keresztény magyar államot, vagy nem lesz többé  Magyarország. Ágoston  Balázs           
No virus found in this incoming message.
Checked by  AVG - www.avg.com 
Version:  8.5.455 / Virus Database: 271.1.1/5567 - Release Date: 01/29/13  19:34:00    A(z) Ăźzenetben nem talĂĄlhatĂł vĂ­rus.
Ellenőrizte: AVG - www.avg.com
VerziĂł: 10.0.1430 /  VĂ­rus adatbĂĄzis: 2639/5575 - KiadĂĄs dĂĄtuma:  2013.02.01.  
 

    
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130210/b3379497/attachment-0001.html