[Grem] Apátlan gyerekek

2013. Feb. 9., Szo, 16:36:07 CET

Kedves Emoke, olyan sok érdekes, izgalmas témát vetsz fel, szerintem csupa fontos dolog, amirol sokat kellene beszélni!
Ez például sztem egy nagyon-nagyon fontos kérdés, ha nem minden jelenlegi kérdés legfontosabbika!

Rengeteget gondolkoztam, miért, miért ez a sok válás, miért esnek szét a családok? Miért ez a sok  szenvedés, amikor mindenki boldog akar lenni?
Miért él olyan sok ember pár nélkül, amikor mindenki megbízható társat keres, és mindenkinek szüksége van rá?
Mi az a hatalmas ero, amely a megszületett gyermek kicsi korában képes szétlökni 2 embert, akikre a kicsinek oly nagy szüksége van? És miközben a felnotteknek is mérhetetelen szükségük van a gyermekükre és egymásra?
Magam is hozzájárultam a statisztikához. Azt hittem, belehalok, amikor rámzuhant, h nincs más út, nem tudom felnevelni a gyerekemet az édesapjával való szoros közösségben. Százszor azt kívántam, bár sose születtem volna meg. És mégsem tehettem máshogy. Ha nincs mellettünk akkor drága Édesanyám és valóban nagyon jó barátnoim, nem tudom, hol lennék most, és hol a legdrágább, a gyerek.

A nemrég idézett Révész Sándor cikk a Népsz.-ban azt a választ adja: a gazdasági kényszer kisebb.
Próbáltam értelmezni ezt, és nem megy. Nagyon nehéz anyagi körülmények között élek, de ez hajszálnyit sem befolyásol a párválasztásomban. Mint ahogy nem befolyásolt soha, akkor sem, amikor sokkal jobbak voltak a körülményeim.
Tudom, létezik érdekházasság. Tudom, van, aki ezért. De egyrészt ez nagyon kis százalék, másrészt állítom, h bármi az oka a párkapcsolat létrejöttének, hosszú távon muködni csak akkor tud, ha a felek között valódi érzelmi kötés is van. 

Ha nem csal a figyelmem, két fo vonulata van a válásoknak. Az egyik, amelyikben a no lázad föl az ot és a gyereket ért eroszakosságok ellen, ez volt az én esetem is. Ennek egyértelmuen az az oka, hogy ezt ma lehet. Nem köveznek meg érte, nem zárnak be sehova, lényegében legálisan dönthetünk úgy, hogy önálló életet élünk inkább, cserébe a békéért, nyugalomért. A szétszakadt család azért persze nagyon fáj, rettenetes kudarcélmény, és visszaveti a feleket minden értelemben. Összességében azonban a gyereknek is jobb, fogalmazzunk úgy, a kisebb rossz. Végso soron azt kell gondoljam, jó a férfiaknak is. Bele kell nézni a tükörbe, és nézni, látni kell magunkat. Mert ettol jobb lesz. Próbálni kell alakítani, faragcsálni magunkat, mert igenis szükségünk van egymásra. Ezért egymáshoz kell igazítani magunkat. Elviselhetové kell válnunk.

A másik fo vonulat szerintem, amikor középkorú ffi, sok esetben több gyerek megszületése után egy fiatalabb no miatt költözik, válik el. Gondolom, errol is vannak ismereteink mindnyájunknak. Szörnyuséges dráma.
Különös módon azonban azt gondolom, ennek is oka többek közt a noi egyenjogúság kivívott állapota. A fiatal nok nem lennének ott a munkahelyeken, ahova a ffiak dolgozni járnak, míg a feleségük babázik, ha nem dolgozhatnának. 

Innen, belolem úgy látszik a világ: a nok egyenjogának nagyon is helye van. Sokszor elcsodálkozom, miért, hogy a nok igenis nagyon okosak. Sokkal több bölcs barátnom volt életemben, mint férfiismerosöm, igaz, pedagógusként eleve sok no között élek. Ha belegondolok, az osi idokben, amikor a ffiak vadászni jártak, sokkal több tapasztalatot szerezhettek a világról, sokkal inkább szükségük volt a logikájukra, a helyzetek értelmezésére. Mégis semmi lényeges különbség nem mutatkozik ezekben, bizonyára valamiféle genetikai kiegyenlíto mechanizmus miatt. Érdekes módon a kisgyerek nevelésével járó monotóniát mi is nehezen viseljük, és ugyanúgy vágyunk a közösség tagjai lenni (dolgozni, munkahelyre járni) mint a ffiak. Ez is kiegyenlített, pedig lehetne sokkal szélsoségesebb.
Mindezért hát meg is kapjuk. Köszönet a ffiak nagyvonalú belátásának.
Csak itt nincs vége sajnos.

Mert az új valóság az, h a nok nagy része még többet dolgozik, még többmindenért felelos, mint azelott. Nem teheti le a terhesség, a szoptatás, a kisgyerekkori 24 órás közellevési-szükséglet nehézségeit. De a diplomáért való szakdolgozásét, szigorlatozásét, nyelvvizsgázásét sem. Nem a háztartásvezetést, nem a munkahelyi megfelelést, a továbbképzési elvárásokat. És ez egyszeruen sok. Nagyon sok sajnos. Nem így állnánk különben.

Két megoldás kívánkozik. Egy: vissza a munkamegosztáshoz. Nok: otthon, annál a bizonyos fakanálnál, ffiak a munkahelyen. Ebbol máris erosen elotunik a konfliktusforrás: a fiatalabb nok jelenléte a munkahelyeken, míg a feleség bezártnak, monotonnak érzi az életét. Ráadásul nem találkozik férfiakkal, hisz a gyerekek körül nok dolgoznak az oviban, isiben, orvosi rendeloben. Ez az egyensúlytalanság akkor sem jó, ha a felek elkötelezettek, és minden törekvésük a huség, a helyzetnek való megfelelés.

A másik: ha a ffiak is felvállalják valamilyen részben bezártságot, a monotóniát. Ennek az a haszna is megvan, h a felek megismerik és ezért jobban megértik egymás nehézségeit. 
Mi is áll útjában ennek?
Persze elsosorban az, h jobb, könnyebb érdekes, nyitott, változatos életet élni. Pláne ha fiatal nok is jelen vannak.
De szerintem igazából a rosszul felismert boldogságkép.

Rengeteg dolog van, amirol azt hisszük, ha azt elérjük, minden rendben lesz. Sok pénz, vezeto beosztás, karrier, ranglétra. Világhír, Nobel-díj, díj-díj-díj, népszeruség, hatalom. Néhányan közülük.
Nagyon sok energiát adunk értük, életünk  erejét, képességeinket, sokszor szinte mindent.
Pedig szeretteink is érnek ennyit, szeretteink sokkal többet érnek. Boldogságunk valójában az o kezükben van.  

  ----- Original Message ----- 
  From: Emoke Greschik 
  To: grem at turul.banki.hu 
  Sent: Friday, February 08, 2013 9:17 AM
  Subject: [Grem] Apátlan gyerekek

  http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1318:apatlan-gyerekek-1&catid=48:gyerek&Itemid=71

------------------------------------------------------------------------------

  _______________________________________________
  Grem mailing list
  Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
  http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következõ rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130209/1fc69546/attachment.html 