[Grem] A Selyemút egykor virágzó városát tárja fel egy nemzetközi régészcsapat Afganisztánban, a Kabultól negyven kilométerre lévő Mesz Ajnak falucska közelében.

2013. Aug. 20., K, 15:24:36 CEST

k.Lttagtól:
https://www.facebook.com/MesAynakMagyarorszag?fref=ts

Tudomány Versenyfutás az idővel: folyamatos életveszélyben a magyar régész
 *Pósa Árpád*
MNO, MTI
2013. augusztus 02., péntek 14:55
Nyomtatás
 A Selyemút egykor virágzó városát tárja fel egy nemzetközi régészcsapat
Afganisztánban, a Kabultól negyven kilométerre lévő Mesz Ajnak falucska
közelében. Az expedíció, amelynek tagja Paluch Tibor, a szegedi Móra Ferenc
Múzeum archeológusa, versenyt fut az idővel, ugyanis 2014-ben, az ásatások
végeztével a helyszínen megindul a réztermelés és a lelőhely várhatóan
megsemmisül.

Paluch Tibor közel másfél éves afganisztáni expedíció után három hete tért
haza. Csak mostanra sikerült akklimatizálódnia, olyan irdatlan klimatikus,
kulturális és létbiztonsági eltérések vannak Magyarország és Afganisztán
között. Tele van élményekkel, szakmai büszkeséggel, különösen, hogy
visszautazásakor már jelezték, hogy a jövőben ismét számítanának rá és
szakértelmére.

*- Hogyan kerül egy magyar régész Afganisztánba?*
- Véletlenül. Elcsíptem egy hirdetést, amelyet az afgán bányászati
minisztérium tett közzé, miszerint Mesz Ajnak feltárásához nemzetközi
archeológus csapatot szerveznek. Jelentkeztem is azonnal, elküldtem az
önéletrajzomat. Hónapokig csend volt, nem jött semmilyen jelzés. Már
letettem róla, így váratlanul ért, hogy végül megfeleltem, jelezték,
számítanának rám. Ekkor estem gondba. Más elküldeni egy önéletrajzot, és
más nekivágni egy afganisztáni munkának. De eltökéltem magam. Óriási volt a
szakmai kihívás, hiszen Mesz Ajnak a világ pillanatnyilag legnagyobb
feltárása zajlik mintegy 1000 hektáros területen. Egyben talán a
legjelentősebb is, amely a régió eddig ismert - i. e. 1. századtól, az i.
sz. 3-5. századig tartó - történelmét teljesen átírhatja. Nem lehetett
ellenállni a csábításnak.
 Mesz Ajnak, azaz "kis réz kút

"Az ősi buddhista város a világ egyik legnagyobb rézlelőhelyére épült, ahol
már kétezer évvel ezelőtt is bányászták az értékes nyersanyagot" - mondta
az Paluch Tibor, aki csütörtökön ismertette egyéves afganisztáni ásatásai
eredményeit a Kossuth Klubban.

A tengerszint felett 2500-3000 méterrel lévő romvárost 1963-ban fedezte fel
a kelet-afganisztáni Logar tartományban egy francia geológiai expedíció,
amelyet Mesz Ajnak dári nyelven "kis réz kutat" jelentő neve csábított a
helyszínre. A próbafúrások eredményeként megtalálták a világ második
legnagyobb ismert rézlelőhelyét, és egyben napvilágra kerültek egy
feledésbe merült város maradványai is. A romváros ezer hektáros területén
négy kolostorerőd, egy zoroasztriánus tűztemplom, sztúpák, továbbá
Buddha-szobrok sokasága, gazdag szaszánida és kusán érmeleletek, bányák és
műhelyek kerültek napvilágra.

Paluch Tibor tájékoztatása szerint a terület adottságait, a könnyen
kibányászható rézércet, valószínűleg már a bronzkorban felfedezték. A
város, amelyet a feltételezések szerint a Kr. e. I. században alapítottak,
idővel a Kusán Birodalom fontos központjává vált. Fénykorát a Kr. u. III-V.
században élhette, de a település a szasszanida hódítás után is jelentős
szerepet töltött be. Lakói az 5. század végén - a VI. század elején
hagyhatták sorsára a várost.

"Virágzó gazdasági központ volt, 40-50 ezres lakossal, amely a
rézbányászaton kívül a kereskedelemnek köszönhette gazdagságát, hiszen
kikerülhetetlen csomópont volt a Kínát, Közép-Ázsiát, Indiát, Perzsiát és
Európát összekötő kereskedelmi hálózatban. Ugyanakkor fontos buddhista
központ is lehetett, erre utal a nagyszámú kolostor és sztúpa" - magyarázta
a régész.

Hozzátette: a város különlegessége, hogy láthatóvá teszi a Selyemút
összetett működését. Életére ugyanis egyaránt rányomta bélyegét a korai
buddhizmus spirituális, valamint a világokat összekötő kereskedelmi
útvonalak és az intenzív rézbányászat gazdasági hatása.

A feltárásokat ismertetve Paluch Tibor elmondta, hogy a területet 2007-ben
vásárolta meg a kínai állami bányavállalat, amely eredetileg 2012 nyarán
kezdte volna a kitermelést, a munkálatokat azonban 2014 végéig
elhalasztották. A romvárosban jelenleg több száz helyi munkás és 60
szakember vesz részt, a projekt finanszírozását a kínai beruházó, a
Világbank és az afgán kormány vállalta. A tervek szerint a megóvás egyik
módja a költöztetés lesz, minden fontos épületelemet megpróbálnak
elszállítani és egy másik helyszínen összerakni, hasonlóan II. Ramszesz
fáraó abu szimbeli templomához.

A magyar szakember, aki 2012 májusa és 2013 júliusa között dolgozott
Afganisztánban, viszonylag nagy területért felelt. Ez alatt az idő alatt az
általa irányított harmincfős csoport három épületet tárt fel: egy
templomot, amelyben Buddha-szobrok kerültek napvilágra, egy hombárt a
gabona tárolására szolgáló edényekkel, valamint megtalálhatták a térség
pénzverdéjét is. Utóbbi helyszínen 1400 bronz- és ezüst pénzérme került
napvilágra.

*- Pedig biztosan mondták Önnek, hogy Indiana Jones-hoz hasonló kalandba
bocsátkozik...*
- Valóban. A családom, a barátaim, a kollégáim aggódtak, és ezt el is
mondták nekem. Miután visszajöttem, az első kérdéseik egyből a biztonságra
irányultak, csak utána következett a szakmai rész.

*- Milyen körülmények között dolgoztak?*
- Az aggodalmaskodóknak igazuk volt. Az óriási ásatási területet négyszeres
biztonsági gyűrű vette körül, amelyet 1 600 katona és rendőr védett. Bent
talán fele ennyien voltunk. A 150 fős nemzetközi csapattal 30-35 afgán
régész és váltakozó számú, 300-500 helyi munkás dolgozott.

*- Kiktől és miért kellett védeni a területet?*
- A táliboktól, akik minden alkalmat kihasználnak arra, hogy a kormány
erőit és az azokkal együttműködő külföldieket megtámadják. Tekintet nélkül
arra, hogy mi tudományos munkát végeztünk.

*- Milyennek kell elképzelni ezeket a támadásokat?*
- Ha azt mondom, hogy szinte nem múlt el nap, hogy ne hallottunk volna
gépfegyverlövéseket, robbanásokat, helikopterek zaját, akkor egyáltalán nem
túlzok. Minden héten megtámadták a biztonsági gyűrű valamelyik részét.

*- Veszélybe kerültek Önök is?*
- A 13 hónap alatt egyetlen egyszer sikerült a táliboknak átjutniuk mind a
négy gyűrűn. Ezután haza is küldték a külföldieket.

*- Hogyan lehet élni és dolgozni állandó csatazajban?*
- Nem egyszerű, de hozzá lehet szokni. Nagyon jó idegek kellenek hozzá.
Volt olyan kolléga, aki megérkezett egy szerdai napon, csütörtökön
dolgozott, és pénteken már haza is ment. Nem bírta ezt a feszültséget. De a
legfőbb gondot nem a támadások jelentették...

*- Vajon mi lehetett még ennél is zavaróbb?*
- A bezártság. Nem lehetett kimozdulni. Ha mégis sikerült, akkor csak
páncélozott autóval, erős fegyveres kíséret mellett, 8 és 15.30 között volt
erre lehetőség. Be kellett tartani a játékszabályokat, de ez is csak
viszonylagos biztonságot nyújtott.

*- Látta közben a családját?*
- Három alkalommal sikerült hazautaznom kisebb vakációra.

*- És visszament?*
- Természetesen.

*- Elveszítettek valakit a nemzetközi csapatból vagy az afgán kollégák
közül?*
- Szerencsére az eltelt időszak alatt nem történt végzetes esemény.
[image: Paluch Tibor az afganisztáni Mesz Ajnakban végzett feltáráson] Paluch
Tibor az afganisztáni Mesz Ajnakban végzett feltáráson

*- Milyen kapcsolata alakult ki a helyi emberekkel?*
- Meglepően jó, teljesen hétköznapinak mondható az a viszony, ami kiépült a
nemzetközi csapat és az afgánok között. A mindennapokban semmilyen
feszültség sincsen a muzulmánok és a keresztények között, csak az a lényeg,
hogy hívő legyen az ember. Szegények, de rendkívül segítőkészek. Inkább a
szakmai munkával volt némi probléma. Ők maguk is figyelmeztettek arra, hogy
senkinek semmit nem szabad elhinni, mert később már mást gondolhatnak
ugyanarról. Mégis azt tapasztaltam, hogy becsülettel elvégezték a
munkájukat.
  Fotó: Europress/AFP

*- Mire gondol?*
- A régészeti feltárások ma már nemzetközi protokoll szerint zajlanak. Az
afgán kollégák ezeket nem ismerték, és nem is voltak hajlandó megtanulni.
Nagyjából a 100 évvel ezelőtti felfogás szerint dolgoztak. Például számukra
csak a lelet volt fontos, annak környezete, a sokat elmondó rétegek például
egyáltalán nem. Így sok hasznos információ veszett kárba.
  Fotó: Europress/AFP

*- Mindezek ismeretében milyen ítéli meg a feltárt értékek sorsát?*
- Az első nagyon fontos lépés a konzerválás. Ezen egy amerikai és egy német
restaurátor dolgozott több afgán szakértő segítségével. Az értékesebb
darabokat Kabulba szállították, ott őrzik majd. A kevésbé értékesek sorsa
egyelőre bizonytalan. Az is lehet, hogy egyszerűen ott maradnak helyben és
elvesznek.

*- Elképzelhető, hogy egyik másik tárgy elkerüli a kabuli szállítást és a
feketepiacon jelen lévő gyűjtőkhöz kerül?*
- Amilyen szegénységet Afganisztánban láttam, biztosra mondható, hogy a
kísértés óriási. Például egyetlen ezüst pénzérme ára 2-3 000 dollár is
lehet. Egy pillanatban, egyetlen helyen 35 darabot találtunk... Én azért
remélem, hogy minden a múzeumokba kerül majd.
  Fotó: Europress/AFP

*- Említette, hogy hívják vissza. Most hogyan dönt? Ismét megy?*
- A minisztérium 3-4 külföldi archeológust tervez visszahívni a munka
folytatásához. Nagyon megtisztelő, hogy engem is beválasztottak ebbe a szűk
körbe. Egyelőre nem tudom, mi lesz. Most csak pihenni szeretnék és a
családommal lenni.
 [image: Az ásatásnál több az őr, mint a munkás] Csőre töltött fegyverekkel
kell őrizni az ásatást

*- Gyakori, hogy magyar régészek hasonló külföldi feltárásokban vesznek
részt?*
- Sajnos nem túl gyakori. Ez egy egyedi lehetőség van, ilyen meg végképp
ritkán adódik. Külföldi ásatásokra akkor jutunk el, ha valamelyik magyar
múzeumnak lehetősége nyílik feltárásra. Mondjuk a Szépművészeti Múzeumnak
Egyiptomban. Az Európai Unión belül is akadnak nemzetközi régészeti
csapatok, így Angliában és Németországban is dolgoztak, dolgoznak magyar
archeológusok. A világnak azon a részén - legjobb tudomásom szerint - Stein
Aurél óta (Sir Marc Aurel Stein, Pest, 1862 - Kabul, 1943) nem dolgozott
magyar régész.

http://mno.hu/tudomany/versenyfutas-az-idovel-folyamatos-eletveszelyben-a-magyar-regesz-1176161
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20130820/40ea3642/attachment.html 