[Grem] Homoházasság: mi az igazi cél és ki az igazi győztes?

[KEA]

Homoházasság: mi az igazi cél és ki az igazi győztes?

Magyar Kurír -- 2013.04.19., Ménesi Krisztina
http://magyarkurir.hu/hirek/homohazassag-mi-az-igazi-cel-es-ki-az-igazi-gyoztes


Az igazi cél sohasem az egyneműek házassága volt. Hanem a férfi és nő
közötti házasság, a család, végül pedig a férfinak és nőnek teremtett
ember lerombolása – ami az ezekhez ragaszkodó egyházak
elhallgattatásával is jár.

A cél

Egy biszexuális aktivista nemrégiben egy rádióinterjúban beismerte: „A
homoszexuálisok házasságáért folytatott harcban csak hazudjuk azt, hogy
a házasság nem fog megváltozni, mert változni fog, és ennek így is kell
lennie. (...) Három gyerekem van, akiknek nagyjából öten vagyunk a
szülei, és nem látom, miért ne lehetne ez egy törvényes helyzet. Az új
partnernőm gyerekének a bátyám az apja, az én lányom biológiai apja
viszont Oroszországban él, és az örökbefogadott fiam is őt tekinti
apjának. Vagyis az öt szülő két hármas csoportra oszlik. Szeretnék olyan
jogrendben élni, amely képes tükrözni ezt a realitást, és ami véleményem
szerint nem összeegyeztethető a házasság intézményével.”

Az eszköz

Kétféleképpen lehet valamit elpusztítani: vagy kalapáccsal szétveri az
ember – azaz törvényileg betiltja –, vagy kiüresíti, mígnem értéktelenné
válik. A házassággal az utóbbi történik. Először tartóssága és
kizárólagossága szűnt meg (válás), majd a célja (fogamzásgátlás). Végül
magát a fogalmát üresítik ki azáltal, hogy a kötelező tolerancia nevében
az értelmetlenségig tágítják. Ha elkezdünk mindent rózsának nevezni, ami
földből kinő, a rózsa szó elveszti jelentését. Ha bármilyen nemű
személyek bármilyen ideig tartó, céltalan viszonyát házasságnak
nevezzük, a házasság szó elveszti tartalmát. Mint Orwell az 1984-ben
megjegyzi, a zsarnokság elsősorban a definíciókon múlik: nehéz a
szabadságért harcolni, ha nincs rá szó. Nehéz a házasságért küzdeni, ha
tartalmatlanná vált a fogalom.

A távolabbi cél

A házasság lerombolása egy tágabb folyamat része, melynek a homoházasság
csak egy állomása. A távolabbi cél – mint XVI. Benedek pápa is
rámutatott – magának az embernek a lebontása és atomizálása. Az első
lépés a nemi szerepek felszámolása; ezt követi a házasság
szétbomlasztása, majd az egyneműek házasodása, végül a nemiség
megszüntetése. Az ember neme létállapotból tudatállapottá lesz. Férfi
vagy nő: csupán választott szerep, letehető jelmez, mely mögött nem
marad más, mint képlékeny massza, mely arra vár, hogy valaki formát
adjon neki. De vajon ki fogja megformálni az új korszak emberét?

A győztes

Mint a Katolikus Egyház elleni eddigi összes lázadásnak, a mostaninak
sem a lázadók lesznek az igazi győztesei – hanem a Császár. Egykor a
reformáció eszméi is csak addig érdekelték a Császárt, amíg
felhasználhatta azokat az Egyház ellen; utána nem foglalkozott velük. A
homo- és genderideológia sem lesz többé érdekes, miután a Császár elérte
mindenkori célját, a totális uralmat. A család nélkül élő, atomizált
emberek nem tudnak összekapaszkodni, ellenállni az állam hatalmának, sőt
szabadságukat és életüket is az ő bőkezűségének tulajdonítják. Ha a
házasság fogalmába bármi belefér, akkor nem jelent semmit. Ha a házasság
nem jelent semmit, a család sem jelent semmit. S ha a család nem jelent
semmit, belép az állam, és olyan jelentéssel tölti meg, amilyennel akarja.

Mark Shea és Daniel Greenfield írásai alapján


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI