[Grem] A pártok nélküli demokrácia álma

[KEA]

LAURENT LOUIS: NYUGATON NINCS DEMOKRÁCIA
     Társaival ismételten szembe menve a belga törvényhozó Magyarországot
     védte, amikor hazánkat elítélő határozatot hoztak

MN -- 2013.03.13., Lovas István
--online nem elérhető:(--

Laurent Louis a belga törvényhozás független tagja. Talán nem túlzás
állítani, hogy Belgium legszókimondóbb országgyűlési képviselője.

Korábban a Néppárt tagja volt, majd 2011-ben új pártot hozott létre
Mozgalom a Szabadságért és Demokráciáért névvel. Ezt idén januárban
feloszlatta azért, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy minden
politikai pártnak el kell tűnnie a színről. Louis képviselő a közvetlen
demokrácia híve. Jogi tanulmányai előttógörögöt és latint tanult. Olyan
rendszerért küzd, amelyben a sorshúzással kiválasztott polgárok
döntenének saját sorsukról. Nagy felzúdulást keltettek azon szavai,
amikor a „nomád emberekről” (cigányokról) így beszélt: „Illegális
földfoglalók, akik nem dolgoznak, nincs semmilyen pénzforrásuk és azt
akarják elhitetni velünk, hogy szerelemből és friss vízen élnek.
Nyilvánvaló, hogy lopnak vagy illegálisan kereskednek a
megélhetésükért.” Laurent Louis volt a belga parlament egyetlen
képviselője, aki 2011-ben a líbiai katonai beavatkozás ellen szavazott.

Brüsszeli tudósítónkat 33-ik születésnapján fogadta munkahelyén úgy,
hogy nem egy munkatársát küldte a bejárati portához, hanem maga ment le
üdvözölni őt.

***

- Képviselő úr, tudja azt, hogy a Youtube-on magyar feliratozással is
olvasható februárban az afrikai Mali-ban történt francia katonai
beavatkozásról elmondott beszéde, amit a belga parlamentben tartott?



- A nemzetközi manipulációról szóló beszédemhez szinte naponta töltenek
fel újabb és újabb feliratozásokat. Ma lettül jelent meg. Tegnap
japánul. Nemrégiben görögül. Ami fontos: ezek civil kezdeményezések és
önkéntes hozzájárulások, nem pedig közpénzből történő hivatalos
fordítások. Ez mutatja az internet erejét.

- Frissítő élmény egyszer olyan politikussal beszélni, akit nem köt a
pártfegyelem és kellőképpen bátor az őszinteséghez. Mit gondol a belga
királyságról? Hiszen nem demokratikus, feudális „konzervről” van szó?
Nem lenne korszerűbb egy köztársasági forma?



- A polgároknak kellene dönteniük arról, hogy milyen rendszerben
szeretnének élni. A politikusok manapság ahhoz szoktak hozzá, hogy
mindent rá tudnak kényszeríteni az emberek nyakára. Ami a monarchia
kontra köztársaság ellentétet illeti, én az utóbbit részesítem előnyben.
A múltból örökölt királyság „nehéz” dolog, ami nyomasztja a modern
társadalmat és nem igazán demokratikus. De ha lépni kell bármilyen
irányban, akkor ahhoz ki kell kérni a nép véleményét. Mindig is egy
olyan népszavazás kiírását szorgalmaztam, amelyben az urnához járulók
dönthetnek a kérdésben.

- Politikusok kínos kérdéseket sokszor azzal hárítanak el, hogy
hipotetikus kérdésekre nem válaszolnak. Ha akar, ezzel védekezhet. Ha
holnap népszavazással Orbán Viktort, a jelenlegi miniszterelnököt,vagy
bárki mást királlyá választanának Magyarországon , lenne tiltakozás az
Európai Unióban?



- (Nevet) Azt már láttuk jó néhány hónappal ezelőtt, hogy a magyar
kormány egyes lépései ellen mekkora felzúdulás volt Európában. Beleértve
a belga országgyűlést, amelyben a pártok határozatot fogadtak el
Magyarországgal szemben. Én pedig ez ellen tiltakoztam és kijelentettem,
hogy Belgium nem avatkozhat be Magyarország belügyeibe. Orbán Viktort
igen jelentős támogatással és többséggel választották meg. Teljesen
normális, hogy úgy kormányoz, ahogyan jónak látja és ehhez Belgiumnak az
égadta világon semmi köze nincs. Ez jelenti a nemzeti szuverenitást.

- Ön az említett beszédében elítélte a francia katonai beavatkozást
Maliban. De menjünk tovább. A nyugati hatalmak katonasága miért van más
országok területén? Irak, Afganisztán, Afrika, és sorolhatnám. Az új
feltörekvő nagyhatalomnak, Kínának hol vannak a csapatai? Magyarországon
például egy darabot nem látni belőlük. De máshol sem.



- Fel kell tenni a kérdést, hogy mit keresnek még Európa földjén az
amerikai csapatok, amelyek a II. világháború után érkeztek ide. Akkor
segítették a szabadságunkat visszanyerni, de azóta már hét évtized telt
el. Ezért úgy gondolom, hogy az amerikai támaszpontoknak – amelyek
stratégiai szerepet töltenek be - el kellene tűnniük Európából. A
hatvanas években tanúi voltunk a gyarmatok felszámolásának. Most egy
médiatizált újragyarmatosítás folyik azzal, hogy „felszabadítjuk” ezeket
az országokat. Mitől? Valójában pozícióinkat akarjuk erősíteni
Oroszországgal és Kínával szemben. Az Egyesült Államok egyre kevésbé
tudja betölteni a „világ ura” szerepet. Vessünk egy pillantást Afrikára,
ahol a természeti erőforrásokért folyik a küzdelem. Ott nincsenek kínai
csapatok. De bizony vannak terjeszkedő kínai vállalatok.Afrikában a
Nyugat most újra hatalmába akarja keríteni egykori gyarmatait és fékezni
Kína afrikai terjeszkedését. De nemcsak Afrikában, hanem – mint
említette – Afganisztánban és Irakban is. Vagy mint tegnap Líbiában, ma
Szíriában.

- Parlamenti beszédében azt jósolta, hogy a francia csapatok nyomán a
francia Areva nagyvállalat három hónapon belül megjelenik a Mali
fővárosától, Bamakótól 350 km-re fekvő Faleában, hogy az uránkincset
kiaknázza. Tartja még a jóslatát?



- Már meg is érkeztek. Vagyis egy nemzeti katonaság egy magánvállalat
érdekében avatkozott be egy országban. Afrika egyik felén az olyan
francia nagyvállalatok, mint az Areva vagy a GDF Suez érdekében. Azok az
emberek, akiket túszul ejtettek Kamerunban, Nigerben vagy Maliban,
minden esetben az Areva vagy a GDF Suez alkalmazottai voltak. Talán nem
véletlen.

- Most jelent meg a globális terjesztésű Le monde diplomatique című
francia havilap márciusi száma, amelynek címoldalról kezdődő hatalmas
cikkét Régis Debray írta ezzel a címmel: Franciaországnak ki kell lépnie
a NATO-ból. Egyetért?



- Minden nemzetek fölötti szervezetből ki kell lépni. Beleértve az
Európai Uniót. Ezekben a szervezetekben demokratikus deficit van.
Ezekben nem a polgárok döntenek, hanem a pénzügyi érdekek – a globális
manipuláció. Mint ahogyan ma is ez történik Szíria esetében, ahol a
puccsista lázadókat finanszírozzák. A Nyugat most ott a dzsihadista
muzulmánokat támogatja. Cinikus, de pontosan az ellenkező oldalt, mint
amelyet segített Líbiában, Tunéziában vagy Egyiptomban. Olyan játékot
játszanak a tűzzel, ami egy világháborút is kirobbanthat. Miközben
bombatámadással fenyegetik Iránt annak az Izraelnek az érdekében, amely
ma mindent megtehet.

- Mekkora veszélyt jelent az atombombát nélkülöző Irán a világbékére?



- Ezt már átéltük egyszer Irak lerohanása előtt. Amikor azt
állították, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak. Melyek
bemutatására még ma is várunk. Irak semmiféle veszélyt nem jelentett.
Soha nem láttam, hogy Irán bármilyen terjeszkedési akaratot valósított
volna meg. Ellenkezőleg: Irak támadta meg. Egyértelmű, hogy Iránnak nem
olyan a rendszere, amely kedvemre való lenne. De az irániaknak kell
erről dönteniük. Nem pedig nekünk. És nem nekünk kell az ottani
rendszert megdöntenünk. Sőt, tovább menve: Iránnak joga van
atomprogramjának végrehajtására. És arra is, hogy atombombája legyen, ha
akarja. Talán csak az Egyesült Államoknak, Franciaországnak és Izraelnek
lehet joga az atombomba birtoklására? Vagy netán vannak egyenlőbb
országok, nemcsak egyenlők? Amelyek bombázhatják Hirosimát és
Nagaszakit? A kettős mérce elfogadhatatlan.

- Önt szétszedi a belga sajtó?



- Belgiumban nincs szólásszabadság és nincs sajtószabadság. A médiában a
hatalomnak adnak megszólalási lehetőséget. Azoknak nem, akik a rendszer
ellen szólalnak meg. A médiát a politikai pártok finanszírozzák. A
közszolgálati televízióban is a politikai pártok döntenek arról, hogy ki
szólalhat meg és ki nem. Engem a sajtó mindig támad. Egyfajta
esküdtszékként lépnek fel, hogy elítéljenek. A vádak ellen pedig nem
adnak szót, hogy védekezhessek. Kialakítanak rólam egy képet, de azt nem
engedik, hogy a néphez eljusson a szavam. Megválasztásom óta, azaz az
elmúlt három évben a televízió vagy a rádió soha nem kérdezett meg.
Félnek, hogy eljut a szavam értő fülekbe. Az újságíróik pedig azt írják
rólam, amit akarnak anélkül, hogy idéznének. Ez az a Belgium, amelyik
sajtószabadság ügyében más országoknak akar leckét adni.

- Most egy olyan kérdést teszek fel, amelytől – és ezt nyolc éves
itteni tapasztalatom alapján jelentem ki – Belgiumban rettegnek.
Belgiumnak gyarmatai voltak. Kongóban a 19-ik-20-ik század fordulóján 10
millió ottani embert öltek meg. Erről totális a hallgatás Belgiumban -
is.A holokausztról pedig naponta hallunk. Mi ennek az oka?



- A történelem előtt mindenki egyenlő. A holokauszt katasztrófa volt,
amelyet mélységesen el kell ítélni. És naponta el is ítéljük. Ezzel
szemben a gyarmatosítás áldozatairól soha nincs szó. Ezt egyszerűen nem
tartom normális jelenségnek. Nekem egy kongói halála pontosan olyan
fontos, mint egy zsidó halála.

- Ezek szerint ön nem rasszista…



- Egyáltalán nem. Ma valaki cionistának mondhatja magát anélkül, hogy
rasszistának kiáltanák ki. Pedig ennek az ideológiának nevében foglalták
el a palesztin területeket és nyomják el az ott élőket.Belgiumban nem
szabad a gyarmatosításról beszélni. A belga parlamentben nagyjából egy
évvel ezelőtt javasoltam, hogy hozzanak egy olyan határozatot, amely
elismerné, hogy Belgium II. Lipót király idején népirtást követett el
Kongóban a gyarmatosítás során, valamint elítélné az akkor ott
alkalmazott rabszolgamunkát. Képviselőtársaim azzal utasították el
javaslatomat, hogy a politika nem a történelemről szól. De más esetben
persze a politika naponta szól a történelemről. Egy hónappal ezelőtt a
belga szenátus elismerte Belgium felelősségét a zsidók belgiumi
deportálásáért. Minden olyan monumentális emlékmű épületet, amelyet ma
Belgiumban lát, Kongó nélkül nem épült volna fel! A királyi palotától a
Cinquantanaire-ig. A királyi család vagyonáig. BelgiumKongó miatt lett
nagyhatalom a kilencszázas évek elején. Amely országot elpusztítottunk,
mielőtt 1960-ban elhagytuk. És ma könnyű azt mondani, hogy Kongó nem
működik, noha mi vagyunk ezért a felelősek. Miközben mindent megteszünk,
hogy ebből az állapotából ne is tudjon kikeveredni. Kongó rendkívül
gazdag ország. Mérhetetlen, páratlan természeti kincsei vannak. Miközben
az ország fejlettség tekintetében a világ utolsó előtti helyét foglalja
el. Ahelyett, hogy gazdagságában úszna. Mert mi nem az ottani emberek
érdekét védjük, hanem a nyugati pénzérdekeket. Ami ma ott történik, az
álarc mögé rejtett újgyarmatosítás.

- A Belgiumban élő kongói közösség nem követel jóvátételt a népirtásért?



- De. Csakhogy a kongói közösség olyan, mint egy ellenzéki politikai
párt. Egy évvel ezelőtt Brüsszel afrikai negyedében, a Matongében
tüntettek, de az hamarosan elfajult. Egyrészt a rendőrség magatartása
miatt, de a beszivárgott provokátorok miatt is, akik kirakatüvegeket
törtek be, és hasonló vandál tetteket hajtottak végre. A kongóiak nagyon
békés emberek. Kerülik az erőszakot. A kongói demonstrációk mindig
kellemesek. Énekelnek, táncolnak – ellentétesen azzal, ahogyan a nyugati
országokban zajlanak le ezek a tiltakozó megmozdulások. A tüntetők
Étienne Tcishekedi mellett és Joseph Cabila ellen tiltakoztak, mert az
utóbbi – a Nyugat embere – nyerte csalással a választásokat. Akit Louis
Michel korábbi belga külügyminiszter tett a kongóiak nyakába. A sajtó
azután igen csúnya képet festett a kongóiakról, akik törnek-zúznak. Ami
után egy csapásra a közvéleményt ellenük fordította. A média tehát
ugyanazt teszi, mint ellenem: ellenfeleiről a sátán képét rajzolja.

- Milyen világban élünk, ami a demokráciát illeti?



Egy olyan világban, ahol nincs demokrácia. Nemzetek fölötti manipuláció
korában. A valóságot eltorzítják úgy, hogy azok, akik itt élnek, ne
vegyék észre, valójában diktatúra uralkodik fölöttük. A nyugati világ
vezetői teremtenek itt diktatúrát. Az európai vezetők, akik elfogadják,
hogy nincs demokrácia; akik megakadályozzák, hogy a polgárok a saját
fejükkel gondolkodjanak. Az eurokraták, akik az adófizetőktől kisajtolt
mesés pénzekért manipulálják a sajtótól a szociális hálózatokig mindent,
csakhogy elnyomják az euroszkepticizmust is. Mi a különbség akkor a mai
vezetők és a múlt század harmincas évek vezetői, azaz Hitler és
Mussolini korszakának vezetői vagy a kommunista vezetők között? Amikor
ma Olaszországban Beppe Grillo nulláról indulva fantasztikus eredményt
ér el, miként jelenik meg a médiában? Populistaként. Vagyis negatív
figuraként. Amint megjelenik egy újfajta hatalom a színpadon, azt el
akarják pusztítani. Márpedig az eddigi út, a költségvetési szigor, a
megszorítások útja nem járható. Amely állítólag kivezet bennünket a
válságból. Milyen válságból? Ki teremtette a válságot? Vezetőink! Akik
ma folyamatosan a válságot hibáztatják. De hogy kik okozták a válságot,
arról hallgatnak. Ez a „válság utáni helyzet” nagyon kényelmes nekik. A
válság, amelyből soha nem fogunk kilábalni. Dolgozzunk többet, hogy
keressünk kevesebbet! Hátrafelé megyünk, mégpedig példa nélkül állóan.
Azt akarják, hogy egyre jobban meghúzzuk derekunk körül a nadrágszíjat
és mindebből kik a nyertesek? A multinacionális cégek, a pénzügyi
érdekkörök, az őket támogató lobbik és a politikai vezetők. Miközben
feltartják a kezüket, hogy mindezért nem ők, hanem a válság a felelős.
Holott nem a válság, hanem vezetőink a felelősek, akik a saját és a
pénzügyi érdekeket védelmezik.


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI