[Grem] A tolerancia diktatúrája: 1./ EU, 2./ USA

[KEA]

A vallás nem magánügy

Mindszenty, Pécs, Székesegyház, 1946.10.20.
http://www.szozat.org/showpage1795.htm


[...]

Az lehet magánügy, hogy felfelé vagy kétfelé fésüljük-e a hajunkat;
húsevők vagy növényevők vagyunk-e: ez a másik embert és a társadalmat
nem érinti. Már nem magánügy, hogy kiskertemben 200 palántánál több-e a
dohányom; a törkölyt és szilvát a kisüstön finánccal vagy anélkül
akarjuk-e kifőzni. Gondolom, a társadalomra az is legalább ennyire
jelentős: van-e Isten, halhatatlan lélek? A kettőnek van-e kapcsolata?
Van-e felebarát, avagy csak ordasok falkája vagyunk-e?

Az a tan, hogy a vallás magánügy, gyökerében rossz és bűnös. Alapja és
gyökere a láthatatlan egyház, levegője a vallásközömbösség. A katolikus
Egyház kárhoztatja a láthatatlan egyház tanát. A vallásközömbösség
önmagában is föltétlen rossz, istentelen, lehetetlen, veszedelmes és az
Egyház kárhoztatta. De rossz a célja is: az egy szükséges, a lélek
üdvösségének leértékelése.

A vallás körül képmutatásnak helye nincs. A vallás vagy igaz, vagy nem.
Ha nem igaz, nem szabad megtűrni a lelkek és házak legrejtettebb
zugaiban sem. Ki kell irtani, mint a morfiumot és a hamis kártyát. De ha
igaz, akkor a vallásnak, mint igazságnak nyilvánossági jogot és
érvényesülést kell engednünk az élet egész vonalán, községházán,
vármegyén és a parlamentben, iparban, gyárban, vasúton, hivatalban, hogy
a magán- és közösségi embernek megbízható vezére legyen az élet útján.

Ha pedig ezt engedni nem akarnák, magával az igazsággal akasztanak
tengelyt. Ha hűvösre akarjuk tenni, Rodostóba, katakombákba akarják
küldeni, vagy némaságot szánnak neki, valami lappang az elv mögött: nem
akarják, hogy a vallás tetteik tilalomfája, bűnös fejük ítélőbírája
legyen. Akik ezt az elvet – a vallás félreállításával – be akarják vinni
a nyilvános életbe, a maguk silány magánéletét akarják a nyilvános
életben érvényesíteni és általánossá tenni. Oka van annak, miért nem
volna szabad a templomon kívül is hirdetni: Ne ölj, Ne fajtalankodj, Ne
lopj, Ne hazudj és rágalmazz!

Önmagában is lehetetlent kíván ez az elv: a kamrában vallásos, az utcán
már pogány, a falak közt katolikus, munkahelyen istentelen.

De ezt az elvet is, mint minden fát, gyümölcseiről ismerjük meg. Ahol a
vallás már magánügy, ott korrupcióba, bűnbe és kegyetlenségbe fullad az
egész élet. A történelmet eleget forgattam, különösen érdekeltek azok a
korok, amelyeknek homlokára azt próbálták felírni: a vallás magánügy. A
francia forradalmat egyes vonatkozásaiban felszámoló Napóleon mondotta:
a vallástalan világban egy szép nőért, egy mutatós körtéért, itóka
borért az emberek halomra ölik egymást. Ahol lebegtetik ezt az elvet,
ott elárad a gyilkosság, fajtalanság, lopás, rablás, hazugság,
rágalmazás. Ez az eláradás és eliszaposodás aztán súlyos ügye a köznek,
nehéz lesz megbírni állami költségvetéssel. Állambölcsesség volna-e az
államéletbe beereszteni azt, ami társadalmi veszély lesz, mihelyt
komolynak veszik? Azzal legyünk tisztában: a társadalomban vagy a
valláserkölcs, vagy a bűn rothadása a közügy, ez az élet kérlelhetetlen
logikája és váltógazdasága.

Hitlerék is magánüggyé tették a vallást. Jött is utána Dachau,
Auschwitz, börtönbirodalom, gázkamra, Gestapo stb. Nietzsche volt
mindennek előfutára. Ő hirdette: túl vagyunk már a jó és rossz avult
fogalmán. „Most, hogy meghalt az Isten, azóta támadhattok fel ti,
emberek!” Gyönyörű emberi élet Isten nélkül: az öreget, beteget, bénát
az orvosok hivatalosan, állami parancsra ölik meg, a zsidót gázkamrába
vetik; 60 millió katona a fronton, 10 millió a földben, 20 millió ember
a földönfutó egész Európában. Egy világ megőrül a siralomvölgyben. Aztán
jön egy kis revolver, Hitler agyonlövi magát, mert így sikerült a
magánügy. A vallás magánügy prófétái eltűntek, az elv csődtömege
ittmaradt. A boldogtalan emberiség kíváncsi arra, kik veszik át Hitlerék
csődtömegét és milyen boldogság születik még belőle.

Jó volna, ha a hitlerista újpogányok tanulnának a régi pogányoktól.
Arisztotelész a vallásról való gondoskodást az állam első feladatának
mondja (Polit. VIII. 8, 13286, 12.). Plutarchos a vallást minden
társaság oszlopának és a törvényhozás alapjának nevezi (Adv. Colot. c.
31.). Valerius Maximus a pogány Rómáról mondotta: „Városuknak mindenkor
az volt az alapelve, hogy a vallást minden más, még a legnagyobb és
legdicsőségesebb javak felett is előnybe részesítse” (Memorab. 1,1.).
A pogányoknak legyen elég ennyi; nekünk sokat mond ez is: az a
mérhetetlen puskaportétel, amit írásban, szóban valaha is a vallás
eljelentéktelenítésére elhasználtak, már magában arra vall, hogy a
vallás – úgy látszik – mégiscsak a legnagyobb mérvben és elsőrendű közügy.

[...]

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI