[Grem] Hátha valaki nem tudja - Szolyva

[KEA]

Szolyva

Dobai Miklós, 2012.11.12.
miklos.dobai at freestart.hu


Hátha valaki nem tudja...

Szolyva. Ha az utcán valakit megkérdeznek: mond-e ez a név valamit, nagy
valószínűséggel a pajzsmirigy-túltengésből adódó nyaki duzzanatra,
golyvára gondol.

Pedig Szolyva, ez a ma Kárpátaljához, azaz Ukrajnához tartozó, Munkács
és az Ady által is megénekelt, legendás Vereckei-hágó között félúton, a
Kárpátok lábánál, a Latorca felső folyásának völgyében fekvő kisváros
1944. novemberében a magyar népirtás egyik színtere volt.

A feltartóztathatatlanul előre törő Vörös Hadsereg ekkor már valahol
Magyarország belsejében jár, már készül a Karácsonykor Budapest körül
bezáruló halálos gyűrű, amikor 1944. november 13-án megjelenik
Kárpátalján a megszálló 4. Ukrán Front parancsnokságának 0036-os számú
parancsa, mely elrendeli, hogy legkésőbb november 16-ig, jelentkezzen a
Városparancsnokságon minden 18 és 50 év közötti német és magyar (!)
nemzetiségű hadköteles férfi, a szokásosan hazudott 3 napos munkavégzés
céljából.

Az így összegyűlt, 30 ezerre becsült életerős férfit először Szolyvára
vitték, majd azokat, akik a novemberi fagyban túlélték a több napos
étlen-szomjan tartást és a csillagos ég alatti éjszakázást, elindították
a szovjet haláltáborok, a GULAG-ok, megszámlálhatatlan sokasága felé,
iszonyatos űrt és félelmet hagyva az otthon maradt lakosság -- jobbára
nők, gyermekek és idős férfiak, aggastyánok között.

Az olcsó munkaerő, a rabszolgák biztosításán kívül a félelemkeltés is
célja volt ezen akciónak. Kárpátaljának, ennek az első világháború óta
Csehszlovákia, Szlovákia, Magyar Királyság között ide-oda hányódó
területnek el kellett dönteni későbbi hovatartozását, s a "nagy és
dicsőséges" Szovjetunió szemet vetett erre az értékes területre, bár ezt
"demokratikus" eszközökkel, azaz színlelt és hazug népszavazással
kívánta legitimálni. Ennek bevezetője volt a férfilakosság Szolyvára
történő összegyűjtése, majd elszállítása, s az időpont megválasztása is
gondos volt.

Ugyanis tíz napra rá, 1944. november 26-án Munkácson összeült a
népbiztosok tanácsa, mely a jelenlévő vöröskatonák élesre töltött
fegyvereinek látványából merített "bölcsességgel" megszavazta Kárpátalja
Szovjetunióhoz való csatlakozását.

Nekünk, mindezt túlélőknek, kötelességünk emlékezni a szolyvai és más
helyeken elhunyt honfitársainkra, kiknek haláltusájáról nem készült
szívfacsaró fénykép, kiknek sorsát nem dolgozták fel sem filmen, sem
Nobel-díjat hozó regényben, akikről csak az utóbbi másfél évtizedben
szabad egyáltalán tudni és beszélni.

És nem csak beszélni, hanem elmondani gyermekeinknek is!


-- 
Válaszokat, észrevételeket a miklos.dobai at freestart.hu e-mail címre várom.

-- 
Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI