[Grem] Az észrevétlenül lopakodó új globális etika

[KEA]

Az észrevétlenül lopakodó új globális etika

Magyar Kurír -- 2011.05.20., Ménesi Krisztina
http://www.magyarkurir.hu/de/node/34833


A berlini fal leomlása óta globális kulturális forradalom zajlik a 
világon. Egy új, „kereszténység utáni” erkölcs új kifejezései, normái, 
értékei, életsílusai terjedtek el és váltak globálisan irányadóvá. Az új 
etika jelszavai megtévesztően hasonlóak a keresztény szeretetparancs 
alapelveihez, tartalmuk mégis különösen más. Rendkívül fontos, hogy 
keresztényként tudatosítsuk, mi is történik körülöttünk; fontos, hogy 
felismerjük a csúsztatásokat, az eszmei hátteret, és fellépjünk az igaz, 
krisztusi értékek védelmében.

Árulkodó kifejezések

Az új etika többek közt egy újfajta nyelvezetben válik felismerhetővé, 
amely ma a médiától az iskolákig, a kultúrától a törvényhozásig 
mindenütt visszhangzik. Íme néhány példa: konszenzus, 
diszkriminációmentesség, sokféleség, másság, szabadság, párbeszéd, 
életminőség, a választás joga, tudatos döntés, gender, egyenlőség elve, 
partnerség, átláthatóság, kulturális ráhangolás, holisztikus, 
konzultáció, befogadás, női/gyermeki/reproduktív jogok, szexuális 
orientáció, biztonságos abortusz, vesztes nél­küli megoldás, szekuláris 
spiritualitás, békére nevelés stb. E szóhasználatban az örök értékekre 
utaló szavak mellett bőven találunk ártalmatlannak tűnő, de könnyen 
átértelmezhető kifejezéseket is.

Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az új nyelvezetből hiányoznak olyan, 
sajá­tosan a zsidó-keresztény hagyományhoz tartozó szavak, mint például 
igazság, erkölcsiség, lelkiismeret, ész, szív, szüzesség, tisz­taság, 
férj, feleség, apa, anya, szolgálat, tekintély, igazsá­g, törvény, hit, 
remény, szenvedés, bűn, barát, ellenség stb.

Megfigyelhető a fogalmak csúsztatása is. Manapaság tekintély helyett 
egyéni autonómiáról és jogokról hallunk, házastársak helyett 
partne­rekről, boldogság helyett életminőségről, család helyett a család 
különböző formáiról, iden­titás helyett sokféleségről, többségi szavazás 
helyett konszenzusról, kiállás helyett párbeszédről, egyetemes értékek 
helyett globális etikáról stb.

Szavakból – cselekvési normák

Az új fogalmak nem maradtak pusztán nyelvi jelenségek, hanem mára – 
szinte észrevétlenül – meghatározó, sőt kötelező cselekvési elvekké 
váltak a politikában, a törvényhozásban, az igazságszolgáltatásban, a 
kultúrában, az egyészségügyben, az oktatásban, vagyis az élet minden 
területén (pl. a diszkriminációmentesség elve tiltja, hogy ma bárki 
bűnnek merje nevezni a homoszexuális viselkedést). Noha legtöbbjük 
törvényileg még nem kötelező, az új etika hatékonyabban diktál, mint a 
nemzetközi törvények.

Az új nyelvezet megalkotói tudatosan kerülték a fogalmak jelentésének 
pontos meghatározását. Az ürügy az volt, hogy a meghatározás elvenné az 
egyéni értelmezés szabadságát, a valós cél azonban stratégiai és 
manipulatív: lehetővé tenni a legellentmondóbb értelmezéseket is. A 
reproduktív egészség fogalma például éppúgy jelentheti az anyaságot, 
mint a fogamzásgátlást vagy az abortuszt, az önkéntes sterilizációt, a 
mesterséges megtermékenyítést vagy bármely, szexualitással kapcsolatos 
viselkedést.

Hogyan ment végbe e „lopakodó” kulturális forradalom?

A nemzeti szint fölött és alatt, a demokratikusan választott nemzeti 
kormányok megkerülésével: az ENSZ és a vele együttműködő nem kormányzati 
szervezetek összefogásával. A hidegháború után, amikor a multinacionális 
vállalatok pénzügyi és gazda­sági hatalma ugrásszerűen nőtt, a 
nemzetállamoké pedig csökkent, az ENSZ a globális kormányzat stratégiai 
központjává tette magát. „Egyetemes morális tekintélyével” kívánta 
el­lensúlyozni a piac globális gazdasági erejét, és ehhez globális etika 
kialakítását tűzte ki célul. „Szakértőinek” közreműködésével 1990-től 
kormány­közi konferenciákon dolgozta ki és hat év alatt megteremtette az 
új világrendet. Hatékony segítséget kapott a vele azonos szemléletű, a 
kormányokkal egyenlő partnernek tekintett (!) nem kormányzati 
szervezetektől, amelyeket tévesen civilnek is neveznek, noha olykor 
csupán egy-egy radikális kisebbség érdekcsoportjai.

Eszmei háttér

A globális etika a posztmodernitásba illeszkedik, amely alapvetően 
tagadja az objektív igazságot és valóságot. Úgy véli, minden normát és 
struktúrát tetszés szerint le lehet bontani és újra lehet építeni – sőt 
a „felszabadítás” jegyében meg is követeli a struktúrák lebontását (a 
társadalmi és kulturális hagyományok, a vallási törvények, de még a 
természeti adottságok, pl. férfi-nő különbözőségének felszámolását is).

A posztmodernitás legfőbb, irányadó értéke a választás szabadsága. E 
parttalan szabadság jegyében az ember számára a rossz választásának 
jogát is megköveteli (abortusz, homoszexualitás, „szabad szerelem”, 
eutanázia, tekintély és hierarchia elvetése stb). A posztmodern etika 
ezzel – erőszakosan, globális normatív tekintélyt követelve – a 
termé­szettörvény és az isteni kinyilatkoztatás fölé helyezi magát.

A relativizmus diktatúrája

A választás posztmodern etikája a hierarchiák felszámolásával 
di­csekszik, ám eközben az értékek új hierarchiáját hozza létre, XVI. 
Benedek pápa kifejezésével a relativizmus dik­tatúráját. A relativizmus 
diktatúrá­jában emberségünk és hitünk radikális lebontását erőltetik 
ránk finom módszerességgel, kulturális átformálás által. A re­lativizmus 
álarcot visel, de uralkodó és romboló.

A korábbi diktatúrák hangosak, erőszakosak, központosítottak, leigázóak, 
megfélemlítőek. A relativizmus diktatúrája halk, rejtett, intézményeken 
belüli, „barátságos”, decentralizált, globális. Stratégiája lágy, 
alulról felfelé irányuló, nemhivatalos, belső. A relativizmus 
diktatúrájának végeredménye az ember és a természet lebontása, valamint 
az aposztázia terjesztése a világban, különösen a fejlődő országokban.

Mit tehet ebben a helyzetben a keresztény ember?

A múlt ideologikus rendszereihez hasonlóan a globális etika vége is az 
lesz, hogy lebontja saját magát. Mivel tele van belső 
ellent­mondásokkal, nem fenntartható. Nem valószínű azonban, hogy a 
globális ci­vilizáció önmagától visszatér a józan észhez és a 
hagyományos értékekhez. Az új kultúrát tehát evangelizálnunk kell.

Ennek során nagyon fontos a tisztánlátás, mert könnyű összetéveszteni a 
globális etika jelszavait és értékeit az egyház társadalmi tanításával. 
Az új etikában szereplő „egyenlőség elve” nem ugyanaz, mint az 
igazságosság zsidó-keresztény fogalma; más a „tudatosság- és 
érzé­kenységnövelés”, mint a lelkiismeret erkölcsi és teológiai 
nevelése; más a „nők egyenlő esélyhez juttatása”, mint férfi és nő 
egyenlő méltósága, a „pozitívan élni” fogalma nem ugyanaz, mint a 
teológiai remény fogalma;  a kényszerű „szabad választás” más, mint a 
krisztusi szabadság; az „emberi jogok, jogosultságok, 
diszkriminációmentesség” egészen más, mint Isten irgalmas szeretetének 
örömhíre. Fontos, hogy észrevegyük: a kétféle logika két külön irányba 
vezet. Világosan el kell választanunk a globális etikát a hiteles 
keresztény humanizmustól.

Nem vehetünk részt olyan kétértelmű programokban, amelyeket a globális 
etika ügynökei irányítanak. Szavainkban pedig ügyelnünk kell, nehogy az 
új fogalmak elfoglalják az evangelizáció helyét: a mi feladatunk az 
evangelizáció, nem pedig az, hogy emberi jogokról és fenntarthatóságról 
beszéljünk. Vajon nem az „üdvös­ség fokozatos szekularizációjáról” óvott 
II. János Pál pápa Redemptoris missio kezdetű enciklikájában? Fontos, 
hogy az új etika homályos fogalmaival kapcsolatban mindig világossá 
tegyük, mi külön­bözteti meg ezeket az Egyház szociális tanításától és 
az evangéliumtól, másként hallgatóink elbizonytalanodnak és hitük is 
meggyengülhet. Novo millennio ineunte kezdetű enciklikájában II. János 
Pál pápa arra hív bennünket, hogy Krisztustól induljunk el. A jelen 
helyzetben ez az újrain­dulás a feladatunk.

Összefoglalónk Marguerite A. Peeters: Új globális etika: kihívások az 
Egyház számára c. tanulmánya alapján készült (kiadta: a Magyar Katolikus 
Családegyesület). A szerző a brüsszeli székhelyű lnstitute for 
Intercultural Dialogue Dynamics igazgatója.

=== === ===

Vö. A fogalmak szándékos manipulációjának vagyunk tanúi

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
f. adj.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI